2010. november 10., szerda

Szalontüdő vagy savanyútüdő


 Emlékeztek arra az énekre, hogy ...mint a tüdő a fazékból, kidagadok én.
A tüdő tényleg kidagad a fazékból, de ezt akkor még én nem hittem el, mert nem láttam olyat. Az étellel találkoztam gyerek koromban és egyáltalán nem őrzök róla kellemes emlékeket. Nem az ízével volt bajom, hanem az állagával. Arra már nem emlékszem, milyen gyakorisággal került az asztalra, de amikor már önállósodtam és tőlem függött, hogy mit főzök, ez bizony kimaradt a menüből hosszú évekig.  A gyerekeim azt mondják, hogy ők emlékeznek rá, hogy a nagymamánál ettek , én abból tuti kimaradtam. Tulajdonképpen volt 1-2 étel, amit azért nem kellet főznöm, mert az az ő kiváltsága volt.
Két évvel ezelőtt hozta úgy a sorsom, hogy elhatároztam, megfőzöm én, ha a férjem enne, de nekem nem kell. Akkor láttam a tüdőt, hogy nem fér a fazékba.

Erre jók a régi szakácskönyvek. Szerencsére nekem van belőlük néhány darab. Van olyan, ami lapokra van szétesve, de megvan minden lapja és használható.
Ezt az ételt én szalontüdő néven ismerem és úgy emlékszem, hogy rengeteg tüdővel készült, meg egy kevés szívvel, esetleg sertésmáj volt benne, meg néha vese. Ezeket a belsőségeket szerettem, de a tüdő szivacsosságával nem tudtam megbékélni. Ha ettem belőle, kipiszkáltam a puhákat, az volt a tüdő, mert a többi jóval keményebb falat volt.

  • 30 dkg tüdő
  • 30 dkg sertésszív / egy darab /
  • 20 dkg sertésmáj
  • 2 kisebb sertésnyelv
A máj kivételével mindent egy fazékba tettem és egy hagymával meg 2 babérlevéllel sós vízben megfőztem. Másfél óra főzés most elég volt, de szinte teljesen meg is főlt minden. Főzéskor a keletkező habot leszedegettem.
A levet leszűrtem, mert ezzel öntöttem föl a készülő ételt.
A májat külön főztem meg, mert nem akartam a sós vízben keményre főzni. Ennek a leve már nem kellett.

A tüdőt meg kell szabadítani a nagy hörgőktől, de a kisebbeket nem lehet kiszedni. Nem is kell, mert azok is puhára főlnek. Tetszőlegesen lehet szeletelni, de általában csíkokra vágták régen.
A szívet is meg a nyelvet is meg kell tisztítani és felszeletelni.
A májat is fel kell csíkozni és kezdődhet a főzés.

Eddig a pontig előre el lehet készíteni. Nálam sem egy napos munka volt, mert nem fért bele egy délutánba. Két napot várt a hűtőben a sorsára.
  • 1 ek cukorrral olajon a lisztet megpirítjuk a rántáshoz. Nehezen indul a cukor karamellizálódása a liszttel együtt, de ha elkezdődik, akkor figyelni kell rá, mert könnyen megéghet.
  • Fűszerpaprikát szórunk a rántásra / én nem mindég teszek rá, akkor világosabb marad a szósz /, és felöntjük a leszűrt főzőlével.
  • Ha szükséges, vízzel higítjuk. Citromlével savanyítjuk,beletesszük az összevágott belsőséget, 1 babérlevelet és összefőzzük.
  • Főzés végén tejfölt keverünk még bele.


Általában zsemlegombóccal szokás enni. Ennek is van több elkészítési módja.
Van egyszerűbb, amikor a lágyabb nokedlitésztába egyszerűen csak belekeverjük a pirított kenyérkockákat. Kézzel vagy kanállal nagyobb gombócokat készítünk és sós vízben kifőzzük.

