A snack nem tilos csak nem egészséges

Egészséges-e, azon lehet vitatkozni, de mindenképpen jobb, mint a bolti sós, zsíros, adalékos valami. Igaz, nincs olyan szép zacskója, nincs benne ajándék matrica sem, meg kell várni, míg megsül, és nem lehet az iskolába menet megvenni, de határozottan állítom, hogy be lehet illeszteni a megfelelő helyre. Már, persze, ha van ilyen. Nekünk szerencsénk volt a csipszekkel, mert nem volt rá igénye a fiaimnak. Ma már eszegetik ezt is, ha sütök, pedig nem szoktam megsózni, van ennek íze így is. Sütni is leginkább akkor szoktam, ha vendégek jönnek hozzánk, és naívan próbálom az egészségesebb élelmiszerek felé terelni a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Nem sok sikerrel! A bolti vacakhoz szokott ízlelőbimbókkal rendelkezők ezeket nem díjazzák. Van abban valami igazság, hogy a gyári ízfokozók - márpedig mindenben van-tönkre teszik az ízlelőbimbókat. Nem akarok visszatérni a nyers húshoz, de igenis akarok új ismeretek adni a körülöttem élőknek arról, hogy milyen ízű a paradicsom só nélkül és milyen ízű a magyar napon érett eper cukor nélkül. Márpedig csak ezt az epret lehet megenni a maga természetességében, mert csak ennek van íze.
Ez a csipsznek való sokféle formában létezik, persze ennek a sonkásnak sem a bele sütött sonkától van íze, de nem is azért találták ki, higy a szendvicsbe kerüljön egy szelet sonka helyett. Nem akarok reklámot csinálni ennek a terméknek, csak gondoltam, egy természetes konyhán élő család étkezésébe ez is belefér. Akinek van ideje, az persze ennél is jobbat készíthet édesburgonyából, céklából, almából, répából stb. Sok erő és kitartás, türelem és rengeteg idő kell ahhoz, hogy az iskola és a környezetünk ellenében a gyerekeinket és a családunkat a jó felé terelgessük. Nehezen hisszük el, hogy idővel megtérül. Sokan csak a mának élnek, ma és most akarják jól érezni magukat, de mi lesz 20-30 év múlva velünk?

Kacsacombok savanyúkáposztával, almával, hagymával

Ez az étel már elég rég óta szerepel a családi étlapon. Valószínűleg valamilyen újságból való, de az évek során több variációban is készítettem, ezért igazán nem is tudom, melyik volt az eredeti. A különbség abban rejlik csak, hogy milyen húsból készül. Csináltam sertéstarjával, ami nagyon finom volt, könnyebb változata csirkecombbal készült, de a kacsacombok is illenek hozzá.
Kevés hús, sok zöldség, finom íz, kevés munka, könnyű elkészítés egyenlő ideális étel.
A mennyiségek tetszőlegesek, mert mindenki annyit tesz belőle, amennyit szeret. Mi sok hagymát eszünk, de ennél az ételnél sok a káposzta és az alma is.

• nyers, karikára vágott krumpli
• karikára vágott hagyma
• cikkekre vágott alma
• elősütött hús
• savanyúkáposzta
• ízesített tejföl

Ebben a sorrendben szoktam a tepsibe tenni, mert úgy tapasztaltam, hogy így keverednek a legjobban az ízek sütés közben.

A húst fűszrezve, sózva elősütöm. A tepsit kikenem /margarinnal, zsírral, olajjal-lehet választani / és beleteszem a vastagabb karikákra vágott burgonyát. Nem kell egy rétegben tenni, de akkor külön-külön kell sózni, fűszerezni. Ehez az ételhez én kakukkfüvet, borsikafüvet, borsot használok fűszerezésnek. A következő réteg a vastagabb karikára vágott hagyma, erre jön az alma. Ezután ráteszem a húst és beterítem a kissé átmosott káposztával. Ezt is megszórom a fűszerekkel, mert a borsikafű és a kakukkfű nagyon kellemes aromát ad neki.

A tetejét leöntöm tejföllel úgy, hogy mindenhol befedje. Ráöntöm a hús sütésekor keletkezett levet és a maradék olajat. Aláöntök kb. 2 dl vizet, alufóliával rendesen betakarom és beteszem a sütőbe kb. 1,5 órára, de ez attól is függ, hogy milyen húsból készítem. A sütés végén leveszem a fóliát és kicsit megszínezem a tetejét, de nem kell megpirítani a káposztát.

Bármilyen húsból elkészítve nagyon szívesen esszük, de a tarja a legsikeresebb. Állás közben összeérnek az ízek, másnap még finomabb. Tálalásnál nagy kockákat lehet vágni belőle, mindenkinek egy szelet hússal vagy egy combbal a tetején.
A képek sajnos elég rosszak, de ezek egy régebben készült ételről vannak. Most még nem készítettem el, de gondoltam a receptet közzéteszem, ha már Márton napja alkalmából hullanak ezek a jószágok. Ez az étel a sült kacsa alternatívája azoknak, akik nem ragaszkodnak a hagyományos kacsasülthöz.

Sütőtökös csirkés masnitészta

Amikor szabadságon vagyok, a főzés is inkább lesz alkotás, mint a munkás napokon. Sosem valóságos teher, de a bevált ételek biztosan sikerülnek, a kísérletezés nem ilyen napokra való. Ez az étel abból készült, amit a hűtőben találtam, és ami magában semmire sem lett volna elég.

• 40 dkg korona durum tészta / rövidebb főzési idővel egészen jó lett /
• kb 5 dkg húsos szalonna
• 1 nagy fej hagyma
• 3 ger. fokhagyma
• kb. 25 dkg nagyon finomra vágott csmell a fagyasztóból
• 3 karika kétujjnyi vastag sütőtök
• 2 dl tejszín
• tökmag
• tökmagolaj
• só
• bors
• olívaolaj és vaj

Az olajon megpárolom a nagyobb kockákra vágott hagymát. Kicsit megsózom, hogy hamarabb puhuljon. Hozzáadom a szalonnát és a fokhagymát. Ezután ráteszem a csirkehúst és összepárolom az egészet. Ezután mehet bele a kockákra vágott tök, ennek nem kell sok idő, hogy ne törjön össze. Ráöntöm a tejszínt, sózom, borsozom, teszek rá egy kevés petr.zöldet és egyet forralok rajta. Kellemesen édeskés a hagymától és a töktől, de elég fűszeres a szalonnától és a fokhagymától. Szükség esetén a tészta főzővizével higítom. Nekem kellett hozzá tenni.

Tálalásnál megszórom még pirított tökmaggal és locsolok rá egy kevés tökmagolajat.

Diabetikus birsalmasajt

Szerencsére nem kellett átélnünk, milyen érzés, amikor egy felnövekvő cukorbetegnek azt kell mindani valamilyen édességre, hogy ezt, nem! Ha a gyerek ebbe nől bele, talán könnyebb, de ebben sem vagyok biztos. Örültem, amikor a boltok polcain felfedeztem az egyre bővülő kínálatot, amikor láttam aprócska, de méregdrága mikulást, azután láttam szaloncukrot, igaz csak egy féle ízesítéssel. Mégis, elkezdődött valami, hogy az egyre növekvő számú cukorbeteget is ember számba vegyék.
Az otthon készíthető lekvároknak meg volt a lehetősége, annál is inkább megérte, mert a bolti választék silány volt, az íze még elfogadható, de ahogy kinézett.....! Mitől lett szürke a baracklekvár? Tudom, hogy birsalmasajt nélkül lehet élni, de amikor tavaly megleptem egy kedves ismerősömet, olyan gyermeki örömmel újságolta, hogy milyen finom volt, és, hogy szinte egyszerre megette az egészet, elhatároztam, az idén is készítek ilyet. Megjelent a boltok polcain a diabetikus befőzőcukor, hogy egyszerűbbé tegye a házi lekvár készítést. Ezzel kísérleteztem tavaly és kitűnően vizsgázott. Igaz, elég drága, sőt, kifejezetten drága, de megéri, ha látom az őszinte ragyogást annak a szemében, aki már nagyon régóta nem evett olyan édességet, amit nagyon szeretett, és nem is számított arra, hogy egyszer még ehet. A cukorbetegnek be kell tartani bizonyos szabályokat, ezért remélem, hogy az idén lassabban fog elfogyni ez a finomság.

