Őszi zöldség köret sült tarjával

Az utóbbi néhány évben elég sok zöldséget eszünk köret gyanánt. Ritkán fordult elő, hogy csak ez került a tányérra, kellett mellé valami "emberes" étek is. Ez általában burgonya, rizs / esetleg barna rizs is /, de előfordult bulgur, kuszkusz és árpagyöngy is. Így azután már könnyen elfogadható volt a különböző zöldségféle is. Szinte észrevétlenül fogyott a húsok mellé ínycsiklandó illatokkal tálalt répa, cékla, lilahagyma, sütőtök, kelbimbó. Egyetlen dolog hiányzott nekem, a paszternák. Jó sok éve van már, hogy vettem egyszer egy boltban. Miután piacozni nincs lehetőségem, egy idő után el is felejtettem. Azután ebben a zöldség köretes időszakban egyre többször jutott eszembe, mert szerettem volna, ha a férjem és a gyerekeim is emlékeznének az ízére. Most a fiam egyik munkatársától sikerült venni. Gyönyörű példányok voltak köztük, még nézni is öröm volt. A kisebbeket megsütöttem ma céklával, sütőtökkel és hagymával. Kaptak egy finom édeskés mázat , de azt hiszem e nélkül is kellemes íze lett volna.

A zöldségekre öntött fűszeres olaj mindég más ízű, nincs bevált recept és függ a felhasznált alapanyagtól is. Azt már kikísérleteztem, hogy a cékla / és én is / szereti a római köményt, a répa a narancslevet és a gyömbért.

A céklát nem szoktam meghámozni, de aki idegenkedik az ízétől az ne így kezdjen hozzá, mert ennek a zöldségnek amúgy is van egy jellegzetes földes íze.

A sütőtököt szoktam külön is készíteni. Sokkal többet eszünk így, mintha a sütőben sütném hagyományos módon csemegének.

• kb 70 dkg cékla
• kb 70-80 dkg paszternák
• 1,5 kg sonkatök
• 4 db lilahagyma

A céklát kisebb darabokra vágtam, a hagymát negyedeltem, a tököt közepesen nagy darabokra- a paszternákot pedig hosszában negyedekre vágtam.

Így néztek ki az összevágott zöldségek. Gyönyörű színek voltak. A cékla vöröse, a tök sárgája, a hagyma lilája és a paszternák fehér színe.

A citrom csak azért került bele, hogy ne keljen kidobni. Sütés után persze veszítenek a színükből, de ilyen szépségnek nehéz ellenállni. Azt mondják, minél színesebb egy étel, annál étvágy keltőbb. A rossz evő gyerekeket is így próbálják rávenni a változásra. Vajon sikerülhet? Talán, ha elég korán elkezdik........

• 1/2 dl olívaolaj
• 3 ek balzsamecet
• 3 ek világos szójaszósz
• 2 ek szilvalekvár
• 1 ek sűrű erdei virágméz
• 1teáskanál római kömény
• 1 tk gyömbérpor
• 1 tk wasabi torma por / chili helyett /
• só
• frissen őrölt bors
• 1 citrom reszelt héja és a 1/2 citrom leve
• 5 szál kerti kakukkfű / vékonyabb, mint a nemesített bolti /
• 5-10 dkg vaj

Az öntet hozzávalóit egy habverővel simává, egyneművé kevertem. Kóstolással ellenőrizni kell és lehet rajta javítani, hozzáadni még ízesítőt.
A zöldségekkel összekevertem és egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. A sütőpapír nem kötelező, de nekem a teflonos tepsimbe nem fért bele.

A kakukkfű szálakat bedugdostam a zöldségek közé, hogy ne égjenek meg.

170 fokos sütőben sütöttem jó 1,5 órát. Ha nem kevergetjük, akkor a tök nem törik össze. A cékla lehet, hogy kicsit ress marad, de ez nem lehet baj. Egy alufóliával letakartam, de nem zártam le vele a tepsit csak lazán a tetejére tettem.

