Császármorzsa

Ritkán készítem, hiszen olyan egyszerű és miért könnyíteném meg a helyzetem, ha  a család édességre vágyik.
Ilyenkor jön a recept keresés a számtalan papírfecni között. Mire végig böngészem és olvasgatom mindet, már el is szállt az ihletem a sütésre. Rendszeresen megállapítom, hogy a sütést nem nekem találták ki, főleg nem úgy, hogy délután és minél előbb.
Aztán mégis nekiállok és amilyen nehézkesen kezdek hozzá, olyan lelkesen folytatom.

A legenda szerint Ferenc József egy napon omlettet (schmarrn) kért desszertnek. A szakács gyorsan improvizálta a császármorzsaként elhíresült édességet, és a hozzávalók, főleg a tej után, Kaser Schmarrn, vagyis „sajtkészítő omlett” névre keresztelte. Az öreg császár az elnevezést félreértette és ettől a naptól fogva Kaiser Schmarrnként emlegette. Ki mert volna neki ellent mondani? / Dívány.hu /

Lehetséges, hogy ez nem a klasszikus változat, de ez engem nem is nagyon érdekel.
Olvastam olyan recepteket, ahol csak lisztből készül, sőt, szinte csak olyat olvastam.
Az én változatom az egyik kolléganőmtől származik és én ezzel meg is vagyok elégedve.

• 20 dkg liszt
• 20 dkg búzadara
• 3 tojás sárgája + a fehérje
• kb. 5 dkg cukor
• 1 cs. vaníliáscukor  
• pici só
• 4 dl tej
• 5 dkg vaj
• 2-3 ek olaj

Ezeket mind kikeverjük és legalább egy órán át állni hagyjuk, de az sem baj, ha többet áll.

• A tojások fehérjét habbá verjük és lazán belekeverjük az alapmasszába. 
• Bő zsiradékban sütjük.

Nekem a zsiradék  kb. 5 dkg vaj és 2 evőkanál olívaolaj volt.
Teflon edényben sütöttem, ezért ennyi zsiradék elég volt, de egyébként sem akartam, hogy ússzon minden a zsiradékban.

Beleöntöttem a kikevert masszát a fölmelegített zsiradékba és folyamatosan kevergettem, mert elég hamar kezd sűrűsödni.
Közepes hőfokon állandó kevergetés mellett igyekeztem kisebb darabokra törni, ami elég könnyen megy és minél jobban szárad, annál kisebb részekre törik szét.
Egy idő után már pirulni kezd, ezt hagyni is kell, mert ettől lesznek  ropogós darabkák a morzsában.
Látszólag kiszárad, de ez a búzadarától lesz más állagú, ha csak lisztből készülne, gyanítom, akkor puhább állagú lenne a végeredmény.

Ez az egész folyamat nekem kb. fél óra hosszat tartott.
Lehet kisebb illetve nagyobb darabokra tördelni sütés közben, a fontos az, hogy elég időt hagyjunk, hogy megsüljön, ne legyen nyers lisztízű a végén.

Kicsit puha, kicsit ropogós, de nagyon finom.
Baracklekvárral  szokás enni. Akinek nem elég édes, az porcukorral még megszórhatja.

Másnap kitűnően felfrissíthető, ha a lekvárral leöntve melegítjük fel. Ekkor ugyan magába szívja a lekvár nedvességét, de ettől ismét puhább lesz.