Spenót palacsinta

Nem, nem írtam rosszul. Olyan mennyiségű spenótot tettem bele, hogy ez nem spenótos, hanem spenót palacsinta lett.
Eredetileg csak egy egyszerű spenót "főzeléket " akartam készíteni, de én akkor szeretem igazán, ha nem olyan pépes állagú, hanem szép darabos levelek vannak benne. Az idén nem tettem el a fagyasztóba és most hiányzik!
Sajnos az a fajta, amit eddig vettem a Lidl-ben, most nem volt itthon, máshol meg nincs ilyen. A Tescoban is volt olyan, amiben kis adagokban van lefagyasztva a spenót, de az is kis adag és drága. Megvettem hát ezt, de nem volt indíttatásom, hogy megfőzzem.

1. Tyúklevest főztem és volt a tyúkban elég sok meg nem tojt tojás.
2. Előző napi vacsora készítésénél eltettem néhány darab kacsamájat.
3. A sült tyúk mellé gombás,májas tölteléket sütöttem, ezért maradt gomba is.
4. Húsos szalonna kockák / fagyasztóban / és krémfehér sajt szinte mindég van itthon. Most is volt.
5. A heti akciós mozzarella is felhasználásra várt.

Megint csak adta magát a maradékok felhasználása.
A  két doboz spenót már ki volt olvasztva, de csak az egyik kellett. A másik a hűtőben vár a jobb sorára.

• 450 gr. spenót püré
• 2 db tojás
• só, bors
• 2 dl tej
• 1/2 dl olaj
• teljeskiőrl. tönkölyliszt annyi, amennyi szükséges

Elég sűrű lett a palacsinta tészta, kellett még víz is hozzá, mert a liszt többet felvett, mint gondoltam.
Négy darab vastag palacsintát sütöttem belőle.
Az elsőt megkóstoltam, hogy nem lett-e kesernyés ízű a sok spenóttól és a teljeskiőrlésű liszttől, de nem.

Ezek a szép sárga kockák a tyúk meg nem született tojásai. Érdekes állagú volt, kicsit gumis.
Olajos vajon kockákra vágott hagymát fonnyasztottam és rátettem két gerezd fokhagymát is.
Beletettem a bacon kockákat , kis idő múlva pedig a felszeletelt gombát is.
Amikor összepárolódott, akkor ment bele a felvagdosott tojás.
Sűrítésképpen pedig a rókagomba krémlevesporból két evőkanállal egy kevés vízzel, hogy sűrű maradjon a ragu.
Vajazott sütőedénybe tettem az első palacsintát és megpakoltam  a ragu egy részével.
A krémfehér sajtból morzsoltam rá és erre került egy második palacsinta.

Ezen a képen ugyan úgy látszik, mintha csak két palacsinta lenne, de itt van bizony mind a négy.
Az utolsó palacsintára kentem a ragu megmaradt szaftját és erre tettem a széttépkedett mozzarellát.

Addig sütöttem csak, amíg jól összemelegedett minden és a sajt ráolvadt a tetejére.
Nem lett száraz, nem kellett hozzá semmi.

Nyúlcombok sütve, sofritoval

Sokkal több nyulat kellene ennünk, mint amennyire lehetőségünk van. Igaz, hogy aranyos, simogatni való,de mégis csak haszon állat. Nekem szerencsém volt, mert gyerek koromban tartottak nyulat a szüleim és úgy neveltek, hogy a selymes kis állatkát ne játéknak tekintsük.
Nekem is sikerült  úgy megismertetni a gyerekeimmel, hogy haszon állatként fogadják el.
Mi nagyon szeretjük és amikor csak lehet, esszük is. Most volt két darab, amit úgy szedtem szét, hogy lett belőle leves, pörkölt, vadas és a végére a sült combok maradtak.
A nyúl nagyon sovány, száraz húsú állat, ezért a sütésére oda kell figyelni, mert kiszáradhat.
Sokféleképpen készítettem már, de így még nem. A sofritoról már sokszor hallottam, egyszerűbb változatát már készítettem is, de most egy kicsit gazdagabbá tettem.
A meghatározását a Bűvös Szakács blogról vettem kölcsön.

" Sofrito

Kerül még az ételbe sofrito (katalánul sofregit) pontosabban ennek valamilyen formája. A sofrito a spanyol konyha egyik alappillére: kötelező hozzávaló a kis lángon, hosszan párolt hagyma, amihez mindig hozzáadunk kevés levest, hogy ne kapjon színt. Ha megpárolódott, hozzáreszelünk kimagozott fél paradicsomokat (úgy kell reszelni, hogy a héja a végén a kezünkben maradjon). Addig pároljuk, míg a paradicsom leve el nem párolog. 

A sofrito rendkívül sokféleképpen variálható. Gerince a hagyma (ez lehet alig párolt, vagy a tűzhely szélén több órán át karamellizált mélybarna lekvár is).

A paradicsom fontos, de főként mellékszereplő.

Van persze úgy, hogy megfordul a szereposztás: ilyenkor hangsúlyozzák is, hogy paradicsomos változatról van szó (sofrito de tomate). Ezt elsősorban halételekhez használják

Az alapképlet: hagyma, sárgarépa, zeller, paradicsom, fehérbor, olívaolaj. 

Kerülhet bele fokhagyma és kis kockára vágott paprika is. (A magyar konyha színesítéséhez igencsak érdemes tanulmányozni a sofritokultúrát.) "

• A nyúlcombokat sóval, borssal, borsikafűvel, kakukkfűvel ízesítve libazsíron rozmaring ágakkal és fokhagymával elősütöttem úgy, hogy lassan süljön és ne száradjon ki.
• Közben elkészítettem a sofritot. Hagymát felkockáztam, sárgarépa kockákkal és szárzellerrel együtt olívaolajon összepároltam. Belereszeltem egy paradicsomot, felöntöttem rosé borral, sóztam, borsoztam.
• Ezt az alapot ráöntöttem a nyúlhúsra, tettem mellé fekete olajbogyót, öntöttem alá  alaplevet / vizet / és készre pároltam. A hús puha, omlós lett és nem száradt ki.

A vajas krumplipürébe belekevertem két maréknyi megmosott rukkolát. Ez volt a köret.

Még kapható a januári újság / és kicsit dicsekszem /

Amikor írtam róla, akkor még csak a decemberi újság címlapját tudtam idetenni, mára azonban már a januári szám is a boltokban van.
Kicsit megkésve írom, de tudom, hogy még kapható.

A képek nagyon jól sikerültek, profi volt a fényképész. Kicsit próbáltam ellesni a tudást, de sajnos ez nem így működik. A képeket Sárközi György készítette.

Csirkemájas kenőke

Kókuszos resztelt 

Sütőtökös csicsóka krémleves

Debreceni sertéstarja

Ezzel a képpel pedig az a cikk jelent meg, amelyet Varga Andrea írt a Mit főzzünk ma? című online gasztro-magazinban.

Fokhagymás mángolddal töltött palacsinta

A" hűtőtakarítás "időről időre aktuálissá válik. Nagyobb ünnepek után, mint a karácsony is, biztosan sok háztartásban lehet különféle nyersanyag maradékokat találni. Ezek nem feltétlenül a túlvásárlás következményei, hiszen maradhat egy szelet húsos szalonna is, amire már éppen nincs szükség.
Az én készletem most nem volt jelentős mennyiség, éppen ezért csak összefőzve tudtam hasznosítani. Igen ám, de akkor mi legyen vele?
Palacsinta töltelékként a lehető legjobb megoldás született.

• húsos szalonna / egy vastagabb szelet /
• csirkemell / ezen kívül már semmire nem lett volna elég /
• hagyma
• nyáron eltett vajban párolt fokhagymás mángold / ebből volt a legtöbb /
• 6 szelet füstölt tarja, amit szintén a fagyasztóba mentettem el az ünnepek előtt

A hagymát olívaolajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a csíkokra vágott csirkehúst és a felcsíkozott tarját is. Fűszereztem és készre sütöttem.
Belekevertem a közben kiolvasztott mángold leveleket és jól összeforgattam.
Valaminek össze kellett fogni, ezért két evőkanál mennyiségű rókagomba levesporral sűrítettem be. Kevés vízzel, hogy ne legyen fölösleges leve és ne is kelljen tovább főzni.

 Kicsit vastagabb sütőporos , sós palacsintákat sütöttem és megtöltöttem a raguval.
Finom, zsíros sajtot reszeltem rá. / sajtból szinte mindég van itthon /

Besamelt készítettem, amit kicsit hígabbra csináltam, mint általában szoktam, de tettem bele még egy tojást is, hogy jól összefogja.
A tetejére reszelt sajt került, amit még meglocsoltam a mártással, hogy a sajt ne égjen meg.

A sajt nem égett meg, de egyébként egészében a többi, majdnem.
Történt ugyanis, hogy a sütőbe betettem egy másik tepsit is, ez pedig egészen fölülre került. Kicsit elfeledkeztem róla, ezért ilyen szépen megsült.
Nem égett meg, nem lett keserű, csak Jamie O.szerint, karamellizálódott a tejben levő cukor.

Zöldséges köles cukkiniraguval és vörösborban sült csirkével

Úgy csináltam, mintha diétás ételeket főznék. Az elmúlt napok erről szóltak. Nem kellett éhezni, de kicsit gyengébb és rostosabb ételekre volt szüksége a férjemnek. Ez talán ellentmondásos lehet, hiszen a bab rostos ugyan, de nem gyenge. Nem is erre gondoltam, hanem, hogy ne legyen zsíros az étel és ne legyen túl fűszeres sem.
Volt teljeskiőrlésű tönkölylisztből buci lenmagpehellyel, volt grahamlisztből kenyér, volt csicseriborsó, volt sok saláta , nyers- és párolt zöldség / cékla, sütőtök, feketeretek /, barnarizs, zabkorpa és kukoricaliszt a panírban  stb.
Most pedig itt a köles és a cukkini.
Sajnos a kölesfőző tudományom rendre kudarcot vallott, pedig én  mindent megtettem a siker érdekében. Alapból türelmetlen vagyok, valószínűleg elkapkodtam eddig is a kölesfőzés szabályait. Megettük mindég, de csak azért, mert a családom nagyon elnéző velem és megelőlegezték nekem a bizalmat.
Mondhatnám, hogy most megszolgáltam, de kicsit csaltam. Nem olyan rég volt,  hogy találtam egy főzőtasakos kölest. Kicsit meg is feledkeztem róla, most azonban jól jött.
Az ebédhez készen volt már a csirke és a cukkinis ragu, de fogalmam sem volt, mit kellene még csinálnom mellé. Rizs már volt, krumplipüré szintén és holnap is kell valami, de akkor ma mi legyen?
Eszembe jutott az eddigi köles kudarcom, ezért kicsit óvatosan kezdtem hozzá. Eleve úgy gondoltam, hogy nem hiszek a főzési időnek, ezért be is fejeztem korábban.
Érdekes alapanyag a köles, mert főzés után összetapad, azután, ha jó az időzítés és nem főztem túl, akkor szépen szét lehet kevergetni, ha kicsit kihűlt.

• Olívaolajon apróra vágott hagymát pároltam és reszelt sárgarépát tettem hozzá, petrezselyem zöldet, sót és borsot. Ebbe kevertem bele a megfőzött kölest.
• A cukkinit nagyobb kockákra vágtam és szintén nagyobb kockákra vágott hagymával, fokhagymával erős tűzön olívaolajon roppanósra pároltam. Provanszi fűszerkeveréket, sót és borsot tettem rá.
• A csirkecombokat enyhén fűszereztem, kukoricalisztben megforgattam, olívaolajos vajon elősütöttem, azután a sütőben félédes vörösbort aláöntve készre sütöttem.

Tálalásnál egy kevés csilizselés olajjal díszítettem a tányért.

Lapos zsömlék, de szándékosan

Régebben gyakran sütöttem ilyen és ehhez hasonló lapos zsömléket, mert a gyerekeim ezt szerették, ugyanis könnyebb volt átharapni, mint azokat a szép gömbölyűket.
Nekem ez nagyon jól jött, ugyanis akkor még nem is tudtam igazán megformázni a zsömlét. Sütöttem én olyanokat is, de nem voltam elégedett vele.
A másik ok az volt, hogy gyakran kevertem a lisztet teljeskiőrlésűvel és ezek a zsömlék bizony sokkal sűrűbbek, tömörebbek lettek. A laposakat pedig könnyebb volt megfelelő méretűre formázni.
Volt egy másik változat is, ami azért lett népszerű, mert nagyon gyorsan elkészült, hiszen egyáltalán nem kellett megformázni a tésztát, hanem egy gáztepsibe terítettem és amikor megsült, akkor vagdostam el négyzetekre.
Ezek nagyon népszerűek voltak nálunk.
Közben megnőtt a gyerekeim befogadó képessége és visszatértem a formázott zsömlékhez, meg persze be is gyakoroltam és egyébként meg már nem érdekel, hogy tökéletes legyen a formája.

Most egy olyan tésztát állítottam össze, amiben el kellett tüntetnem 25 dkg szavatossági idő lejárta előtti túrót. az ilyen túró már csak sütésre jó, mert mielőtt elfogyna, lejár a szavatossági ideje és az nekünk nem jó. A túró nem mindég fogyasztható a lejárat után, de sütni tökéletes.
Ez a tészta kicsit lágyabb lett, mert nem figyeltem rá kellőképpen, ezért úgy döntöttem, hogy jöjjön akkor a szögletes és lapos zsömle.
A teteje azért fehér, mert én keményítős vízzel szoktam lekenni, hogy a magok ráragadjanak. E nélkül nekem mindég lepotyognak.

Amíg megfől a tészta, elkészül a mártás

Már többször megállapítottam, hogy el tudnék éldegélni tészta ételeken. Na jó, egy ideig biztosan! Olyan sokféle van már, ami helyet követelt magának a mi hagyományos tésztáink mellett, hogy nem lenne nehéz a választás. Ma már nem csak a tészták sokfélesége, de a rávaló szószok és mártások bősége is segítene ebben. Nem egy olyan van, amit tényleg el lehet készíteni annyi idő alatt, amíg megfől a tészta. Ha időnk engedi, akkor pedig végtelen az olyan receptek sora, amelyek különféle nemzetek tészta ételeivel ismertet meg.
Ilyen hasonló gyors tésztát szoktam csinálni úgy, hogy receptet nem is érdemes írni róla, hiszen összepakolok mindent, amit találok, aztán megesszük. Mindég megesszük, hiszen ehetetlent nem teszek az asztalra, legfeljebb nem lesz belőle ismétlés, Jobb esetben változtatok rajta, de lehet, hogy el is felejtjük.
Ezt most csak azért írom le, hogy legyen legalább egy féle a blogon is. Ennek apróbb változatai mindég finomak.
A mennyiségek szabadon választhatók, kinek-kinek ízlése szerint.
Az a sokszor elhangzó mondat, miszerint az egyszerű ételek sikere a jó alapanyag, itt is igazzá válik.

• Olívaolaj és vaj keverékén apróra vágott hagymát és fokhagymát fonnyasztok
• Fél dl fehérbort öntök rá és kiforralom
• Nyers, szárított sonkát csíkokra vágok és kissé megsütöm a hagymán
• Mirelit borsót szórok bele és félpuhára főzöm
• Só csak óvatosan kell bele, de frissen őrölt bors jöhet
• Lágy krémsajtot teszek hozzá / mascarpone lenne a legjobb vagy gorgonzola, de most nekem sem volt /
• Zsíros tejszínnel felöntöm, ugyanis ennek van íze / ez most 30%-os főzőtejszín volt /
• Összeforralom és ha kicsit sűrű lenne, akkor a tészta főzővizével lehet majd higítani

Közben olívaolajon  félbevágott koktélparadicsomokat / mert ennek van édes íze / befűszerezve megsütök.
A fűszer a kedvenc provanszi fűszerkeverékem.
 Mint minden tészta étel, ez is leginkább frissen elkészítvea legjobb.
Nagy bánatom, hogy nem tudok ilyesmit másnapi ebédnek megfőzni, pedig nagyon megkönnyítené az életem.