Kanálméretek a receptekhez

Már gondolkodom egy ideje, hogy meg kellene mutatnom a kanalaimat.
Pontosabban azokat, amelyekkel mérni szoktam, néha a mérleg helyett is, de sokszor inkább csak egyszerű hozzávalókat adagolok velük.
Olvastam én is a receptekben a kanálnyi megadott mennyiségeket és bár nekem már nem okoz gondot, úgy gondolom, hogy sokan vannak akiknél bizony nem mindegy, hogy melyik kanálba milyen mennyiség fér.
Néha bizony egy-egy erőteljes fűszernél sem mindegy, mennyi kerül az ételbe. Nagyon el lehet rontani, ha valamiből túl sokat teszünk..
Néha olyan érzésem is volt, hogy nem vagyunk biztosak abban sem, melyik a teáskanál ill. melyik a kávéskanál. Nos szerintem ez a kettő egy - és ugyanaz.

A képen az első kanál egy régebbi fajta.
Abból az időből amikor még a leveses tányér is elég mély volt egy normál adag gulyásleves vagy bableves kanalazásához.
A néhány éve divatos arcopal vagy , hogy hívják, tányérok egyenesen szörnyűek. Kétségbe esve tiltakoztam, amikor felajánlották a családban, hogy vesznek nekem ajándékba tányérokat, ha szükségem van rá.
Ilyet soha!
Azt hiszem az ilyen " emberes " kanalakat is ritkábban lehet ma beszerezni.
Jobban hasonlítanak a ma  divatosak a második fajtához. Ez nem minőségi, de már lassan ezek is húszon  valahány évesek lesznek. Levest enni természetesen nem lehet vele. Nem tudom  mire gyártották. Talán gyerekeknek. A bökkenő csak az, hogy ez egy 40 db-os készletből való. Kanál, villa, kés, kiskanál.
Nekünk desszertkanálként funkcionál.
A teáskanál vagy kávéskanál is még az én gyerekkoromból való. A maiak szintén laposabbak.
A  mokkáskanál is lehet laposabb vagy mélyebb.
 

  

Ez egy lapos evőkanál liszt, amit úgy írnak szakácskönyvek, hogy mérleg helyett a mennyisége kb. 1,5 dkg. Persze lehet ettől laposabban is kanalazni vele, de akkor honnan tudjuk, melyik a jó? 

Ugyanez a kanál a púpozott mennyiséggel a könyvek szerint 2 dkg, de nekem bizony jóval több fér bele.

Ez a kisebbik kanál ugyancsak liszttel és púpozva. Igyekeztem  jól megrakni, de alig érte túl a nagy kanál laposabb változatát.

Ugyancsak a kisebbik kanál cukorral megrakva. Kicsit csalóka, mert a púpozott kanálról a cukor bizony lepereg. A súlya ugyan egyezik a liszttel, de nagyon ügyesnek kell lenni, hogy ne potyogjon le.

A teáskanalam is mélyebb, mint a maiak többsége, ezért ezzel sem egyszerű az adagolás.

Sajnálnám, ha ezért lenne sikertelen néhány recept és ezért veszítené el a kedvét valaki a főzéstől.

Régebben én ezzel a nagy kanállal mértem ki a sütemények, kevert tészták 30-40 dkg lisztjét is. Igaz, kevert tésztáknál azért ez nem annyira nagy baj.

Van kedvetek megmutatni, hogy Ti milyen kanalakkal mértek?

Névnapi ténykedésem a konyhában

Egyáltalán nem áll szándékomban panaszkodni, nagyon élveztem ezt a napot. Végre volt lehetőségem kipróbálni olyan recepteket, amire régóta készülök.

Reggelire Jamie Oliver sajtkrémes melegszendvicseit ettük.  Az eredeti csilis csatni helyett az előző nap készített csatnik kóstoló adagjával. J.O-ét később azért megcsináltam. 

Ebédre végre elkészült a gazpacho a Szakácsok könyvéből.

Igaz, késői vacsora volt, de a tabbouleh-ra szerintem érdemes volt várni. A fűszeres csirkecomb csak ráadás volt.

Ez az édesség pedig maga a csoda! Amit a helyi cukrászdában ettem nemrég, a nyomába sem érhet. Soha többé nem adok ki pénzt rá.

Ez pedig az a csilis paprikacsatni, ami reggel még nem volt készen, azóta viszont már nincs is.


Természetesen leírom a recepteket is, de kicsit nehézkes ez az új módi szerkesztés nekem a bloggerrel. A képek valahogy sosem ott kötnek ki, ahová én szánom.

