Gerslis savanyúkáposzta babbal

Tél van, még ha az időjárás nem is ezt mutatja. A kapható zöldségek viszont jól jelzik az évszakot. Ilyen a savanyúkáposzta is, ami ilyenkor a legfinomabb. Igaz, nem árt kiválasztani a kínálatból a legjobbat.
Igyekszem sokféle módon elkészíteni, hogy változatos legyen és ne unjon rá senki, még ha szereti is, egy idő után unalmas lehet.
Most eredetileg egy egyszerű köretet akartam készíteni, de a megvalósítás közben folyton változott az elképzelésem. Annyira, hogy majdnem egy tartalmas egytálétel lett  belőle.
A babos káposzta nagyon régóta létezik nálunk, bár nem készítem gyakran, de ez is egy lehetőség. Most is erre gondoltam, de közben eszembe jutott az árpagyöngy, meg a sólet, meg a finom házi kolbász a hentestől, meg ilyenek........
Végül egy köret lett belőle, ami a férfi ízlésnek és gyomornak tökéletesen megfelel, nekem egy kicsit sok volt, de hát én vagyok a kisebbség.

A mennyiségek tetszőlegesek, mint oly  sokszor, amikor én receptet írok.
Az egészség jegyében  a zsiradék most kókuszolaj volt. Jó, ez csak vicc, de tényleg azzal készítettem.

• A kókuszolajon megpároltam az összevágott hagymát a házi sós darált paprikával / a piros pöttyök a képen az étel tetején /
• Hozzáadtam a kissé kimosott savanyúkáposztát és a leöblített gerslit----ha egytálételnek készül, akkor lehet nagyobb mennyiségű gerslit tenni bele, de most nem volt olyan sok
• Felöntöttem húsalaplével / mert volt a fagyasztóban a múltkori levesből /, de lehet csak vízzel is vagy víz és leveskocka párosítással
• Megszórtam toscan fűszerkeverékkel és frissen őrölt borssal
• Addig főztem, amíg minden megpuhult
• A gersli egy kicsit besűrítette, éppen annyira, hogy ne legyen vizes, bár a levét amúgy is elfőztem volna
• A végén egy doboznyi konzerv babot tettem bele / egytálételnél kettőt tennék /
• Hozzáadtam egy kevés előre kisütött kolbászt is karikára vágva---ha egytálételnek készül, akkor jót tenne az ízének és minőségének belefőzve egy adag jó fajta húsos szalonna és legalább dupla mennyiségű kolbász
• Összeforraltam és ennyi!

Nem frissen ettük, ezért jól érezhető volt, hogy --jellemzően az ilyen ételekre--másnapra összeértek az ízek. Én éreztem, mert nekem kötelességből kóstolgatnom kellett főzés közben is. A fiúk csak a végeredményt élvezték.
Hát, nem lett rossz!