Kacsacomb és újkrumpli

Ez az ebéd is részben a hűtő ill. főként a fagyasztó kiürítését célozta. A kacsacombokat akkor vettem, amikor szépet láttam a boltban és lefagyasztottam. A savanyúkáposzta pedig szinte minden napos vendég volt a hűtőben egészen tavaszig. Nem ez, hanem mindég egy másik csomag. Ez az utolsó vásárlás egy hideg tavaszi napon történt. Még nem tudtam leszokni a káposztáról és még nem volt időm rászokni a friss, új zöldségekre. Az újkrumplinak viszont nem tudtam ellenállni. Sőt, a hagyma is új főzőhagyma volt, amit ilyenkor még csokorba fogva árulnak. Ezért aztán adott volt egy vasárnapi ebéd, ami segít a hűtő kiürítésében is.

• Sült kacsacombok hagyományos fűszerezéssel





• Párolt savanyúkáposzta, amihez cukrot karamellizáltam, mielőtt rátettem a kissé kimosott káposztát





• A krumplit megsütöttem sütőben és azután kevertem össze a párolt hagymával.

Részletes receptet szándékosan nem írok, mert ahány ház, annyi szokás. Ráadásul ezek ismert ételek, nem hiszem, hogy valaki is innen akarná megtanulni.

Teljeskiőrlésű tönkölynokedli másnap

Ennek a bejegyzésnek az adta a jelentőségét, hogy megmutassam, hogy a nálunk ismert tésztákból is lehetne az olasz tésztákhoz hasonlatos ételeket készíteni. Nálam már régebben is voltak olyan másnapos ételek, amihez a megmaradt nokedlit használtam, de nem pörkölt mellett. Mindég többet készítek, mint amennyit meg tudunk enni egy alkalommal, mert naponta nem szeretem csinálni, viszont fel lehet tuningolni és másnapra is lessz egy ebéd.
Régebben az volt a kedvenc újra hasznosítás, ami egy kicsit hasonlított a túróstésztához, de volt olyan is, amihez sok hagymát pároltam, pirítottam és összekevertem a tejfölös nokedlivel. Sütőben, sajttal a tetején egy kicsit összesütöttem. Nagyon finom volt! Tojásos nokedli után volt, hogy pörkölt került mellé, pörkölt után pedig az előző változat volt az ebéd. Most is tojásos nokedli után maradt egy jó adag, amivel kezdeni kellett valamit.

• Olajon sok, durvára vágott hagymát pároltam. 1-2 ger. fokhagymát is tettem hozzá.
• Egy csomó újhagymának a zöld szárát összevagdostam és ezt is hozzáadtam.
• Tettem bele felkarikázott kolbászt és kisütöttem egy kicsit a zsírját mielőtt krémfehér sajtot tettem bele összemorzsolva.
• Borsoztam és összekevertem a nokedlivel.

Nagyon szeretjük a sok hagymát és ez, meg a sajt már magában is nyerő párosítás. Hagyományos ecetes fejessalátát ettünk hozzá, ami szintén maradt előző napról.

Epres pohárkrém feketeribizli öntettel

Eper és tejföl. Eddig sosem hallottam róla, de már ezért megérte, hogy a gasztroblogok közelébe kerültem. Sok leírásban olvastam, hogy az újdonság élményével hatott a megkóstolása. Egy leírásban Max felé találtam utalást, de sajnos nem tudom, mi volt az eredete. Kerestem, de nem találtam meg a receptek között.












Megkóstoltuk és nagyon finomnak találtuk. Hihetetlennek tűnt, hogy egy kis mézes tejföl---persze nem a híg változat----meg az eper ilyen finomságot alkosson. Meggyőződtünk róla és megtarottuk szép emlékeink között.

Egy másik alkalommal készítettem házi krémsajtot lecsöpögtetett tejfölből és ezt kevertem össze felvert tejszínnel, meg mézzel. Ezzel rétegeztem a kissé megtört epret. A tetejére házi feketeribizli öntet került. Először kihívásnak tűnt ekkora pohár édesség, de könnyen legyűrtük. Bármelyik piskótás desszert mellett megállja a helyét. Sokkal könnyebb és elkészíteni is egyszerűbb.

• 3 doboz sűrű tejföl / 330 gr.-osak /
• 1 dob tejszín / 2 dl /
• ebből lett 65 dkg krémsajt
• Befogtam egy új, kicsit lazább szövésű konyharuhát és ebben csöpögtetem le a tejfölt vagy kefírt. Szerintem mindenképpen felfüggesztve kell tárolni, amíg csöpögtetjük, mert így sokkal több savót enged ki magából. A szűrőben nincs rajta nyomás, ami kipréselné a folyadékot, de a saját súlya segíti ebben. A szűrőben már csak akkor lehet valamivel lenyomni, ha kicsit megsűrűsödött és még keményebbre akarjuk készíteni. A felfüggesztett módszerrel azonbam nem kell mást tenni, csak várni a megfelelő ideig.

Dőzsöltünk a pohárkrémmel, de készítettem kenyérre kenhető krémet is és még maradt egy tészta ételre való adag sajtkrém is. Így már elég kifizetendőnek tűnik az itthoni elkészítése.

Csirkés, gombás lepény telj.kiőrl. lisztből

Vacsorára készült szintén ez a lepény abból, amit a fagyasztóban ill. a hűtőben találtam. Lassan el kell használnom a fiókok mélyén lapuló maradékokat. Úgy látom, hogy megint többet tartalékoltam, mint amennyit felhasználtam, de ezért nem fog semmi kárba veszni. Egy kis ötletelés, egy kis kényszer helyzet, időhiány és már is eltűnik néhány kicsi zacskó a fagyasztóból.

• Olajon hagymát dinszteltem és fokhagymát is tettem hozzá.
• Csirkemell cafatokat tettem hozzá és fehéredésig pároltam. Sóztam, borsoztam és beletettem egy reszelt sárgarépát is.
• Amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a fagyasztóból kikerült zöldhagyma szárakat, mert ezek is összevágva teleltek a fiókban. A borsikafű sem maradhatott ki.
• Teljeskiőrlésű tönkölylisztből készítettem tésztát, ezt tettem a sütőformába. Nem sütöttem elő a tésztát, mert elég száraz volt a töltelék.
• A tésztára került a csirkés ragu, erre tettem a nyers, félbe vágott gombákat, ezeket pedig betakartam a fagyasztóból elővett kaliforniai paprika szeletekkel. Só, bors a gombára is került.
• Leöntöttem tojásos, tejszínes, tejes keverékkel. A tejszín is maradék volt, ezért kellett a tej is. Reszelt sajtot szórtam rá.

Elég sokáig szoktam sütni ezeket a lepényeket, mert nem szeretném, ha a közepe nem sülne át. Először kb. 20 percig sütöm 180 fokon, azután letakarom és tovább sütöm még kb. 20 percig, de a hőt is lejjebb veszem. Ezután leveszem a fóliát és, ha még nincs színe, akkor még sütöm 10 percig.
Ha van miből, akkor salátát is szoktam mellé készíteni. Ha nincs, akkor csak teát iszunk mellé.

Csalánleves

Nem ez az első találkozásom a csalánnal. Már óvodás koromban többször kerültem testi közelségbe ezzel az aprószőrös növénnyel. Tudom, csak védekezik velük, de hosszú ideig tartó fájó emléket hagy magáról. Később, iskolás koromban a huncut fiúk előszeretettel lökték a lányokat a csóványosba. Abban az időben nem volt divat a nadrág a kislányoknak. Rövid szoknya és térdzokni. El lehet képzelni az utóhatásokat.

Ezért aztán különösen mély nyomot hagyott bennem az első gasztronómiai élmény a csalánnal kapcsolatban. Megint az Apukámnak kellene köszönetet mondanom, hogy megismertetett olyan ízekkel, amelyekkel más környezetben nem hiszem, hogy találkoztam volna. Csodabogár volt az apukám akkor, és kicsit az vagyok én is ma. Igyekeztem minden külső nyomás ellenére megismertetni a fiaimmal sok mindent, amit én is otthonról hoztam.