Paradicsom aszalás a napocska segítségével

 

Hát, ennyi lett! Nem kevés, csak elkapott a szokásos telhetetlenségem és kicsit lehangolt a végeredmény mennyisége.  A szépségük azonban kárpótolt. Köszönöm Krisztának, hogy időben figyelmeztetett erre a néhány napra, amikor lehet napon szárított paradicsomot készíteni. Biztosan lesznek még ilyen napok, de nekem ez most a szabadságom idelyére esett, amikor sikerült ezt is beiktatni.

Ilyesmit nem lehet távirányítással  végezni, bármennyire is kitanulta és az ilyen irányú tevékenységeket a maximumra fejlesztette egy gasztroblogger férje. Napjában többször megnéztem őket, kicsit igazítottam rajtuk, hogy jobban érje a nap.

Valamiért mindég hajlamos vagyok elfelejteni, hogy olyan távolságból, ahonnan a nap küldi a sugarait a Földre, nincs jelentősége, ha néhány centivel odébb teszek valamit.

Sajnos nem volt olyan erős a napsütés az országnak ezen a területén, amilyenre én számítottam, de azért az első nap  után szépen kezdtek zsugorodni a paradicsomok.

Nem voltak egyformák, ezért nem is készültek el egyszerre. No, ezért is kellet nézegetni többször is.

Olyan sok mindenről lemaradok, azért mert napi fix időben kell dolgoznom egy munkahelyen. Eddig is jött rám néha utálat, de amióta a gasztroblogok közelébe kerültem és állandó időzavarban vagyok, többször érzem ezt. Mennyi minden más hasznosabb dologgal tölthetném az időm.
Vezessék már be a részmunkaidőt végre hivatalosan!!  Akkor itthon elkészítheném mindazt, amit most még kénytelen vagyok boltban megvenni.

Sokan nem hiszik el nekem, de még a konyhapénzzel is jobban lehet spórolni, ha valaki sokat van itthon. Sok olyan ételt meg tudok főzni, amit előre elkészítve nem gusztusos fogyasztani.

 

Íme, itt a végeredmény. Három csoportba szedtem végül az elkészült aszalványt, mert bizony volt, ami a gondos ellenőrzés dacára is jobban kiszáradt. Nem baj, mert azok legfeljebb kenyérben megsütve végzik.

A besózás viszont remek tanács volt, ez sokat segített a siker érdekében. Ezért lettek ilyen szépek.

A második napon több volt a felhő, de ha kisütött a nap, akkor jobban égetett. / én legalább is megégtem / Úgy döntöttem, hogy harmadik nap is lesz, de ekkor már kinyitogattam az összezsugorodott, de még nedves paradicsomokat.

Na, ekkor száradtak ki a kisebbek, vékonyabbak. Még így is sokkal puhábbak lettek, mint, amikor aszalógépben készítettem.

Sajnos nincs elég tapasztalatom, ezért nem mertem eltenni csak úgy dobozban vagy üvegben, ezért kiadagoltam és egy kis fokhagymával, rozmaringgal ízesítve, olajjal felöntve kicsi üvegekbe tettem és bedugtam a fagyasztóba.   Az olaj zsírszerűre dermed, de megvédi a paradicsomokat.

Tavasszal vettem a multiban akciós aszaltparadicsomot, ami szintén puha volt, de olajban eltett. Nem használtam el mindet, tartalékoltam jobb időkre és lesz, ami lesz alapon, betettem a fagyasztóba.

Tökéletes volt! A fekete olajbogyót is így mentettem meg az enyészettől.

Kenyér helyett focaccia vacsorára Giorgio Locatellitől

Egyszerűbb volt vacsorára sütni egy focaccia típusú lepényt, mint neki állni kenyeret sütni. Ez ugyanis sokkal rövidebb idő alatt készül el és a frissen  nem is kell mellé semmilyen felvágott vagy szalámi.

Mellette szól az is, hogy a hűtőben fellelhető maradékokat is el lehet használni.

A  focaccia olasz kenyér féle, egyszerű élesztős tészta vízzel készítve.

A tészta nagyon puha, és ha megkenjük olívaolajjal, magába szívja, mint a szivacs.

Giorgio Locatelli könyvében van egy klasszikus recept.

• 500 gr jó minőségű kenyérliszt
• 15 gr friss élesztő
• 225 gr 20 fokos víz
• 2 ek olívaolaj
• 10 gr só

Kenyérsütőgépben ez úgy néz ki nálam, hogy

• 50 dkg liszt
• 1,5 dkg élesztő  / lehet 2 dkg is /
• 3 dl víz
• 2 ek olaj
• só

A liszt egy részét lehet helyettesíteni más liszt fajtával is.
A tésztát az összeállítása után nem kell a duplájára keleszteni, elég neki kb. 10-15 perc pihentetés. 
Két dkg élesztővel elég gyorsan kel.
Egy tepsit kiolajozunk / sütőpapír / és beletesszük a kinyújtott tésztát.
Ezután hagyjuk duplájára kelni
Ujjainkkal megbökdössük a tészta felszínét, hogy lyukak keletkezzenek.

