Új szerzemények

Tulajdonképpen nem is a nokedliszaggató az, aminek igazán örültem, bár régóta gondolkodom azon is. Remélem beváltja a hozzá fűzött reményeket, mert volt már néhány alig- vagy egyáltalán nem használható konyhai eszköz, amibe belefutottam.
Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy nekem is kell minden újdonság, mert hát segíti-, könnyíti-, rövidíti a konyhai munkálatokat.
Azután meg kellett tanulnom, hogy " üzletben nincs barátság ".  Nem az volt a baj, hogy vagyonokat kellett kifizetni érte, hanem, hogy a könnyítés ígérete mellé még kellett volna plussz időt is adni, amit könnyíteni lehet. Ezért aztán idő híján néhány szerzemény a szekrény aljában végezte.
Nem haszontalan dolgok, mert szögletes süteményforma, ami méretre húzható a tepsiben, vagy műanyag tortagyűrű, ami magasítja a kisült tortát, vagy egy másik tortaforma egy szép sütemény elkészítéséhez, de volt használhatatlan nyomózsák, tönkrement kuglófsütő, mert lepattogzott a bevonata stb.

Ez talán most megkönnyíti a munkát, ugyanis a hagyományos módszer kezd egyre fárasztóbb lenni, pedig nálunk mindenki szereti a nokedlit. Még nem próbáltam ki. Használ valaki ilyen szaggatót?


A másiknak én találtam  új funkciót.

Ennek azért örültem, mert most igen kedvező, akciós áron vettem meg. Persze ahhoz képest, hogy kb. két éve  a közeli piacon láttam ilyet- szerintem ugyan ilyen volt - 1500 ft-ért és nem vettem meg, most 2000-ért adták, de előtte négy körül volt az ára.
Elég jó minőségnek tűnik.

Amikor először megláttam a piacon, akkor sem a szív alakú sütemény lehetősége fogott meg.
A háromszögletű alsó formában látványra is szép aszpikos finomságokat lehet készíteni.
A hullámos teteje pedig bagett sütésre is jó lesz, mert megtartja a tésztát. Na jó, kicsi bagett lesz.
Láttam az egyik újságban egy igazi bagett sütő tepsit - lehet rendelni - kb. 5-6 ezer ft-ért. Nekem most jó lesz ez helyette. Úgysem sütök napi szintem bagettet.

Csokis álom - felnőtt nevén a csokivulkán

Ez a fajta sütemény már régóta izgatja az ízlelőbimbóimat. Arra vártam, hogy valahol ehessek ilyet, mert otthon ugye, ilyet nem lehet.
Gondoltam én, amíg nem láttam hasonló próbálkozásokat itt -ott.  Imádom a házilag készült süteményeket, de én gyakran elég nehezen kezdek hozzá, és ez az édesség  még a leírás alapján sem győzött meg. A leírása pedig azt sejteti, hogy nem kell cukrászdiploma az elkészítéséhez, csak egy jó recept és pontos útmutatások.

Mielőtt rátaláltam a receptre, véletlenül botlottam a süteménybe az egyik cukrászdánkban.  Ezt nem lehetett kihagyni. Figyeltem, mint a sas. Frissen készült, folyt a közepe, de kicsit lisztes íze volt. Éreztem, hogy ez nem lehet az igazi.
Már akkor eldöntöttem, hogy mégegyszer nem fizetek érte.

Ezután találtam rá a tökéletes receptre. Nekem ez olyan élmény volt, mint egy álom. Ezért én így neveztem el, mert picit jobban hangzik, mint az eredeti házi használatra kitalált címe.

A receptet viszont változtatás nélkül idemásoltam, mert ehhez nem lehet mit hozzátenni, de elvenni sem érdemes.
Mérni kell és igen, kell a jó alapanyag, DE NAGYON MEGÉRI!!!!!

