Tonhal steak salátával

Nem hasonlít? Igen, tudom, látom én is. Van mentségem, de ígérem, dolgozom az ügyön. Ez az a hal, aminek az elkészítéséhez kértem segítséget a nálam tapasztaltabbaktól. Kaptam is. A végeredmény nem az Ő szakértelmüket tükrözi. A sütési idő nem volt több három percnél, de úgy látszik, hogy a hal vastagságához ez is sok volt. Látszik is, hogy ez nem az a kétujjnyi vastag szelet, amit én is láttam már főzőműsorban.

Az íze is szokatlan volt, én nem tudtam volna azonosítani, nem jártam még tengernél, ezért el kell, hogy fogadjam Ági hasonlatát, bár azt hiszem, ez azért az ilyen távolságot megtett halnál nem biztos, hogy érvényes. Nekem kicsit túl natúr volt. Igaz, én akartam érezni az ízét, de azt hiszem a következő adagot valamilyen finom, könnyű mártásba fogom bújtatni. Érzésem szerint, túl kell lenni néhány tonhalas vacsorán meg tenger gyümölcsei kóstolón, hogy ez az íz könnyen befogadható legyen. Mert van íze, különleges, ezt azért lehetett érezni.

Örülök, hogy ilyen lehetőséget nem hagytam ki, és mivel valóban nagyon jó áron vettem, van még a fagyasztómban alapanyag.

Köszönöm szépen mégegyszer, hogy adtatok tanácsot az elkészítést illetően. Azt hiszem izgultam is eléggé, ez is közre játszott, hogy ilyen lett. Így is finom volt, mert nem száradt ki, a hús omlós volt, puha csak éppen teljesen átsült.

Currys karfiol krémleves szárnyasgaluskával VKF-XXIX

A szárnyasgaluska egy régóta meglevő receptem. Nem én találtam ki, valamikor régen egy újságból ollóztam. Gondolom. Más receptgyűjtési lehetőség nem lévén, ez tűnik a legvalószínűbbnek. Utoljára talán tíz éve készítettem, akkor egy rókagombás mártáshoz tarozott előételként, most pedig levesbetétet csináltam belőle. Mindkét esetben megállta a helyét. Mivel Max éppen most írta ki a játék gombócos fordulóját, úgy gondoltam, ez belefér a fajtájába. Leves:

• 50 dkg tisztított karfiol


• 30 dkg tisztított burgonya


• 2 dl tejszín


• 1 tk. madras currypor


• 1 mk római kömény


• só és bors


• 3 ek olívaolaj

A kisebb kockákra vágott zöldséget az olajon megpirítom. Amikor már jó illata van, felöntöm hús- vagy zöldséglével. Nekem most húslé volt a fagyasztóban. Sózom, borsozom és puhára főzöm. Ezután botmixerrel pürésítem, hozzáadom a fűszereket, felforralom és ha kell vizet adok hozzá. A tejszínnel dúsítom és újból kiforralom. Friss petr.zölddel szórom meg tálalásnál.

Szárnyasgaluska:

• 40 dkg kétszer darált csirkemell


• 2-3 ek. tejszín


• 1 tojás fehérje


• só, bors


• kb. 1/5 frissen reszelt szerecsendió

Minden hozzávalót összekeverek és ha megfelelő az ízesítés, akkor sós, olajos vízben kifőzöm a galuskákat. A szerecsendió íze érződik, de nem tolakodóan sok, aki nem szereti, az ízlelgesse közben is. A főzővízbe két kanál segítségével megformázott masszát teszek és kb. 15 percig főzöm. Természetesen lehet gombócformát is készíteni, és lehet kézzel is formázni. A galuskák tömörek, száraznak tűnhetnek, de szerintem nem azok. Haraphatóak és finom kontrasztot alkotnak a levessel. Nekem most 18 db lett.

A madras curry fűszeresebb a sima társánál, de mi szeretjük ezt az ízt. Más curryporral is finom, de nem annyira karakteres leves lesz belőle.