Az előkészített tésztát megkenjük a salamoiával, ami

• 65 gr 20 fokos víz
• 65 gr extra szűz olívaolaj
• 25 gr só

A tésztát  ismét hagyjuk kelni 20 percig.
220 fokos sütőben sütjük 25-30 percig.

Az a véleményem, hogy a tészta nem veszít eredetiségéből, ha kicsit változtatunk a pihentetési ill. a kelesztési időkön. Ez amúgy is függ a liszttől, az élesztőtől, a konyhától és még ki tudja, mitől.
Nekem is sokkal rövidebb idő elég volt. A sütés is csak 180 fokon történt kb. 20 perc alatt. Gondolom ez meg a sütőtől függ.

A tésztákra nem pakoltam sok mindent. Rozmaringom sajnos csak szárított volt / nem a por /, ezért egy kevés olajba áztattam, amíg a tészta kelt. Ezzel kentem meg a kinyújtott lepényeket.

Az egyikre tettem kb. 3-4 dkg kékpenészes sajtot és paradicsom karikákat, a másikat csak csupaszon hagytam.

A tészta mélyedéseibe lehet olajbogyót is nyomkodni.

Fokhagymaleves magyarosan

Nekünk is van fokhagymalevesünk, nem csak más népeknek. Lehet, hogy nem olyan elegáns, de a mi ízvilágunkat tükrözi. Egy régebbi szakácskönyvet lapozgattam, abban találtam.
Úgy gondolom, hogy ez lehetett az a leves, amit a tészta gyúráskor ill. a kifőzésekor megmaradt vízből készítettek. Abba a vízbe belefőlt az az íz, amit nem lehet mással pótolni. Nekem sem sikerült, de a leves azért finom lett.
Annyi a csalás, hogy a levesben úgy néz ki a tészta, mint a régi kézzel vagdosott metélt, pedig ez egy instant leves tésztája.A  leves többi hozzávalója a kukába végezte, mert szemetet nem eszünk, de a tésztával nem nagyon tudnak elbánni.

• Kevés mangalica zsíron megpároltam egy összevagdalt kisebb fej hagymát és egy fej fokhagyma gerezdjeit.
• Amikor megpuhult, pirospaprikát szórtam rá és felengedtem vízzel.
• Sóztam, borsoztam és jól kiforraltam.
• A kész levesbe tettem a tésztát és megszórtam összevágott petrezselyemzölddel.

Nagyon egyszerű, de nagyon finom.

Sült tarja kapros tökkel

Először kaptam egy gyönyörű nagy tököt, azután olvastam itt egy beszámolót a Pastrami étteremről, azután úgy döntöttem, hogy ilyet én is tudok. Sőt! A brézingelt kifejezést eddig nem ismertem, de gondolom, nagyon hasonló lehet az, ahogyan az én párolva sütött pecsenyém is elkészül.
A beszámoló kicsit elmarasztalja az étterem szakácsait, mert a hús ugyan finom, de a tököt sikerült szétfőzniük. A hús mellé tálalt kapros tök a tökfőzelékre hasonlít, ezért gondoltam úgy, hogy ilyet én is tudok.
Sajnálom, hogy az egyébként általam nagyra becsült Fiúk ennyire leeresztettek, hogy egy ilyen egyszerű ételt így elrontottak.
Mennyit hallottunk arról, hogy elfelejtettünk rágni.
Szóval, mit is tanítanak nekünk a korszerű konyhatechnológiáról? Vagy csak a tésztát kell al dante főzni? Sokszor hallottuk már, milyen sokat veszít egy étel az értékes anyagaiból, ha túlfőzik. Főleg a zöldségekre igaz ez.
Én akkor sem főztem puhára a tököt, amikor még nem volt divat ilyesmiről beszélni.
Ha valamit meg lehet enni nyersen is, azt végképp nem kell agyonfőzni.

