2009. augusztus 5., szerda

A fagyasztásról még egyszer

Ez a kép ugyan nem azt mutatja, hogyan lehet paradicsomot eltenni a fagyasztóba, de azért van némi köze hozzá. Néhány évvel ezelőtt bele vetettem magam az aszalásba. Többet olvastam róla, mint amennyit csináltam, ez igaz, de az alapokat próbáltam hasznosítani a gyakorlatban is. Hát, itt is ragadtam le, az alapoknál. A meggy nagyon finom volt, spórolósan ugyan, de kitartott a téli süteményekig. Rengeteg munka volt vele, igazából nem éri meg itthon csinálni, mert ennyi pénzért / gyümölcs, víz, áram,munka / nagyobb mennyiséget kapok a boltban. Tudom, tudom......tudom, hogy mi van ill. mi nincs benne. Ezen / is / lehet vitatkozni, de én úgy gondolom, hogy nekem és a gyerekeimnek is sikerült olyan környezeti szennyeződésektől mentes időszakban ill. erősebb immunrendszerrel felnőlni, hogy nem károsítom a családom tagjainak szervezetét azzal, ha nem én ültetem a gabonát és nem én nevelem a tehenet, amiből az ennivalónk készül. Jó, lehet, hogy ez egy kicsit erős volt. Annyit akartam ezzel a véget nem érő mondattal közölni, hogy nem tudok, és nem is akarok itthon előállítani minden élelmiszert, ami a konyhámba kerül. Azt viszont nem tagadom, hogy érdekel minden olyan lehetőség, amivel ki tudom szűrni a sok szemetet, amivel élelmiszer néven ma meg akarnak etetni minket. Megteszem, ami tőlem telik, kenyeret sütök, rendszeresen főzök, befőzök és sütök, de képtelenség mindent házilag előállítani. Ha sok aszalt gyümölcs fogyna nálunk--lenne rá kereslet--és kis gyerekek lennének a családban, valószínűleg még erre is hajlandó lennék. Azt is tudom, hogy a káros anyagoktól mentes környezet az ember immunrendszerét teszi lustává. Ez pedig nagyobb bajt okozna, mint az élelmiszer adalékok, amiket nem tudunk elkerülni.


Visszatérve az aszaláshoz: 2,5 kg paradicsomból aszalógépben készítve sikerült összesen 75 gr. aszalványt előállítanom. A paradicsomból kiszedett magok és kevés paradicsom hús a fagyasztóban végezte kiporciózva, bezacskózva. Pörkölt alapú ételek jó kiegészítője lesz majd télen. Van paradicsomlé is, de ezt is sajnáltam könteni.


A zsálya szintén kedvelt fűszerem, de nehéz hozzájutni. Nyáron még csak-csak lehet kapni, de a cserepes fűszernövények télen eltűnnek a boltokból. A kisebbekből biztosan. Tavaly a szomszéd nénitől kaptam egy óriási tövet, de nem jutott eszembe, hogy lefagyasszam. Szárított fűszerem mindég van itthon, de az más. Szerettem volna kipróbálni a sörtésztában sütött zsálya leveleket is. Most, amit eltettem, úgy néz ki, hogy télen is csinálhatok ilyet. Érdekesen fagyott meg, nem lett vizes / ezért volt papír között / és nem volt kemény sem.

A múltkor már sütöttem zsálya leveleket, de nem a klasszikus sörtésztában, hanem a karfiol sütésekor, a megmaradt szokásos bundában, mert muszály volt kipróbálnom. Naggggyyyon, de nagyon finom volt! Különleges íze van az ilyen módon megsült leveleknek. Mindenkinek ízlett.
A zöld leveleket, ha nem csavarom ösze, úgy szoktam eltenni, hogy leszedegetem, és egy tálcára rakosgatom zsírpapír lapok közé. Így összetapadás nélkül fagy meg. Ezután egy műa. dobozba teszem úgy, hogy rétegeket elválasztok papírral, mert így könnyebb kivenni belőle. Később sem fagy össze egymással.

Ez a lestyán, és csak azért vettem elő, hogy fényképet készítsek róla. Ez is papírlapok között, tálcán, kissé lenyomva lett lefagyasztva. Nagyon egyszerűen használható télen, és én szívesen teszem minden levesbe, ami elbírja.


