2010. január 20., szerda

Képek recept nélkül

Ettől is bizarrabb látvány volt a bolt húspultjában szembenézni egy tálcányi malac orral. Hirtelen nem is tudtam, mihez kezdenék vele, de abban biztos voltam, hogy nekem ebből venni kell. Közben eszembe jutott, hogy kocsonyába is tesznek ilyet, ha lehet disznó fejet kapni. Most nem volt tervbe véve a kocsonya, de tudtam, hogy a Férjem szívesen megeszi más formában is. Megfőztem fűszeres vízben, az orrát tele tömködtem fokhagymával és beszórtam őrölt fűszerpaprikával. Tormával, kenyérrel igazi magyaros " tapa ".




Sütőben sült fokhagyma kékpenészes sajttal / francia márványsajt néven, de Mizó árban /fejedelmi vacsora a vírusos időszakban.




A karácsonyi vásár egyetlen szerzeménye. Egyforma, de mégsem, mert igazi kézműves termék. Gyönyörű, szépséges formája és színe van! Olyan melegen tartja a teát, hogy valóságos kéz melegítő bögre.



Senkinek sem kellett már a szőlő, de sajnáltam kidobni. Majdnem egy kg volt, gondoltam kipróbálok valamit. Szőlőlé, bor, zselésítő cukor. Csak azt nem tudom még, hogy mire használjam el? Már biztosan jól össze van érve.




Az egyik karácsonyi süteménybe kellett barnított vaj. Amikor leöntöttem a kész vajat, ez maradt utánna. Meglepődtem a sós ízén, hiszen a felhasznált vaj nem volt sós.

Pacal. Tudom, megosztja az embereket, de csak szokás kérdése. Gyerek korom kissé lebecsült eledele volt, ma pedig drága és sokak által nem kedvelt alapanyag lett belőle. A gyerekeimet is hozzászoktattam és én ennek örülök.

2 megjegyzés:

  1. Ezek az orrok... :) Nem tudtam, hogy árulnak ilyesmit.
    Hú a bögrékért irigy vagyok! De nem gonosz irigység, hanem kedves irigység.
    Szegény pacalt nem szeretem, de a férjem igen.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a bögréim nevében!
    Én a szalontüdőt nem szeretem, de a férjemnek megfőzöm.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.