Articsóka

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért olyan kedves növény nekem az articsóka. A neve egy kicsit előkelő hangzású, a formája művészi és a színe csodálatos. Az íze viszont már régóta izgat! Vehettem volna konzervet, de tudom, hogy nem adja vissza azt az ízt, amit a friss növény. Gyanítom, hogy az íze azért most sem olyan volt, mint mondjuk a termő helyén elkészített ételé. Igaz az is, hogy a narancsot sem én szedem a fáról. A gránát alma ízével is megelégszem, pedig azt is a zöldségesnél vettem.

Ezek után azért a konzerv articsókát már be merem vállalni. Ha az étteremnek nevezett egységeknek megfelel, akkor nekem is!

Lidl;- ez volt a beszerzés forrása. Nem tudtam, mit fogok kezdeni vele, de muszáj volt vennem belőle. Ráadásul péntek lévén, már le volt árazva. Így egy db. csak 125 ft.-ba került, az eredeti 250 ft. helyett. Friss volt, szép volt. Hát szabad ilyet kihagyni??? Négyen vagyunk, négyet vettünk. Kóstoló volt.

Első segítségem a Szakácsok könyve volt. Jó könyv, de most nem sokat tudtam meg belőle.

Végül úgy döntöttem, nem csinálok íz kavalkádot a zöldség körül, mert szerettem volna, ha mindenki megismeri az alap ízét. Jó ötlet volt.

Tisztítás: a virágok szárát levágtam- nagyon könnyű volt-egy egyenes talpat igazítottam ki. Leszedegettem a külső takaró leveleket. Amikor úgy gondoltam, hogy most már elég, akkor még leszedtem néhányat. Nem sok maradt! Kicsit megijedtem, de nem volt más út. Viszont megláttam a bimbónak nevezett csúcsot!

Itt levágtam a virág kb. felét, és kicsíptam a középső szirmokat. Gyorsan be kell kenni citrommal, mert rettentő gyorsan megbarnul!! Egy erős kanállal / egyet elgörbítettem / kikapartam a szőröket. Kiöblítettem és újra citromoztam.

Így néztek ki főzés előtt. Utólag derült csak ki, hogy azt a szép lilás szirmot még le kellett volna venni, mert ezeket csak kiszopogatni lehetett, hogy a levél belseje ne vesszen kárba.

Egyszer olvastam valahol az articsóka evésről, hogy nagy, húsos leveleit finom szószba mártogatva kiszopogatták a belsejét. Ekkor persze egészben kell megfőzni.

Közben vizet forraltam, amibe tettem sót és két ágacska rozmaringot. A virágokat kb. 25 percig főztem, mert addigra megpuhultak.

Óvatosan kiszedtem és egyszerű vinegrettel öntöttem le. Só, bors és még egy kis citrom. Ettünk hozzá egy szelet ropogós, frissen kisült kovászos rozskenyeret, kitörölgettük a finom citromos lét és megállapítottuk, hogy ilyesmit ott kell enni, ahol terem.

Akkor talán jól laknánk és nem sajnálnám, hogy különböző articsókás ételrecepteket próbáljak ki. Most olyan nehéz hozzájutni, hogy sajnálom elnyomni a valódi ízét a különféle hozzávalók és fűszerek ízével.

Nyitottak vagyunk mindenre, ami étterem helyett itthon is elkészíthető! / csigát is ettünk /