A kaliforniai paprikát sikerült a CBA-ban nagyon jó áron venni. Került is kb. 4 kg a kosárba. Nem kötött ki a fagyasztóba mind, mert közben élvezkedtem, és főztem is vele. A múltkor írtam, hogy szeletekben sütöttem meg és nem egészben, ahogy mindenhol terjesztik. Így sokkal egyszerűbb, könnyebb, és tisztább. Elvagdosom, kimagozom, megkenem olajjal és megsütöm. Az első képet csak azért tettem ide, hogy megmutassam, mennyire száraz a leszedett héja a paprikának. Amikor egészben sütöttem, akkor a paprikában nagyon sok lé képződött sütés alatt, ami kifolyt a szétszedéskor és elvitte a paprika finom ízét is. Nem beszélve arról, hogy így nagyon finom, ressre sül a paprika húsa, míg a másik sütésnél megpuhul, ami nem mindég kellene.

A zeller zöldet pedig így szoktam eltenni. Frissentartó fóliába tekerem és úgy teszem zacskóba a csomagokat. Nem tudom megmondani, melyik módszert, miért éppen annál a zöldségnél használom, de nekem így vált be. Látszólag sok munka ez nyáron, de nagyon élvezem, mikor télen a levesekbe, pitékbe és különféle ételekbe olyan zöldséget tehetek, ami nyáron a napon érett meg és nem mesterségesen érlelték üvegházakban. Itt nem csak az egészséges alapanyag fontos, hanem az ÍZ. Így, nagy betűvel. Ezzel nem lehet és nem is érdemes vitába szállni.


A tekergetés nem mindég egyszerű. Meg kellett találnom, hogy a legkönnyebb kitekerni, amikor fel akarom használni. Igazából a fólia anyagától is függ, de ez legyen a legnagyobb baj! Fagyosan teszem a fővő levesbe és olyan lesz, mint a friss. Még a piacon is megleptem ezzel egy nénit, aki azt mondta, hogy nem jó a kiolvadt zellert a levesbe tenni. Nem tudom, én sose csináltam másképp. Így viszont minden évben. Már most kezd elfogyni a hely a fagyasztómban.

2009. július 29., szerda

Nem csak a befőzés a tartósítás

Munkámból kifolyólag az elmúlt huszon...év megtanított arra, hogy egy kicsit több idő ráfordításával, a különböző alapanyagok előkészítésével olyan előnyre tehetek szert később, a rohanó, alig van időm napokon, hogy elfogulatlanul dícsérni fogom magam. A fagyasztási őrületem akkor kezdődött, amikor a fiaim kicsik voltak, és én bébi étel helyett főztem nekik. Tél végén nem sok zöldség van, ami egy 4 hónapos babának adható főzelék szoktatáshoz. A krumpli az alap, de kell hozzá más is. Cékla, répa, a karfiol még nem. Ekkor olvastam egy újságban, hogy a mirelit zöldségek sokkal egészségesebbek a gyerekeknek, mint az éppen kapható primőrök. Harminc évvel ezelőtt még nem sokszor estünk kísértésbe a primőröktől, de az, hogy a fagyasztott zöldség és gyümölcs akkor kerül a hűtőházakba, amikor annak szezonja van, ezért inkább tartalmazza az egészséges alkotóelemeket, mint az agyon permetezett primőr, számomra elfogadható érv volt. A konzerv is ide tartozik, de azt a tartósító szerek miatt nem nagyon kedveltem. Ma már a konzerv gyártása is lehet egészségesebb. Vagy csak lehetne? Nem tudom. Azóta is alig használok konzervet.A fagyasztóm nagysága időről-időre nőtt, de nekem most is kevés. Hús mindég van benne, összevágva aszerint, hogy mire akarom felhasználni. Tisztán, főzésre készen. Igen, nagy munka az előkészítése, de meghálálja magát! Zöldborsót nem teszek el, mert nagyon finomat lehet kapni, elfogadható áron, ebből teszek el 1-2 zacskóval. Sajnos a friss borsó tisztítás után csak a felét adja, de ilyen a fejteni való bab is. A tökről már írtam, hogy nem tudok olyan gusztosos, vastag csíkokat gyalulni, mint amilyet venni tudok. Ezen kívül sok mindent gyömöszölök a fagyasztóba. Most kezdem a petrezselyem zölddel. A petr. gyökéren most még sok a zöld, azt is elteszem, de már lehet kapni a piacon szép zöld csokrokat is. Kicsit drága még, de kezdetnek jó. Később többet veszek majd. Nagyon sokat teszek el, néha 30-40-50 cs.-ot is. Attól függ, mennyi van egy csokorba kötve. Régebben húsdarálón daráltam le a zöldeket és így tettem műanyag dobozokba. Ma már van egy konyhai kisgépem, ami összeaprítja a zöldet. Néhány éve azt is kitaláltam, hogy a megmaradt petr.zöld szárakat szintén el lehet tenni, és télen finom ízesítője lesz a leveseknek. A felső képen a letépkedett, maradék szárak láthatók. Nem fagynak össze a zacskóban.

