Szerintem ennek a süteménynek a lelke a barnított vaj és a barna cukor.
Egy picit megelőztem a gasztroforradalmat. Na jó, ez csak vicc volt.
Úgy vélem azonban, hogy a recept írója nem pontosan úgy értette, ahogy én az utóbbi tíz évben. A képen is látszik, hogy milyen régóta készítem ezt a süteményt. Bizony már 16 éve.
Akkor a barna cukor egyáltalán nem azt jelentette, amit ma. Igazából talán én sem azzal csináltam.
Pontosabban azzal, amit a recept is ír és amiről persze már kiderült, hogy egyszerűen csak egy színezett fehér cukorról van szó. Később megismertem a valódi barna cukrot, ami ízében és állagában tökéletes ellentéte a fehérnek.
Annak ellenére, hogy a receptben barnított vaj szerepel, azért ott van mellette a margarin lehetősége is. Mivel az is le van írva, hogy kell megcsinálni a barna vajat, én a kezdetektől ezzel sütöttem.
Arra már nem emlékszem, hogy jól sikerült-e, de az biztos, hogy évről évre jobb lett.
A gasztroblogok elterjedésével Mautner Zsófinak köszönhetően a barnított vaj is meghódította a konyhákat.
Érdekességként elmondom, hogy Zsófinál egy bejegyzés alatt a hozzászólásokból kiderült, hogy ez a francia néven // beurre noisette // elhíresült készítmény bizony nagyanyáink konyhájában is fellelhető volt olyan hétköznapi ételek kiegészítőjeként, mint a héjában sült krumpli, a krumpli ganca , ahol pergelt vajnak hívták vagy a tejbegrízre csorgatva , esetleg túróstésztára öntve. Szóval, legyünk büszkék, ez a miénk. Fedezzük fel újra!
Az idő múlásával aztán megismertem a tisztított vajat is az indiai ételekkel kapcsolatban, ami annyiban tér el , hogy megbarnítani nem kell annyira, de a habot le kell szedni róla. Ez a ghí.
Hát ezután egyszer nagy sietségemben a barnítás közben is leszedtem a habot és ez így maradt a mai napig.
A barnított vajat egyszerű elkészíteni, de oda kell figyelni rá. Ajánlatos egy világosabb edényben készíteni, hogy látható legyen a vaj színének változása.
A vajat fel kell olvasztani és időnként megkeverve addig kell melegíteni / főzni / , amíg szép aranybarna színe lesz. Amikor habzik, azt jelenti, hogy a zsiradék szétválik a tejtől és ezután a vaj elkezd barnulni, az edény aljára pedig lerakódik a karamell színűre változott tejes maradék. Ezt nem lehet felhasználni. A vaj mennyisége csökkenni fog, de ezt a recept külön nem említi.
Hozzávalók:
- 25 dkg vajból barnított vajat készítünk
- 20 dkg datolya kimagozva
- 25 dkg barna cukor --/ eredetileg a Koronás barna cukor /
- 1 cs .vaníliáscukor
- csipet só
- 1 db tojás
- 3 ek narancslé
- 1 narancs reszelt héja--/ eredetileg 1cs szárított,aprított narancshéj / + 1/2 dob kandírozott narancskocka
- 37 dkg liszt
A kandírozott narancsot ma már sok helyen lehet kapni, de el is hagyható.
Minden alkalommal dupla adagot készítettem .
- A datolyát durvára aprítjuk
- A cukrot, a vaníliáscukrot és a sót a vajhoz adjuk és robotgéppel kikeverjük
- Hozzáadjuk a tojást, narancslevet és narancshéjat
- Kanalanként adagoljuk bele a lisztet és kikeverjük
- Beletesszük a datolyát is és kézzel összeállítjuk a tésztát
- Az alábbi képen látható az összeállított masszából készített tésztarudak
- Közel 2 kg lett, ebből csináltam 10 db 20 dkg-os rudat.
- A tésztát minimum 2 órára a hűtőbe kell tenni, de nekem általában másnapig ott áll.
- A vajtól jól kikeményedik és könnyű szeletelni
- 1 tojásfehérjét villával lazán felverünk
- a tésztarudakat lekenjük vagy beleforgatjuk
- aprított pisztáciába forgatjuk és alaposan rányomkodjuk
Több éven át úgy sütöttem, hogy semmibe nem forgattam bele.
Mostanában aprított mandulát használtam.
Körülbelül egy centis szeletekre vágjuk és 200%C-on 12 - 15 percig sütjük.
A dupla adagból összesen 176 db lett.
A kihűlt korong egyik felét olvasztott csokoládéba mártjuk.
Díszítést a recept nem ír, de nekem így szebbek és karácsonyibb a hangulat.
Az ízesítésen természetesen lehet változtatni, de nekem a kezdetektől így készül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.