Megteltek a kamra polcok és tele a fagyasztóm is

Lassan nálam is véget ér a befőzés. Megteltek a polcok a jól bevált befőttekkel és lekvárokkal, és került ide néhány újdonság is. Olyan is van, amit én nem akartam eltenni, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tudom könnyű azt mondani, hogy nagyon finom, jó minőségű termékeket lehet venni a boltban, de az az igazság, hogy azok bizony nagyon drágák. A hozzáadott anyagokról pedig nem biztos, hogy pontos információt kapunk. Nagyanyáink receptjei hosszú évek óta cserélődnek családon belül, de eljutnak a kolléganőkhöz és ismerősökhöz is. Így kerülhetnek változatos házi konzervek a család asztalára. Amióta pedig a gasztrobloggerek között szaporítom a szót, az itt talált finomságokkal is bővült a készletünk. Ha visszaszámolnám, hogy mennyi időmet vette el a befőzés és fagyasztás- az elgondolástól kezdve a bevásárláson át az elkészítésig-azt hiszem könnyen rá lehetne mondani, hogy ez nem éri meg. Sokszor lemaradtam a nyári napozásról, de nem baj,mert úgy is nagy volt az UV-sugárzás és az káros a bőrre. Sokszor odébb tettem egy-egy könyvet, mert nem volt időm olvasni, de nem baj, mert így télen lesz miből választani. Sokszor nem mentem el sétálni, csavarogni, de nem baj, mert így nem költöttem feleslegesen a pénzt. Sokszor........., szóval amellett, hogy télen kedvünkre csemegézhetünk a nyár ízeiből, még örülhetek is, hogy ez volt a leghasznosabb elfoglaltságom a nyáron. Nem, nem keserű a szőlő, sőt! Én ezt láttam otthon, így nőltem fel, nekem ez a természetes. Ha az Anyukámnak ez áldozat volt, akkor nekem is az, de ez így van jól. Ha sok pénzem lenne, azt hiszem én akkor is a saját meggylekváromat és zakuszkámat szeretném enni hideg téli napokon egy meleg pirítósra kenve. A stresszt nem tudom elkerülni, a szmogot szintén nem, akkor legalább abból szűrjem ki a mérgeket, amit megeszünk. Ennyivel tartozom a családomnak. Ha majd nyugdíjas leszek, akkor pedig pótolok mindent, amire most nem jut elég időm. Addig is elmondom, hogy készítettem a körte befőttet.
Sok leírásban olvastam, hogy szirupot főznek vagy valamilyen hasonló módon készítik. Egyszer én is megpróbáltam, de olyan helyekről kellett a szirupot lemosni, ahol nem is számítottam rá. Ezzel szemben az én bevált módszerem tiszta, egyszerű, gyors és kényelmes. Kaptam jó néhány kiló körtét / talán két évre is elég lesz /. Meghámoztuk,-ták, szóval segítség is volt, de a többi az én dolgom. A körtét citromsavas és borkénes vízbe tesszük a hámozás során. Így általában szépen megtartja a színét, de ha mégsem marad ennyire világos, az sem tragédia. A tisztára mosott üvegekbe igyeztem úgy bele tenni a körte szeleteket, hogy ránézésre is gusztusos legyen. Nem könnyű, de megoldható. Közben néhány szem szegfűszeget is szórtam bele. A cukrot is így teszem a gyümölcsre, miközben rakosgatom, beleszórom a cukrot és öntök rá vizet, hogy lemossa a szeletek közé. Lehet bele tenni fahéj darabot is és citrom karikát. Tavaly tettem bele én is, de most nem. Amikor az üveg megtelik, teljesen felöntöm vízzel, pici Na- benzoátot teszek rá és celofános fémtetővel lezárom. Az üvegeket újságpapírba csomagolom és nagy lábasba teszem. Annyi vízzel öntöm fel, hogy az üvegek 2/3-ig érjen. A víz forrásától számítva 20 percig főzöm, utána a vízben hagyom kihűlni. Nekem most kemény volt a körte, de ha puhább, akkor elég a 15 perc is. A gőzölés után az üvegek tetején látszik a behúzódás.
Amikor egyik évben kb. 80 üveg barackbefőttet csináltunk, akkor a kigőzölés után kivettem az üvegeket a vízből és szárazdunsztba tettem. Kellett a lábas és a befőtt nagyon jól viselte ezt az öszvér megoldást. A cukor attól függ, mennyire édesen szeretjük a befőtteket. A meggyre természetesen mindenképpen több kell, mint pl. a barackra.