Piros kaliforniai paprikát is teszek el. Ennek nincs szezonja, amikor olcsóbb lenne, de van akció és van értékcsökkent árú. Ennek semmi baja, csak ráncos, puha, kicsit fonnyadt, de megsütni tökéletes alapanyag. Eddig sokat kínlódtam az egészben sütött paprikával, a forgatással, de most kipróbáltam, milyen az, ha félbe vágom és úgy teszem kimagozva a tepsibe. Tökéletes! Szépen sül és nem kell félnem, hogy megégethet a forró sütő. / merthogy én nem veszem ki a tepsit, hanem benyúlkálok. / A héja könnyen lejön és a paprika húsa kevésbé sül meg, mintha egészben sütném, miközben fől a húsa. Szóval ezt apránként csinálom, amikor alkalmas paprikára találok. Körülbelüli mennyiséget teszek műa. dobozokba. Természetesen minden fel van címkézve.


Ez pedig egy olyan ötlet, amiben sokáig nem hittem. Én elég sok petrezselyem zöldet használok, ritkán szoktam kis mennyiséget összevágni. Most még is volt ilyen alkalom, és eszembe jutott, kipróbáltam. Nem rossz megoldás! Egy pohár és egy konyhai olló kell hozzá. A pohárban remekül össze lehet aprítani a petr.zöldet és a mentát is. Az a kevés mennyiség nem kenődik el a deszkán és nem kell még egy edény, amiben tárolom a felhasználásig. A friss fűszernövény keveréket is így vágtam össze, meg a bazsalikomot is. Mindenre jó, ha kicsi a mennyiség. Nálam a kis mennyiség az egy csokor petr.zöld. Nagyobb csomag, nagyobb pohár.

Ezek a magok pedig azért vannak itt, mert néhány éve olvastam arról, hogy a meggymagnak jótékony hatása is van. Utána nézhettem volna a google-ban, de nekem elég annyi is, hogy a tisztított / nem könnyű / magokat egy vászon zsákba kell tölteni és felmelegítve a fájó testrészre téve fájdalom csillapító hatást fejt ki. Tavaly sajnos megpenészedett, de az idén sikerült jól kiszárítani. Az biztos, hogy szükség lesz rá, de hogy hasznos lesz-e, az majd kiderül. Egy próbát megér, ha már itt vannak a magok.

Most van itt a főtt, csemege kukorica szezonja. Az idén már nem tettem el a kukorica bajuszt, de néhány éve még igen. Régen, szülés után muszáj volt laza fogyókúrát csinálnom, persze szigorúan csak a szoptatás után. A kukorica bajusz megszárítva, teának elkészítve fogyókúrás ital. Nem rossz ízű és a nyáron elég sokat össze lehet gyűjteni. Nekem még öt év múlva is volt belőle. / Kata érdeklődésére utána néztem és kiegészítést írtam a megjegyzésekhez /.
Bazsalikom leveleket összevágva, olajjal összekeverve kicsi dobozokban szoktam eltenni. Télen nem mindég van szép fűszernövény a boltokban. Más fűszernövényt én fagyasztani szoktam inkább, mint szárítani. Nagyobb leveleseket zsírpapír lapok közé fektetek és így teszem tálcára. Most a zsálya levelek vannak betéve, de ha megfagyott, azt is el kell rendeznem a végleges formájában. Tavaly ilyen módon sok lestyánt tettem el. Szinte minden levesbe jutott, amibe kellett.
Ha kiszedem, majd hozok fényképet, hogy milyen lett.

