Igen, valóban reggelire készítettem, de ez az én mazochizmusom.
Azért írom csak le a receptet, mert szeretném megmutatni, hogy még ez is beleférhet egy kényeztető hétvégébe, ha kedvezni akarunk a családunk tagjainak.
/ elég volt az alvásból, ezért hétkor keltem és fél kilenckor lehetett enni /---na jó, azért rendszert nem csinálok belőle :)
Úgy kezdődött, hogy a hűtőben talált maradékokat kellett volna hasznosítani és az sem volt elhanyagolható szempont, hogy amióta az életmódváltás beköltözött az életembe, azóta bizony erősen lecsökkent a saját sütésű finomságok száma, de mivel semmi sincs tiltó listán, csak az időpont nem mindegy, ezért reggel és délelőtt belefér az ilyesmi is.
Már hiányzott a frissen sült kenyérfélék illata!
Igen, ilyen önző vagyok, ha én nem eszem, akkor a családom sem, de most engedtem a kísértésnek.
A lepény tésztáját már nem mérem ki, mert, ennyi év után erre már nincs szükségem, de találtam egy régebbi leírást és ez majdnem pontosan egyezik a most elkészített tésztával, ezért csak jelzem, hol található.
A különbség annyi, hogy a víz csak 3 dl volt és nagyon meleg, de tettem bele tejfölt 2 evőkanállal.
- Tejfölt, saját csípős csilidzsemet és hidegen sajtolt repceolajat kevertem ki, ezzel ízesítettem a lepények belsejét és ezzel kentem meg kívülről is.
- A húsos massza pedig a maradék töltött karajból / kicsit füstölt ízű volt / , hagymából, tejfölből, sajtból állt egy nyers tojással összefogva. Késes aprítóban vágtam- és kevertem össze.
A lepényre tett masszát betakartam a tésztával, lenyomkodtam és kicsit kinyújtottam. Nem szakadtak el, de azért finoman kell bánni vele.
A hajtogatott felével lefelé tettem a tepsire.
Kívülről is megkentem a csilis tejföllel és reszelt Grana Padano sajtot szórtam rá.
Az egyik adag így felfújódott sütés közben, de a második már nem.
Előmelegített sütőben sültek 15 percig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.