A fagyasztómban is elfogyott a hely, pedig karácsonykor még szükségem van legalább egy laza fiókra, hogy az előkészített ételek beférjenek. Már van benne nyári paprikacsutka levesbe, pörköltbe, van zellerzöld, petr. zöld több doboznyi, van finom, friss petr. gyökér felszeletelve, a petr. zöld szárak csomóba kötve levesbe kerülnek majd, van kakukkfű és borsikafű, van zsálya és lestyán , van néhány szép csilipaprika és gyömbér darab, magozott meggy, tök, zöld színű bab, sült padlizsán szeletek salátának, szendvicsbe vagy muszakának, van sültpaprika és cukkini. Ha kettő lenne, azt is meg tudnám tölteni. Bezárnám a nyarat és télen apránként szedegetném ki. Amit most akarok mutatni, az a répa fagyasztása. Sokszor megjártam régen, tapasztalat híján nem tudtam, hogyan lehet eltenni. Amikor kiolvadt a levesben, olyan volt, mint a szivacs, Íze volt, de megenni nem nagyon lehetett. Ellenben, ha megpároljuk egy kicsit és úgy kerül a fagyasztóba, onnan fagyottan a forrásban lévő levesbe, akkor semmi kellemetlen íze vagy állaga nem lesz. Feldarabolva szoktam eltenni, a mikróban blansírozom 7-800 W-on 2-3 percig mennyiségtől függően. Kihűtöm hideg vízzel és kicsit megszárítom, ezután kerül zacskóba. Rohanós délutáni főzéskor pótolhatatlan segítség.

Tonhalszószos saláta

Ennek a salátának semmi köze az előző beíráshoz. Hát, igen, ez is tonhal, de micsoda különbség! Egyik nap piacozás után sétáltunk még egy kicsit a nyüzsgő városban, és beültünk egy kicsi, de kedves gyorsbüfébe kávézni. Már teszteltük a kávét, biztosra mentünk. Enni nem szoktunk ilyen helyeken, mert ugyan semmi bajunk a menzával, de olyat nem akarok enni, amit én is el tudok készíteni itthon. Ez ugyan időigényesebb, de határozottan olcsóbb és kiadósabb is. Egy másik alkalommal mégis úgy alakult, hogy ebéd helyett is jöttünk-mentünk és eléggé el nem ítélhető módon ismét a gyorsbüfénél kötöttünk ki. Ha tehetem, én mindég valamilyen salátát szoktam enni egy szelet hússal. Nem divatból, hanem mert szeretem. Most egy tonhalszószos salátát választottam, mert nem voltam igazán éhes. Evés közben természetesen analizáltam és néhány nap múlva el is készítettem.

Saláta:

• jégsaláta
• uborka
• lilahagyma / ott sima, fehér volt /
• paradicsom / én koktélpar.-ot tettem bele /

Szósz:

• majonéz, amit én készítettem 1 perc alatt
• tejföl
• só, bors
• konzerv aprított tonhal
• olívaolaj / ott nem volt /
• 1 ek kapribogyó öszevágva / ott nem volt /
• házi csiliszósz / csak nálam /

A fekete olajbogyót elfelejtettem beletenni, mert már nagyon akartuk enni. Az eredetin az sem volt, de én úgy gondoltam, jó lenne bele. Hát, a gondolat, az jó volt......

A fiúk pirítóssal ették, de nekem elég volt anélkül is.

Nem vagyok elfogult magammal szemben, de ismét igazam lett, hogy ilyesmiért kár pénzt kiadni, mert az enyém jobb volt. Akkor mondja meg valaki, mit egyen az éhes ember az utcán?

