A lazac és az afrikai harcsa darabjainak leggazdaságosabb felhasználása volt a rizottó.
Nem készítek gyakran rizottót, mert ez igazából csak frissen jó, hiszen ha sokat áll, akkor a szaftos levét felszívja a rizs és száraz lesz.
A rizottó állagát illetően nincsenek szigorú szabályok. Olaszország északi részén - Lombardiában és Piemontban - a rizottók viszonylag szárazak, ugyanakkor Velence környékén inkább a nagyon puha, folyékonyabb változata az elterjedtebb. Minél délebbre haladunk, a rizottók annál lazább szerkezetűek és puhábbak.
Kell hozzá rizottó rizs, mert az megfől ugyan, de mégsem lesz teljesen puha. Kicsit olyan, mint az al dante tészta.
Láttam már olyan rizottót a főzőműsorokban, ami szinte főzelék szerűen szaftos, de olyat is,ami csak krémes. Annyi azonban biztos, hogy nem száraz.
Fehérbor is kell bele, ezt még sosem spóroltam ki. Annál is inkább, mert a maradék jól esik utána is.
- 2,5 dk apró bacon kocka
- 1 közepes fej hagyma
- 1 dl fehérbor
- 30 dkg arborio rizs
- kb. 1 lit. alaplé
- petr.zöld
- 5 dkg vaj
- olívaolaj
- só, bors
Az olajon megfuttattam a bacon kockákat és rátettem a z összevágott hagymát is. Kicsit összepároltam, azután ráöntöttem a bort és elfőztem belőle az alkoholt.
Beletettem a rizst és innentől kezdve nem hagytam magára hosszabb időre. Tulajdonképpen egyáltalán ne hagyjuk magára, hiszen folyamatosan adagolni kell az alaplevet.
Nagyjából 15-20 perc alatt készül el.
Főzés közben kóstoljuk meg, hogy a rizs mennyire kemény még. Ha elkészült, egy darab vajjal tehetjük krémesebbé.
Ha az étel jellege megengedi, ilyenkor keverjünk bele reszelt parmezán- vagy parmezán jellegű sajtot.
Nekem ebben a halas rizottóban nem volt sajt, nem is hiányzott. Volt viszont bőségesen friss, aprított petrezselyemzöld.
A citromlé kellemes, friss ízt adott az ételnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.