• 50 dkg birs pép
• 1 dob diabet. befőzőcukor
• 1 narancs reszelt héja
• pirított dió

A birsalma nem volt lemérve, amikor előkészítettem, mert nekem a pép súlya kellett. Fél kg-onként volt elcsomagolva a fagyasztóban, mert nem volt időm egyszerre elkészíteni. Az előkészítésnél a birsek szőrét szárazon a legkönnyebb ledörzsölni. Én papírtölővel törölgettem és meglepően egyszerű volt. Alapos mosás után feldaraboltuk és csak a magházát szedtük ki, de azt azért is célszerű, mert sok almának a közepe kukacos, rohadt. A bolti nemesített, biztosan hibátlan, de én a szomszédból kaptam. Garantáltan bio volt. A darabolt almát citromsavas vízben áztattuk, amíg fel nem vágtuk mindet. A főzés annyi vízben történt, ami éppen ellepte. A főzési idő rövid, talán 15 perc volt. Amikor az almák kezdenek kifordulni a héjból, akkor már bőven jók. Ezután egy nagy szűrűben leszűrtem és hagytam kicsit kihűlni. Ezután húsdarálón ledaráltam és lemértem, kiadagoltam a szükséges mennyiségeket. Szép világos volt a színe, bár engem az sem zavar, ha sötét színű marad.
A készítés utolsó része az, amikor a birs pépet összekeverem a cukorral, jó alaposan elkeverem és felteszem főlni. Nagyon hamar összeáll, mert elég sok a zselésítő anyag ennyi cukorban. Talán tíz percig kevergettem. Vigyázni kell, mert nagyon pöfög. Hozzákeverem a narancs reszelt héját és beleteszem a durvára tört pirított diót is.

Ebből a mennyiségből ezzel a hat kis formával tudtam sajtot készíteni. A formákat kibéleltem folpackkal és mielőtt beletettem a pépet, kicsit megspricceltem vízzel is. Mire kihűltek, már szinte össze is állt és megdermedt teljesen. Másnap kiszedegettem őket és sütőpapíros rácsra tettem, hogy kellően kiszáradjanak. Naponta megforgatom, már harmadik napja száradnak, de még hagyom, mert szeretném jól kiszárítani, nehogy megpenészedjen. Régen, kezdő koromban egy nagy mennyiség teljesen penészes lett, mert korán csomagoltam el, azóta hagyom, akár két hétig is száradni.
Én ezt a keverési arányt találtam magamnak, de természetesen lehet kísérletezni, most már van mivel.
Ez a másik mennyiség hagyományosan készült. 1 kg birspéphez 80 dkg cukrot adok, ízesítem narancshéjjal, dióval, esetleg mazsolával és összefőzöm. Ha jól le van csöpögtetve darálás előtt, akkor nem kell sokáig főzni. Azért szoktam darálni és nem turmixolni, mert jobban szeretem, ha kicsit darabos marad.