• Ismeritek a papsajtot? Ettetek már? Sajnos az utóbbi néhány évben egyszerűen eltűnt, de még a gyerekeimet megismertettem vele. Szerették.
• A madárcseresznye? Hatalmas fák vannak még mindig a városokban, de régóta nem látok senkit, aki meg merné enni a pici barnás bogyókat.
• Vadsóska. Sajnos gyerekkoromban főleg a temető oldalban nőtt, ezért ott a sírok között hasalva ettük a vadsóskát. Falusi lány voltam, ott senki nem botránkozott meg ezen.

Szedtem egy adag csalánt. Nagyra nőttek a sok esőben, de nem voltak öregek a szárak. Ennek ellenére csak a fölső pici ill. az alatta levő két nagyobb levelet szedtem csak le. Volt miből válogatni! Nem tudom mennyi lehetett, mert frissen nem mértem le, de 30 dkg biztos volt. Hasonlítani lehetne az ugyanennyi spenóthoz pl. Amikor blansírozás után jól kicsavartam és lemértem, akkor volt 7 dkg.

• 7 dkg blansírozott csalán összevágva
• 1 fej hagyma összevágva
• 2 duci ger. fokhagyma összevágva
• 2 közepes burgonya felkockázva
• 1/4 reszelt szerecsendió
• só
• frissen őrölt bors
• 2 dl tej
• 2 szelet fehérkenyér belseje
• 2-3 ek tejföl
• olaj+ vaj

Az olaj és vaj keverékén megpároltam a hagymát, fokhagymát, hozzáadtam a burgonyát és tovább pirítottam egy kicsit. Ezután a csalán is belekerült. Felöntöttem vízzel és sóztam, borsoztam, puhára főztem. ----Botmixerrel pürésítettem, ezután beletettem a tejbe áztatott kenyérbelet a tejjel együtt és ismét összeturmixoltam. Hígítottam a kellő állagra, belereszeltem a szerecsendiót, hozzáadtam a tejfölt, ismét sóztam és egyet forraltam rajta. --------A képen azért olyan habos, mert a botturmix így felhabosította. Szinte harapható volt a habja. Jól nézett ki. Pirított kenyérkocka kell hozzá, de egy recept szerint buggyantott tojást is tehetünk bele.

Képek recept nélkül

Ezeket a kifliket csak azért, mert szépek. Nincs időm az élesztett öregtésztás változatot készíteni csak ritkán, pedig a kiflik állagán hihetetlenül sokat javít. Már külsőleg is látszik a különbség. Persze mielőtt elmerengenénk a látványban, már nincs is belőle.

Ez a rizslisztből készült tésztának a zacskója. Írtam róla a receptnél.

Ezt a spenótot szeretem, mert ebben nem pépes massza van a dobozban pasztilla formára préselve, hanem valóban darabos lesz, ha kiolvad. A pépes trutymó a menza időszakra emlékeztet, azzal az ízzel együtt, pedig szeretem a spenótot. Van egy másik darabos fajta is, de abban rengeteg spenótszár van összevágva.

Sütőben sütött karalábé csíkok krumpli módjára. Nem volt rossz, de nem nem tette nélkülözhetetlenné magát. Nem sül meg ropogósra, mert nagy a víztartalma.

Ez pedig a kedvenc süteményformám. A belsején tapadásgátló bevonattal, hogy végre már ne kelljen a recéket kenegetni. Nagyon jól használható!

Meg kell-e tisztítani a rucolát?

