Cukkinis tészta

A cukkini beszerzés kicsit túlnőtt a családom fogyasztó képességén. Semmi bajunk a zöldséggel, de most mennyiségében kicsit ijesztő lett. Eddig azt gondoltam, hogy nekem nem okoz gondot feldolgozni néhány cukinit, de most azon kaptam magam, hogy recepteket és ötleteket keresgélek, hogy a készletet lecsökkentsem. Igazából, ha csak rólam lenne szó, azt hiszem megelégednék egy kis sós, fokhagymás olívaolajos sült végeredménnyel. A Fiúkat viszont nem akarom erre kárhoztatni, mert nem olyan töretlen még a gasztronómiai ízlésük, mint az én vállalkozó kedvem. Ez viszont engem ösztönöz arra, hogy számukra is ízletes és befogadható étel kerüljön a tányérba.
Az egyik kedvenc, gyors tésztám az aglio e oilo. A jó olívaolaj és a friss petr.zöld fantasztikus ízt ad a tésztának. Ma nagyon meleg volt, ezt nem kell bizonygatnom. Ebédelni azért kellett, de csak keveset. Úgy gondoltam, vacsorára csinálok egy ilyen gyors tésztát, ami könnyű, hiszen csak tészta.
Közben eszembe jutott a sok cukkini, gondoltam ez nem fogja elrontani a tésztát.

• 40 dkg penne tészta
• olíva olaj
• 6 duci gerezd fokhagyma
• kb 1/2 kg cukkini
• 1 db sült kalif. paprika
• só, bos
• 3db zsálya levél
• 1 nagy csokor petr.zöld
• reszelt parmezán jellegű sajt

A tészta főzése közben kezdtem el a ragu készítését. Olíva olajon megfonnyasztottam az összevágott fokhagymát, rátettem a fél karikára vágott cukkinit, megsóztam, borsoztam és összepároltam, de kicsit inkább sütöttem, pirítottam, hogy ne puhuljon meg nagyon. A sült paprikát kicsi csíkokra vágtam és ezt is hozzá adtam. Kicsit később beletettem az összevágott zsálya leveleket és a petr.zöldet.
Amikor a tészta megfőtt, /nem teljesen puhára / beleöntöttem a cukkinis raguba és összemelegítettem. A tetejére igazi parmezán helyett, csak a reszeléket szórtam. Tudom, hogy ez inkább csak aromásított kitudjamibőlkészült törmelék, de ez van! Néha szokott lenni grana padanom is, az a zsugorfóliás 20 dkg-os darab, de most az sem volt.

Nyári levesek

Amikor nagyon meleg van, akkor mindenkinek jól esik a langyos vagy hideg, akár jégkockás leves. Nekem nem sok ilyen van a tarsolyomban, mert a gyümölcs leves a maga hagyományos módján egyébként is népszerű nálunk. Ezt a főzés nélkül készítendőt pár éve hallottam, de sajnos nem jegyeztem meg pontosan. Ma már viszont képesnek tartom magam arra, hogy emlékezetből is összeállítsak egy ételt. Nekem általában szükségem van írásos megerősítésre /receptre /, hogy biztosan összeillő ízeket válasszak.

• 2 pohár joghurt
• 2 dl tejszín
• 1 l tej
• cukor ízlés szerint
• turmixolt gyümölcs
• fahéj

A gyümölcs 1/3-át összeturmixolom és ezután összekeverem a joghurttal, tejszínnel és tejjel. Ha a gyümölcs nem elég édes, teszek bele még egy kis mézet, fahéjat és beleteszem a többi, kis darabokra vágott gyümölcsöt. Tálalásnál tejszínhabot tehetünk rá és még egy kis fahéjat.

Sültpaprika krémleves

A piros kaliforniai paprikát a sütőben megsütöttem, lehúztam a héját és összefőztem hagymával és burgonyával.

• 2 db paprika
• 1 db hagyma
• 2 kis burgonya
• 1 ger. fokhagyma
• só, bors, kakukkfű
• 2 dl tejszín

A hagymát, a burgonyát, a fokhagymát és a megsült paprikát összevágom és sós vízben puhára főzöm. Fűszerezem és botmixerrel pürésítem. Hozzáöntöm a tejszínt, összeforralom és utána sózok még, ha szükséges. Nekem az utolsó sózás adta meg az igazán jó ízét, mert egy pillanatig úgy éreztem, nem találom el a megfelelő ízt. Pirított kenyérkockákkal tálaltam és petr.zöldet szórtam rá.

A kenyérkockát a sütőben szoktam elkészíteni. Szárazom pirítom meg és így sokáig el tudom tenni anélkül, hogy megváltozna az íze a kenyérnek, és nem is avasodik meg. Ha marad szikkadt kenyerem, akkor többet is készítek egyszerre és így van tartalék, ha gyorsan szükség lenne rá.

Karfiol húsbundában

Szerencsére nálunk nincs olyan probléma, hogy valamelyik zöldség tiltó listán lenne. Olyan van, hogy pl. főzeléknek elkészítve nemszeretemétel, de más módon, ehető. A tök-tökpuffancsként, a kelkáposzta-rakott kelként, a paradicsomos káposzta-aprókáposztaként bármikor jöhet. A karfiol lehetőségei eléggé behatároltak: leves,rakott karfiol,rántott karfiol és savanyúság. Ennyi volt az ismertsége. Nem volt gond ezekkel sem, sőt a Férjem nyersen is szívesen eszegeti. Van egy régi receptem, egy régi Nők lapjából. Pontosan egy 1991-es újságból. Azóta számtalanszor megcsináltam ezt az ételt, sokat egyszerűsítettem is rajta, a mennyiségeket sem mindég találom el, de most előkerestem az eredeti receptet. Bizony, még meg van az újság, sok-sok más régi újsággal együtt, amiről azt gondoltam, hogy olyan recept van benne, amit nem szabad elfelejteni.

Hozzávalók:

• 50 dkg szép fehér, tömör karfiol fej
• 20 dkg darált hús / konzerv vagdalthús is lehet /
• 1 db tojás
• 2 dl tej
• 15-20 dkg liszt / jó, ha korpás liszt /
• 2 ek olaj
• 2 ger. fokhagyma
• só, bors

Ezt az alap masszát én szoktam apróra vágott hagymával is összekeverni, vagy összevágott petr.zöldet teszek bele ill. snidlinget stb. Általában telj.kiőrl. liszttel keverem ki.

Az elkészítés módját nem írom le olyan részletesen, mint az újságban van, mert azóta rájöttem, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint egy húsos palacsinta tészta egy kicsit sűrűbb állaggal. A masszába belekerül az olaj is. Ezen kívül kell még a sütéshez is, és kell még liszt is pluszba.

A karfiolt rózsáira szedjük, a nagyokat félbe vágjuk, megmossuk, besózzuk. Én le szoktam öblíteni, mert így nem kell annyira figyelni a sózásra, és a karfiol is nedvesebb lesz, jobban tapad rá a liszt.

Először lisztbe mártjuk a karfiol rózsákat, utána a masszába és beletesszük az olajba. Fedő alatt sütjük, de a fordítás után már nem kell letakarni. Közepesen legyen forró az olaj, hogy a húsbunda át tudjon sülni. Nekem a karfiol sokszor marad roppanós, igaz, én elég nagy barabokat szoktam sütni.

Sajnos nekem az vált be, hogy kézzel mártogatom a masszába, de engem nem zavar, ha valaki tud jobbat, ossza meg az érdeklődőkkkel.

Ezt a karfiolt esszük ebédre, de inkább vacsorára majonézzel vagy anélkül, salátával vagy anélkül, esszük jövet-menet, melegen és hidegen is. Még tízóraira is jó. Amikor olcsó a karfiol, akkor elég gyakran készítem. Rakott karfiolt pedig mirelitből szoktam főzni télen.

Most is maradt egy kis massza és mivel a piaci körsétán vettem a múltkor két csokor zsályát, így jött az ötlet, hogy belemártsam a leveleket. Akkora sikere volt, hogy igazán meglepődtem. Még sosem ettünk ilyet. Érdekes volt a kóstolgatása, mert nem az illatát lehetett érezni, amikor bele haraptunk, hanem az aromáját, amikor összerágtuk. A többi a fagyasztóban fog kikötni, jó lesz télen a húsok ízesítésére.

