2011. június 15., szerda

Tönkölypászkás húsgolyók


Hagyományos ételeken nőltem föl, az Anyukám finomakat főzött, az Apukám nyitott volt az újra. Nekem mind a kettőből jutott. Nem akarom a régi ételeket megtagadni, de a szeretetük nem zárja ki, hogy ma már ne készíthetném másképp. Igaz, az összetételével együtt az elnevezése is megváltozik, de ez természetes is.

Az utóbbi egy évben egyre gyakrabban készítettem fasírozott helyett különféle ízesítésű húsgombócokat. Minden népnek meg van a saját  húsgolyó receptje. Nemcsak az ízek sokfélesége ösztönzött a kísérletezésre, hanem az az újszerű megoldás, hogy bő olajban sütés helyett, sütőben is meg lehet sütni.
Volt már hasonló próbálkozásom a rántotthússal, de az nem nyerte el a tetszésemet. Akkor nem ízlett, de ez nem zárja ki, hogy még tegyek egy-egy próbát. Talán finomítani kellene a technikán.

A húsgolyóval egyszerűbb a helyzet.
Készítettem már nyers hagymás, sok petrezselymes görögös ízvilágú golyókat és az is ízlett.
A kuszkusszal kísérletezett változat többször is került már az asztalra.
A maceszlisztet már használtam majd' húsz évvel ezelőtt, de egyszercsak eltűnt a boltból. Nem is volt igazán liszt állagú, de nagyon finom gombóc lett belőle a húslevesbe. Azután pászka lapokból is készítettem, de akkor még nem volt mivel finomra aprítani.
Most már van gépem hozzá és pár éve lehet kapni tönkölypászkát is.

Bármit szívesen használok a húsgolyókhoz, csak azt az utálatos nyúlós kenyeret ne kelljen.
A saját sütésű kenyerekből sokszor nem maradt fasírtba való, az ehetőt pedig sajnáltam ilyesmire elhasználni. Akkor jöttek a különféle ötletek, de nem volt mind szerencsés. A főtt krumplisnál nem volt jó az arány, a nyers krumplis jobban sikerült, de valamiért nem volt folytatása. A rizses a töltöttpaprikára emlékeztetett, de a kuszkuszos nagyon bevált.
Most viszont nem volt itthon csak bulgur és azzal nem akartam kísérletezni.
Volt viszont két doboz pászkalap.
  • 1 kg darálthús
  • 2 fej hagyma megpárolva
  • 2 tojás
  • 1 kisebb piros kalif. paprika pépesítve
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 2 dob. vagyis 240 gr. tönkölypászkalap
  • kb. 1 dl tej
  • bors
  • olaj
  • az egyik fél adag húshoz tettem 1 mk. szódabikarbónát
A hagymát nagyobb kockákra vágtam és olajon megfonnyasztottam  a mikróban.
Késes aprítóban összezúztam a pászkalapokat, majd hozzáadtam a hagymát és a petr.zöldet.
 Apróra vágtam és kaptam egy jó masszív keveréket, ami kicsit száraznak is tűnt.


A kaliforniai paprikát eredetileg apróra akartam vágni, de a kisebbik gépem pillanatok alatt pépesítette. Így egy kicsit vizesebb anyagot kaptam, de mellé öntöttem még kb. 1 dl tejet, hogy a macesz kapjon nedvességet. A tojásokkal együtt egészen jó állaga lett.

Olajos kézzel formáztam meg a húsgolyókat és lapos pogácsákat készítettem belőlük. A húsok mind a két felét beolajoztam és így tettem egy sütőpapíros tepsire.

A húsos massza egyik felébe tettem szódabikarbónát, mert még sosem készítettem ilyet, de tudom, hogy valahol így csinálják. Talán a bolgárok?
Látható volt a különbség, tényleg felfújta egy kicsit a húspogácsákat. 
200°C-os sütőben sütöttem kb. 15 percig.
Nekünk nagyon ízlett, de a hagyományos fasírtot azért nem fogom kitiltani a konyhámból, csak nem abból a nyúlós kenyérből fogom csinálni.   Az a régi menzás fasírt, amiben több volt a kenyér, mint a hús, meg sem közelíti ezt. Ebben volt  mibe harapni, rágni és senki nem gondolta, hogy egy fucsa ízű fasírtot eszik. Ez petrezselymes húspogácsa volt. 

Salátát készítettem mellé
  • 1 közepes fej káposzta durvára reszelve
  • 4 közepes sárgarépa szintén reszelve
  • 2 kisebb lilahagyma vékonyra szeletelve
  • 1 közepes alma finomra reszelve
  • 1 nagyobb citrom leve
  • olívaolaj kb. 1/2 dl
  • só és bors 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése