
Találkozásom a kecskesajttal nem újkeletű, de a barátság vele, igen. Eddigi életemben sok mindent kipróbálhattam. Ez sokszor szó szerint értendő, mert sok minden valóban maradt a kipróbálás szintjén, de nem feltétlenül azért, mert nem akartam többé enni belőle. Az elmúlt húsz év előtti negyven évben nem volt könnyű hozzájutni különlegességekhez.
Ilyen volt nekem a kecskesajt is. Kóstoltam, többször is, de nem ízlett. Kecskeszőr szaga volt. A tejnek is. A vállalkozó kedvem nem múlt el, ezért újra kóstoltam. Tiszta, finom, jó ízű és nem kecskeszagú. Kicsit drága ugyan, de hát nem úgy kell enni, mint a mi jól bevált Trappistánkat. A készítője ugyanaz, akiről Palócprovance is írt. Nem csináltam belőle semmilyen ételt. Úgy ettük, ahogy volt, hogy érezzük az ízét.

Egészen tavalyig sosem hámoztam meg, mert klasszul el lehett törni ott, ahol a fás rész kezdődött. Hittem én! Ha meghámozom, akkor még kevesebb esik le a végéből, mert nem ott fás, ahol törik, hanem sokkal lejjebb! Igaz, a hámozással meg a vastagságából veszít. A főtt spárga még két napig várakozott a hűtőben és közben vészesen fogyott. Nem karcsúbbak lettek, hanem egyre kevesebben. Ropi helyett spárga? Mi lett a Gyerekeimből? Így aztán vacsora lett a csirágból, nekünk sajttal, Nekik krumplival és rucola pestóval.

És még egy vacsora a spárgából. A főtt spárga maradékát sonkába tekertem és olívaolajat öntöttem rájuk a tepsiben, meg, hogy jól érezzék magukat a szoláriumban, kaptak egy kis vajat is. A vajtól remek ízük lett! Így sültek kb. 10 percig , a végén leöntöttem kb. 1 dl tejszínnel. Ezzel még 2-3 percig sültek és kész is volt. Ennyi maradék tejszínem volt, ezért kevéske lett a mártás. A vajas tejszín nagyon finom mártást adott hozzá. Saját készítésű tk. tönkölylisztes kenyérből készült sajtos prítós volt mellé és tea.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.