Ezek a húsbundás zsálya levelek. Azért ez frissen a legfinomabb.

Nálunk a piacon terem a cukkini

A múltkori piacozás után újból elcsaltam a Férjem. Nem volt számára egyértelmű, hogy mit is akarok én már megint, de nem kellett sokáig magyarázkodnom. Azt Ő is tudja, hogy nyáron a hűtő leolvasztása után jön a feltöltése. Ez pedig azt jelenti, hogy néhány dolgot nem én teszek el, hanem beszerzem olyanoktól, akik jobban csinálják, mint én. Ilyen a gyalult tök téliesítése is. Vettem már olyan tökgyalut, amivel szép, vastag csíkokat lehetett volna vágni, de nekem nem sikerült. Előkerült egy régi, Dédanyám korabeli gyalu is, de az meg nagyon rozsdás volt már. Régebben a nokedli szaggató hátulján gyalultam le a tököt, de ez nekem sosem tetszett. Amikor aztán egyre többször láttam az előre csomagolt, gyönyörű hófehér, friss gyalult tököt a nénik standján, akkor elhatároztam, hogy ezután ilyet fogok eltenni és nem a fagyasztottat veszem. Most már néhány éve ez jól működik. Szóval, ezért indultunk a piacra, de, ha már ott vagyunk..... Hihetetlenül finom illatú, füstölt, húsos erdélyi szalonna, egy egész táblányi. Nem nagy, de azért jól nézett ki! Évek óta ismerjük az eladót, még ha ritkán járunk is a piacra, a füstölt kolbász is és a füstölt húsok is első osztályú.

Kedvenc nyári reggelink a szalonna, paprika, paradicsom és házi kenyér. Lehet, hogy nem illő, de én ezt vállalom!

Vettem cukkinit is, mert olyan kedvesen kínálták. Azt nem tudtam még, mi lesz belőle, de bíztam magamban.

Gyenge ebéd következett és úgy gondoltam, akkor legyen bőségesebb vacsora. Tudom, nem így kellene, de nem lehet mindég minden szabályt betartani és minden előírásnak megfelelni.

45 dkg lett a reszelt cukkinim, ezzel a mennyiséggel kezdtem tésztát összekeverni. A végeredmény bőséges adag lett.

• 45 dkg reszelt cukkini


• 2,5 dl víz+kefír összesen


• 15 dkg búza rétesliszt


• 15 dkg tk.tönköly rétesliszt


• 70 dkg BL-80-as liszt


• 2,5 dkg élesztő


• 2 ek. burg.por / Lidl-s burg.püré por /


• 2 ek. olaj


• só és cukor

A kész tészta elég puha volt, köszönhetően a sok cukkininek, de azért jól lehetett vele dolgozni. Elterveztem, hogy mi legyen belőle és elővettem a mérleget.
Összesen 1kg 80 dkg lett, ebből elvettem 60 dkg-ot és kenyeret formáztam belőle. Szépen látszottak a cukkini szálak, mert nem a legfinomabb reszelőt használtam.

Nagyon finom, puha, szaftos bélzetű kenyér lett belőle. Eddig csak egyszer sütöttem cukkinis kenyeret, de akkor a legfinomabb reszelőt használtam, és a kenyérben semmi nem látszott a cukkiniből. Az íze és állaga akkor is jó volt, de most szebb is lett.

A következő adag egy 50 dkg-os db volt, amiből egy lepényt nyújtottam, és úgy kentem meg fokhagymás tejföllel, mint a pompost szoktam.

Erre csak csípős kolbász karikákat tettem és megszórtam reszelt edami sajttal. Tulajdonképpen ezt magamnak szántam, de a pompos imádatnak köszönhetően, nagyon népszerű volt.

Legközelebb csak ilyet csinálok! Egyszerűbb lesz.

A megmaradt tészta 70 dkg volt, ezt pedig meg akartam tölteni. Hogy pontosan hogyan, akkor ez még nem volt letisztulva. Minden esetre kellett hozzá egy ragu, tehát ezzel kezdtem.

• kb 30-35 dkg darált sertéshús


• 3 ger. fokhagyma


• 4 db hagyma


• 2 ek.sűrített paradicsom / 1 kis boboz /


• 1/2 ü Bertolli grillezett fűszerek szósz / ennyi volt még /


• só, bors, borsikafű


• 1 db tojás


• reszelt sajt

Olajon megfonnyasztottam a vastag szálakra vágott hagymát és a fokhagymát, de nem főztem szét pépesre. Rátettem a húst és fehéredésig sütöttem, ezután hozzáöntöttem az üveges szószt és hozzá adtam a paradicsom pürét is. Beletettem a fűszereket, megsóztam és egy 1/2 dl vízzel összepároltam. Amikor langyosra hűlt, beletettem a tojást is és jól elkevertem.

Közben a tésztából hat nagyobb és három kisebb gombócot készítettem.Mire idáig értem, már kisült a lepény és a sütőben volt a kenyér. Van egy nagy mélyedésű muffin formám és vannak kis, kerek szilikon lepény formáim. Kissé kiolajoztam őket, és kerekre nyújtottam a gombócokat, kibéleltem velük a formákat. Egyszerre csak kettőt csináltam, mert a tészta hamar visszaugrott és így nehezebb volt megtölteni. Minden mélyedésbe jutott bő két kanál töltelék.

Hagytam kb. 15 percig kelni, azután megszórtam sajttal.

Nagyon hamar megsült, talán 20 perc alatt készen is volt. Úgy gondoltam kellene hozzá egy kis zöldség, ezért paradicsomot és uborkát szeleteltem föl és meglocsoltam a hűtőben árválkodó saláta pestóval. Ez hasonlóan készül, mint más pestó, csak ebben jégsaláta volt, fokhagyma, dió és olaj.Az ilyen maradékoknak mindég az a sorsa, hogy a Fiaim elviszik másnap munkába, de nem mindég ők eszik meg. Most is így volt, a kettőből csak az egyiket ette meg a Fiam, a másikat szét kellett osztania.Sokszor kapok dícséretet jó étvágyú férfiaktól, pedig azt hittem, a férfi ember szereti az őt körülvevő, megszokott ízeket. A gyerekeim évek óta mondogatják, hogy nyissak egy éttermet, de ennek ezer- és egy oka van.....Azt szoktam mondani, senki nem fizetne annyit, amennyit kérnem kellene érte. Úgyhogy marad az étterem, itthon!

Debreceni sertés tarja

Vannak ételek, amelyek nevüket egy olyan hozzávalóról kapták, amit, ha elhagyunk, éppen ezt a jellegzetességét veszíti el. Keveset ismerek, de a gyakran használtakat azért megjegyeztem. A temesvári sertés borda zöldbabbal készül; a bakonyi elnevezés a gombát/tejfölt/ jelenti;a Holstein módra tükörtojással készül; a hentes módra savanyú uborkával,füst. sonkával ill. szalonnával; a Dubarry pedig a besameles, karfiolos takaró a hús tetején stb. A debreceni azért kapta ezt a jelzőt, mert az erre a névre hallgató kolbász van benne. Ennek az ételnek nem tudom, mi az eredeti neve. Olyan régóta készítem, hogy nem emlékszem, milyen néven találtam. Én is a kolbászról neveztem el. Az sem biztos, hogy ilyen volt az összetétele, de nálam ez lett belőle, és így készítem sok éve már. Nagyon kellemes, kissé füstölt ízű, pedig csak a kolbász van benne, igaz, az jó minőségű és jó ízű debreceni. A szaftja krémes, lágy, nagyon finom. Télen azért szeretjük, mert a répa erőteljesebb ízű, nyáron pedig azért, mert a petr.gyökér gyenge, ezért bátran lehet tenni bele többet is. Télen a hagyma is jobban szétfől, jobban sűríti a szaftot.

