Szilvás coobler

A coobler nevű édesség már nem először tűnt föl a gasztroblogok egén, de én eddig még nem sütöttem meg. Tulajdonképpen nem is értem már, így utólag, hogy mi tartott eddig vissza.
Annyira egyszerű elkészíteni és annyira finom, hogy, ha semmihez nincs kedvünk / sütemény téren /, ezt akkor is percek alatt össze lehet dobni úgy, ahogy Gesztenye leírta.  Én egy kicsit variáltam rajta, de csak azért, mert ki akartam próbálni valamit. Az ilyen trükközés nélkül is remek recept, ráadásul úgy gondolom, hogy igen jól variálható.

Tetszőleges mennyiségű gyümölccsel készíthető, nekem volt kb. 1 kg szilvám, amiből lopkodott a családom és volt egy magányos, de méretes őszibarackom. Ennyi került bele, de lehetett volna több is.

A lisztet én szándékosan grahamlisztre cseréltem, mert ennyi azért kell az egészséghez és ez a liszt fajta egyébként is nagyon kellemes, picit talán enyhén diós ízt ad a süteménynek. Nem minden fajta tésztánál jön ki ez az íz, de az ilyen keverteknél, igen.

Elkészítés:

1. Egy serpenyőben 3 evőkanál barnacukrot, 2 evőkanál mézet karamellizáltam.
2. Beletettem az összevágott szilvát és adtam még hozzá kb. 3 dkg vajat és fahéjat.
3. Addig melegítettem, főztem, amíg a cukor ismét elovadt.
4. Egy sütőpapírral bélelt  26 cm átmérőjű, 6 cm magas formába öntöttem a langyos gyümölcsöt és elosztottam rajta azt az egy szem hámozott, szeletekre vágott őszibarackot.

A tészta hozzávalói:

1. 25 dkg grahamliszt
2. 10 dkg vaj vagy margarin
3. 5 dkg barnacukor
4. 1/2 csom. sütőpor
5. 1 kk. só
6. 2 dl tejszín, de a grahamliszt miatt kellet még hozzá nem egészen 1/2 dl víz is
7. 1 tojás

Az összekevert masszából egy evőkanál segítségével halmokat raktam a gyümölcsre. Nem baj, ha nem fedi be teljesen, mert a sütés során a  sütőporos liszt úgyis terül még egy kicsit.
A tésztahalmok tetejét szintén megszórtam barnacukorral. Lehet persze sima cukorral is, de ez nem nagy mennyiség és ettől egészen más ízt kap az elkészült édesség.

Már így is nagyon gusztusos volt, mert elképzeltem, hogy az a sok finom gyümölcsös lé, meg a tészta milyen ízeket produkál majd. A sok lé, nem is volt olyan sok, de ha több a gyümölcs, akkor a lé is több lett volna.

A sütés ideje kb. 170 fok volt és 40--45 perc sütés kell. 

Tényleg finom ropogós volt a teteje és laza  volt a tésztagombócok belseje. Igaz, öten ettük, egyszerre éppen elég volt, de sajnálom, hogy nem maradt belőle másnapra nassolni.

Ezért is meg kell ismételnem a sütést.

Most valóban vajat használtam, de sok más receptnél én bizony margarint használok. Próbálok tudatos vásárló- és  fogyasztó lenni, de a pénztárcámat nem töltögeti újra senki. 

Nem akarok úgy receptet beírni, hogy bort iszom, de vizet prédikálok. Sajnos nem tudok minden káros anyagot kizárni a konyhámból, ezért sok kompromisszumot kötök.  Egy jó mártás megérdemli a vajat, mert sűríti is, de ahol a sütemény 15-25 dkg vajat ír, és nekem sokszor  dupla adaggal kell kezdenem, ott bizony margarinra cserélem. Elismerem, hogy a vajjal készült kekszek, aprósütik összehasonlíthatatlanul finomabbak, mint a margarinosak, de amíg ilyen horror áron lehet vajat venni, addig én inkább a  kenyeremre kenem egy részét. Merthogy azt is szeretem. Amikor a receptben vajat írok, akkor azt úgy is készítem, mert az eredeti változatot teszem közzé, de nem biztos, hogy a következő alkalmakkor is azt fogok beletenni.

Ezért ne gondolja senki, hogy valamelyik receptet nem lehet vaj nélkül elkészíteni, ez ne tartsa vissza az indulástól. Ezt fontosnak tartottam leírni, mert lassan úgy érzem, hogy sokan a blog ismeretlenesége mögé bújva sem merik vállalni azt, hogy csak részben  tartoznak a modern irányvonalat követők közé. Úgy gondolom, ezért nem nekünk kell szégyenkeznünk, hanem azoknak, akik ilyen helyzetbe kényszerítették az embereket. Reklám van, agymosás van, lelkiismeretfurdalást keltenek, de pénz nincs.