A paszternák széle egy kicsit sötétre színeződött, de Jamie Olivertől tudom, hogy ez nem megégett csak a zöldség cukor tartalma karamellizálódott. Valóban nem volt keserű, igaza volt.

A hús, amit ettünk mellé egy szép darab csont nélküli tarja volt. Tudom, pecsenyéknél kell a csont is, mert az adja a jó ízét, de ezt most így árulták a csontos árában. Kihagyhatatlan volt. Este bepácoltam és másnap lassú sütéssel nagyon puha, omlós pecsenyét sütöttem belőle.

Este a húst egy jól tartó nejlon zacskóba tettem a következőkkel.

• 1 rúd fahéj
• 2 fej hagyma karikára vágva
• 1 citrom karikára vágva
• 6 ger. fokhagyma
• 1/2 dl világos szójaszósz
• só
• bors
• őrölt kömény
• 1/2 dl olaj

A zacskót lezártam és a húst eltettem a hűtőbe. Ez egy 2 kg-os darab volt és a sütése 160 fokon 4,5 órát tartott. A tepsibe tettem sütés előtt még egy jó db vajat is. A hús is kapott egy laza takarást, de csak azért, hogy sülés közben a fröcsögő zsiradék ne a sütő falán kössön ki.

Nem volt vele annyi munka, mint amennyi az olvasás után tűnik, hiszen jó ideig nem kellett még a sütő közelébe se mennem.

Lucskoskáposzta

Ez a kép megint csak nem adja vissza az étel jellegét. Mártásban úszó húsdarabok, ez látszik csak, pedig ennél jóval többet jelent. Valószínűleg nem ez az egyetlen ilyen néven futó káposztás egytál, de nekünk ez nagyon ízlik. Ki tudja már, honnan szereztem a receptet, mert írtam már, hogy sok-sok évig csak újságból lehetett hozzájutni. Azt sem állítom, hogy nagyanyáink nem főztek hasonlót, de a mi családunkban biztosan nem. A gyerekeimnek is fel kellett nőlni, hogy szeressék ezt, mert hát lássuk be, a káposzta nem tartozik feltétlenül a szeretem zöldségek közé. Jellegzetes fűszere a borsikafű és a kapor. Ezek nélkül ez az étel egészen más jelleget kap.

Hozzávalók:

• 70 dkg- 1 kg oldalas
• kb. 2 kg-os fejeskáposzta
• 2 ek zsír
• 2 ek olaj
• 2 dl tejföl
• 4 ek liszt
• só; bors; kapor; borsfű 3-4 szál

Az elkészítése nagyon egyszerű. Az oldalast csontonként felvágjuk és a zsír és olaj keverékén erős tűzön megpirítjuk. Nem kell megégetni, de legyen pörzsanyag rajta bőségesen. Ezt a lépést nem érdemes kihagyni, mert ettől alakul ki a másik nagyon jellegzetes íze. Ebben az időben figyelni kell rá és gyakrabban kevergetni.
Nem kell megijedni, a lábasra ragadt barnás anyag szépen felázik a víztől és beleoldódik a szaftba. Nem lesz az edénynek semmi baja. A zsírt sem érdemes kihagyni, hiszen kalória tartalma éppen annyi, mint az olajnak csak az könnyebben emészthető. Ez az étel viszont nem diétás, de ettől a kevés zsírtól nem kell megijedni.
Néhány étel nem a hozzávalóktól lesz különleges, hanem az elkészítési módjától. Talán ez is ilyen.
Ha a hús megkapta szép, pirult, rozsdás színét, akkor öntsük fel vízzel, hogy bő ujjnyira ellepje. Sózzuk meg és főzzük majdnem puhára, közben borsot is adjunk hozzá és tegyük bele a csombort is. Ha elfőtte a vizet, apránként pótoljuk.
A káposztát vágjuk össze nagyobb darabokra, de nem baj, ha szétesik. Nekem a cikkekre vágás nem vált be, mert mire kész lett az étel, a káposzta cikkek mindég szétestek. A káposztával együtt főzzük puhára a húst. A végén tejfölös habarással sűrítsük be, de csak annyira, hogy ne legyen főzelék sűrűségű. Azért lucskos a káposzta neve, mert közepesen sűrű szószban úszik. Ha valakinek hiányzik a kenyér, akkor ezt a finom levet kanalazhatja hozzá, de kenyér nélkül is garantáltan el fog fogyni. A végén tegyük bele az apróra vágott kaprot. Télen én a fagyasztóba eltett nyári ízű kaprot használom inkább, mint a boltban árult friss másolatot.
A hús-káposzta arányon lehet változtatni, de nekem húsevő férfiak vannak a családban.

