Kecskesajtos brokkolis frittata ebédre

A frittata egy olyan olasz étel, amely hasonlít az omletthez, de az elkészítésésben az a fő különbség, hogy az omlettel ellentétben ezt az ételt a sütőben fejezik be, ezért könnyebb nagyobb adagban készíteni, mert nem  igényel olyan állandó figyelmet, mint az omlett készítése.

• a brokkolit kisebb rózsákra szedtem és előfőztem, de csak roppanósra---------mivel nyersen is ehető, ezért az ilyen zöldségeket sosem szoktam puhára főzni
• megpároltam egy nagy fej hagymát

Margarinnal kikent formába tettem a hagymás brokkolit, amit sóztam és borsoztam . A brokkoli nem csak mutatóban volt az ételben, kb. 30 - 35 dkg volt a két adagban.
Ráöntöttem a 6 db felvert tojást, amit szintén megsóztam.
Koktélparadicsomokkal  és a felszeletelt kecskesajttal raktam ki a tetejét.
170°C-os sütőben sütöttem készre. Igyekeztem nem kiszárítani, mert ki nem állhatom a szárazra sütött rántottát. Talán 20 perc alatt készült el.

Ebédre ettük, éhesek voltunk, ezért el is tüntettük ezt az adagot.
Kenyérrel és sörrel remek ebéd lett belőle.
Kicsit szokatlan volt, hogy nem levest és valami hasonló hagyományos ételt eszünk, de el kell ismernem, hogy praktikus ilyen ebédet készíteni, ha szorít az idő, csak meg kell tanulnunk szakítani a " hagyományokkal ".

Zöldsaláta zöld zöldségekből

A véletlen hozta így össze, de igazán pazar saláta lett belőle.
Úgy kezdődött, hogy volt rengeteg saláta levelem. Szó szerint levelek, mert ennek a saláta fajtának nem is lesz feje, csak egyre nagyobb levelei. Minden évben kapok néhány adag ilyen salátát és néha komoly fejtörést okoz, hogyan használjam föl?
A fiatal levelek olyan ropogósak, hogy szinte harsog, amikor esszük.
Egyik este megmostam néhány nagyobb levelet / kb. 15-öt / és megkentem az éppen aktuális brokkolis krémmel. Föltekertem és így eszegettük. Föl sem tűnt, hogy zöldséget eszünk zöldséggel.

Most is egy nagyobb mennyiség eltüntetése volt a cél, ezért összetépkedtem elég sok levelet.

• sok salátalevél összetépkedve
• kígyóuborka negyedekre vagdosva
• újhagyma karikára vágva a szárával együtt
• bazsalikomos pesto
• olívaolaj
• görögjoghurt

Az összekevert zöld - ségeket megöntöztem a pestoval, alaposan összekevertem, megborsoztam. Sózni nem kellet, mert a pestoban is volt só.
Amikor tányérba szedtem a salátából, akkor tettem a tetejére a joghurtot.
Nekem elég volt így magában is, de lehet pirítóst is enni hozzá vagy férfiembereknek valamilyen hússal adható.

Sült spárga szalonnás besamelben

Lehet, hogy nem a zöld spárga a legelegánsabb, de mindenképpen kiadósabb és könnyebben kezelhető.
Az a fehér spárga, amihez az elmúlt sok évben hozzájutottam, javarészt az  a vékony  formájú volt, amit leves spárgának hívnak. Na, ennek a megtisztítása nem egyszerű. Mire végeztem vele, legalább a fele elvesztette a fejét. Eltört.
Az igazán szép vastag szárú spárgát nagyon dugdossák a hétköznapi vevők elől, közben meg egyre többször olvasom, hogyan ösztönzik a vásárlásra az embereket.
Ez is oka annak, hogy átpártoltam  a zöldre. Ez is vékonyka, de ezt nem kell meghámozni és így több marad belőle. A szervezet számára hasznos anyagokat ez is tartalmazza.
Felhasználás előtt ajánlatos jól kiáztatni a homokot a spárga fejekből. Sokszor szembesültünk vele, amikor nyersen rágcsáltunk el néhány szálat.
Rövid ideig kell főzni, főleg akkor, ha utána még valamilyen hőkezelést alakalmazunk.
Sütöttem már úgy is spárgát, hogy nyersen tettem a tepsibe, de úgy nem puhult meg, viszont már ropogós sem volt. Néhány ételbe viszont lehet nyersen tenni, mert megpuhul a többi alapanyaggal.

