Amikor gyerekek voltunk, abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy hétköznap is minden nap kaptunk reggelit. Ez nem pénz kérdése volt, hanem az, hogy legyen, aki megcsinálja. Az apukám olyan helyen dolgozott, hogy volt ideje reggel ezzel foglalkozni. Rá is szoktatott és ezért én is rászoktattam az én gyerekeimet is a reggelizésre. Nem ment mindég simán -- volt, hogy csak két szem kekszet ettek--, de végül én győztem!
Ezt a kenyeres tojást az anyukám készítette hétvégéken. Jó volt hozzá a heti szikkadt kenyér, ami akkoriban még klasszisokkal jobb minőségű volt, mint mostanában.
Amikor én készítettem, akkor is lehetett még jobb kenyeret venni, de manapság már válogatni kell.
Jó sűrű, szívós bélzetű kenyér jó hozzá, hogy kellőképpen meg lehessen pirítani.
Akkor finom, ha a kenyér ropogós marad még akkor is, amikor a tojással együtt megsült.
Ma leginkább a kovászos kenyerekből lehet megcsinálni.
Az itthon készített Dagasztás Nélküli Kenyér ---DNK __ alkalmas erre, de egyéb házilag készült sűrűbb kenyér is nagyon megfelel.
Nekem ez a darab most a fagyasztóból elővett gyökérkenyér maradéka volt, ami egy kicsit laposra sikerült a múltkor, ezért nem fogyott el mind.
- A kisebb kockákra vágott kenyeret kevés olajon megpirítottam
- Ráöntöttem a felvert tojásokat és alaposan elkevertem
- só, bors került rá és rezgősen lágyra megsütöttem a tojást
Friss petrezselyemzöld és őrölt pirospaprika is kell hozzá, hogy teljes legyen az élvezet.
És nem csak nektek, de nekünk is ez volt sokszor a reggelink diákkorunkban (mert mi is reggeliztünk ám minden reggel). Nálunk kenyeres rántottának, vagy baba rántottának nevezik, mi is csak kocsonyásra sütjük a tojást benne, és egyszerűen imádjuk:)
VálaszTörlésNálunk nem is volt igazi neve, de a kenyeres tojás, mintha ......lehet, hogy így hívtuk?
VálaszTörlésAki nem evett még ilyet, nem tudja, miről maradt le!