Most már ide merem hozni a fényképet a kenyeremről, mert már a harmadik alakalommal sütöm és biztos vagyok benne, hogy egy ideig heti rendszerességgel ezután is sütni fogom.
Történt ugyanis, hogy egy ideje- néhány hónapja - újra van kovászom, amivel kisebb-nagyobb terveim - és próbálkozásaim voltak.
Kis tervek zsömlével, bagettel és a nagyobbak a kenyérrel.
Igazából az első kenyér is jól sikerült, de alig akartam elhinni, ezért megvártam a következő sütést.
Nincs semmi szenzáció, nem fedeztem fel semmi újat és nem találtam ki új receptet, csak bebizonyosodott ismét, hogy kovászos kenyeret sütni érdemes.
Nagyon finom az öregtésztával készült kenyér is, de a kovászos más állagú.
Ruganyosabb a tészta állaga, más az illata és, ami nekem most furcsa volt, hogy talán tartósabb is.
Egy ilyen adag kenyér ugyan is kitart egy hétig, igaz mellette van mindég valami péksütemény, lepény, pizza stb., de a kenyérből marad egy hétig.
Általában az én kenyereim nem megszáradni szoktak, hanem megpenészedni, ha sokáig megmarad, de ennek semmi baja sem volt.
Az utolsó adag - a múlt heti - tíz nap után fogyott el és ehető volt. A héja kicsit szívós volt már, de a belseje - kicsit szikkadt , de mégis puha volt.
A helyi boltban néhány hete nem tudok venni teljeskiőrlésű lisztet, ezért mostanában csak fehér kenyeret sütök, amit többnyire jól megszórok lenmagpehellyel.
A kovászom vígan eláll a konyhában, nem kell hűtőbe tenni, mert elég hűvös van.
Pénteken -- vagy, ha elfelejtem, szombaton -- el kezdem feléleszteni és vasárnap reggelre gyönyörű, aktív kovásszal kezdhetek neki a kenyérsütésnek.
Ha kicsit lusta vagyok és csak délelőtt állítom össze a tésztát, akkor bizony sütni csak késő este tudok.
A kovászos kenyérnek ugyan is az a lényege, hogy lassan kelljen, esetleg kevés élesztővel rásegítve, ha még is szorít az idő. Hát, nálam általában, szorít.
- 3 dl víz
- 30 dkg aktív búzakovász
- 70 dkg fehér BL-80-as liszt
- 1-2 ek burg. pehely / elhagyható /
- 2 evők. olaj
- 2 tk. só / só fajtától is függ /
- 1 ek méz
- 0,8 dkg élesztő
Megformázom és beteszem egy nagyobb szögletes tepsibe.
Letakarom és félre teszem jó néhány órára. Mondjuk 8-9 órára.
Ha nagyon meleg lenne a konyhában, akkor inkább kiteszem a kamrába, hogy minél lassabban kellejen.
Ha már szép nagyra nőtt és kicsit megbökdösve, remeg a tészta, akkor beteszem a hideg sütőbe, amit bekapcsolok 200°C-ra.
Itt sütöm 20 percig, mert ennyi idő alatt nálam eléri a 200 fokot és elkezd színesedni a teteje.
Letakarom alufóliával és tovább sütöm változatlan hőfokon még 20 percig.
Ha mégsem kapta meg még a kellő színt, akkor ilyenkor leveszem a fóliát, lespriccelem vízzel és légkeveréssel még sütöm 3 percig.
Nekem nincsenek cserepes kenyereim, mert nincs akkora zárt sütőedényem, amiben meg lehetne sütni egy ekkora kenyeret. Ezek általában 1,5 kg körüli kenyerek.
Az élesztett öregtésztával készült péksütemények legalább ekkora élményt jelentenek. Olyan pihe könnyűek, hogy még ma is rácsodálkozom és nem tudok betelni az eredménnyel.
Sajnos mind a kettő időigényes, ezért csak a hétvégére tudom beiktatni, de akkor sem mindég. Ezért nálunk mindég van mi után vágyakozni.
Teljesen egyetértek! Az élesztett öregtészta remek találmámy! És osztozom bánatodban, mert én is csak h. végén jutok oda...aszem megint bepróbálkozok a kovásszal:)))
VálaszTörlésKovászost még nem csináltam, de majd annak is eljön az ideje.
VálaszTörlés