Karácsony előtt vettem egy füstölt szűzpecsenyét, de fogalmam sem volt, hogy mire fogom felhasználni.
Itthon még szárítottam néhány hétig, mivel nagyon friss volt. Jó szellős, hűvös helyen volt és szépen kiszáradt.
Hajszálvékony szeleteket vágtam belőle és apró falatkák tetején végezték.
A mai főzés közben jól esett egy pohár bor, de, hogy legyen ami fölszívja, kellett néhány falatot enni.
Ezeket a férjem kapta, mert hát fényképezni is kell és ezért ő mindég csinosan elrendezett tányéron kapja az adagját.
Na, azért az enyém sem zacskóból van, de az egyik mindég jobban mutat.
A kenyér természetesen a saját kenyerem, a sajt egy nagyon jó szerzemény ismét a kedvenc boltomból / a helyi CBA / , mert kb. harmad áron vettük, ezért megint megkóstolhattunk egy olyan sajtot, amit egyébként nem biztos, hogy megvennénk.
A hajszálvékonyra vágott hús -- nem tudom, lehet-e sonkának hívni -- éppen elég volt egy -egy falatra.
Nálunk nincs olyan sok féle elnevezése a különféle fajtájú és minőségű füstölt és szárított hústermékeknek, mint más országokban, ahol ennek van múltja.
Most vettem csak észre a színeket a tányéron! Ha a sajt is magyar lenne, akkor magyaros ízelítő lenne.
