Nem szándékozom receptet írni, mert a lecsó olyan, mint a foci. Mindenkinek van róla véleménye! A jobb az, hogy mindenkinek van egy tuti receptje is. Ahány ház, annyiféle lecsó. Ezt jól bizonyítják a több helyszínen megrendezett lecsófesztiválok is.
A lecsós szelet néven ismertté vált menzakaja nem tudom, milyen összetételű volt, de amikor én főztem meg itthon, akkor én a lecsós alapját fokhagymával ízesítettem. Nem rontott rajta, de nem is volt fokhagyma íze.
Ezt a lecsót is fokhagymával főztem, de nem tettem bele sokat, mert a máj viszont kapott bőségesen.
A lecsót füstöltszalonna alapon kezdtem jó sok hagymával, amit szálasra vágtam és igyekeztem alaposan megpárolni.
Nálam a lecsóban mindég haraphatóan roppanós marad a paprika, erre nagyon kényes vagyok.
Szerintem az agyonfőzött paprikánál nincs rosszabb!
Lehet, hogy ez abból adódik, hogy gyerek koromban meg nem ettem volna a paprikát a lecsóból, mert a pöndörödő paprikahéj kaparta a torkom és ezt nagyon nem csíptem.
A kacsamájat tulajdonképpen azért sütöttem meg mellé, mert a fagyasztóban volt maradék és önálló ételnek már kevés lett volna.
Bőséges fokhagymás, hagymás alapon borsos-mustáros fűszerkeverékkel ízesítve erős tűzön sütöttem. A végén öntöttem alá balzsamecetet és ezt jól ki is forraltam.
A naan kenyér újra felfedezett kedvencünk. Mostanában már többször sütöttem, de régebbi az ismeretségünk.
Tulajdonképpen egy élesztős kenyértészta, amiben a folyadék joghurt, de egyes receptek szerint egy része vízzel is pótolható. Az élesztő mellett azonban sütőpor is van benne.
Az sem egyértelmű, hogy kell-e bele tojás vagy nem?
Az viszont biztos, hogy száraz serpenyőben -- jobb helyeken tandorban -- kell megsütni.
Az enyémben nincs tojás, az élesztőt sem szoktam kimérni, mert nem kell olyan pontosan, mint más kenyérfélénél.
Sokféle ízesítéssel készítik, az enyém most fele mennyiségű teljeskiőrlésű tönkölyliszttel készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.