Sült angolna citromos barnított vajjal

A családomból még senki sem evett angolnát, de senki nem zárkózott el előle, hogy megkóstolja. Láttuk a tv-ben többször, tudtuk, hogy ehető, sőt van, ahol nagyon népszerű. Angliában nemzeti étel egy rossz kinézetű, kevésbé jó ízű  / de csak a külhoniaknak / kocsonyás angolna étel.
Egy másik, talán Írországban, de lehet, hogy nem, egy zöld lében úszó - amit mártásnak mondanak -  és krumplipürével tálalt főtt angolna. Imádják!
Nálunk állítólag sok van a Balatonban, mégsem árulják elérhető helyeken. Néha hozzá lehet jutni, talán piacon a halárúsoknál, vagy nagyobb halkereskedésben. Gondolom.
Aki hozzájut és nem undorodik a látványtól vagy a gondolattól, az feltétlenül próbálja ki!
Nagyon finom, tömör húsa van. Szálkája alig. Ami van, az is a gerincén, le sem jön, de ha mégis, akkor is kiszedhető. Ezt olvastam valahol.
 Megerősíteni nem tudom, mert a mi halunk egy kis méretű volt, cérnavékony szálkákkal.

Ilyen kicsi darabok lettek belőle. Tényleg csak kóstolónak volt elég, de mindenki arra szavazott, hogy legközelebb is megeszik, ha lesz.
Még az Anyukám is evett belőle. Nagyon bevállalós, szinte mindent megkóstol, amit készítek, bármilyen szokatlan és furcsa is neki.

• a halat besóztam
• készítettem egy hasonló keveréket, mint a haltöpörtyűnél és beleforgattam
• liszt, prézli, fokhagyma, bors volt benne
• annyi ideig sütöttem csak, ameddig más halat sütöttem volna, ezért időt nem tudok írni, nem figyeltem
• tálalásnál öntöttem rá a citromlével elkevert barnított vajat
• a reszelt citromhéjat is rászórtam tálaláskor

Úgy gondoltam jobb, ha csak az utolsó képnek teszem be.

Paszternákleves pirított magos levesbetéttel

Írtam már, hogy nagy kedvencem lett a paszternák. Eddig főleg sütve készítettem, mert szeretjük a sült zöldség köreteket. Most mégis úgy gondoltam, készítek egy krémlevest belőle, mert több blogon is olvastam róla.
A krémleves szerintem nagyszerű találmány, mert egyszerűen készíthető belőle egészséges, zöldségekkel teli étel. Régóta főzök krémleveseket, változatosan, többféle módon. Néha diétásan zsiradék nélkül, néha pirítva. Van, hogy tejszínnel, de tejföllel is.

• Most összepároltam kevés olívaolajon és vajon 2 hagymát, 2 krumplit, 2 almát és 5 paszternákot.
• Borsikafűvel ízesítettem, sóval, borssal.
• Valódi zöldségalaplével öntöttem föl, mert volt még a fagyasztóban egy adag és kellett a hely az ünnepek előtt.
• Turmixolás után tejföllel kevertem ki.

A levesbetét most is hasonló volt egy régebbihez, de itt nem szalonnát pirítottam, hanem kolbászt. A kolbász mellé pedig magokat szórtam a pirítás során.
Ez nekünk nagyon, de nagyon ízlik!

A leves valóban nagyon finom volt, de sajnáltam a paszternákot erre elhasználni, mert ritkán jutok hozzá. Legközelebb megint köret lesz belőle.

Gasztroajándékok a karácsonyfa alá

Az utolsó pillanatban ugyan, de sikerült összeállítani azt a néhány csomagot, amivel szerettem volna számunkra kedves embereknek örömöt szerezni az ünnep alkalmából.
Volt olyan, ami korán elkészült, számítva arra, milyen jó lesz majd ajándékba adni, de volt olyan is, ami bizony az utolsó hétre maradt.

A süteményekkel kicsit jobb volt a helyzet, bár erősen szűkítettem az elkészítendő mennyiségen. Pontosabban nem is számszerűen, inkább a sokféleségét tekintve. Újabbnál újabb süteményeket találtam újságban és blogokon egyaránt. A bőség zavarában kellett döntenem, melyiket próbáljam ki. Kísérletezzek-e vagy maradjak a jól bevált saját receptjeimnél.
Úgy döntöttem, most biztosra kell menni, ha könnyíteni akarok a dolgomon.

Tudom, hogy örömöt szereztem a megajándékozottaknak, mert a kapott visszajelzések évről-évre ezt bizonyítják. Ismerem őket! Érdemes értük fáradozni.
Ez könnyítette meg a munkámat.
Igaz a mondás, hogy öröm kapni, de még nagyobb öröm, adni.

Boldog ünnepeket kívánok!

