Ennek a kacsának bizony jól megágyaztam, mert olyan saláta ágyat kapott, hogy nem kellett hozzá kenyeret enni. Vacsorára egyébként sem ajánlatos a nehéz étel, ez pedig így könnyű volt, de bőséges.
Egyáltalán nem nehéz így megsütni a húst, nem kell az órát nézni és nem kell rettegni sem.
Igaz, nem árt néhányszor megsütni, mielőtt ilyen nagyképű kijelentést tesz valaki, de meglátjátok, igazam van.
Nem nagyképűség, de tényleg könnyebb, mint amilyennek első olvasásra tűnik.
Ezek most kicsi kacsamellek voltak-- kb.17 dkg --de sütöttem már 40 dkg-os darabot is.
A hús bőrét bevagdostam és kissé megsóztam mindkét oldalon.
Az a lényeg, hogy lassan, közepes hőfokon süssük ki a zsírt a húsból. Ha sok van már alatta, akkor öntsük le, hogy ne égjen meg és süssük tovább.
Ha kisült a zsír, emeljünk a hőfokon és pirítsuk meg a bőrét.
Ekkor látni fogjuk, milyen szépen fehéredik ki a hús a bőr fölött. Ez már tulajdonképpen átsült, de nem száraz.
Amíg a bőrén sült, megszórtam egy kevés toscan fűszerkeverékkel, ezután megfordítottam és ismét csak közepes hőfokon a húsos oldalán sütöttem tovább.
Amikor ennél a sütésnél is kifehéredik a hús, akkor már ehető, de ez még véres. Nekem ez még sok, ezért tovább szoktam sütni.
Ilyenkor már figyelni kell a húsra, mert rövid idő alatt eléri a közepes vagy teljesen átsült állapotot.
A nyomkodásos próba is egyszerűbb, mint első hallásra tűnik.
Ha nagyon ruganyos, akkor még elég véres. Ha kicsit tömörebbnek érezzük, akkor kezd jó lenni. Nekem!
A sütés után elzártam a gázt és félre tettem a húst, mert ezt most nem melegen ettük.
Salátaöntet:
- 2 ek. magos mustár
- 1 ek. sima mustár
- 2 kis doboz kefír
- 3 ek. olívaolaj
- 1 lereszelt alma
- só, frissen őrölt bors
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.