Most is előfőztem a spárgát sós - cukros - citromos vízben. A forrástól számítva kb. 3-4 perc elég neki.  akkor is elég ennyi idő, ha nem nem csinálunk vele már semmit, csak megesszük, mondjuk egy finom házi majonézzel.

A megfőtt spárgát kivajazott kerámia edényekbe tettem, adagonként.
Leöntöttem besamellel, amit úgy készítettem, hogy összevágott hagymát és apróra vágott húsos szalonnát pirítottam, ezután tettem bele a lisztet.
Tejjel és tejszínnel öntöttem föl. Besűrítettem a főzéssel és amikor kicsit kihűlt, belekevertem egy nyers tojást, ezután ráöntöttem a spárgára.
Mindegyik adagra tettem egy szelet füstült, nyers sonkát.

addig sütöttem kb. 170°C-on, amíg szép színe nem lett.

Vacsorára éppen elég volt ez az adag, de lehetett volna enni mellé pirítóst is.

Sültpaprikakrém kenyérre vagy sült újkrumplira, esetleg sült zöldségekre

Ez a krém alkalmas többféle felhasználásra. Tobzódunk a zöldségekben, pedig változatlanul húsevő család vagyunk.
A sültpaprikának olyan egyedi íze van, amit muszály egyszer kipróbálni mindenkinek.
Az egyszerű, héjától megfosztott sült paprika szeletek sózva, borsozva, olívaolajjal meglocsolva, balzsamecettel ízesítve nagyon finom.
A sültpaprikakrémleves szintén különleges ízű.

Ez a krém eredetileg kenyérre való kencének készült, de közben maradt egy kevés újkrumpli, ami mellől elfogyott a hús és én úgy gondoltam, hogy ezzel a krémmel finom lehet. Nekem ízlett.

• 3 db piros kaliforniai paprika
• 1 kicsi hagyma megpárolva
• 10 dkg fehér sajt
• 2 szál újhagyma
• 1 ek. napraforgómag
• olívaolaj
• só
• frissen őrölt bors

A paprikákat én nem egészben szoktam megsütni, mert szerintem sokkal praktikusabb, ha nagy szeletekre vágom, kiszedem a magját és így fektetem tepsibe.  Nem kell forgatni, szépen megsülnek egyszerre.
Alufólia is jó, nem kell sütőpapír és én nem szoktam olajat sem önteni rá.
Ennek is praktikussági oka van, mert így nem lesz később sem olajos semmi és egyszerűbb lesz a mosogatás.
Amikor megsültek a paprikák, beleteszem egy tálba és letakarom azzal a fóliával, amin sült.

Egyszer próbáltam nejlonzacskóba tenni, de vagy nagyon forró volt a paprika, vagy nagyon ócska volt  a nejlon, de lassan elkezdett összemenni a zacskó. Gyorsan kivettem belőle és soha többé nem csináltam ilyet.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a módszer nem használható.
Egy késes betétű keverőbe beleteszek minden hozzávalót és összezúzom. A napraforgómag nem lesz pépes, de engem nem zavar.

Úgy gondolom, hogy ezek a krémek, amikről itt írok, csak ötletadónak szolgáljanak, ha valaki szeretné elkészíteni, mert lehet, hogy az az íz, ami nekem jó, az másnak nem lesz az.
Nem a krémekben lesz a hiba, hanem az ízesítésben és ízlés különbségben.