Borsmustár, ez a magyar neve. Amióta megismertük, azóta kedvencünk. Ha hozzájutok valahol, feltétlenül veszek belőle, még akkor is, ha drága. Nem önállóan készítek salátát belőle, hanem keverem mással, így már elég nagy adag salátát lehet vele ízletessé tenni. Persze két embernek tisztán is készíthető belőle elég mennyiségű saláta. Nagy hiperekben olcsóbban is hozzá lehet jutni, de ez tőlünk messze van, és az utiköltség és egyéb járulékos költségek / ha már itt vagyunk, vegyük meg... / semmivel sem teszik olcsóbbá. Összeszorítom a fogam és megpróbálok arra gondolni, milyen finom lesz.
















Sajnos nem egyforma a minőség sem és a saláta íze sem. Ettem már olyan intenzív ízű rucolát, hogy alig hittem el, mert sokszor kevésbé érezhető az aromája. Ha egymagában rágcsálom, akkor igen, de ha keverem és ízesítem, akkor ritkábban. Nem ragaszkodhatok egy fajtához, mert azt vehetem meg, amit hoznak. Írtam már a cserepes fűszernövényekről is és bizony nem változott a véleményem az elmúlt néhány év alatt. Tudom, nagyon meglepődnék, ha egyszer valódi korianderzöldet tennék egy salátába vagy a kész étel tetejére.

















A dobozban valóban csak ennyi salátalevél van. Egyszer azt hittem , hogy jó áron veszek rucolát, de mielőtt bepakoltam volna a kosárba, kiderült, hogy a dobozban még kevesebb van, mint ez a mostani ill. általában az ekkora csomagolások. A hiperekben zacskós csomagolásban van saláta, több fajta is, de felénk csak dobozosat árulnak. Láttam a Sthal műsorában, hogy a tasakból egyenesen a tálba önti a leveleket, tehát nem is kell megmosni. Ez melyi fajta lehet?


















Igazából nem is ez izgat a legjobban, hanem az, hogy még sosem láttam, hogy leszedegették volna a szárakat a levelekről. Néha erősebb, néha gyengébb szárak vannak, de engem mindég zavart. Volt, amikor a vásárlástól az tarott vissza, hogy nem lesz időm megtisztogatni a leveleket. Talán egyetlen alkalommal történt, hogy csak megmostam, de nem szedegettem le a szárakat. Megettük, de nem volt komfort érzetem. Ez még nem fóbia remélem? Nem vagyok az a fajta, aki leszedegeti az utolsó zsírcseppet is a húsról, de szeretem, ha az étel gusztusos, és a rucola szára nekem nem az.

Győzzetek meg kérlek, hogy a rucola szára ehető! Minél könnyebb hozzá jutni, annál többször jut eszembe a vásárláskor, hogy ezt még meg is kell tisztogatni. Ha jó ízűen akarom megenni, akkor megteszem ezután is, de ha senki nem csinál ilyet, akkor le tudnék szokni róla.

Annál is inkább, mert a 14 dkg-os csomagból 3 dkg-ot eldobok, mert ezek a leszedett szárak. Nagyon bosszantó! Ráadásul a szavatossági idő lejáratához közeledve a levelek között is van mindég kidobni való. Így elérheti akár a 4-5 dkg-ot is. Ennyi pénzért ez már valóságos pazarlás. Ez a doboz még nem volt lejárva, de sajnos náhány levél már így is a szemétben kötött ki. Attól függ, hogyan tárolják a boltban?! Ennyi maradt összesen.

Ez a kép a salátacentrifugában lévő levelekről készült, ezért nem látható a mennyisége. A leveles salátákat ebben szoktam megmosni, mert azután könnyen kicsapatható belőlük a víz. Ezt a Nagyapámtól kaptam majd' tíz éve, de szerencsére ez egy jó minőségű darab. Láttam már sok silány készítményt, ami nemcsak, hogy nem tart sokáig, de nem is végzi el a feladatát rendesen. -----------A salátaleveleket azért kell leszárítani, mert így jobban tapad rá az öntet. A vizes levelekről lefolyik az olaj, de a joghurt is. Régebben egy konyharuhába tekertem a megmosott leveleket és így itattam le a vizet róla. A salátacentrifuga ma már nem luxus darab.