A zöldbabfőzelék is abba a csoportba tartozik, amely tele van hagyományos magyar ételekkel és jellemzője az ahány ház, annyi szokás címke. Nekem is az a legfinomabb, amit az Anyukám főzött, pedig én sokfélét ettem az iskolai vagy munkahelyi menza jóvoltából. A gyerekeim először azt szerették meg, amit az anyósom csinált, azután szépen lassan átszoktak arra, amit én főztem.
Sokáig kerestem azt az ízt, amit a nagymamámnál ettem. Nem olyan régen jöttem rá, hogy talán a kaportól volt olyan jellegzetes íze. Csak egy kevés kell bele, hogy ne legyen kapor ízű, de egészítse ki a többit.
A savanyú főzelékeket sem szeretem, mert a menzán ecet ízű volt mindig. Anyukám sem tett bele ecetet.
- vízbe só, cukor, babérlevél, apróra vágott hagyma, reszelt fokhagyma, kapor
- rántás olajból és lisztből tejjel fölengedve, vízzel pótolva
- összevágott petrezselyemzöld --- ezt már nem főzzük!
Szeretem a főzelékeket. A galuska sűrűségű rántásoktól eltekintve, igazán finom Hungaricum válhatna belőle. Nem kellene hagyni, hogy elvesszen, de én nem szeretném azt sem, ha nagyon modernizálnák.
Mivel sehol nem eszik ilyen formán a zöldségeket, nem is ismerik a főzelékeket, akkor meg miért kell átalakítani őket? Kinek az ízlése a meghatározó? Egyék úgy, ahogy mi. Nekem sem kell bele a sok zsiradék, a sok liszt, a zsíros mócsingok, de ha átalakítják, akkor az már nem főzelék lesz.
Most mégsem a főzelékről, hanem a fasírtról akarok írni.
Régen finom fasírtokat készítettem. Finomat és jót is. Azután már csak finomat, mert az ízét nem befolyásolta ugyan a kinézete, de állagra egyre rosszabb lett. Ahogy romlott a zsömle minősége, úgy változott a fasírtom állaga. Azután próbáltam kenyeret tenni bele, de ez sem vált be véglegesen. Néha teletömtem zsemlemorzsával, hogy sűrűbb legyen a massza, de akkor meg csupa kenyér lett.
Elkzdtem kísérletezni, minden ehetővel kevertem a darálthúst, de csak nem akart összejönni.
Amikor belefogtam a kenyérsütésbe, javulni látszott a helyzet, de akkor meg sajnáltam a kenyeret eláztatni, amikor még javában ehető volt.
Néhány hónapja volt maradék megfőzött kuszkuszom és nem volt ötletem a felhasználására. Gondoltam egy merészet és készítettem fasírtot kenyér helyett kuszkusszal. Azt hittem kitaláltam valamit, büszke is voltam magamra, amíg nem láttam Nigella műsorát. Ő apró húsgolyókat készített és két kanál búzadarával dúsította.
Az én húsgolyóim sem fasírt összeállításúak lettek, mert azt gondoltam, hogy a kuszkuszhoz más ízesítés kell. Tettem bele nyers, apróra vágott hagymát, összevágott petrezselyemzöldet és nem tettem bele fokhagymát és piros fűszerpaprikát. A húsgolyókat sem forgattam prézlibe sütés előtt. A kuszkusz mennyisége találomra történt, ezért nem is írtam róla semmit. Hatalmas sikere lett, ezért később újból ilyet sütöttem.
Ma pedig a főzelék mellé akartam fasírtot sütni, de eszembe jutott a kuszkusz és lemértem, hogy leírhassam.
- 1/2 kg darálthús
- 1 fej hagyma apróra vágva és olajon megpárolva
- 2 ger fokhagyma a hagymával megpárolva
- só, bors
- 5 dkg kuszkusz másfélszeres mennyiségű forró vízzel leöntve, kb. öt perc alatt magába szívta a vizet
- 1 tojás
Sűrű, tömör állagú fasírtok lettek és a sütés előtti prézlizés sem hiányzik. Fölösleges kalória!
Ha hagyományos ízesítésű fasírtra vágyunk, természetesen beleforgatom a prézlibe sütés előtt. Szerencsére nálunk semmilyen étel- vagy elkészítési mód nincs tiltó listán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.