A másik változat szerintem finomabb és csak kicsivel igényel több munkát.
  • Lágyabb nokedlitésztát készítünk kb. 1/2 kg lisztből, összekeverve egy zsömlényi mennyiségű áztatott kenyérrel. A kenyeret nem szükséges teljesen kicsavarni, mert a nokedlitésztához úgy is kell vizet adni.
  • Összevágunk apróra és megpárolunk egy fej hagymát. Ezt én a mikróban szoktam csinálni, mert így nem kell mellette állni.
  • Hozzáadjuk  a nokedli masszához, sózzuk, borsozzuk, 1tojást teszünk bele, vágott petr. zöldet és összekeverjük az egészet.
  • Végül hozzákeverjük a pirított kenyérkockákat.
Sós vízben 20 perc alatt főztem ki a gombócokat. Jó méretes gombócok voltak.



Régebben közismert étel volt, gondolom akkor is olcsó volt a hozzávaló, de az is lehet, hogy csak akkor főzték, ha disznóvágás volt, de akkor mi került a hurkába meg a sajtba?
Most sem drága az alapanyag. Úgy látszik ez az étel még nincs újra felfedezve.

5 megjegyzés:

  1. Amikor még legény "ember" voltam,(nem most volt), az önkiszolgáló éttermekben lehetett kapni,olcsón és én ezt hogy szerettem. Most is szeretném, de már nem lehet kapni,de lehet, hogy egyszer "nekidurálom" magam és elkészítem. Az a baj, ha jól sikerül, meg lesz az egész napi programom.Jó, hogy megtaláltam nálad a receptet.

    VálaszTörlés
  2. A szalontüdő meglehetősen megosztó étel. A legtöbben idegenkednek tőle, viszont a kedvelői rajonganak érte. Nálunk az após kedvéért készült, évente egy-egy nagy adag. Érdemes egyszerre egy jókora dózist elkészíteni, kitűnően eláll a fagyasztóban. Mert bizony, az elkészítése meglehetősen macerás. De aki szereti, azt le lehet venni a lábáról egy-egy adaggal. Pláne, ha zsemlegombócot is kap mellé! (Amit mostanában, a zsemlék lezüllése miatt inkább finom fehér kenyérből érdemes csinálni! :)

    VálaszTörlés
  3. Ivan, nincs is olyan étterem, ahol ilyen fajta ételeket árulnának.
    Ha felfedezik újra, majd olyan drágán fogják étlapra tenni,mint valami különlegességet, hiszen egy egész generáció hagyta ki az étrendjéből.


    Trendo jó ötlet a fagyasztás, de eddig csak kisebb mennyiségeket főztem, mert nincs is mindég elegendő jó alapanyag, éppen a kicsi kereslet miatt. A tüdő sokszor elég csúnya, mert nem fogy.

    A mai zsömléket lassan teljesen száműzöm, mert még a fasírtot is tönkre teszi.
    Katasztrofális!

    VálaszTörlés
  4. Az az igazság, hogy a szalontüdőt régen is csak kevés helyen lehetett kapni. Néhány háziasan főző kisvendéglő és az olcsóbb kifőzdék tartották műsoron. Nálunk is "szeretetétel" volt. Ritkán főztük, akkor nagy mennyiségben, mert mindenkinek juttattunk belőle egy bőséges adaggal, aki szerette. A maradékot szétadagolva fagyasztottul le, hogy csak annyit melegítsünk, ami azonnal elfogy. Így csináltuk a pacalt, sőt a halászlét is.Évente egyszer, node akkor... :)
    Zsömle helyett már csakis fehér kenyeret használok, az még úgy-ahogy bejön... Hol vannak azok a vizes zsemlyék, amiknek szikkadtan le lehetett reszelni a héját... :)

    VálaszTörlés
  5. Kereslet-kínálat. A régi technológiával nem tudnak annyit gyártani, amennyit kellene. Még ledarálva sem jó zsemlemorzsának.

    Ha egyszer sok pénzem lesz, olyan kisvendéglőt szeretnék nyitni, ahol lesz főzelék, pacal, szalontüdő, pörkölt tarhonyával, rakottkel- és krumpli meg ilyenek. Ja, meg zónapörkölt.

    VálaszTörlés