Müzliszelet

Az egészséges táplálkozást több oldalról lehet megközelíteni és különböző fokozatokon keresztül lehet elérni. Az én családom sem lesz vegetariánus, pedig nagyon szeretjük és viszonylag sokat esszük is a zöldségeket. A klasszikus köret- hármas egyeduralmát sikerült alaposan csökkentenem, igaz nem ment gyorsan, de a kitartó szoktatás meghozta az eredményt. A sütemények közül is próbáltam olyanokat választani, ami nemcsak a zsíros krémekről és fehérlisztes tésztákról szólt. Alkalmanként a liszt egy részét teljeskiőrlésűre cseréltem, de csak ott, ahol nem rontott a végeredményen. Nem akartam, hogy éppen az ellenkezőjét érjem el, így viszont mindég elfogadta a család a változtatásokat. Természetesen ez mindég több energiát igényel, mint egyszerűen csak összedobni valami cukros, zsíros édességet. Ettünk mi is ilyeneket, de mindég éreztem, hogy ezen változtatni kell. A legegyszerűbb az volt, hogy a lisztet kevertem, a cukor mennyiségét csökkentettem, használtam mézet vagy barna cukrot. Arra viszont nem vagyok hajlandó, hogy teljes egészében megreformáljam a konyhámat. Szeretünk jókat enni és van, aminek az eredeti íze a legfinomabb.
Amikor ezt az édességet megláttam itt, igazán megörültem. Máskor is hallottam házi müzliről, láttam a tv-ben Nigella saját kreációját és olvastam Stahl J. müzlijéről is, de azok nem sütemény jellegűek voltak. Zabpelyhes aprósüteményeket már régebben is sütöttem, de azoknál kanállal kellett halmokat rakni a tepsire. Nem bonyolult tevékenység az, de a tepsibe öntés még ennél is egyszerűbb. A végeredmény pedig nagyon finom és nem utolsó sorban, egészséges is.A recept igazán felhasználó barát, mert egyszerűen csak egy bögrével vagy pohárral kell kimérni a hozzávalókat. Nekem egy kb. 3 dl-es pohár volt a mércém.

• 2 bögre zabpehely / nekem vegyes pehely volt /
• 1 " teljes kiőrlésű búzaliszt / nekem graham liszt volt /
• 1 " kókuszreszelék
• 1 " olajos mag, lehet vegyesen is; dió, mandula, mogyoró, tökmag, napraforgómag
• 1 " aszalt gyüm. vegyesen; mazsola, szilva, barack, datolya, füge stb.
• 1/2 " cukor / én kihagytam a lekvár miatt /
• 1 " hígabb lekvár / szilvalekvárt használtam /
• 1,5 " tej / vagy tejpor és víz /
• 3 db alma finomra reszelve
• 2 db tojás
• 1/2 cs. sütőpor
• 1 cs vaníliás cukor
• 1/2 tk só
• 1 tk fahéj, gyömbér, szerecsendió ízlés szerint
• szezámmag

Minden hozzávalót összekevertem és beleöntöttem egy sütőpapírral bélelt tepsibe. Lenyomkodtam és a tetejét bőven megszórtam szezámmaggal. Az eredeti recept azt írja, hogy keverjük bele, de nekem így jobban tetszett. Ezt a mennyiséget egy 24x35-ös tepsibe sütöttem meg. 170 fokon kb. 50 perc kellett hozzá, de ajánlatos tűpróbával ellenőrizni.
Nagyon finom volt, gyorsan elfogyott és amint feltöltöm a készleteimet, újra meg fogom sütni ebben az összetételben.
Megsütöttem egy olyan variációban, amikor is nem volt kedvem almát reszelni, kihagytam belőle, de kicsit száraz lett. Hiányzott belőle az alma, de talán egy kis plusz folyadék segített volna, igaz nekem hiányzott az alma íze is.

Kacsaleves maceszgombóccal--VKF XXIX

Hétvégére teljesen begombócoltam! Amilyen nehezen és ötlettelenül indult ez a játék, annyira belejöttem a végére. Szó szerint, hiszen ezek a mai ebédhez készültek. Még a reggelinél is gombócot gyúrtam a sajtból, mielőtt megettem. / ez vicc volt / A kacsalevesről szintén nem akarnék most írni, mert ahány ház, annyi szokás, ezt talán nem kellene uniformizálni. Amit én szoktam az az, hogy szerecsendióvirágot teszek a húslevesbe és sárgarépát szoktam pirítani, amit felöntök egy kevés levessel és ezt szűröm a többi leveshez. Nagyon szép színe lesz tőle. Különben nem vagyok fanatikus húsleves főző és nem görcsölök, ha nem lesz átlátszóan tiszta. Szeretjük, de ennek ellenére nem főzöm, talán még havonta sem.