Tonhal steak salátával

Nem hasonlít? Igen, tudom, látom én is. Van mentségem, de ígérem, dolgozom az ügyön. Ez az a hal, aminek az elkészítéséhez kértem segítséget a nálam tapasztaltabbaktól. Kaptam is. A végeredmény nem az Ő szakértelmüket tükrözi. A sütési idő nem volt több három percnél, de úgy látszik, hogy a hal vastagságához ez is sok volt. Látszik is, hogy ez nem az a kétujjnyi vastag szelet, amit én is láttam már főzőműsorban.

Az íze is szokatlan volt, én nem tudtam volna azonosítani, nem jártam még tengernél, ezért el kell, hogy fogadjam Ági hasonlatát, bár azt hiszem, ez azért az ilyen távolságot megtett halnál nem biztos, hogy érvényes. Nekem kicsit túl natúr volt. Igaz, én akartam érezni az ízét, de azt hiszem a következő adagot valamilyen finom, könnyű mártásba fogom bújtatni. Érzésem szerint, túl kell lenni néhány tonhalas vacsorán meg tenger gyümölcsei kóstolón, hogy ez az íz könnyen befogadható legyen. Mert van íze, különleges, ezt azért lehetett érezni.

Örülök, hogy ilyen lehetőséget nem hagytam ki, és mivel valóban nagyon jó áron vettem, van még a fagyasztómban alapanyag.

Köszönöm szépen mégegyszer, hogy adtatok tanácsot az elkészítést illetően. Azt hiszem izgultam is eléggé, ez is közre játszott, hogy ilyen lett. Így is finom volt, mert nem száradt ki, a hús omlós volt, puha csak éppen teljesen átsült.

Currys karfiol krémleves szárnyasgaluskával VKF-XXIX

A szárnyasgaluska egy régóta meglevő receptem. Nem én találtam ki, valamikor régen egy újságból ollóztam. Gondolom. Más receptgyűjtési lehetőség nem lévén, ez tűnik a legvalószínűbbnek. Utoljára talán tíz éve készítettem, akkor egy rókagombás mártáshoz tarozott előételként, most pedig levesbetétet csináltam belőle. Mindkét esetben megállta a helyét. Mivel Max éppen most írta ki a játék gombócos fordulóját, úgy gondoltam, ez belefér a fajtájába. Leves:

• 50 dkg tisztított karfiol


• 30 dkg tisztított burgonya


• 2 dl tejszín


• 1 tk. madras currypor


• 1 mk római kömény


• só és bors


• 3 ek olívaolaj

A kisebb kockákra vágott zöldséget az olajon megpirítom. Amikor már jó illata van, felöntöm hús- vagy zöldséglével. Nekem most húslé volt a fagyasztóban. Sózom, borsozom és puhára főzöm. Ezután botmixerrel pürésítem, hozzáadom a fűszereket, felforralom és ha kell vizet adok hozzá. A tejszínnel dúsítom és újból kiforralom. Friss petr.zölddel szórom meg tálalásnál.