• 1kg csontozott tarja szelet

A többi hozzávaló mennyisége attól függ, mennyire szereti a család a zöldségeket. Persze minél több van benne, annál finomabb és tartalmasabb. Amit én használtam

• 4 db hagyma


• 6 db sárgarépa


• 6 db petrezselyem gyökér


• 1 pár debreceni kolbász


• olaj, liszt, só, bors

A tarját besózom és fél óra állás után lisztbe mártom jó alaposan / ez később sűríti a szaftot /, majd forró olajon kérget sütök rá. A húst kiszedem, félre teszem.

A visszamaradt olajban megpárolom a szálasra vágott hagymát, és közben fölkapargatom a húsból lesült pörzs anyagokat. A hagymát megsózom, hogy hamarabb puhuljon. Visszateszem a húst és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Amikor félig megfőlt, hozzáadom a karikára vágott zöldségeket / télen először a petr.gyökeret és később a répát / és tovább főzöm. A húsra tapadt liszt most szépen kezd leázni és lassan sűríti a levét. Ha besűrűsödik mielőtt a hús megpuhulna, öntsünk hozzá bátran vizet, majd a vége felé elfőzzük a felesleget. Az utolsó tíz percben a kolbászt is bele tesszük, amit

szintén karikára vágtunk. A kellő sűrűséget lehet szabályozni.

Mi főtt rizzsel szoktuk enni az ilyen szaftos ételeket, de a köret

szabadon választott.

Petr.zöldet minden ételbe-és ételre teszek, amihez csak illik. Most

csak azért szórtam kevesebbet rá, mert eltakart volna mindent a képen. Ezt én mindég tarjából szoktam főzni, mert így szoktuk meg, így van megszokott íze, és egyébként ritkán eszünk zsíros húsokat. Nem soha, csak ritkán.
Más fűszere tényleg nincs, csak só és bors.

Aki a cukkinit szereti.....

Péntek, piac nap. Szeretek,pontosabban szeretnék piacra járni. Olcsóbb, szebb, nagyobb a választék és nem utolsó sorban hangulatosabb, mint más áruda. Szívesen beszélgetek az árúsokkal, a férfiakkal is lehet egész jól, a nénik meg mindég beszédesek. Sajnos az én lelkemre könnyű hatni, ezért néha olyat is veszek, amit nem akarok, és többet is veszek néha, mint amennyit terveztem. Most erősen vissza kellett fogni magam, mert a fagyasztóm még nem volt leolvasztva, ezért nem akartam megtölteni. Arra jó volt ez a kiruccanás, hogy felmérjem a kínálatot, és tudjam miért érdemes legközelebb elmenni. Tököt mindég néniktől veszek, mert azt a szélesre gyalultat csak Ők árulják. Most a jó szívem re hallgatva, vettünk 3kg spenótot / egy néni 1/2kg-al jött utánam /spenót helyett 1kg sóskát, két köteg zsálya levelet, nagyon finom, édes kukoricát, egy szép karfiolt, cukkinit és gyönyörű zöld színű babot. Ebből is 3 kg-ot. Ilyen egészséges,friss babot még nem is láttam. Krumpli,hagyma,
paradicsom,zöldség,paprika,citrom,barackok,szóval fölpakoltunk rendesen. Azután elmentünk az abc-be, és rettenetesen melegünk lett. Megjutalmaztuk magunkat egy-egy jó hideg sörrel ,/haza vittük / és ezután azt mondtam, most már csak valami egyszerű ebédünk lesz.
Az egyszerű és gyors finom is lett!

• 4 db hagyma
• 5 db cukkini
• oliva olaj
• só, bors,kakukkfű, borsikafű
• 1
• kb.15 dkg edami sajt

A hagymát félbe vágtam, azután szálasra és az olajon egy kis sóval megfonnyasztottam, kicsit meg is sütöttem. . Közben felkarikáztam a cukkiniket / nem túl vékonyan /és rátettem a hagymára. Erős lángon átpirítottam / majdnem meg is puhult /, rátettem a fűszereket és megszórtam a reszelt sajttal. Az egészet betettem a sütőbe és ráolvasztottam a sajtot.