Nekem annyi csokoládém volt, hogy a 2/3 mennyiségekkel csináltam meg és így lett 6 adag.

És akkor a recept a folyós csokis nem szufléhoz  /  axi's kitchen blogjáról /

Hozzávalók 10 adag 8 cm átmérőjű formához:

250 g 70%-os olvasztott csokoládé

 8 tojás

 250 g porcukor

 225 g olvasztott vaj

 100 g finomliszt

 10 gombócnyi vanília fagyi

 pár szem áfonya és ribizli

Elkészítés:

1. Vízgőz felett felolvasztom a csokoládét, beleteszem a szobahőmérsékletű vajat és azt is beleolvasztom, jól elkeverem.

2. Közben habverővel simára és habosra keverem a tojásokat a cukorral.

3. A tojáshoz keverem a csokoládét, majd hozzáadom a lisztet és simára keverem, jó sűrű massza lesz.

4. Hűtőbe teszem néhány órára.

Sütés előtt 200 fokosra melegítem a sütőt (légkeverésesen 180 fok).

5. Kivajazom, kilisztezem a formákat, 3/4-éig belekanalazom a csokoládékrémet és a forró sütőbe teszem kb. 10 percre. A teteje ilyenkor már elkezd egy picit megrepedezni (lsd. a fotón, ahol a zöld szilikonformában van)

6. Nagyon óvatosan, konyharuhával kiveszem, éles késsel a szélét végighúzom és fejjel lefelé a tányérra borítom. Magától meg fog repedni és kifolyik a belseje. Ha nem, akkor egy picit késsel rá lehet segíteni.

7. Vaníliafagyival, pár szem savanykásabb gyümölccsel tálalom. Nagyon tömény, bőven elég belőle ez a pici adag, főleg így a fagyi párossal!

Nekem fagylaltom nem volt, de így is felülmúlhatatlan volt. Gondoltam  viszont egy merészet és a massza egy részét másnapra eltettem a hűtőbe, hogy frissen tudjam kisütni. Picit sűrűbb lett, de semmi más nem történt vele.
A sütésnél azonban számolni kell azzal, hogy hidegebb a massza, de ez csak egy-két perc eltérés volt, mert visszavettem a hőfokból.

Köszönöm szépen a receptet! Nem tudom jobban dícsérni. Próbáljátok ki!

Szilvacsatni

No, ez sem egy kőbe vésett recept. Található néhány a különböző elérhetőségeken. Vannak természetesen azonos összetevők, hiszen, ha nem így lenne, akkor éppen a jellegzetességét veszítené el.
Nekem ez az első szilvából készült csatnim, de ezt rövid időn belül kétszer is elkészítettem. Egyet télire és egyet diabetikus cukorral azonnali felhasználásra.
Kicsit hasonlít egy fűszeres szilvalekvárhoz, de talán azért, mert én egy botmixerrel összenyomtam a szétfőlni nem akaró, nem eléggé érett szilvákat. Az íze így is tökéletes és a nem téliesített változatból már csak egy üveggel van.
Ebbe egyébként utólag a felhasználás előtt / üvegenként / plusz csilipaprikát kevertem és azután visszaöntöttem az üvegbe. Hűtőben kell tárolni természetesen, de még nem romlott meg.

Az én változatom:

• 2 kg szilva kimagozva, összevágva
• 1/2 kg lilahagyma összevágva
• 10 dkg mazsola
• 2 evőkanál sűrű paradicsomszósz
• 1,5 dl balzsamecet / kicsit sűrűbb, de nem a drága változat /
• 1 dl fehérborecet
• 20 dkg sötét barnacukor
• 1 teáskanál frissen őrölt koriandermag
• 1 szem csillagánizs
• 1 teásk. frissen őrölt bors
• 1 evőkanál szárított csilipehely
• 2 teásk. csípős csilipor
• 1 teásk. cayennebors
• 2 rúd fahéj
• 3 evőkanál sötét szójaszósz
• 2-3 ger zúzott fokhagyma

Az összes hozzávalót lábasba tettem és összefőztem. Először fedő alatt, hogy kiengedje a levét, azután a fedőt kicsit félre húzva, hogy elpárologjon a fölösleges lé, később fedő nélkül, de akkor már figyelni kell. Lassú tűzön 1,5 - 2 óra lett kész. Ezután jött a botmixer, de erre nincs feltétlenül szükség, mert a csatni tulajdonképpen nem lekvár szerű, inkább darabos.

