2012. január 22., vasárnap

Kenyérfélék a konyhámból


Van idő, amikor nagyon várom a hétvégéket, mert csak akkor van időm kipróbálni néhány trükköt, praktikát, ötletet vagy időigényes receptet.
Ilyen az élesztő nélküli, kovászos kenyér is.
Szombaton este bedagasztattam az én ügyes kenyérsütő gépemmel, azután eltettem éjszakára pihenni.
Másnap hagytam még egy ideig életre kelni, mert nem volt túl meggyőző az állapota.
Bevallom, kicsit csalódott voltam, pedig a kovászom igen aktív volt, mégis lassan kelt a kenyér. Valószínűleg hideg volt a levegő.


Délutánra mégis süthető állapotba került.
Jó illatú, jó állagú, finom kenyér lett belőle. Egészen más szerkezetű és tapintású, mint az élesztős.



Talán az átlagnál gyakrabban sütök túróval. Leginkább a zsömléket szeretem így készíteni.
Tovább marad puha, friss és így még egészségesebb is.
Leginkább az elfeledett, hűtőben árválkodó, lejárat előtti túró felhasználására ideális. Ebből pedig sokszor van a hűtőmben.


Az aszalt paradicsomos, olajbogyós kovászos kenyérnél egy minimális mennyiségű élesztőt is használtam, mert nem volt két napom a sütésre.
Azonnal akartam a kenyeret. Na jó, azért nem azonnal, de jóval rövidebb idő alatt készült el.
Ebből a kenyérből vacsorára bruschetta készült. Ha jól tudom, az olasz bruschettához is kovászos kenyeret használnak.
Tapasztalatom szerint ez a kenyér másképp pirul, ropogósabb lesz kívül, de nem szárad ki.


Bagetteket ritkábban sütök, mert a formázásához több idő kell. Sokkal gyorsabb a zsömléket meggömbölygetni, nincs vele nagy szétpakolás, nem kell nyújtófa, gyorsan mehetnek a tepsire kelni és már nincs is útban semmi.


Most mégis ezt készítettem, mert volt hozzá kedvem.
Grahamliszt van benne, öregtészta és sajt a tetején. Szendvicsnek való.


Ezek a kiflik régebben készültek, csak azért hagytam meg a képet, mert a formázása is régebbre vezethető vissza.
Még E. Margit csapatában sütögettem és egyszer ilyen kifliket sütöttem. Azok még szebbek voltak és sok Péklánynak tetszett. Az egyikük / még nem volt bloggerina / fia nevezte el így, mert hasonlít az állatkára. A Tatunak van ilyen csíkozott páncélja.
Ha tudtam volna, hogy egyszer még hasznosíthatom, levédettem volna a nevét.:D Na jó, ez nem komoly!

5 megjegyzés:

  1. Köszönöm!
    Most valóban volt sikerélményem.

    VálaszTörlés
  2. Szép felhozatal! Ezt az érti meg igazán, aki a gyakorlatban is kenyeret süt otthon:)

    VálaszTörlés
  3. Mesés a kínálatod! Nem is tudom, mit választanék... Kenyeret biztos. És bagettet is. És...

    :-)

    VálaszTörlés
  4. Igaz, aki sütött már otthon, azt biztosan hajtja valami a következő kenyér felé.
    Engem először a kudarc, aztán a bizonyítás és végül a siker.
    Van jó bolti kenyér is, csak meg kell találni, ami nem egyszerű feladat.

    VálaszTörlés