2009. július 24., péntek

Szerethető blog

Ezt a kedvességet Tündérnek köszönhetem! Számomra ez annyira váratlan volt, hogy először-, másodszor- és harmadszor is el kellett olvasnom. Azután kétségbe estem, hogy most mit kell nekem csinálni? Próbáltam segítséget kérni a családom Férfiaitól, de mind azt mondták, hogy ők ehez nem értenek. A fórumozás is tipikus női dolog? Abban sem segítettek régebben.Most itt sem tudnak! Milyen területre tévedtem, hogy ennyire kiesik a minden napi használatból? Eltelt néhány nap és számomra alig érthető módon rájöttem valamire. Legalább a képet ide tudom hozni, hogy megmutassam és, hogy ide írhassam, kinek adnám tovább.
Tudom, egy ilyen díj vagy kedves figyelmesség nagyon gyorsan végig megy a blogokon, de talán sikerül nekem is kiválasztani olyat, akinek a blogját a szerethető címkével lehet ellátni. Persze nem teljes a sor, hiszen nem lehet tizenvalahány nevet felsorolni, mert akkor másnak nem lenne lehetősége tovább adni. Most én a Közös konyha dolgozóinak adnám, szívesen olvasom őket, kedves stílus, néha megmosolyogtató fogalmazás , kb.velem egy idős tapasztalat, és az ételek sokszínűsége.A másik blog tulajdonos, akinek a blogja számomra figyelemre méltó már rég óta, Vajaspánkó blogja. Nem vagyok vegetariánus, de az átlagnál több zöldséget eszik a családom. Néhány éve már egyre kevesebb savanyúságot teszek el, mert egyre több zöldség kerül a tányérra a hús mllé. Ezen a blogon sok olyan étel van, ami minden húsevő számára vállalható, néha hússal, de anélkül is. Köszönöm a recepteket.

2009. július 23., csütörtök

Cukkinis tészta

A cukkini beszerzés kicsit túlnőtt a családom fogyasztó képességén. Semmi bajunk a zöldséggel, de most mennyiségében kicsit ijesztő lett. Eddig azt gondoltam, hogy nekem nem okoz gondot feldolgozni néhány cukinit, de most azon kaptam magam, hogy recepteket és ötleteket keresgélek, hogy a készletet lecsökkentsem. Igazából, ha csak rólam lenne szó, azt hiszem megelégednék egy kis sós, fokhagymás olívaolajos sült végeredménnyel. A Fiúkat viszont nem akarom erre kárhoztatni, mert nem olyan töretlen még a gasztronómiai ízlésük, mint az én vállalkozó kedvem. Ez viszont engem ösztönöz arra, hogy számukra is ízletes és befogadható étel kerüljön a tányérba.
Az egyik kedvenc, gyors tésztám az aglio e oilo. A jó olívaolaj és a friss petr.zöld fantasztikus ízt ad a tésztának. Ma nagyon meleg volt, ezt nem kell bizonygatnom. Ebédelni azért kellett, de csak keveset. Úgy gondoltam, vacsorára csinálok egy ilyen gyors tésztát, ami könnyű, hiszen csak tészta.
Közben eszembe jutott a sok cukkini, gondoltam ez nem fogja elrontani a tésztát.
  • 40 dkg penne tészta
  • olíva olaj
  • 6 duci gerezd fokhagyma
  • kb 1/2 kg cukkini
  • 1 db sült kalif. paprika
  • só, bos
  • 3db zsálya levél
  • 1 nagy csokor petr.zöld
  • reszelt parmezán jellegű sajt
A tészta főzése közben kezdtem el a ragu készítését. Olíva olajon megfonnyasztottam az összevágott fokhagymát, rátettem a fél karikára vágott cukkinit, megsóztam, borsoztam és összepároltam, de kicsit inkább sütöttem, pirítottam, hogy ne puhuljon meg nagyon. A sült paprikát kicsi csíkokra vágtam és ezt is hozzá adtam. Kicsit később beletettem az összevágott zsálya leveleket és a petr.zöldet.
Amikor a tészta megfőtt, /nem teljesen puhára / beleöntöttem a cukkinis raguba és összemelegítettem. A tetejére igazi parmezán helyett, csak a reszeléket szórtam. Tudom, hogy ez inkább csak aromásított kitudjamibőlkészült törmelék, de ez van! Néha szokott lenni grana padanom is, az a zsugorfóliás 20 dkg-os darab, de most az sem volt.