A forró csatnit üvegekbe öntöttem úgy, hogy teljesen tele legyen. Lezártam, fejre állítottam és a hűtőtáskában másnapig dunsztoltam.

Sült húsok mellé, sajtok mellé, de egyszerűen pirítóssal is ehetjük. Nálunk szendvicsbe is kerül.

Fűszeres sárgabarackcsatni

A csatni indiai eredetű étel, mely mára az egész világon ismert. Zöldségből és gyümölcsből készül, egyszerre édes, savanyú, fűszeres és égetően csípős. Azt mondják, a jó csatni olyan csípős, hogy nem lehet megenni, de olyan édes, hogy nem lehet otthagyni. A csatnik, akár főzve, akár nyersen készülnek, arra szolgálnak, hogy a többi étel ízét kiemeljék. Garantáltan felpezsdítik az ízlelőbimbókat, s bármely étkezésnek színt, zamatot és változatosságot kölcsönöznek. Serkentik az étvágyat és elősegítik az emésztést. Sós csemegék kísérői, fogyaszthatók mártások, mustár és szószók helyett. 
Csak néhány teáskanálnyit szolgáljunk fel belőle! / ezt a szösszenetet kölcsönöztem  Vegavarázstól/

Sajnos a sárgabarack érés idején ez a recept még a többi papír között egy fiókban várt a sorsára. Kicsit el is tűnt, de azt sem tudom, honnan került elő. Miután a net-en ma már szinte minden megtalálható, kerestem egy másikat, hogy ne kelljen nélkülöznünk ezt a finom, fűszeres szószt. Ahogy azonban lenni szokott, azért csak előkerült az én papírom is és így már a fűszerezést kicsit másképp csináltam, mint azelőtt. 
A régi receptem a Nők lapjából való Lajos Maritól. Sokat tanultam tőle régebben, mert már akkor olyan különlegességeket használt és ismertetett meg az olvasóival, amihez nem volt mindég könnyű hozzájutni, de az elmélet is hasznosnak bizonyult később.
A receptjében ajánlott barnacukor persze még nem volt elérhető a vidéki városban sem, és a fűszerezés csak az egyszerű curry keverékből állt, de a csatni így is különleges volt akkoriban.

Ahogy én készítem:

• 1 kg sárgabarack héjastól összevágva / Lajos M. leszedte a héjakat és akkor még én is /
• 3 közepes fej hagyma összevágva
• 2 ágacska rozmaring levelei összevágva
• 10 dkg sötét nádcukor
• 5 dkg fehércukor
• 1,5 - 2 dl fehérborecet / a barack érettségétől függően /
• 1 ek mazsola összevágva
• 1 mokkáskanál frissen őrölt bors
• 1 teáskanál szárított csilipehely
• 1 teásk. frissen őrölt koriandermag
• 1 rúd fahéj
• 1 mk. só
• a fűszerek helyett ill. melléjük lehet még 1 kiskanál curryport tenni

Én nem használok olajat, csak összeöntök minden hozzávalót és így főzöm addig, amíg kellően össze nem sűrűsödött. Ez lehet egy - vagy másfél óra is. Szép lassan elvan magában, de amikor sűrűsödni kezd, nem árt néha megkeverni és figyelni rá.