Szárnyasgaluska:

• 40 dkg kétszer darált csirkemell


• 2-3 ek. tejszín


• 1 tojás fehérje


• só, bors


• kb. 1/5 frissen reszelt szerecsendió

Minden hozzávalót összekeverek és ha megfelelő az ízesítés, akkor sós, olajos vízben kifőzöm a galuskákat. A szerecsendió íze érződik, de nem tolakodóan sok, aki nem szereti, az ízlelgesse közben is. A főzővízbe két kanál segítségével megformázott masszát teszek és kb. 15 percig főzöm. Természetesen lehet gombócformát is készíteni, és lehet kézzel is formázni. A galuskák tömörek, száraznak tűnhetnek, de szerintem nem azok. Haraphatóak és finom kontrasztot alkotnak a levessel. Nekem most 18 db lett.

A madras curry fűszeresebb a sima társánál, de mi szeretjük ezt az ízt. Más curryporral is finom, de nem annyira karakteres leves lesz belőle.

Megteltek a kamra polcok és tele a fagyasztóm is

Lassan nálam is véget ér a befőzés. Megteltek a polcok a jól bevált befőttekkel és lekvárokkal, és került ide néhány újdonság is. Olyan is van, amit én nem akartam eltenni, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tudom könnyű azt mondani, hogy nagyon finom, jó minőségű termékeket lehet venni a boltban, de az az igazság, hogy azok bizony nagyon drágák. A hozzáadott anyagokról pedig nem biztos, hogy pontos információt kapunk. Nagyanyáink receptjei hosszú évek óta cserélődnek családon belül, de eljutnak a kolléganőkhöz és ismerősökhöz is. Így kerülhetnek változatos házi konzervek a család asztalára. Amióta pedig a gasztrobloggerek között szaporítom a szót, az itt talált finomságokkal is bővült a készletünk. Ha visszaszámolnám, hogy mennyi időmet vette el a befőzés és fagyasztás- az elgondolástól kezdve a bevásárláson át az elkészítésig-azt hiszem könnyen rá lehetne mondani, hogy ez nem éri meg. Sokszor lemaradtam a nyári napozásról, de nem baj,mert úgy is nagy volt az UV-sugárzás és az káros a bőrre. Sokszor odébb tettem egy-egy könyvet, mert nem volt időm olvasni, de nem baj, mert így télen lesz miből választani. Sokszor nem mentem el sétálni, csavarogni, de nem baj, mert így nem költöttem feleslegesen a pénzt. Sokszor........., szóval amellett, hogy télen kedvünkre csemegézhetünk a nyár ízeiből, még örülhetek is, hogy ez volt a leghasznosabb elfoglaltságom a nyáron. Nem, nem keserű a szőlő, sőt! Én ezt láttam otthon, így nőltem fel, nekem ez a természetes. Ha az Anyukámnak ez áldozat volt, akkor nekem is az, de ez így van jól. Ha sok pénzem lenne, azt hiszem én akkor is a saját meggylekváromat és zakuszkámat szeretném enni hideg téli napokon egy meleg pirítósra kenve. A stresszt nem tudom elkerülni, a szmogot szintén nem, akkor legalább abból szűrjem ki a mérgeket, amit megeszünk. Ennyivel tartozom a családomnak. Ha majd nyugdíjas leszek, akkor pedig pótolok mindent, amire most nem jut elég időm. Addig is elmondom, hogy készítettem a körte befőttet.
Sok leírásban olvastam, hogy szirupot főznek vagy valamilyen hasonló módon készítik. Egyszer én is megpróbáltam, de olyan helyekről kellett a szirupot lemosni, ahol nem is számítottam rá. Ezzel szemben az én bevált módszerem tiszta, egyszerű, gyors és kényelmes. Kaptam jó néhány kiló körtét / talán két évre is elég lesz /. Meghámoztuk,-ták, szóval segítség is volt, de a többi az én dolgom. A körtét citromsavas és borkénes vízbe tesszük a hámozás során. Így általában szépen megtartja a színét, de ha mégsem marad ennyire világos, az sem tragédia. A tisztára mosott üvegekbe igyeztem úgy bele tenni a körte szeleteket, hogy ránézésre is gusztusos legyen. Nem könnyű, de megoldható. Közben néhány szem szegfűszeget is szórtam bele. A cukrot is így teszem a gyümölcsre, miközben rakosgatom, beleszórom a cukrot és öntök rá vizet, hogy lemossa a szeletek közé. Lehet bele tenni fahéj darabot is és citrom karikát. Tavaly tettem bele én is, de most nem. Amikor az üveg megtelik, teljesen felöntöm vízzel, pici Na- benzoátot teszek rá és celofános fémtetővel lezárom. Az üvegeket újságpapírba csomagolom és nagy lábasba teszem. Annyi vízzel öntöm fel, hogy az üvegek 2/3-ig érjen. A víz forrásától számítva 20 percig főzöm, utána a vízben hagyom kihűlni. Nekem most kemény volt a körte, de ha puhább, akkor elég a 15 perc is. A gőzölés után az üvegek tetején látszik a behúzódás.
Amikor egyik évben kb. 80 üveg barackbefőttet csináltunk, akkor a kigőzölés után kivettem az üvegeket a vízből és szárazdunsztba tettem. Kellett a lábas és a befőtt nagyon jól viselte ezt az öszvér megoldást. A cukor attól függ, mennyire édesen szeretjük a befőtteket. A meggyre természetesen mindenképpen több kell, mint pl. a barackra.