2009. július 22., szerda

Nyári levesek

Amikor nagyon meleg van, akkor mindenkinek jól esik a langyos vagy hideg, akár jégkockás leves. Nekem nem sok ilyen van a tarsolyomban, mert a gyümölcs leves a maga hagyományos módján egyébként is népszerű nálunk. Ezt a főzés nélkül készítendőt pár éve hallottam, de sajnos nem jegyeztem meg pontosan. Ma már viszont képesnek tartom magam arra, hogy emlékezetből is összeállítsak egy ételt. Nekem általában szükségem van írásos megerősítésre /receptre /, hogy biztosan összeillő ízeket válasszak.
  • 2 pohár joghurt
  • 2 dl tejszín
  • 1 l tej
  • cukor ízlés szerint
  • turmixolt gyümölcs
  • fahéj

A gyümölcs 1/3-át összeturmixolom és ezután összekeverem a joghurttal, tejszínnel és tejjel. Ha a gyümölcs nem elég édes, teszek bele még egy kis mézet, fahéjat és beleteszem a többi, kis darabokra vágott gyümölcsöt. Tálalásnál tejszínhabot tehetünk rá és még egy kis fahéjat.

Sültpaprika krémleves



A piros kaliforniai paprikát a sütőben megsütöttem, lehúztam a héját és összefőztem hagymával és burgonyával.
  • 2 db paprika
  • 1 db hagyma
  • 2 kis burgonya
  • 1 ger. fokhagyma
  • só, bors, kakukkfű
  • 2 dl tejszín

A hagymát, a burgonyát, a fokhagymát és a megsült paprikát összevágom és sós vízben puhára főzöm. Fűszerezem és botmixerrel pürésítem. Hozzáöntöm a tejszínt, összeforralom és utána sózok még, ha szükséges. Nekem az utolsó sózás adta meg az igazán jó ízét, mert egy pillanatig úgy éreztem, nem találom el a megfelelő ízt. Pirított kenyérkockákkal tálaltam és petr.zöldet szórtam rá.

A kenyérkockát a sütőben szoktam elkészíteni. Szárazom pirítom meg és így sokáig el tudom tenni anélkül, hogy megváltozna az íze a kenyérnek, és nem is avasodik meg. Ha marad szikkadt kenyerem, akkor többet is készítek egyszerre és így van tartalék, ha gyorsan szükség lenne rá.

Karfiol húsbundában


Szerencsére nálunk nincs olyan probléma, hogy valamelyik zöldség tiltó listán lenne. Olyan van, hogy pl. főzeléknek elkészítve nemszeretemétel, de más módon, ehető. A tök-tökpuffancsként, a kelkáposzta-rakott kelként, a paradicsomos káposzta-aprókáposztaként bármikor jöhet. A karfiol lehetőségei eléggé behatároltak: leves,rakott karfiol,rántott karfiol és savanyúság. Ennyi volt az ismertsége. Nem volt gond ezekkel sem, sőt a Férjem nyersen is szívesen eszegeti. Van egy régi receptem, egy régi Nők lapjából. Pontosan egy 1991-es újságból. Azóta számtalanszor megcsináltam ezt az ételt, sokat egyszerűsítettem is rajta, a mennyiségeket sem mindég találom el, de most előkerestem az eredeti receptet. Bizony, még meg van az újság, sok-sok más régi újsággal együtt, amiről azt gondoltam, hogy olyan recept van benne, amit nem szabad elfelejteni.
Hozzávalók:
  • 50 dkg szép fehér, tömör karfiol fej
  • 20 dkg darált hús / konzerv vagdalthús is lehet /
  • 1 db tojás
  • 2 dl tej
  • 15-20 dkg liszt / jó, ha korpás liszt /
  • 2 ek olaj
  • 2 ger. fokhagyma
  • só, bors

Ezt az alap masszát én szoktam apróra vágott hagymával is összekeverni, vagy összevágott petr.zöldet teszek bele ill. snidlinget stb. Általában telj.kiőrl. liszttel keverem ki.