Az elején hozzáadott ecet miatt a hagyma nem fog pépesre főlni, de nem lesz zavaróan darabos.
Az ízeket kóstolgatással lehet igazítani, de rá kell számolni, hogy az állás közben minden íz kicsit szelídül majd.
Forrón és színültig kell üvegekbe tölteni. A csavaros tetők alá én mindég teszek egy celofánt is, hogy a savak ne tegyék tönkre a tetőket. / nem egy, hanem több év alatt se /
Ezután fejre állítom az üvegeket kb. öt percre, és a biztonság kedvéért még száraz dunsztban hagyom másnapig.
Ha csak ilyen kisebb mennyiséget készítek, akkor kitűnű dunsztolási lehetőség a hűtűtáska használata. Nekem nagyon bevált.

Tabbouleh " tabulé " ---saláta kuszkusszal vagy bulgurral

Ez a saláta Libanonból származik, és sokféle változatban létezik. Olyan, ahány ház, annyi féle  elkészítési módja van. 
A zöldségeken kívül kuszkusszal és bulgurral is készíthető.
A bulgur hántolatlan, szárított és előfőzött zöldbúzatöret. Elkészítésnél ezért elég, ha csak forró vízzel leöntjük és állni hagyjuk kb. 15-20 percig.
A kuszkusz ezzel szemben búzadarából készül. Ma már könnyen beszerezhető a bioboltokon kívül is. Érdemes kipróbálni.
A saláta hozzávalói között - a sok változat ellenére -  van néhány nélkülözhetetlen is. Ilyen a paradicsom, hagyma, a menta, a petrezselyemzöld és a citrom. Ezek nem maradhatnak ki egyetlen salátából sem.
Az összetevők mennyisége ízlés szerint változtatható, semmi sincs kőbe vésve.

Hozzávalók:

• 25 dkg bulgur leöntve 5 dl  forrásban levő sós vízzel; szorosan letakarva állni hagyjuk
• 5  paradicsom a héja nélkül felkockázva
• 5  szál újhagyma felkarikázva  vagy helyette 2 kisebb fej lilahagyma kockákra vágva
• 1  db uborka felkockázva
• 2  piroshúsú paprika kimagozva és felkockázva
• 1 nagy csokor petr.zöld nem túl apróra összevágva
• maréknyi friss mentalevél összevágva
• 1 citrom kifacsart leve
• 1 dl olívaolaj
• só, őröltbors
• bazsalikomlevél és korianderzöld összevágva a saláta tetejére

A bulgurt lehet lassú tűzön párolni is, mint a rizst. Érdemes egy kicsit utána olvasni, mert a zacskókon levő elkészítési módok nem mindég helyesek.

Ennek a salátának a hozzávalóit keverjük össze és hagyjuk állni néhány órát, hogy az ízei jól összeérjenek.
Salátának és köretnek egyaránt finom.

Nálunk így végződött a tabbouleh sorsa. A paprikacsatni Jamie Oliver receptje alapján készült és igen elégedettek voltunk vele.

Szilvás coobler

A coobler nevű édesség már nem először tűnt föl a gasztroblogok egén, de én eddig még nem sütöttem meg. Tulajdonképpen nem is értem már, így utólag, hogy mi tartott eddig vissza.
Annyira egyszerű elkészíteni és annyira finom, hogy, ha semmihez nincs kedvünk / sütemény téren /, ezt akkor is percek alatt össze lehet dobni úgy, ahogy Gesztenye leírta.  Én egy kicsit variáltam rajta, de csak azért, mert ki akartam próbálni valamit. Az ilyen trükközés nélkül is remek recept, ráadásul úgy gondolom, hogy igen jól variálható.

Tetszőleges mennyiségű gyümölccsel készíthető, nekem volt kb. 1 kg szilvám, amiből lopkodott a családom és volt egy magányos, de méretes őszibarackom. Ennyi került bele, de lehetett volna több is.