A fagyasztómban is elfogyott a hely, pedig karácsonykor még szükségem van legalább egy laza fiókra, hogy az előkészített ételek beférjenek. Már van benne nyári paprikacsutka levesbe, pörköltbe, van zellerzöld, petr. zöld több doboznyi, van finom, friss petr. gyökér felszeletelve, a petr. zöld szárak csomóba kötve levesbe kerülnek majd, van kakukkfű és borsikafű, van zsálya és lestyán , van néhány szép csilipaprika és gyömbér darab, magozott meggy, tök, zöld színű bab, sült padlizsán szeletek salátának, szendvicsbe vagy muszakának, van sültpaprika és cukkini. Ha kettő lenne, azt is meg tudnám tölteni. Bezárnám a nyarat és télen apránként szedegetném ki. Amit most akarok mutatni, az a répa fagyasztása. Sokszor megjártam régen, tapasztalat híján nem tudtam, hogyan lehet eltenni. Amikor kiolvadt a levesben, olyan volt, mint a szivacs, Íze volt, de megenni nem nagyon lehetett. Ellenben, ha megpároljuk egy kicsit és úgy kerül a fagyasztóba, onnan fagyottan a forrásban lévő levesbe, akkor semmi kellemetlen íze vagy állaga nem lesz. Feldarabolva szoktam eltenni, a mikróban blansírozom 7-800 W-on 2-3 percig mennyiségtől függően. Kihűtöm hideg vízzel és kicsit megszárítom, ezután kerül zacskóba. Rohanós délutáni főzéskor pótolhatatlan segítség.

Tonhalszószos saláta

Ennek a salátának semmi köze az előző beíráshoz. Hát, igen, ez is tonhal, de micsoda különbség! Egyik nap piacozás után sétáltunk még egy kicsit a nyüzsgő városban, és beültünk egy kicsi, de kedves gyorsbüfébe kávézni. Már teszteltük a kávét, biztosra mentünk. Enni nem szoktunk ilyen helyeken, mert ugyan semmi bajunk a menzával, de olyat nem akarok enni, amit én is el tudok készíteni itthon. Ez ugyan időigényesebb, de határozottan olcsóbb és kiadósabb is. Egy másik alkalommal mégis úgy alakult, hogy ebéd helyett is jöttünk-mentünk és eléggé el nem ítélhető módon ismét a gyorsbüfénél kötöttünk ki. Ha tehetem, én mindég valamilyen salátát szoktam enni egy szelet hússal. Nem divatból, hanem mert szeretem. Most egy tonhalszószos salátát választottam, mert nem voltam igazán éhes. Evés közben természetesen analizáltam és néhány nap múlva el is készítettem.