Az elkészítés módját nem írom le olyan részletesen, mint az újságban van, mert azóta rájöttem, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint egy húsos palacsinta tészta egy kicsit sűrűbb állaggal. A masszába belekerül az olaj is. Ezen kívül kell még a sütéshez is, és kell még liszt is pluszba.

A karfiolt rózsáira szedjük, a nagyokat félbe vágjuk, megmossuk, besózzuk. Én le szoktam öblíteni, mert így nem kell annyira figyelni a sózásra, és a karfiol is nedvesebb lesz, jobban tapad rá a liszt.

Először lisztbe mártjuk a karfiol rózsákat, utána a masszába és beletesszük az olajba. Fedő alatt sütjük, de a fordítás után már nem kell letakarni. Közepesen legyen forró az olaj, hogy a húsbunda át tudjon sülni. Nekem a karfiol sokszor marad roppanós, igaz, én elég nagy barabokat szoktam sütni.

Sajnos nekem az vált be, hogy kézzel mártogatom a masszába, de engem nem zavar, ha valaki tud jobbat, ossza meg az érdeklődőkkkel.

Ezt a karfiolt esszük ebédre, de inkább vacsorára majonézzel vagy anélkül, salátával vagy anélkül, esszük jövet-menet, melegen és hidegen is. Még tízóraira is jó. Amikor olcsó a karfiol, akkor elég gyakran készítem. Rakott karfiolt pedig mirelitből szoktam főzni télen.

Most is maradt egy kis massza és mivel a piaci körsétán vettem a múltkor két csokor zsályát, így jött az ötlet, hogy belemártsam a leveleket. Akkora sikere volt, hogy igazán meglepődtem. Még sosem ettünk ilyet. Érdekes volt a kóstolgatása, mert nem az illatát lehetett érezni, amikor bele haraptunk, hanem az aromáját, amikor összerágtuk. A többi a fagyasztóban fog kikötni, jó lesz télen a húsok ízesítésére.


Ezek a húsbundás zsálya levelek. Azért ez frissen a legfinomabb.

Nálunk a piacon terem a cukkini

A múltkori piacozás után újból elcsaltam a Férjem. Nem volt számára egyértelmű, hogy mit is akarok én már megint, de nem kellett sokáig magyarázkodnom. Azt Ő is tudja, hogy nyáron a hűtő leolvasztása után jön a feltöltése. Ez pedig azt jelenti, hogy néhány dolgot nem én teszek el, hanem beszerzem olyanoktól, akik jobban csinálják, mint én. Ilyen a gyalult tök téliesítése is. Vettem már olyan tökgyalut, amivel szép, vastag csíkokat lehetett volna vágni, de nekem nem sikerült. Előkerült egy régi, Dédanyám korabeli gyalu is, de az meg nagyon rozsdás volt már. Régebben a nokedli szaggató hátulján gyalultam le a tököt, de ez nekem sosem tetszett. Amikor aztán egyre többször láttam az előre csomagolt, gyönyörű hófehér, friss gyalult tököt a nénik standján, akkor elhatároztam, hogy ezután ilyet fogok eltenni és nem a fagyasztottat veszem. Most már néhány éve ez jól működik. Szóval, ezért indultunk a piacra, de, ha már ott vagyunk..... Hihetetlenül finom illatú, füstölt, húsos erdélyi szalonna, egy egész táblányi. Nem nagy, de azért jól nézett ki! Évek óta ismerjük az eladót, még ha ritkán járunk is a piacra, a füstölt kolbász is és a füstölt húsok is első osztályú.
Kedvenc nyári reggelink a szalonna, paprika, paradicsom és házi kenyér. Lehet, hogy nem illő, de én ezt vállalom!
Vettem cukkinit is, mert olyan kedvesen kínálták. Azt nem tudtam még, mi lesz belőle, de bíztam magamban.
Gyenge ebéd következett és úgy gondoltam, akkor legyen bőségesebb vacsora. Tudom, nem így kellene, de nem lehet mindég minden szabályt betartani és minden előírásnak megfelelni.

