Könyvajánló játék

Azt modják, hogy aki magyarázkodik, annak lelkiismeret furdalása van. Igen, nekem van és ezért magyarázkodom. Limarától kaptam felkérést, hogy írjak az olvasott könyveimről és írjam le az utolsó könyv 161. oldalának 5. mondatát. Ez a felkérés nem most érkezett hozzám, lassan két hete. Kevesebb időt töltök a számítógép előtt, mint szeretnék. Mindég van valami, ami kicsit háttérbe szorul. Persze az olvasni valók nem veszik zokon, ha hanyagolom őket, de a személyes kapcsolatokat nem szeretném zátonyra futtatni ezzel. Szívesen vettem a felkérést és nem is feledkeztem meg róla, de csak most jutottam el a válaszig.
Igazság szerint nem is tudom miféle választ kellene írnom, mert nem tükrözné a könyvekhez való viszonyomat.
Kezdem az elején. Szeretem a könyveket! Igen, magát a könyvet. Kézben fogni, lapozni, magammal vinni, fotelben kuporogni télen vagy az árnyékban ülni nyáron. Pontosabban mindezt szeretném, és szerettem régebben. Az igazság ellenben az, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány könyvet olvastam el az utóbbi tíz évben. Na, jó, két kezemen.
A könyv- és az olvasás szeretetét a szüleim tanították meg. Meséléssel, diavetítéssel, mesekönyvekkel kezdődött és az iskolai órán a pad alatti olvasással folytatódott. Azt hiszem kisebb-nagyobb kínlódással és a lelkesedés erős ingadozásával minden kötelező olvasmányt elolvastam. Nem mind érdekelt, de kötelesség volt és én ilyen vagyok. Meg persze féltem is a következményektől.
Nagyon sok könyvet gyűjtöttem össze, de tavaly túladtunk jó néhány köteten, mert úgy gondoltam, kár lenne az enyészetre bízni, hiszen úgysem fértünk el tőlük. Odaadtuk a helyi idősek klubjának és azt hiszem Erdélybe is vittek belőle.
Magyarázkodom. Szeretek TV-t nézni. Gyerek koromban azért veszekedett az anyukám, mert szinte válogatás nélkül néztem mindent. Filmet, beszélgetéseket, színházi közvetítéseket. Kedvencem volt a Panoráma is Chrudinák Alajossal. Most is sokmindent nézek, de ma már más a lehetőség, más a választék. Újságot olvasni is szeretek, / nem feltétlenül a bulvár lapokról van szó /, és azzal a remek tulajdonsággal felvértezve, hogy a Nők képesek egyszerre több dologra is figyelni, többnyire szól a TV és én olvasom az újságokat.
Sajnos éppen emiatt a remek tulajdonság miatt viszont képtelen vagyok könyvet olvasni. Nem tudom kikapcsolni az agyam és nem tudok csak a leírtakra figyelni, hiszen a fülem is végzi közben a dolgát. Egy- egy könnyebb olvasmányon azért sikerült átverekednem magam. Ezek az ún. gasztro regények. Kikapcsolnak, szórakoztatnak és még hasznosak is.
Van egy kakukktojás is. Márai: A gyertyák csonkig égnek. Ezt tavaly olvastam, és ismét meg kellett állapítanom, hogy nem mindegy, hogy milyen könyvet olvasunk, milyen korban? Vagyis mennyi évesen.
Nos, a játékra válaszolva, az utolsó könyv: Peter Mayle - Provance A-Z-ig. Ezt most szeretném elolvasni. Amin túl vagyok az Anthony Bourdain két könyve. Ezekből a TV Paprikán látni lehetett a sorozatokat is. Persze olvasni, az más. Az egyik a saját útját mutatja be a kezdetektől és kíméletlenül lerántja a leplet másokról.A fülszöveg ezt írja:
"Miért ne együnk halat hétfőn? Mi a baj a hollandi mártással? Mitől mennek tönkre a műkedvelő tulajok? Hogyan főzzünk úgy, mint a nagyok? Mitől profi egy séf?
A. B.világszerete bestsellerré vált könyve egyszerre vendéglátói-ipari oknyomozás, önéletrajz, krimi és receptkönyv, amelyben-sok egyéb mellett-a fenti kérdésekre is választ kapunk.
De mi is ez a könyv? Háromszázhetven oldalnyi professzionális szakácsművészet, káromkodás, tesztoszteron és narkó. Kalandfilm konyháról konyhára. Túlélőkalauz étterembe járóknak. Tisztelgés a vendéglátás zsoldosai előtt, akiknek mindég csak egy dobásuk van: a következő."
Ennek a könyvnek az a bizonyos 5-ik mondata:

" Hatosával vette fel a séfeket,régi barátom, Sammy is neki dolgozott, és amikor megkérdezte tőle, ismer-e hozzá hasonlókat, Sammy azt felelte,hogy persze."

A másik könyv arról az útról szól, amelyben bemutat különböző országokat a gasztronómia szemével. Kambodzsától Oroszországon át Kínáig és vissza Angliába.
Szívesen olvastam Petrik Adrienn: Asszony és háza c. könyvét is. Idézet a fülszövegből: " Megkértek, nézzek bele a könyvedbe. Csak annyit mondtak, hogy a könyv egy ház építésének története. Belenéztem. És elvette a következő napjaimat. Olvastam, mint valami kalandragényt." Úgy tudom, azóta megjelent a következő könyve is.
Még egyet, utoljára. Lévai Katalin: Táncrend nélkül. A könyvről: " Ír a szerelemről, az anyaság élményéről, a nyugati egyetemeken szerzett tapasztalatairól, a keleti kultúrák iránti vonzalmáról.....Visszafogott intimitása, olykor felcsillanó humora és sajátos női érzékenysége különös hangulatba ringatja az olavasót, aki egy szokatlan politikus szokatlan könyvét tartja a kezében. Már több könyve is megjelent ezután.

Csokiparány blogja egy rendkívüli lány írásait és süteményeit mutatja. Szívesen olvasom, de most kíváncsi lennék, hogy Ő mit olvas?
BeckZsu szakácskönyveiről már olvastam, de arról még nem ,hogy egy ilyen családban, ahol ennyire igénybe veszik az anyut, jut-e idő olvasásra is?