Karácsony alkalmából szeretném megköszönni, hogy sokan találják érdemesnek a blogomat az olvasásra.  Nagy öröm ez nekem, mert sokáig azt gondoltam, nem tudok én olyanokat írni ide, ami megállja a helyét a sok érdekes, számos újdonságot hozó blog között.
Az jó ötletnek tűnt, hogy összegyűjtsem a receptjeimet és ne kelljen millió papírfecni között keresgélni, ha szükségem van rájuk.
Azután egy merész lépéssel nyilvánossá tettem és egyszercsak azt vettem észre, hogy egy figyelő szempár betette a blogomat a többiek közé. Köszönöm szépen!
Azóta - virtuálisan ugyan - , de megismerkedtem sok kedves, önzetlen, önfeláldozó, segítőkész bloggerrel és kaptam bíztató bejegyzéseket is, amelyek arra ösztönöztek, hogy folytassam.
Nem tudom meghatározni, milyen irányú a blogom képe? Vegyes, mert én is kíváncsi vagyok sok ízre, illatra,  textúrára és a visszajelzésekre a családomtól. Kísérletező kedvű vagyok és szeretek utazni, amit most leginkább a gasztronómia területén tehetek meg. Őszintén mondom, nagyon élvezem!

Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves látogatómnak, olvasómnak és kíváncsiskodónak!

Várlak benneteket továbbra is sok szeretettel!

Narancsos répalekvár

Nem feltétlenül Karácsony előtti recept, de annyi igaz, hogy néhány évvel ezelőtt még csak a tél közeledtével lehetett narancsot kapni. A recept ezért is ír narancs aromát. Ma én már nem teszek bele, helyette több narancslevet- és héjat teszek.

Amikor először főztem ilyet és a gyerekeim nem kis büszkeséggel és dicsekedve vitték az iskolába, jót szórakoztak az osztálytársaik értetlenkedésén és hitetlenkedésén.
Nem készítem minden évben, de már egy ideje kérdőre vontak, hogy mikor lesz? Hát, most lett.

• 1 kg sárgarépa kisebb darabokra vágva, hogy hamarabb megpuhuljon
• 2-3 dl víz
• 1 citrom reszelt héja
• 3 narancs reszelt héja
• 1 vaníliarúd kettévágva

Ezeket kezdjük összefőzni, hogy a répa megpuhuljon. Ha nagyon elfől a víz, egy kevéssel lehet pótolni.

• befőzőcukor a lekpraktikusabb szerintem: vagy 1 kg cukor az egy kg répához; vagy 1/2 kg cukor a  2:1-ben változatból.
• hozzákeverjük a megpuhult a répához
• a citrom és a narancsok levét is hozzáadjuk

Összefőzzük a cukorral együtt és botmixerrel pürésítjük. Picit kesernyés lesz a sok héjtól, de nem bántóan.
Kiforrázott üvegekbe tesszük, fejreállítjuk öt percre és mehet a polcra.
A biztonság kedvéért én másnapig azért szárazdunsztba teszem.

Ablakos mézesek

Ez is én vagyok!
Ez a kétbalkezes, türelmetlen, figyelmetlen.
Olyan mézeseket akartam sütni, amilyet láttam több helyen, hogy a cukortól szép ablakok keletkeznek sütés közben. Csillognak, színesek, érdekesek, különlegesek.
Vettem töltetlen cukrot, gumicukrot, drazsét.
A franciadrazsé jól működött a múltkor, de ez a mostani névnélküli nem.
A tésztám sokkal vastagabb, mint azok, amikbe ablakot lehet tenni. Nekem a megolvadt cukor a sütik alján olvadt szét. A tészta felfúvódott, az ablakok helyén csak egy lyuk lett.
Az olvadó cukor forrtyogott, bugyogott, azután eltűnt a tészták alján, ami viszont ettől ragacsos lett. Éppen ezt az adagot akartam ajándékozni. Ajándék így is lesz belőle, mert a lyukakba cukordrazsét tömködtem és a sütik alját bekentem csokival. 
Nem lett szép, ámde finom lett. Ha megszilárdult a csoki, majd teszek ide képet róla.

Töpörtyű halból és néhány gondolat ennek ürügyén

Megint belefutottam abba, hogy hiteles lesz-e, ha azt írom, hogy ez nekem már régebbi recept. Mostanában olvastam már valahol , valaki blogján a haltöpörtyűről, de nem ebben a változatban. Néhány éve volt a TV-ben egy főzős műsor és ott egy vidéki csárda szakácsa mesélte el, hogy bizony halból is készítenek töpörtyűt. Megmutatta, melyik részéből a halnak és elmondták természetesen azt is, hogyan. A fűszerezésre sajnos már nem emlékszem, csak arra, hogy prézli volt a lisztes keverékben. Ettől finom ropogós lett a bunda.