Mielőtt elkezdten főzni,gyorsan összeraktam egy tejes kenyértésztát. 50 dkg liszthez 2,5 dkg élesztőt és 3 dl tejet tettem,só,olaj,cukor,burg.por. Egyszeri dagasztás után tepsibe tettem és kelesztettem kb.20 percig. Ebben a melegben nagyon gyorsan kelt.

Amikor a cukkini megsült, megsütöttem a lepényt, ami finom tejes volt, ezért egy picit édeskés íze is volt és már ehettünk is. Nagyon ízletes lett/ A Fiaimnak nagyon ízlett, a Férjem is jó ízűen ette és nekem sem hiányzott a hús belőle.

Ehez hasonlót szoktam vacsorára is készíteni, esetleg paradicsomot is teszek bele, de a lényeg, hogy mindég rengeteg hagymát használok.


Közben megfőztem a kukoricát is, és kiosztottam a Férjemnek a munkát, hogy kezdje tisztítani a spenótot.

Karalábéleves vajas galuskával

Nem hiszem, hogy az étel bemutatása után mindenki széttépi az eddig használt jól bevált receptjét és ezt ragasztja ki a konyha falára. Tulajdonképpen a leves elkészítése mellett a fontosabb alkotó elem itt, a leves betét, amit én csak pár éve találtam egy számomra kedves írónő könyvében, ami nem mellesleg most egy szakácskönyv volt. Ez a galuska legjobban a karalábé levesbe, a karfiol levesbe és a borsó levesbe illik. Szerintem. Gyorsan elkészíthető és nagyon finom.

Ha frissek a zöldségek és zsengék, akkor úgy készítem, hogy kevés olajon megfonnyasztok egy kicsi, összevágott hagymát. Ráteszem a zöldségeket és kevergetve megpirítom. Karalábé, répa, petr.gyökér. Amikor már jó illatuk van és a répától egy kis színt is kapott, akkor megszórom 1-2 kanál liszttel és lepirítom, miközben állandóan kevergetem. Felengedem vízzel, sózom, borsozom és teszek bele zeller zöldet és, ha van akkor egy kevés lestyánt/ vegetát / is.
Amikor majdnem puhák már a zöldségek, akkor jön bele a vajas galuska.
Így készül:

• 1 db tojás
• 1 ek. tejföl
• 1tk. vaj vagy margarin / én púpozva tettem /
• 2-3 ek. liszt
• só, bors, petr.zöld

A tojást jól felverem és hozzá keverem a tejfölt és a puha vajat. A vajat nem lehet teljesen elkverni, darabos marad, de ez nem baj. A liszttel sűrű masszává keverjük, beletesszük a fűszereket és mehet is a forrásban lévő levesbe. Ha áll egy darabig, akkor sem lesz semmi baja. Én egy teás kanállal szoktam kicsi galuskákat szaggatni a levesbe. Nem kell sokáig főzni. Öt perc elég neki. Amibe lehet, bőven szórok vágott petr.zöldet.
Általában nem szoktam zsiradékot tenni a levesekbe, ha nem feltétlenül kívánja az étel jellege. A rántásokról nagyon rég leszoktam, pedig az Anyukám a karfiol, karalábé, krumpli és a borsó levest is berántotta, még ha csak egy kis vékony rántással is.
Habarni sem szoktam, pl. a palóc levest, frankfurti levest, de amikor esszük, a tányérba teszünk tejfölt. Ennek nem feltétlenül a fölösleges kalória bevitel az oka, ennél sokkal egyszerűbb a dolog. Egész főzős életemben előre kellett főznöm, akár 2-3 napra is, és ez bizony a tejföl nélküli ételek jobb eltarthatóságát biztosította. Tudom, az összhatás nem ugyan az, de főztem azért hagyományosan is.
A krémleveseket sem úgy kezdem, hogy olajon........., hanem vízben főzök és krumplival sűrítek.
Kivétel azért nálam is van. Néha megfőzöm a hagyományos leveseket is, mint pl. tejfölös zöldbab leves, vagy tejfölös krumpli leves, amiben csak az alap zöldség van benne és a fűszerezés. Ez a gyerek kor emléke. Amit ma főzök, az tele van zöldséggel, mindegy, mi a leves alap. Sok zöldség, nyugodt lelkiismeret.