Segítenétek? Tonhalat vettem

Szeretem a nagy magyar kereskedelmi hálózat üzletláncának boltját. Nem titok, ez a CBA. A nagyobb boltokban a választék széles, a kisebbekben a napi bevásárláshoz található meg a szükséges árú. A mi falunkban azt hiszem egy közepes méretű, de nagyon jó ellátottságú bolt van. Lehet, hogy a hús szlovákiából van, de olcsóbb, mint máshol és szép. A helyi hentes magyar húst árul, de drágábban. Sajnos sokan nem engedhetik meg maguknak a drágábbat, de azért ott is van forgalom. Ennek az abc-nek köszönhetően kóstoltunk már olyan dolgokat, amit valószínűleg nem vettem volna meg, ha csak teljes áron jutnék hozzá. Tudom, ez sem az igazi, de a papírvékonyra szeletelt füstölt sonkát, amit sárgadinnyével enni különleges ízélmény, nem tudnám megvenni ott, ahol előállítják. A kékpenészes sajtokból is vannak olyan finom, lágy, krémes állagú fajták, amit szintén itt vettem először. Az akcióknál mindég lecsapok a különlegességekre, és be kell, hogy valljam, néha vadászom a lejárati idő előtt leárazott termékeket is. A gorgonzola sajtot is így ismertem meg, és így kerülhetett egy finom tészta ételbe, mert nem sajnáltam, hogy főzzek vele. A fent említett sonkákat is így szerzem be, azután nálam néha a fagyasztóban kötnek ki, amíg nem találok nekik megfelelő véget. A hűtőpult is sokszor tartogat meglepetéseket. Most is egy ilyen akció van és ezt a halat a majdnem kétezer ft.-os ára helyett 400 ft.-ért árulják, mert novemberig érvényes a szavatossága. Horvátországból származik, de nincs ráírva, hogy miféle hal. Vöröses a színe, de lélegzet visszafolytva merek csak gondolni arra, hogy hátha vöröstonhal. Persze jóval laposabb szeletek, mint amit tv-ben vagy képeken láttam, de ez legyen a legnagyobb baja. Az én bajom viszont az, hogy nem tudom, hogyan süssem meg, mert szeretném érezni az ízét. Egy kis mártás nem ártana neki, mert azt gondolom, száraz húsú hal ez a ton. Megpróbálom óvatosan sütni, hogy szaftos maradjon. Jaj, úgy izgulok már.

Újra legyen más a vásár!

Ez volt a címe annak a rendezvénynek, amit Vác főterén látogathattak azok, akik kíváncsiak voltak, mit lehet tenni, hogy a fenntartható fogyasztási kultúrát népszerűsítsék. A kétkedők azt mondják, hogy a fogyasztási szokások megváltoztatása nehéz. Ezzel szemben a rendezvény arra hívta fel a figyelmet, hogy ha hazai termékeket vásárolunk, már tettünk valamit a környezetünkért. Ha helyi alapanyagokból előállított terméket vásárolunk és nem több ezer kilométerről idehozott árút, akkor már segítettünk a levegő minőségének javításában.

Itt rendezték meg a II.Lekvárversenyt a Börzsöny és Cserhát-vidék lekvárkészítőinek. Nagyon sokféle ízű lekvárt lehetett kóstolni, és a kóstoló látogatók szavazhattak, így dőlt el a verseny.

A díj pedig a 2009. év lekvárja cím volt. Sajnos mi nem vártuk meg az eredmény hirdetést, de én ki tudtam volna osztani több első díjat is. Kicsit savanyú a szőlő, de meg kell, hogy mondjam, az én lekvárjaim is versenyképesek lettek volna.

Érdekes ízű mézek. Különösen ezek a mézpálcikák tetszettek. Ismeretlen mézből nem kell mindjárt megvenni egy egész üveggel.

Gyerekeknek játék is volt. Nagyon kedves nénik, bácsik foglalkoztak velük és megtanították őket a kézművesség fortélyaira.