• A tökfőzeléket én úgy kezdem főzni, hogy felteszek egy lábasban kb. fele mennyiségű vizet, mint amennyi lé lesz összesen a főzelék. Ebben a vízben főzöm kb. fél órát az összekötözött kaprot, hagymaleveleket, paprika darabot és néha paradicsomot is.
• Ezután teszem bele a legyalult tököt, megsózom és adok hozzá 1-2 ek. fehérborecetet. Nem szeretjük savanyúan a főzelékeket, de a töknél az állaga megőrzéséhez szükség van rá. Ennyitől nem lett savanyú, de azért én szoktam tenni bele egy kevés cukrot.
• Rövid ideig kell főzni, hogy a végére is ress maradjon. Főzés közben is enged vizet magából.
• Rántást készítek és tejjel engedem föl. Ha nem lett savanyú, de elbírna egy kis pikáns ízt, akkor tejfölt teszek hozzá vagy kovászos uborka levet, ha van.
• Ha híg lenne a főzelék tejfölös habarással még lehet segíteni rajta.
• A főzés végén kiveszem belőle az összekötözött kaprot és sajnos a paprikát, paradicsomot is, mert nem eszi meg senki. A hagyma el szokott fogyni.
• Összevágott friss kaprot szórok bele és egyet még forralok rajta.

A tarját besóztam, megszórtam őrölt köménnyel és borssal és libazsírral kikent tepsiben fokhagyma-hagyma ágyon fóliával letakarva megsütöttem. 170-180 fokon sült kb. egy órát.
Vizet azért nem öntöttem alá, mert a hús még fagyos volt és éppen elegendő volt  az, amit sütés közben kiengedett magából.

Nem étteremben ugyan, de iszonyatosan finomat ettünk.

Kovászos uborka készítése

Az uborka elkészítését nem  azért írom le, mert nagyon egyéni. Csupán csak azért, mert olyan gyakran készül nyáron, amennyire csak lehetséges. Akkor meg miért ne lenne itt a helye. Nekem is van olyan szűk környezetem, akik tőlem kérnek segítséget időnként.

Ezek a recept beírások rákényszerítenek arra, hogy próbáljam megfogalmazni az elkészítést és próbáljam használható módon megadni a mennyiségeket. Sokszor főzök érzésre és sok olyan receptet kaptam a kezdetekkor, amelyek szintén érzésre adagolták a hozzávalókat.

Nagymamám mindég azt mondta: egy csipetnyit; egy marékkal; ízlés szerint; hát, látod fiam, úgy ennyit. Több, mint 15 évig tartott, mire megtaláltam egy olyan receptet, ami nagyon hasonlít az Ő beigli tésztájához. Ez is csak hasonlít.

Jó, tudom, a kovászos uborka nem ennyire utánozhatatlan, de az enyém.

Egy 5 lit.-es üveghez:   kb. 2,5 kg uborka megy bele

• 
  
  Az uborka kilogrammjaként 1 evőkanál só kell bele. Ez a mennyiség persze függ a só fajtájától is, mert nem egyformás sósak, meg attól is, ki, mennyire szereti sósan.
• 
  
  A fokhagyma csak ízesítő, nem fontos beletenni, úgysem lehet megenni, mert nyers marad. Pontosabban, meg lehet enni, de nekünk nem ízlik.
• 
  
  A kapor mennyisége is változó. Én szeretek sokat tenni bele. Az üveg aljára és a tetejére is teszek vagy beszurkálom az uborkák közé.
• 
  
  A kenyeret én nem szoktam megpírítani, de tudom, hogy vannak akik így használják.
• 
  
  Azt viszont szoktam, hogy egy gézbe csomagolom a kenyeret, mert így könnyen ki lehet venni az üvegből, ha már nincs rá szükség. Ha nagyon jó az idő, akkor két nap múlva ki is szoktam venni, de az uborkát még hagyom egy napig érni.
• 
  
  Az összekészített uborkára forró vizet öntök, hogy hamarabb kezdjen el érni. Annyi vizet öntök rá, hogy jól ellepje. Ha kevés lenne a víz, nem pánikolunk és nem forralunk újra , öntünk hozzá hideget.
• 
  
  A sót nem oldom fel a vízben csak beleszórom az üvegbe. Tudja, mi a dolga.
• 
  
  Egy tányér az üveg alá, hogy az érés folyamán kifolyó levet felfogja / nem kell semmire csak ne piszkítson össze semmit /.
• 
  
  Egy kis tálka a tetejére, hogy ne menjen bele semmi.
• 
  
  Mehet a napra. Ha igazi jó idő van, akkor már néhány óra múlva látszik, hogy az uborka nyers zöld színe kezd halványulni és szürkülni. Vagyis érni.

Amikor elkészült, kiszedem az uborkákat egy tiszta edénybe, rászűröm a levét és a hűtőben tartom. A kovászos uborka leve kitűnő ízesítője a tökfőzeléknek. Aki még nem evett ilyet, próbálja meg, mert egyedi ízekkkel fog találkozni.