Babkrém

• 3 dob. konzerv fehérbab
• 1 nagy fej hagyma megpárolva, lepirítva + mogyoróolaj
• 1 kisebb cs. újhagyma felvágva
• 15 dkg sós krémfehérsajt
• 1 ek sűrű tejföl
• 1 dl olívaolaj
• csilipaprika
• só
• frissen őrölt bors
• petrezselyemzöld

A hagymát mogyoróolajon megpároltam és összekevertem a többi hozzávalóval egy késes betétű keverőben.
A krém sűrűségét az olaj adagolásával lehet beállítani, de ha túl sokat teszünk bele, akkor az olaj minőségétől függően, lehet, hogy kicsit kesernyés mellékíze lesz. Aki ezt nem szereti, használjon más olajat.
Ha mégis híg lenne, akkor tegyünk bele még egy doboz babot és ízesítsük újra.

Pitává alakult zsömlék

Régebben kitaláltam már, hogy  a zsömléket, amit én sütök, kicsit lelapítom, mert így sokkal  könnyebb szendvicst készíteni belőle és megenni is egyszerűbb. Nem is volt ezzel baj sokáig, de valamiért az utóbbi időben, sütés közben egyszerűen pitává alakulnak. Ráadásul sokkal jobb lesz, mintha szándékosan annak készíteném. Vastagabb a tészta, szép zsebek alakulnak, öröm telepakolni.
Azt még nem tudom, mitől lesz ilyen, de talán legközelebb sikerül zsömléket is sütnöm. Na jó, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem mindegyik lesz ilyen, de a fele, biztosan.




Most viszont a túrókrémmel, tojással és az ecetes sült paprikával megtöltve igazán finom vacsora lett belőle.

Pikáns, sült kaliforniai paprika

A kaliforniai paprika is azok közé a zöldségek közé tartozik, amelyek túlnőtték magukat az eredeti felhasználási módjukon. Gondolom , szimpla kiegészítőnek indult a szendvicsek mellé, de ott ahol már régóta előfordul napi szinten a bevásárlókosarakban, kitaláltak belőle  néhány nagyon finom köretként készíthető változatot. Főleg a piros fajtája nagyon élvezetes, mert az édeskés íze könnyebben teszi elfogadhatóvá.
Gyerek koromban néha ettünk ecetes paprikát, amit előtte megsütöttek és lehúzták a héját. Finom volt, de sokáig nem készítettem. Később a paprika nem volt olyan, amiből jó lett volna. Azt hiszem a vastagabb húsú paprika kellett hozzá.
Nekem ez az enyhén ecetes változat nagyon ízlik. Készítettem már korábban is, és többször ettük vacsorára valami mellé. Sült piros paprikám szinte mindég van a fagyasztóban télire, de amióta a Lidl-ben vettem egy üveges fajtát, azóta ezt is szívesen használom.
Összesütve a zöld és sárga paprikával, ezek is jó ízűek lettek, pedig külön a zöld - ami egyébként még éretlen, mert piros lesz belőle - nem igazán ízletes.

• 3 fej hagyma szálasra vágva
• 2 piros kalif.paprika
• 1 zöld és 1 sárga paprika
• 1 dl ecetes lé az üveges paprikáról / balzsamecetttel helyettesíthető /
• só és bors

Megpróbáltam megsütni a hagymát, hogy ne csak főljön, de legyen egy kis sült íze is. 
A paprikákat is erős tűzön, gyakran kevergetve sütöttem meg.
Elfőztem a keletkezett levet és ráöntöttem az ecetes lét.

Sajt mellé, hús mellé, szendvicsbe vagy egyszerűen csak pirítóssal, főtt tojással, mindenképp nagyon finom. Langyosan vagy hidegen, mindegy.