Természetesen innen sem hiányozhatott a pompos, de talán itt valóban jó helyen volt. A kis kemencét én is el tudnám helyezni az udvarunkon. Jó lenne!

Ez egy másik érdekesség volt, és be kell vallanom, hogy nagyon kíváncsi voltam a nyers ételekre. Kóstoló nem igen volt, de venni lehetett. Ettünk kenyeret kétféle ízesítéssel és egy palacsintát is. Az egyi kenyérféle nekem nagyon fűszeres volt, de a másik ízlett. Sok mag, aszalt gyümölcsök, zöldség. Egészséges, bár igen nagy elhatározást és nem kevés befektetést igényel az ilyen életmód. Az egyszerűbb, úgymond ismerkedésre alkalmas ételekről összeállított egy szakácskönyvet a kedves valahai holland Hölgy. Ő csak nyers ételeket eszik, a férje eszik gabonát is, mert neki hiányzik.A hölgy neve Joan van Rooijen. A Napeledel könyvkiadó adta ki ezt a receptes füzetet. Nemcsak receptek, hanem ismertető, tanácsok, ötletek.

Társadalmi szervezetek is bemutatkoztak, mint a Tudatos Vásárlók Egyesülete; Fair Trade center; Magosfa Alapítvány stb.

Lecsó eltevés és maradékai hasznosítása

Nem úgy néz ki, mint egy lecsó? Pedig az. Pontosabban az lesz majd télen. Ez ugyan is a szó szoros értelmében egy alap. A lecsóé. Kizárólag paprika és paradicsom. Az olaj, a hagyma és a többi akkor kerül bele, amikor enni akarjuk. Amikor még " kicsi " voltam és nem ismertem a befőzés fortélyait, nem volt dunsztos üvegekkel megrakott spájzom, akkor bizony, ha lecsót akartam enni télen, vettem egyet a boltban. Nem a lustaságom volt ennek az oka, hanem az, hogy abban az időben nem volt szokás nálunk lecsót eltenni. Az nyári étel volt. Ugye mennyi minden változott az elmúlt harminc évben? Azt nem állítom, hogy sehol sem főztek télire ilyesmit, de mi nem. Gondolom az esetleges házi lecsók akkortájt hasonlítottak a boltiakra, nem lévén sok újság, sok ötlet és sok recept. Én nem szerettem sosem a nagyon paradicsomos lecsót. Talán azért, mert a boltin szocializálódtam, és az azért nem volt a gasztronómia csúcsa, de még a csúcs közeli sem. Akkor az volt a legnagyobb gondom, hogy a különböző konzervgyárak--igen, akkor még voltak--termékei közül megtaláljam azt, amelyik a leginkább ízlik. Azután a gyerekeim kicsi korukban természetesen nem ettek ilyet, később pedig remek fagyasztott lecsó alapokat lehetett venni. Nagy zacskóban fagyasztott egész fehérpaprikák és fagyasztott egész paradicsomok. Már akkor is azt csináltam, hogy vettem két csomaggal és az egyik adag paradicsomot használtam csak föl, a másikat eltettem én is a fagyasztóba. Elhasználtam pörköltbe. Akkoriban még csak fagyasztó ládák voltak, szekrények nem, a láda pedig egy lakótelepi lakásban nem fért el. A meglevő hűtőszekrény fagyasztóját nem lehetett megtömni úgy, ahogy manapság csinálom. Lehet, hogy ez az oka a mostani gyűjtögetésemnek? Ezen még nem gondolkodtam.
Ez a recept volt az első, amit télire eltett lecsó készítésére bevetettem. Még soha nem romlott meg, igaz, van benne egy pici tartósítószer, de ez legyen a legrosszabb, ami velünk történik élelmiszer ügyben. Nekem ez nagyon egyszerű és a végeredménnyel is elégedett vagyok. A klasszikus lecsó főzés arányai általában ez: 1 kg paprikához 1/2 kg paradicsom és kb. 1/2 kg hagyma kell. Ennél a receptnél is ez az arány, de hagyma nélkül. Én annyit változtattam rajta, hogy 1-1 arányban készítem, ugyanis leszedem a paradicsom héját és kinyomom a magokat is. Így viszont az eredeti mennyiség kevés lesz. Talán gyerek koromban azért nem szívesen ettem a lecsót, mert akkor még nem volt szokás leszedni a paradicsomok héját. A paprika viszont mindég ledobta a magáét, tehát az is ott pöndörödött a lében. Ezt még ma is csak a jól neveltségem okán vagyok képes lenyelni. A paprikát pedig úgy szeretem- ezért természetesen a családom is úgy szereti-ha nincs szétfőzve puhára. Legyen egy kicsi tartása, lehessen harapni rá.
Tehát, nekem volt 8 kg paprikám és 8 kg paradicsomom.