Saláta:

• jégsaláta
• uborka
• lilahagyma / ott sima, fehér volt /
• paradicsom / én koktélpar.-ot tettem bele /

Szósz:

• majonéz, amit én készítettem 1 perc alatt
• tejföl
• só, bors
• konzerv aprított tonhal
• olívaolaj / ott nem volt /
• 1 ek kapribogyó öszevágva / ott nem volt /
• házi csiliszósz / csak nálam /

A fekete olajbogyót elfelejtettem beletenni, mert már nagyon akartuk enni. Az eredetin az sem volt, de én úgy gondoltam, jó lenne bele. Hát, a gondolat, az jó volt......

A fiúk pirítóssal ették, de nekem elég volt anélkül is.

Nem vagyok elfogult magammal szemben, de ismét igazam lett, hogy ilyesmiért kár pénzt kiadni, mert az enyém jobb volt. Akkor mondja meg valaki, mit egyen az éhes ember az utcán?

Segítenétek? Tonhalat vettem

Szeretem a nagy magyar kereskedelmi hálózat üzletláncának boltját. Nem titok, ez a CBA. A nagyobb boltokban a választék széles, a kisebbekben a napi bevásárláshoz található meg a szükséges árú. A mi falunkban azt hiszem egy közepes méretű, de nagyon jó ellátottságú bolt van. Lehet, hogy a hús szlovákiából van, de olcsóbb, mint máshol és szép. A helyi hentes magyar húst árul, de drágábban. Sajnos sokan nem engedhetik meg maguknak a drágábbat, de azért ott is van forgalom. Ennek az abc-nek köszönhetően kóstoltunk már olyan dolgokat, amit valószínűleg nem vettem volna meg, ha csak teljes áron jutnék hozzá. Tudom, ez sem az igazi, de a papírvékonyra szeletelt füstölt sonkát, amit sárgadinnyével enni különleges ízélmény, nem tudnám megvenni ott, ahol előállítják. A kékpenészes sajtokból is vannak olyan finom, lágy, krémes állagú fajták, amit szintén itt vettem először. Az akcióknál mindég lecsapok a különlegességekre, és be kell, hogy valljam, néha vadászom a lejárati idő előtt leárazott termékeket is. A gorgonzola sajtot is így ismertem meg, és így kerülhetett egy finom tészta ételbe, mert nem sajnáltam, hogy főzzek vele. A fent említett sonkákat is így szerzem be, azután nálam néha a fagyasztóban kötnek ki, amíg nem találok nekik megfelelő véget. A hűtőpult is sokszor tartogat meglepetéseket. Most is egy ilyen akció van és ezt a halat a majdnem kétezer ft.-os ára helyett 400 ft.-ért árulják, mert novemberig érvényes a szavatossága. Horvátországból származik, de nincs ráírva, hogy miféle hal. Vöröses a színe, de lélegzet visszafolytva merek csak gondolni arra, hogy hátha vöröstonhal. Persze jóval laposabb szeletek, mint amit tv-ben vagy képeken láttam, de ez legyen a legnagyobb baja. Az én bajom viszont az, hogy nem tudom, hogyan süssem meg, mert szeretném érezni az ízét. Egy kis mártás nem ártana neki, mert azt gondolom, száraz húsú hal ez a ton. Megpróbálom óvatosan sütni, hogy szaftos maradjon. Jaj, úgy izgulok már.