Nem kellene minden alkalommal leírnom, hogy én nem szeretek sütni, de ez így nekem folyamatosan önbizalom erősítő, amikor sikerül nemcsak finom, de még mutatós / a szép azért még most is túlzás / süteményt is összehoznom.
Ez annyira egyszerű, hogy rajtam sem fogott ki, csak elhatározás kérdése az egész. Hát, most elhatároztam és sikerült.
Sherpa konyhájából Andi receptje és megérdemel itt is egy bejegyzést. A recept igen kicsi adagról szól, ezért én rögtön másfélszeres mennyiséget készítettem. Hát, ez sem lett sok, mert nagyon eteti magát :)
-------A tésztát én teljeskiőrlésű lisztből készítettem, ezért látszik is rajta, hogy kicsit sűrű lett, de ez minket nem szokott zavarni, az én lelkiismeretem pedig kicsit szunnyadhat.
------- Cukorból is kevesebbet tettem bele, mert nem szeretem a nagyon édeset--a családom pedig azt szereti, amit én adok nekik.
--------Csokoládé darabok helyett---mert az nem volt---egy evőkanál kakaóport kevertem a dióhoz, amit nem daráltam, csak késes aprítóban daraboltam össze.
Az eredeti recept:
Tészta:
- 20 dkg liszt
- 12 dkg vaj
- 5 dkg cukor
- 1-2 kanál hideg víz
Villával megszurkáljuk és kb. 10 - 12 perc alatt elősütjük. --------a teljeskiőrlésű tésztát néhány perccel tovább kell sütni.
Töltelék
- 20 dkg baracklekvár a tészta kenéséhez
- 2 db tojás
- 15 dkg darált dió
- 6 dkg cukor
- 5 dkg apróra vágott tejcsokoládé
Visszatesszük a sütőbe és még kb. 20 percig sütjük.
A süteményt ezután hagyjuk kihűlni.
- 10 dkg étcsokoládét 2 ek. olajjal megolvasztunk és ezzel öntjük le a süteményt.
Vigyázat! Függőséget okoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.