Azzal kezdtem, hogy vizet forraltam és közben kivágtam a paradicsomok cipkáját / ahol a szára volt /és bevágtam 3-4 helyen a héját, hogy a vízben könnyebben elváljon a hústól. Adagonként beletettem a vízbe, és újra felforraltam, kiszedtem hideg vízbe, hogy ne főljön tovább, és, hogy tudjak vele dolgozni. Közben leszedtem a héját, kettévágtam és kiszedtem a magokat. Ezeket a folyamatokat egyszerre lehet csinálni, így mire az utolsó adag a vízbe kerül, szinte csak ez marad hátra. Az eredeti recept azt írja, hogy a paradicsomokat vágjuk karikára, én inkább fölvagdosom kis darabokra, de amióta a csuklóm nem bírja ezt, a konyhai robotgép aprítójába teszem és durvára vágom.

Ezután jön a paprika. Ha van segítség, mint nekem a férjem, közben föl lehet vagdosni a paprikát. Persze azért én is segítettem, mert mégis csak nekem van nagyobb gyakorlatom. Közben ismét vizet forraltam, ebben föztem ki a paprikákat. Amikor a víz felforrt, / csak tiszta víz / adagonként tettem bele a paprikát, újraforrástól számítva kb. 2 percig főztem. Ilyenkor úgy néz ki, mintha nyers lenne, de már érezni rajta a blansírozást. Kiszedem szűrőlapáttal és így folytatom, amíg el nem fogy, de közben teszem az üvegbe / igaz, kicsit forró, de hát a mi kezünk azbesztből van, igaz? / felváltva a paradicsommal. A paprikákat igyekszem lenyomkodni, így elég sok fér bele. A tetejére paradicsom kerüljön. Most jön egy pici Na-benz. Ezután befőző fóliát teszek rá és lezárom a csavaros tetővel.

Az üvegeket 2x kell vízben kidunsztolni. 15-20 percig főzzük a vízben, attól függ, mekkora üvegben vannak. Ebben hagyjuk kihűlni és másnap megismételjük.
Látszólag sok paradicsom megy veszendőbe, de én ezt nem dobom ki. Beöntöm egy lábasba és elforralom belőle a vizet. Amikor úgy látom, hogy elég / nem baj, ha marad benne még víz /, tiszta, kicsi üvegekbe töltöm és száraz dunsztba teszem. Ezt télen úgy használom, mintha paradicsomot tennék az ételbe.

A paprika csutkákat kiválogatom és ami egészséges, azt tálcára teszem, lefagyasztom és azután zacskóba téve elteszem télire, hogy ne keljen drága paprikát tenni a levesbe, pörköltbe stb. ízesítőnek. Akár 2-3 db-ot is használok, ha kell. Azt a vizet pedig, amiben a paprikákat főztem, egy pici tartósítót belekeverve kiforrázott üvegekbe öntöm és szintén száraz dunsztba teszem. Ez a paprikalé télen nagyon finom ízesítője a paradicsomos húsgombócnak. Téli töltöttpaprika, de nem a drága és valjuk be, gyenge ízű paprika fől benne, hanem a nyári paprikalével van felengedve. Kipróbáltam, működik.