2010. július 18., vasárnap

Csirkemájjal és borsóval töltött dagadó

Nem készítek túl gyakran sült dagadót, mert kicsit száraznak találom ezt a húst. Káposztában használom, nincs kitiltva a konyhámból, de sütve ritkán készül. Gyerek koromban Anyukám többször sütötte, de hát akkor nem volt még ilyen széles húsválaszték. Az emlékeimben úgy él, hogy a hús bizony nagyon is szálkásra sült. Azt hiszem alufólia sem volt még akkor, nem is tudom, hogy letakarták-e valamivel.


Általában hagyományos töltelékkel szoktam sütni, már amennyiben ez annak számít. Tudom, hogy más tájegységeken, más a hagyományos. Amire én gondolok, az a csirkemáj-zsömle-párolt hagyma-tojás-petr.zöld. A csirkemáj elkaparva vagy darálva.




Most mégis változtattam. A csirke máj maradt, de nagyobb darabokra vágtam.
A párolt hagyma is maradt, de azt is nagyobb darabokra vágtam. Borsót tettem hozzá és ezt töltöttem a húsba. Lehetett volna gombát is tenni a borsó helyett, de az nem volt itthon.
Alufóliával letakarva sütöttem egy olyan tepsiben, amibe egy rácsot lehet tenni, tehát a hús nem ér a tepsibe.
A rácsra sütőpapírt tettem, bezsíroztam mangalica zsírral és erre fektettem a húst.
A hús alá egy kevés vizet öntöttem és a változatosság kedvéért még egy kis cidert is. Csak hogy fogyjon.
Ha lett volna kedvem hozzá, akkor a sütés végén megmaradt levet beforralhattam volna pacsenyelének, mert nagyon kellemes íze lett a cidernek köszönhetően.
Talán, ha nincs 36 fok a konyhámban, meg is teszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése