2010. február 17., szerda

Díjat kaptam egy olyan bloggertől, aki ismer



Valitól jött ez a kedves elismerés. Köszönöm szépen!

Amikor megláttam az egyik blogon ezt a díjat, azt gondoltam, hogy ezt nem is lehet tovább adni. Azután kicsit elszégyelltem magam, mert bár vitathatatlan Limara eredményessége, segítőkészsége pedig fáradhatatlan, de mindezzel azt érte el, hogy nyomában lohol a tehetséges kezdők serege vagy az elégedetten mosolygók hada, akik már egy ideje a házi sütésű kenyérrel kényeztetik a családjukat. Ezért aztán azok, akik veszik a fáradságot, hogy megpróbálják visszacsempészni a saját konyhájukba a nagyanyáink kenyér illatú hangulatát, bizton megérdemlik ezt a díjat. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a sok értéktelen, egészségtelen élelmiszer mellett ez az egyik otthon is könnyen előállítható étel, amivel már sokat tettünk a családunk egészségének megőrzéséért. Köztudott, hogy szeretjük a kenyeret, és, ha már sokat eszünk belőle, akkor legalább legyen benne egy kis rost, vitamin, ásványi anyag, de legyen sokkal kevesebb só és egyáltalán ne legyen benne adalékanyag. Legalább ebben NE!

Nem nagyon szoktam kenyér recepteket írni a blogba, mert nem vagyok képes pontos leírás alapján dolgozni, ezért másokat nem hozhatok lehetetlen helyzetbe.

Ezért is örültem Valinak, hogy gondolt rám, mert ő még emlékszik, hogy tudok ám én kenyeret is, meg sok mást is sütni, csak ide inkább étel recepteket írok és a kenyérsütés diadalát meghagyom azoknak, akik nálam jobban csinálják.

Küldöm természetesen az E. Margit oldalán megismert öszes péklánynak, akik nagy része már itt a blogolók között megtalálható. / több, mint nyolcan vannak/

Nagylelkű és nagyon figyelmes felajánlás volt Valitól, hogy az általunk ismert és sokra tartott Pékinasnak és párjának adta ezt díjat.

Innen üzenem, hogy nem felejtettem el senkit és főleg Őket nem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.