2011. április 25., hétfő

Az én nyuszim tudja, mit szeretek


Egyszer már írtam a Nagymarosi kézműves fagylaltozóról.
Azóta az azt működtető házaspár felélesztette a családi kézműves csokoládé készítést is.  Csodálatosan finom csokoládékat készítenek, kitűnő alapanyagból az év minden ünnepére. Most a nyuszik és tojások kerültek a polcokra, de más bonbon különlegesség is kapható folyamatosan.
A Dining Guide  is foglalkozott már a hazai  kézműves csokoládé készítőivel.  Köztük Flamich Gábor Nagymarosi cukrásszal is.


Az én férjem is megkérte a nyuszit, hogy innen hozza az én ajándékomat. Hát, volt mit cipelnie szegénynek, de nem fáradt hiába. Mindég is szerettem a finom, minőségi csokoládét, csak régen nem tudtam, hogy ezt így hívják. A keserű csoki is a kedvencem volt, de valamiért a forgalmazók és gyártók úgy gondolták, hogy erre nincs kereslet, és egyszerűen eltüntették a boltokból.  Jött helyette mindenféle agyon édesített tejcsoki, kitudjamilyenérdekeltséggel?
Szerencsére egyszercsak valakik visszahozták a piacra és azóta finomabbnál finomabb keserűcsokiból készült termékek kaphatók.
Aki evett már keserűcsokit, az tudja, hogy nem lehet annyit enni belőle, mint tejcsokis társaiból, ezért egészségesebb és fogyókúrásabb is.
Ezzel egyidőben elkezdődött a kézműves csokigyártás. Ennek eredménye az is, amit az én Nyuszim hozott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése