2009. június 10., szerda

Zöldbab tojásmártásban


Ez a zöld színű zöldbab már akkor a kedvencem volt, amikor még alig lehetett kapni a boltokban. Frissről szó sem lehetett, de a mirelit pultban is hiába kerestem. Nem is emlékszem, hol kerültem közelebbi ismeretségbe vele.
Arra viszont igen, mikor főzhettem én az első finomságot belőle.
Az úúúgy volt, hogy rokon látogatás címen minden évben megyünk  Gyula környékére. Odajutni a Tisza hídon át lehet. Történt egyszer, régen,nem is tudom pontosan mikor, de 12-13 éve talán, hogy azon a bizonyos hídon nemtudommármilyen munkálatokat végeztek és ezért egyszerre csak egy irányú forgalom volt.
Álltunk a várakozó sorban, és egyszer csak azt láttam, hogy az előttünk álló nagy teherautó telis- tele van az én kedvenc babommal. Sosem volt rám jellemző a lerohanó stílus, ezért jó sokáig gondolkodtam, hogy merjem-e.....Éppen az utolsó pillanatban, de mivel a sofőrök kiszálltak az autókból várakozás közben, odamentem az én emberemhez és félve megkérdeztem, hogy nem-e lehetne-e,hogy én egy kicsit, onnan, csak kóstolót és különben is, észre sem vennék.
Én voltam a legjobban meglepődve, amikor azt mondta ez a kedves Ember, hogy persze, nyugodtan! Fölugrott az autó platójára és szedett nekem egy nagy zacskónyi babot. Sajnos más nem volt, amibe szedhettünk volna még! Annyi időm még volt, hogy megkérdezzem, hová viszik a babot és miért nem látok én ilyet a boltokban? Igazából nem is lepődtem meg, amikor azt mondta, hogy külföldre viszik. Azt hiszem ezt a babot hívják francia babnak, de lehet, hogy tévedek.
Azután eltelt pár év, úgy 5-6, és találtam ilyen babot a közeli városi piacon. Keveset, de volt. Azután még néhány év, és lett itt, nálunk a zöldségesnél is. Néha, és nem is olyan szép! Azután már volt mirelit, amerre mentem, minden felé.
Van vágott és van egész szálas is. Mi leginkább köretként szeretjük.
Ezt a receptet egy francia szakácskönyvnek nevezett válogatás könyvben találtam néhány éve és azóta rendszeresen felbukkan az étlapon. Lehet, hogy nem eredeti, de nekünk ízlik.
  • 50 dkg zsenge vajbab / nálam ebből a zöldből készül /

  • 3 dkg vaj v. margarin

  • 2 ek. liszt

  • 4-5 dl húslé / én leveskockából csináltam /

  • 2 db. tojás sárgája

  • 1 db. citrom leve / dupla adagnál sok lehet a két citrom /

  • 1 ek. összevágott petr. zöld / lehet bővebben is /

  • só, bors
A babot sós vízben kb. 20 perc alatt megfőzzük. A mirelitet természetesen rövidebb ideig kell főzni. Én nem szoktam összevágni, de lehet bátran aprítani, nem ront az ízén. Nekem jobban tetszik a szálas bab.
Közben elkészítjük a mártást. Tulajdonképpen egy rántás alapot készítünk a margarinnal és a liszttel, amit a húslével engedünk fel. Addig főzzük, amíg kissé besűrűsödik.
Egy tálkában elkeverjük a tojások sárgáját a citromlével, majd a tűzről levett mártáshoz keverjük. Sózzuk, borsozzuk és addig főzzük még, amíg újra felforr. Ha kellően besűrűsödött, hozzáöntjük a leszűrt, lecsöpögtetett babot és elkeverjük. Zöldpetr.-el megszórjuk.
Nálunk mindig dupla adag készül, és én azt szeretem, ha van elég sok sűrű mártás a babon. Aki szokott főzeléket sűríteni, annak nem gond a mennyiségeket megváltoztatni. A citrom elég jellegzetes az ételben, aki nem szereti a savanyú ízt, az kóstolgassa, vagy kezdje kevesebb citromlével. A dupla adag elkészítésénél viszont nekem is sok a két citrom leve. Persze attól is függ, hogy mekkorák a citromok.



Meleg nyári napokon, vacsorára csak a babot szoktuk enni sült csirkeszárnnyal vagy csak pirítóst eszünk hozzá. Most, vasárnapi ebédként hagymán sült pulykacomb és főtt, vajas tönkölybúza volt mellé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése