Csicsókaleves

Megkedveltük a csicsókát, de sajnos az elmúlt jó néhány évben sem sikerült többször hozzá jutnom, mint szezononként két-három alkalom. Levest is készítettem már többször, de most összehoztam azzal az egyedül árválkodó paszternákkal, ami szintén nagy becsben élte napjait a beszerzése óta.

Az én krémleveseim nem feltétlenül a selymes ízvilág kategóriába tartoznak, sokkal inkább fontos, hogy ne legyen sok fölösleges kalória benne. Ezért ritkán kezdem olajon párolással és ha lehet, nem sűrítem, esetleg csak burgonyával, a végén egy kis tejszínt azért teszek bele, hogy lágyítson az ízeken.

Most a csicsókát , paszternákot és hagymát olívaolajon megpirítottam egy kicsit. Felöntöttem vízzel, amibe tettem egy leveskockát. / egyenlőre alaplevet még csak a rizottóhoz főzök, de nincs lelkiismeret furdalásom, ha egy étteremnek jó a leveskocka, akkor nekem is /

Amikor minden megpuhult, akkor botmixerrel pürésítettem, ízesítettem és tejszínt öntöttem hozzá.

Sajttal megszórt pirított kenyérszeletekkel ettük, ízbombaként pedig meglocsoltam egy kevés tökmagolajjal.

A hozzávalók mennyisége itt nem fontos, mert ezek a levesek annyi zöldségből készülnek, amennyit szeretnénk tenni bele. Amit szívesebben eszünk, abból többet, amit kevésbé, abból kevesebbet. Ha a zöldség nem sűríti önmagát eléggé a turmixolás után, akkor mindég burgonyával együtt kezdem a leves készítését.

Halpogácsa tonhalból

Szembesülnöm kellett egy olyan tulajdonságommal, amely nem vet jó fényt gasztronómiai fellángolásom hitelesítésére. Már írtam a tonhal szerzeményemről és írtam az ilyenkor eluralkodó telhetetlenségemről is. Sajnos tűlünk idegen volt a hal íze, nem ettük akkora élménnyel, amire ilyenkor azt mondanák, hogy ezt kár lett volna kihagyni. Kihagyni egyébként tényleg kár lett volna, legalább megtudtuk, mi az, amire néha vágyakoztunk. Semmi baj nem volt a hallal. Velünk volt baj, pontosabban velünk sem, mert nem hibáztathatunk senkit, hogy nem a tengerparton nőttünk föl, vagy, hogy nem oda jártunk minden évben nyaralni.
Úgy jártunk, mint amikor azt mondja valaki, hogy imádja a kínai konyha remekeit. Igen, itt Magyarországon. Kínában viszont nagy valószínűséggel nem enné meg a föltálalt ételt, mert az nem magyarosított ízű, hanem erdeti kínai.
A megszerzett halat meg kellett enni, de hogyan? Bevillant a halpogácsa, mint alternatív megoldás, hiszen a többféle íz majd segít a halnak.

Két csomag, azaz egy kg volt a hal. Tettem hozzá egy csomag surimit is. Jó, tudom, ez sem rák, de legalább édeskés, kicsit tompít a hal ízén. Egyébként azt hiszem a rák ellen nem lenne semmi kifogásom. Aprórákot már használtam párszor és a kagylót is szeretjük. Persze csak konzervet ettünk eddig.

Tettem hozzá 10 dkg zabpelyhet, tojást, fokhagymát, párolt hagymát, tejszínt, sót, borsot.

A masszából pogácsákat formáztam és kevés olajon kisütöttem. Sűrű állagú lett, de határozottan jó ízű.

Sajnos a képek egy része használhatatlan, de ismétlésre már nincs lehetőségem, ezért mégis ide tettem.

A cékla köretként készült. Először csináltam egy redukciót 1 dl vörösborból, 1 dl balzsamecetből, cukorból. Felére beforraltam, vajat adtam hozzá és egy dl vizet. Ezt öntöttem a közben lilahagymán megpárolt csíkokra vágott céklához. Összeforraltam és készen is volt.

Párolt rizzsel, balzsamos céklával igazán finom ételt sikerült főzni ebből a jobb sorsra érdemes halból. / és még mindég van egy csomag a fagyaszóban /

Kakukkfüves csirke zsályás zöldségekkel

Szerencsésnek mondhatom magam, mert különösebb megrázkódtatás nélkül sikerült a családom rászoktatni a zöldségekre. Meggyőződéssel vallom, hogy csecsemő korban kell elkezdeni, nem szabad erőltetni, de mindenképpen el kell tüntetni a családi konyhából a mesterséges, ízesített, színesített, szagosított nagyipari termékeket. Semmi sem tilos, de ésszel és mértékkel kell fogyasztani. Könnyen beszélek én, mondhatják, akik alig ismernek. Könnyen beszélek én, mondják, akik ismernek, mert már nagyok a gyerekeim. Igen, de egyik sem hajlandó áldozatot hozni azért, hogy a gyereke ne a mesterséges ízfokozókon nőljön fel. Lehet, hogy nekem valóban könnyebb volt, mert abban az időben pénzem ugyan több volt, de szerencsére választék annál kevesebb. Ez a szemlélet azonban nem pénz kérdése, viszont az ellenkezője annál kényelmesebb.



A zöldség nem mumus! Ma sem csinálnám másképp, pedig rengeteg energiámba került, sok szabadidőtől estem el, biztosan sokmindenről lemaradtam, de úgy gondolom, hogy megérte.



Mindég az volt a vágyam, hogy otthon végezhető munkám legyen, akkor kényelmesebben éltem volna az életem, de ehhez később kellett volna születnem. Most már csak akkor leszek itthon, ha az unokáimnak fogok sütni-főzni. Ez is csak arra bizonyíték, hogy ha nem csak beszélni akarunk az egészséges táplálkozásról, hanem úgy is élni, akkor minden nehézség ellenére meg lehet csinálni. Ez egy olyan befektetés, ami száz százalékig megtérül.



Visszakanyarodva a zöldségekhez, nálunk viszonylag kevés savanyúság fogy a tél folyamán, mert sokszor eszünk zöldségköretet a húsok mellé. Néhány éve kezdtem el kísérletezni a sütőtökkel és nagy örömömre mindenkinél tetszést aratott. Eleinte csak külön sütöttem, külön ízesítéssel, később már kevertem a többivel. Így kezdődött a cékla köretként való felhasználása is. Azóta elvétve fordul elő a hagyományos ecetes cékla. Nem azért, mert nem jó, csak a sült jobb ízű.


A hétvégi ebéd ihletője most Dolce Vita volt. Nekem férfiakat kell etetnem, ezért krumpli is került bele. Ilyen meggondolásból készült külön tepsiben a hús és a köret is.

• 1,5 kg sütőtök jól megmosva, héjastól összevágva



• 6 db lilahagyma cikkekre vágva



• 6 db közepes répa nagyobb darabokban



• 6 db közepes krumpli darabokban



• só



• frissen őrölt bors



• 1 kk. fahéj



• 2 kk. borsikafű



• olaj



• zsályalevelek a fagyasztóból

A zöldségeket a fűszerekkel és az olajjal összeforgattam és egy tepsibe tettem, alufóliával letakartam és kb. 40 percig sütöttem 170 fokon. Ezután levettem a fóliát és még 15 percig 200 fokon sült.

A csirke sütése semmiben nem tér el a hagyományostól. A fűszerezése só, bors, borsikafű, kakukkfű, szárított zsálya. Egy kevés pirospaprikával elkevert olajjal kentem be a combokat, hogy szép színük legyen. Víz nem kell a sütéshez, mert van bennük annyi, amennyi szükséges. Alufólia alatt sültek ezek is kb. 40 percig, mert nagyok voltak. Ezután fólia nélkül még 20 percig.

A zöldségköret bőséges volt, savanyúság nem kellett és ennyi krumpli kellett a fiúknak.

Ismét egy elismerés

KataKonyha küldte nekem ezt a képet, ami azt jelenti, hogy az én blogomat olvasók között is van olyan, aki szívesen jön újra. Nem vagyok olyan termékeny, mint ahogyan terveztem, de nagyon élvezem, hogy megmutathatom azt, amit én tudok. Sokat tanultam eddigi életem során, mert szenvedélyem lett a főzés, de nem tudok meghatározni egy irányt, ami különösen kedves lenne. Azt hiszem így jártam jobban, mert rengeteg lehetőségem van, hogy új dolgokat próbáljak ki és ismerkedjek ill. megismertessem a családom különféle ételekkel és elkészítési módokkal. Ezért ez a blog kicsit kuszának tűnhet, de én meg akartam mutatni, hogy mennyire megfér egymás mellett a befőzés, az egyszerű ételek készítése és az olyan különlegességek, amit szerényebben, de el lehet készíteni itthon is, hogy az ízlelőbimbók kifejlődésük folyamán hozzászokjanak.
Ha ezeket olvasva az idelátogatók jól érzik magukat, annak nagyon örülök!
Sok olyan blog van, amit szívesen olvasok, mégha nem is látja a tulajdonosa, hogy nála jártam. Néha csak futok egyet, de ha időm engedi, még visszamenőleg is olvasgatok.
Tudom, nem sorolhatok fel mindenkit, így a teljesség igénye nélkül küldöm tovább

Napmátka

Max

Tomakonyha /bármit szól is, én szeretem olvasni /

a közös konyha(kert)

Spenótreceptek / mostanában ugyan nem működik, de hátha.../

Limara

Dulmina

Sofia


Vali


Trinity


Tündér


Szepyke


malackaraj


Tudom, hogy megkapták másoktól azok is, akiket én most nem soroltam fel.

Sült fokhagyma mustármagos gauda sajttal

Tudom, hogy a sült fokhagyma leírását nem tőlem fogják megismerni a gasztroblogokat olvasók, de nekem most sikerült először jól megsütnöm. Annyira finom, mint ahogyan leírták azok, akiknél én is láttam és kedvet kaptam hozzá, hogy elkészítsem. Az ízesítés szabadon választott, a sütés módja is. Mindenkinek más válik be, amiben ügyesebbnek érzi magát. Próbáltam úgy, ahogy olvastam, de vagy nem sült meg vagy megégett a sok kicsi fokhagymagerezd. Most mégegyszer nekiindultam és úgy döntöttem, hogy előveszem a jól bevált sütőzacskót.


Hatalmas fej fokhagymákat vettem és 3 db-ot szétszedtem gerezdekre, de a héját rajta hagytam. Betettem mindet egy sütőzacskóba, öntöttem rá 2 ek. szezámolajat és 1 ek. olívaolajat. Megsóztam, tettem mellé kakukkfű ágakat a fagyasztóból és 1 db negyedekre vágott almát.
Összekötöttem a zacskót és egy tepsibe tettem. 180 fokos sütőben sütöttem 20 percig, ezután 160 fokon még 25 percig. Hihetetlenül jó illata volt és a gerezdek vajpuhára sültek.
Közben sütöttem egy rozmaringos fehér kenyérbucit és összefőztem a forralt bort.

A langyos kenyér, a meleg, puha, ízes fokhagyma és a forró bor olyan feledhetetlen ízélményt adott, hogy a hideg estéken muszály lesz ismételni. Került mellé egy kevé csiliszósz is, amiből még van néhány kis üveggel a spájz polcomon.

Rakott kelkáposzta a nem szeretem időszakon túl

Nem szeretem! Sokszor hallottam én is ezt, amíg kicsik voltak a fiaim. Szerencsére nem volt túl sok étel, amit ezzel illettek, de nehezítette a dolgom, hogy a két gyerek nem ugyan arra az ételre mondta. Az egyik nem szerette a gombalevest, a másik a paradicsomos káposztát, az egyik nem szerette a tökfőzeléket, a paradicsomlevest, a fokhagymás uborkasalátát, a másik nem volt annyira válogatós. Uborkasaláta két féle készült egy ideig, gombaleves mellé pedig paradicsomleves is. Az egyik gyerek nem volt napközis, mert nem akart, és a nagymama azt mondta, hogy szegény gyerek, miért kell..........Majd ő főz, és ehet ott is. / anyós mami / Evett! A mami azt főzte, amit ő akart enni. Ezért lett válogatós és ezért az még ma is, de mára már legalább egyszer megeszi egy évben a nemszeretem ételt is. A másik gyerek napközi, menza, kollégium. Nem válogat, sőt elborzaszt, amikor hidegen, lábasból, maradékot, így is jó lesz ételt eszik. Kicsit, mint az anyja, aki szintén menzán szocializálódott.

Ez a menza volt az, ami utálatos ételt csinált a zöldségekből. Szeretném tudni, hol tanították azokat a szakácsokat, akik ilyen borzalmakat voltak képesek főzni az iskolákban? Azok, akik ennek ellenére nem utáltak meg bizonyos ételeket, szebb jövőképük lett. Mert a zöldség finom, egészséges és a belőle készült étel nem gusztustalan. Arra már nem emlékszem, hogy a kelkáposztához hogyan viszonyultak, de gyanítom, nem volt kedvenc, mert ritkán készült. nem úgy most! Az egyik gyerek ugyan a főzeléket nem eszi, de a rakott kelt mind a kettő. Annyira, hogy még a munkahelyre is jó. A hozzá szokás lassú volt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy elfogyott a hűtőből az étel. Szóval, így kezdődött.

A fűszerezésre nem tudok pontos mennyiségeket írni, mert ízlés függő, egyébként meg én bátran fűszerezek, viszont bátortalanul sózok.

• 1,5 kg-os kelkáposzta



• 60 dkg darálthús



• 15-20 dkg rizs



• 1 nagy hagyma



• 2 ger. fokhagyma



• só, bors, köménymag, majoranna



• paradicsom a pörkölt alaphoz



• paprikacsutka " "



• 1/2 l tejföl

Nem régen azt olvastam, hogy a kelkáposzta és saláta külső zöld levelei egészségesebbek, mint a belsők. Lehet, hogy igaz, de ezek a legrondábbak, foltosak és én eldobom. A kelkáposzta torzsáját ék alakban kivágom, a káposzta fejet egy nagy fazékbn elkezdem főzni sós vízben, a leeső leveleket kiszedem és a végén a kicsi maradék fejet tovább főzöm.

Közben a hagymával pörkölt alapot készítek, a húst ráteszem és fehéredésig pirítom. A rizst megmosom és ráteszem a húsra, ráöntök annyi vizet, amennyi a rizs kétszerese. Fűszerezem és addig főzöm, amíg a rizs majdnem puha. Ekkor hozzákeverem a tejföl felét és belevágom a maradék kis kelkáposzta fejet, apróra. Kiválogatom a szükséges leveleket és a maradékot szintén belevágom a rizses masszába. Kóstolok és ízesítek.

Egy tepsit kizsírozok / igen, zsírozom / megszórom zsemlemorzsával és kibélelem két rétegben a félig főtt kelkáposzta levelekkel. Beleöntöm a húsos-rizses-káposztás masszát és beterítem a többi levéllel, szintén két rétegben. A tetejére öntöm a maradék tejfölt, amit elekevertem egy kevés őrölt pirospaprikával. Erre kerül néhány füstöltszalonna szelet, néha több, néha kevesebb. Esetleg füstölt kolbász karika. Hihetetlenül finom a füstös íze a tejfölös káposztának a tetején.

Alufóliával letakarom és kb. 1/2 órát sütöm 180 fokon. Leveszem az alufóliát és megsütöm a szalonnát a tetején.

Ha valamelyik gyerek leszedi a káposzta leveleket, mert nem szereti, akkor sem veszi észre a többit a rizses-húsos masszában. Kész átverés! Kész győzelem!

A snack nem tilos csak nem egészséges

Egészséges-e, azon lehet vitatkozni, de mindenképpen jobb, mint a bolti sós, zsíros, adalékos valami. Igaz, nincs olyan szép zacskója, nincs benne ajándék matrica sem, meg kell várni, míg megsül, és nem lehet az iskolába menet megvenni, de határozottan állítom, hogy be lehet illeszteni a megfelelő helyre. Már, persze, ha van ilyen. Nekünk szerencsénk volt a csipszekkel, mert nem volt rá igénye a fiaimnak. Ma már eszegetik ezt is, ha sütök, pedig nem szoktam megsózni, van ennek íze így is. Sütni is leginkább akkor szoktam, ha vendégek jönnek hozzánk, és naívan próbálom az egészségesebb élelmiszerek felé terelni a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Nem sok sikerrel! A bolti vacakhoz szokott ízlelőbimbókkal rendelkezők ezeket nem díjazzák. Van abban valami igazság, hogy a gyári ízfokozók - márpedig mindenben van-tönkre teszik az ízlelőbimbókat. Nem akarok visszatérni a nyers húshoz, de igenis akarok új ismeretek adni a körülöttem élőknek arról, hogy milyen ízű a paradicsom só nélkül és milyen ízű a magyar napon érett eper cukor nélkül. Márpedig csak ezt az epret lehet megenni a maga természetességében, mert csak ennek van íze.
Ez a csipsznek való sokféle formában létezik, persze ennek a sonkásnak sem a bele sütött sonkától van íze, de nem is azért találták ki, higy a szendvicsbe kerüljön egy szelet sonka helyett. Nem akarok reklámot csinálni ennek a terméknek, csak gondoltam, egy természetes konyhán élő család étkezésébe ez is belefér. Akinek van ideje, az persze ennél is jobbat készíthet édesburgonyából, céklából, almából, répából stb. Sok erő és kitartás, türelem és rengeteg idő kell ahhoz, hogy az iskola és a környezetünk ellenében a gyerekeinket és a családunkat a jó felé terelgessük. Nehezen hisszük el, hogy idővel megtérül. Sokan csak a mának élnek, ma és most akarják jól érezni magukat, de mi lesz 20-30 év múlva velünk?