A lisztet én szándékosan grahamlisztre cseréltem, mert ennyi azért kell az egészséghez és ez a liszt fajta egyébként is nagyon kellemes, picit talán enyhén diós ízt ad a süteménynek. Nem minden fajta tésztánál jön ki ez az íz, de az ilyen keverteknél, igen.

Elkészítés:

1. Egy serpenyőben 3 evőkanál barnacukrot, 2 evőkanál mézet karamellizáltam.
2. Beletettem az összevágott szilvát és adtam még hozzá kb. 3 dkg vajat és fahéjat.
3. Addig melegítettem, főztem, amíg a cukor ismét elovadt.
4. Egy sütőpapírral bélelt  26 cm átmérőjű, 6 cm magas formába öntöttem a langyos gyümölcsöt és elosztottam rajta azt az egy szem hámozott, szeletekre vágott őszibarackot.

A tészta hozzávalói:

1. 25 dkg grahamliszt
2. 10 dkg vaj vagy margarin
3. 5 dkg barnacukor
4. 1/2 csom. sütőpor
5. 1 kk. só
6. 2 dl tejszín, de a grahamliszt miatt kellet még hozzá nem egészen 1/2 dl víz is
7. 1 tojás

Az összekevert masszából egy evőkanál segítségével halmokat raktam a gyümölcsre. Nem baj, ha nem fedi be teljesen, mert a sütés során a  sütőporos liszt úgyis terül még egy kicsit.
A tésztahalmok tetejét szintén megszórtam barnacukorral. Lehet persze sima cukorral is, de ez nem nagy mennyiség és ettől egészen más ízt kap az elkészült édesség.

Már így is nagyon gusztusos volt, mert elképzeltem, hogy az a sok finom gyümölcsös lé, meg a tészta milyen ízeket produkál majd. A sok lé, nem is volt olyan sok, de ha több a gyümölcs, akkor a lé is több lett volna.

A sütés ideje kb. 170 fok volt és 40--45 perc sütés kell. 

Tényleg finom ropogós volt a teteje és laza  volt a tésztagombócok belseje. Igaz, öten ettük, egyszerre éppen elég volt, de sajnálom, hogy nem maradt belőle másnapra nassolni.

Ezért is meg kell ismételnem a sütést.

Most valóban vajat használtam, de sok más receptnél én bizony margarint használok. Próbálok tudatos vásárló- és  fogyasztó lenni, de a pénztárcámat nem töltögeti újra senki. 

Nem akarok úgy receptet beírni, hogy bort iszom, de vizet prédikálok. Sajnos nem tudok minden káros anyagot kizárni a konyhámból, ezért sok kompromisszumot kötök.  Egy jó mártás megérdemli a vajat, mert sűríti is, de ahol a sütemény 15-25 dkg vajat ír, és nekem sokszor  dupla adaggal kell kezdenem, ott bizony margarinra cserélem. Elismerem, hogy a vajjal készült kekszek, aprósütik összehasonlíthatatlanul finomabbak, mint a margarinosak, de amíg ilyen horror áron lehet vajat venni, addig én inkább a  kenyeremre kenem egy részét. Merthogy azt is szeretem. Amikor a receptben vajat írok, akkor azt úgy is készítem, mert az eredeti változatot teszem közzé, de nem biztos, hogy a következő alkalmakkor is azt fogok beletenni.

Ezért ne gondolja senki, hogy valamelyik receptet nem lehet vaj nélkül elkészíteni, ez ne tartsa vissza az indulástól. Ezt fontosnak tartottam leírni, mert lassan úgy érzem, hogy sokan a blog ismeretlenesége mögé bújva sem merik vállalni azt, hogy csak részben  tartoznak a modern irányvonalat követők közé. Úgy gondolom, ezért nem nekünk kell szégyenkeznünk, hanem azoknak, akik ilyen helyzetbe kényszerítették az embereket. Reklám van, agymosás van, lelkiismeretfurdalást keltenek, de pénz nincs.

