A savanyúság eltevése is befőzés

Amikor a gyerekeim kicsik voltak, akkor a befőttek eltevése volt a legfontosabb. Néha még szörpöt is készítettem, de arról később leszoktak. Amikor nagyobbak lettek, akkor elkezdtem a lekvárokat is eltenni, de mindég volt néhány különlegesség is, mint a vegyes citrus lekvár, a répalekvár vagy a sárgadinnyés narancsos lekvár. A savanyúságokkal nem volt sok gondom, ugyanis a házi savanyú uborkát nem szerették, csak a bolti, édeskés csemege uborkát. Én viszont szerettem volna rászoktatni őket a többire is, de erre sokáig kellett várni. Ma már megesznek bármiféle savanyúságot, de csak akkor, ha nincs bolti uborka. Egy időben az anyukám próbált készíteni édeskés, kapros savanyú uborkát, de nem fogadta be a két fiú, így maradt a bolti. A zöldparadicsomot azonban ma sem igen kedvelik, én viszont nagyon szeretem. Sajnos nem tudok egyszerre három bontott üveget a hűtőben kerülgetni, ezért az utóbbi években vegyes savanyúságokat készítek. Még csípős paprikát is szoktam tenni bele, hátha így nagyobb a csábítás. Nem csinálok sokat, mert az uborkát úgyis meg kell venni készen. Ezért volt nekem mindég bőven üres üvegem a befőzéshez.
A felöntőlé sok éve ugyanaz, egy kicsit édeskés, mert egyébként mindenki azt szereti, nem a savanyú savanyúságot. Én nem szoktam kimérni, hogy mennyire van szükség, bár azt hiszem ez az első időkben valóban nagy segítség lehet. Tehát: rakjuk meg az üvegeket a zöldséggel, töltsük meg vízzel és ezt öntsük a lábasba, ez alapján mérjük ki a többi a hozzávalót. Én azt javaslom, hogy készítsünk egy kicsit több levet, mint amire szükség van, mert jól jön egy kis tartalék.
Felöntőlé:

• 3 l víz
• 30 dkg cukor
• 10 dkg só
• 1 kk szódabikarbóna
• 1 kk szalicil vagy Na benzoát
• 1 kk borkén
• 1/2 l.it. 10%-os ecet

Az ecet nélkül a többi anyagot összeforraljuk. Az ecetet csak a végén adjuk hozzá. Ízesítés: szemesbors, koriandermag, mustármag, torma, babérlevél, esetleg meggyfa levél.

Ha egy kicsit kihűlt, akkor öntsük vissza az üvegekbe, takarjuk le és két napig hagyjuk így állni. Ezalatt a zöldségek magukba szívják a lé egy részét, amit a félretett lével pótolunk. Az üvegeket most már lezárhatjuk és a helyükra kerülhetnek.

Ugyanezt használom a csalamádé eltevéséhez is, nincs külön recept. A csalamádé úgy készül, hogy külön-külön az összevágott zöldségeket alaposan besózom, kb. egy órai állás után jól kicsavarom és egy nagy tálba teszem. Elkészítem a levet és ráöntöm. Hagyom állni másnapig, ekkor teszem üvegekbe, amennyire tudom, lenyomkodom, öntök rá levet és lezárom.

Volt egyszer egy 3 éves csalamádém, olyan szép színű, világos és ropogós volt, mint mikor eltettem. Akinek meséltem, alig akarta elhinni.

Ugyan ebben a lében főztem ki a salátának való hagymás uborkát is. Nem igazi salátának való, de a recept így nevezte el. Ezt szoktam készíteni zöldparadicsomból is.

Az összevágott hagymát és kicsit vastagabb karikára vágott uborkát összekevertem, a felöntőlében 2-3 percig előfőztem, üvegekbe raktam jó szorosan és a végén ráöntöttem a forró levet. Ezt is hagytam állni két napig, pótoltam a beszívott levét és utána zártam le.