45 dkg lett a reszelt cukkinim, ezzel a mennyiséggel kezdtem tésztát összekeverni. A végeredmény bőséges adag lett.
  • 45 dkg reszelt cukkini

  • 2,5 dl víz+kefír összesen

  • 15 dkg búza rétesliszt

  • 15 dkg tk.tönköly rétesliszt

  • 70 dkg BL-80-as liszt

  • 2,5 dkg élesztő

  • 2 ek. burg.por / Lidl-s burg.püré por /

  • 2 ek. olaj

  • só és cukor

A kész tészta elég puha volt, köszönhetően a sok cukkininek, de azért jól lehetett vele dolgozni. Elterveztem, hogy mi legyen belőle és elővettem a mérleget.
Összesen 1kg 80 dkg lett, ebből elvettem 60 dkg-ot és kenyeret formáztam belőle. Szépen látszottak a cukkini szálak, mert nem a legfinomabb reszelőt használtam.









Nagyon finom, puha, szaftos bélzetű kenyér lett belőle. Eddig csak egyszer sütöttem cukkinis kenyeret, de akkor a legfinomabb reszelőt használtam, és a kenyérben semmi nem látszott a cukkiniből. Az íze és állaga akkor is jó volt, de most szebb is lett.

A következő adag egy 50 dkg-os db volt, amiből egy lepényt nyújtottam, és úgy kentem meg fokhagymás tejföllel, mint a pompost szoktam.




Erre csak csípős kolbász karikákat tettem és megszórtam reszelt edami sajttal. Tulajdonképpen ezt magamnak szántam, de a pompos imádatnak köszönhetően, nagyon népszerű volt.


Legközelebb csak ilyet csinálok! Egyszerűbb lesz.

A megmaradt tészta 70 dkg volt, ezt pedig meg akartam tölteni. Hogy pontosan hogyan, akkor ez még nem volt letisztulva. Minden esetre kellett hozzá egy ragu, tehát ezzel kezdtem.
  • kb 30-35 dkg darált sertéshús

  • 3 ger. fokhagyma

  • 4 db hagyma

  • 2 ek.sűrített paradicsom / 1 kis boboz /

  • 1/2 ü Bertolli grillezett fűszerek szósz / ennyi volt még /

  • só, bors, borsikafű

  • 1 db tojás

  • reszelt sajt

Olajon megfonnyasztottam a vastag szálakra vágott hagymát és a fokhagymát, de nem főztem szét pépesre. Rátettem a húst és fehéredésig sütöttem, ezután hozzáöntöttem az üveges szószt és hozzá adtam a paradicsom pürét is. Beletettem a fűszereket, megsóztam és egy 1/2 dl vízzel összepároltam. Amikor langyosra hűlt, beletettem a tojást is és jól elkevertem.

Közben a tésztából hat nagyobb és három kisebb gombócot készítettem.Mire idáig értem, már kisült a lepény és a sütőben volt a kenyér. Van egy nagy mélyedésű muffin formám és vannak kis, kerek szilikon lepény formáim. Kissé kiolajoztam őket, és kerekre nyújtottam a gombócokat, kibéleltem velük a formákat. Egyszerre csak kettőt csináltam, mert a tészta hamar visszaugrott és így nehezebb volt megtölteni. Minden mélyedésbe jutott bő két kanál töltelék.

Hagytam kb. 15 percig kelni, azután megszórtam sajttal.

Nagyon hamar megsült, talán 20 perc alatt készen is volt. Úgy gondoltam kellene hozzá egy kis zöldség, ezért paradicsomot és uborkát szeleteltem föl és meglocsoltam a hűtőben árválkodó saláta pestóval. Ez hasonlóan készül, mint más pestó, csak ebben jégsaláta volt, fokhagyma, dió és olaj.Az ilyen maradékoknak mindég az a sorsa, hogy a Fiaim elviszik másnap munkába, de nem mindég ők eszik meg. Most is így volt, a kettőből csak az egyiket ette meg a Fiam, a másikat szét kellett osztania.Sokszor kapok dícséretet jó étvágyú férfiaktól, pedig azt hittem, a férfi ember szereti az őt körülvevő, megszokott ízeket. A gyerekeim évek óta mondogatják, hogy nyissak egy éttermet, de ennek ezer- és egy oka van.....Azt szoktam mondani, senki nem fizetne annyit, amennyit kérnem kellene érte. Úgyhogy marad az étterem, itthon!