Forró vizet a tésztára! Kakaós sütemény



Azzal kezdhetem, hogy ennyire kakaós süteményt nem lehet fotózni. Pontosabban lehet, de nem kell arra törekedni, hogy minden részlete látszódjon. A Nők Lapjából van a recept és ott is olyan a fotó, hogy kicsit plasztikázott az az egy szelet, amiről a kép készült. Az enyém nem plasztikázott, de annál finomabb. 

A látvány ellenére valóban érdemes kipróbálni.

Először Nigella műsorában láttam, de nem írtam le a hozzávalókat, csak azt jegyeztem meg, hogy a tészta tetejére forró vizet öntött. Elképesztő ötletnek tűnt, de használható. 

A hozzávalók csészényi mennyiségben vannak, gondolom az eredeti recept is így szól és nem számolták át grammokba.

Nekem egy picivel nagyobb, mint 2 dl-es volt a bögrém, és egy 20 x 26-os tepsiben lett ilyen magas a sütemény.

Hozzávalók:

• 1 és 3/4 csésze cukor  /  2/3  és  1/3  részre bontva  /
• 1 és 1/2 csésze liszt
• 10 evőkanál kakaópor / két részre osztva /
• 3 teáskanál sütőpor
• 1/2 csésze olvasztott vaj vagy margarin
• 1 kk. só
• 3/4 csésze tej
• 1,5 tk. vanília aroma / vagy 1 cs van.cukor; vagy 1 szál vaníliarúd /
• 3/4 csésze barnacukor
• 1 és 3/4 csésze meleg víz

Kicsit bonyolultnak tűnhet első olvasatra a recept leírása, de megoldható. Személy szerint én nem szeretem a csészés adagolást, de angolszász területen ez nem ritka mértékegység. 

1. A sima cukor 2/3-ad részét,  a sütőporral elkevert lisztet, a kakaóból 5 evőkanálnyit és a sót keverjük össze.
2. A tejet a vaníliával és az olvasztott vajjal vagy margarinnal szintén keverjük össze és adjuk a száraz keverékhez.

Az én módszerem az volt, hogy mindent egyszerre tettem a keverőtálba és úgy kevertem össze. Ez nem szokott nálam gondot okozni, de lehet, hogy tanult embereknek van elfogadható magyarázatuk.

A szöveget egy kicsit érthetőbbre fogalmaztam, mint, ahogy az újságban le van írva, hátha így nem olyan ijesztő.

1. A masszát az újság szerint egy 30 x 22-es tepsibe öntsük.
2. A maradék 5 dkg kakaót, a cukor megmaradt  1/3-ad részét és a barnacukrot keverjük össze és szórjuk a tepsiben levő tészta tetejére.
3. Az 1 és 3/4 csészényi meleg vizet öntsük az egész sütemény alap tetejére, de NE KEVERJÜK össze.
4. 165-170 fokos sütőben süssük kb. egy órát.

Ne ijedjünk meg, ha a sütemény alja nem sül meg teljesen, éppen ez teszi különlegessé.

Nekem egy kicsit tovább sült, ezért az alja nem lett lágy, de a tetejéről egy érdekes állagú sűrű massza folyt le. Na, az nagyon finom volt.

Az én süteményem teteje eléggé kráter szerűre sikeredett, talán, mert én valóban forró vizet öntöttem rá. Ettől kicsit szépséghibás lett, ezért gondolom, hagy valóban elég, csak meleg vizet önteni rá.

Tejszínhabot és borzselét ettünk hozzá. Utóbbi házi készítésű volt és kellemesen pikáns ízt adott a brutál kakaós süteményhez. Néhány szem áfonya is került a tányérra, bár eredetileg feketeribizli öntetet akartam tenni mellé.

Én mindenképpen megsütöm még egyszer, mert gyorsan elfogyott , egyszerűen elkészíthető és finom.