A maceszgombócot jó tíz évvel ezelőtt próbáltam ki. A gyerekeim nem rajongtak érte, de azért megették. Amíg lehetett maceszlisztet venni, addig néha került a levesbe, azután eltűnt a liszt és mostanában újra megtaláltam, jóval drágábban. Pontosan nagyon drágán. Úgy döntöttem jó lesz nekem a pászka lap is, majd én megőrölöm. Egyszer csak megláttam ezt a Corában, és vettem is két dobozzal. Ebből készült most a gombóc a levesbe.

A régi zacskókon volt recept, és nem is csak egy, de ezen a dobozon most nem volt. Ezért elővettem egy régebbi zsidó szakácskönyvemet, hogy azért nagyon ne rontsam el. Ebben a lehető legegyszerűbb variáció volt, de én emlékeztem valami másra is. Így készült:

• Egy doboz 12 dkg-os pászka
• 2 kisebb szelet tönkölyös kenyér
• 1 db tojás
• 1/2 párolt hagyma
• 1/2 mk gyömbérpor
• só
• bors
• víz, mert nem áztattam a kenyeret sem

A pászka lapokat és a kenyeret késes aprítóban összetörtem, ezután beleütöttem a tojást, hozzáadtam a párolt hagymát, sót és a fűszereket. Kicsit több, mint 1/2 dl vizet is kellett adnom hozzá, mert nagyon kemény volt. Sós vízben kicsi gombócokat főztem ki. 10-15 perc kell, hogy átfőljön.

Tönkölygombóc nyerskrumplival és paprikás csirkével VKF-XXIX

A paprikás csirke nem kíván recept leírást, hiszen ez az alap ételek közé tartozik. Mindenki ismeri, készíti és természetesen a saját receptjét tartja a legjobbnak. Jól van ez így, legalább fenn maradnak a különböző elkészítési módok, esetleg a különböző tájegységekről. Erről az ételről, vagyis az én paprikás csirkémről csak annyit szertnék írni, hogy ilyenmód egy kicsit hasonlít az éttermi elkészítésre. Tehát, ezt sem érdemes ott enni. A pörkölt alapot botmixerrel összetörtem, miután a csirke megfőtt és én azt ki is vettem belőle. Behabartam lisztes tejföllel, kiforraltam és visszatettem bele a csirkét. Láttam egy TV műsorban a celebek egyik kedvelt vendéglőjét, ahol éppen paprikás csirkét dícsért valaki. Nos, a szaftja pont így nézett ki, de a csirke egy külön rátett, sápadt csirkemell volt. Hát, én ilyet nem akarok enni. Az a hús főljön csak benne és vegye át a finom ízeket. Itt most a köret az izgalmasabb, mert a gombócolás jegyében készült. A pörköltbe nem tettem füstöltszalonnát, de a gombócba igen.

Hozzávalók:

• 50 dkg nyers krumpli reszelve



• 50 dkg liszt



• 20 dkg tlj.kiőrl. tönkölyliszt



• 2 db tojás



• só



• bors



• 1 nagy fej hagyma



• 5 dkg szalonna



• víz szükség szerint

Az apró kockákra vágott szalonnát egy kevés olajon kisütöttem, hozzáadtam a kis kockákra vágott hagymát és megpároltam, kihűtöttem. A krumplikat aprítógép segítségével finomra reszeltem és összekevertem a többi alapanyaggal. Annyi vizet adtam hozzá, hogy közepesen kemény nokedli tészta állagú legyen. Forrásban lévő sós vízben főztem ki. Ezek most szándékosan lettek ilyen nagyok, hogy fel lehessen szeletelni tálalásnál. Pontosan nem tudom, mennyi ideig főltek, de kb. 30-40 perc kellett nekik.

Ilyen joghurtos uborka,hagyma,paradicsom salátával ettük. A joghurtot lecsöpögtettem, olívaolajjal kievertem, sóztam, borsoztam és így tettem bele a zöldségeket.

Teljeskiőrlésű búzaliszttel készítettem már nokedlit, de ha sokat tettem bele, kicsit kesernyés lett az íze. A teljeskiőrlésű tönkölyliszttel nincs ilyen probléma.