Nem a recept miatt írok most / -sem /, mert nincs benne semmi különleges, csak azért, hogy újból magasztaljam az öregtészta használatát és különösen azt a változatot, amikor első lépésként fel kell éleszteni a hűtőben várakozó alapanyagot.
Már több, mint egy hete árválkodott a hűtőben, némi levet is eresztett, aminek nem volt épp bizalom gerjesztő színe, de nem volt savanyú illata sem még.
Hihetetlenül könnyű tésztája lett, jó illata, nem csak a süléskor, de felvágva is a belsejének. Szeretem szagolgatni a finom illatú tésztát, mert ilyenkor még ma is örülök annak, hogy ez az enyém.
Azt hiszem a házi kenyérsütés tényleg függőséget okoz!
Van már néhány év a hátam mögött, de én ma is nagyon élvezem és sajnálom, hogy több időt nem tudok fordítani rá.
Igaz, a gyakorlatnak meg van az az előnye, hogy a minden napra szánt kenyeret vagy péksüteményeket már gond nélkül összedobom. Ilyenkor nincs benne semmi csavar, mert ennek sikerülnie kell.
Viszont recept sincs, mert látom a tészta állagán, hogy mivel kell egy kicsit javítani rajta.
Tulajdonképpen nekem nincs is olyan receptem, amire azt mondhatnám, hogy ezt vagy azt mindég pontosan úgy készítem.
Csak azért teszek ide képeket, hogy kedvet csináljak hozzá!!!! Remélem, sikerül!
Szia!
VálaszTörlésÉn mostanában nem sütök,de nem is veszek, mert jó lenne kicsit a kilókból elhagyni.
Majd utána. A fagyasztómban 3 adag öregtészta didereg.
A kenyér nélküli diétát én nem tudnám csinálni. Egy kicsi azért kell, nem?
VálaszTörlés