Az elmúlt években sem és sajnos most sem könnyű hozzájutni a halhoz, ha nincs valami hagyomány körülötte.
Van piac a közelünkben is, de délután már nincs hal, ha mégis marad a boltjukban, akkor olyan felárral, hogy én bizony azt nem veszem meg. Nem a délután miatt van a felár, hanem a szeletelt, filézett hal iszonyat drága.

Tudom, a multikban mindég lehet kapni, de az nekem nem esik útba. Nagy luxus lenne, ha csak a hal miatt mennék oda, amikor azt szeretnénk enni.
Nekem semmi bajom a hal szétszedésével, csak valaki kólintsa fejbe úgy, hogy lehetőleg ne élje túl.
A halpucolást a férjem megcsinálja -- ez a nehezebbik része -- a filézést pedig én mutattam meg neki. Azóta nagyon profi módon végzi el. Az irdalás sem lehetetlen feladat, de igényel egy kis gyakorlatot és nem utolsó sorban egy jó kést.

Innentől kezdve nem lehetne semmi akadálya, hogy kis hazánkban is több halat fogyasszunk és azok is merjenek enni, akik eddig féltek a szálkáktól.
Sajnos ezért ilyen alacsony a halfogyasztás nálunk, mert nem tanítottak meg minket a hal filézésére és irdalására. Még most is sokan vannak körülöttem, akiknek fogalmuk sincs erről a folyamatról.
Azoknak  a mai 30-40 éveseknek --  akik azért ettek kevesebb halat régen, mert a szüleik is féltek a szálkáktól -- a gyerekei sem fognak több halat enni, ezért ők sem adnak a saját gyerekeiknek. Kivétel persze a fogékony fiatalság, akik szakítani akarnak a rossz beidegződésekkel és szokásokkal.
Vágyakozva nézzük és hallgatjuk a tv-ben, hogy milyen finom halételeket készíthetnénk és ehetnénk, ha mernénk hozzáfogni.  A külföldi halak nagy része szálkamentes, így nem nehéz napi szinten enni.
Tudom, már nálunk is lehet kapni, na, de az ára?! Még a lazac sem kapható olyan áron, hogy gyakrabban kerüljön az asztalunkra.

Még egy gondolat a multik halpultjáról. Nem vagyok benne biztos, hogy csak náluk jellemző.
Felháborodva nézem már évek óta, mennyire átverik a vevőket a halfilével. Azért látom én ezt, mert az itthon filézett halnak valahogy sokkal nagyobb a filéje. Úgy szoktam mondani, hogy a boltban csak deréktól lefelé árulják. Na, de kérem, hová lesz a fölső szélesebb része?
Ráadásul a farok felőli vége értéktelenebb is, mert azon sokkal kevesebb a halhús.
A filé mindég jóval drágább, mint a szelet, de akkor miért csak a maradékot adják el filének?
Hogyan lehet így rávenni az embereket a halfogyasztás növelésére, ha közben meg átverik?

Nem áll szándékomban filéző tanfolyamot indítani, csak érdekesség képpen mutatom meg, hogy a halnak tulajdonképpen a hasaalja része az, amelyik teljesen szálka mentes. Vékony halhús, de biztonságos. Nem nagy darab, de a gyerekeknek éppen elég, hogy hozzá szoktassuk őket a halhoz. Ezek a halak éppen két kg alattiak voltak és egy ilyen darabból öt kis szeletet lehetett kihozni.
Három halból nekem kb. 30 db. lett.
A halak irdalás és panírozás után a fagyasztóba kerültek, hogy karácsony napján már ne kelljen ilyen koszos munkát végezni.
A halcsontokból pedig megfőztük a halászlé alapot, ami paszírozás után szintén a fagyasztóba került.
Évek óta így készítem, eleinte a szükség hozta, de később meg én szoktam rá.
 Minden filédarabot ketté vágtam és így lett 12 db szeletem. Ez még kevés lesz, de majd néhány szeletet még veszünk.
Sajnálom, hogy az irdalásról nem készítettem képet, de nem ez volt az eredeti gondolatom.
A halnak a másik részét viszont sajnáltam eltenni, mert végre ehettünk egy jót.

Ami mindég benne van a keverékben, az a liszt, zsemlemorzsa, fokhagyma, pirospaprika.
Most tettem bele  tönkölykorpát, reszelt citromhéjat, borsikafüvet, borsot és őrölt rozmaringot.
A besózott haldarabokat beleforgattam ebbe a keverékbe és olajon kisütöttem.  A liszt teljeskiőrlésű tönkölyliszt volt.
Az avokádókrém teljesen puritán volt és csak azért ettük hozzá, mert éppen puhára érett az egyik avokádó.