2009. május 20., szerda

Articsóka


Nem tudom megmagyarázni, hogy miért olyan kedves növény nekem az articsóka. A neve egy kicsit előkelő hangzású, a formája művészi és a színe csodálatos. Az íze viszont már régóta izgat! Vehettem volna konzervet, de tudom, hogy nem adja vissza azt az ízt, amit a friss növény. Gyanítom, hogy az íze azért most sem olyan volt, mint mondjuk a termő helyén elkészített ételé. Igaz az is, hogy a narancsot sem én szedem a fáról. A gránát alma ízével is megelégszem, pedig azt is a zöldségesnél vettem.
Ezek után azért a konzerv articsókát már be merem vállalni. Ha az étteremnek nevezett egységeknek megfelel, akkor nekem is!
Lidl;- ez volt a beszerzés forrása. Nem tudtam, mit fogok kezdeni vele, de muszáj volt vennem belőle. Ráadásul péntek lévén, már le volt árazva. Így egy db. csak 125 ft.-ba került, az eredeti 250 ft. helyett. Friss volt, szép volt. Hát szabad ilyet kihagyni??? Négyen vagyunk, négyet vettünk. Kóstoló volt.
Első segítségem a Szakácsok könyve volt. Jó könyv, de most nem sokat tudtam meg belőle.
Végül úgy döntöttem, nem csinálok íz kavalkádot a zöldség körül, mert szerettem volna, ha mindenki megismeri az alap ízét. Jó ötlet volt.
Tisztítás: a virágok szárát levágtam- nagyon könnyű volt-egy egyenes talpat igazítottam ki. Leszedegettem a külső takaró leveleket. Amikor úgy gondoltam, hogy most már elég, akkor még leszedtem néhányat. Nem sok maradt! Kicsit megijedtem, de nem volt más út. Viszont megláttam a bimbónak nevezett csúcsot!
Itt levágtam a virág kb. felét, és kicsíptam a középső szirmokat. Gyorsan be kell kenni citrommal, mert rettentő gyorsan megbarnul!! Egy erős kanállal / egyet elgörbítettem / kikapartam a szőröket. Kiöblítettem és újra citromoztam.

Így néztek ki főzés előtt. Utólag derült csak ki, hogy azt a szép lilás szirmot még le kellett volna venni, mert ezeket csak kiszopogatni lehetett, hogy a levél belseje ne vesszen kárba.
Egyszer olvastam valahol az articsóka evésről, hogy nagy, húsos leveleit finom szószba mártogatva kiszopogatták a belsejét. Ekkor persze egészben kell megfőzni.
Közben vizet forraltam, amibe tettem sót és két ágacska rozmaringot. A virágokat kb. 25 percig főztem, mert addigra megpuhultak.
Óvatosan kiszedtem és egyszerű vinegrettel öntöttem le. Só, bors és még egy kis citrom. Ettünk hozzá egy szelet ropogós, frissen kisült kovászos rozskenyeret, kitörölgettük a finom citromos lét és megállapítottuk, hogy ilyesmit ott kell enni, ahol terem.

Akkor talán jól laknánk és nem sajnálnám, hogy különböző articsókás ételrecepteket próbáljak ki. Most olyan nehéz hozzájutni, hogy sajnálom elnyomni a valódi ízét a különféle hozzávalók és fűszerek ízével.






Nyitottak vagyunk mindenre, ami étterem helyett itthon is elkészíthető! / csigát is ettünk /

2009. május 19., kedd

Bodza

Tudom, ez egy olyan ital, amelyre mindenkinek meg van a saját jól bevált receptje. Olvastam én is sok leírást, de nem találkoztam olyannal, amiben volt narancs is. Ezért döntöttem úgy, hogy még is leírom. A kezdetektől így készítem és nálunk ez is marad a kedvenc. No, meg a Hugoméknál is, mert arra szoktak rá, amit én készítettem a gyerekeknek.
Az összetételére is különféle recepteket olvastam, dkg-ra kiszámolva.
Az én receptem: Készíts ízlésed szerinti limonádét! Citrommal vagy citromsavval esetleg citrompótlóval, az teljesen mindegy. Egy 5 lit. üvegbe ezen kívül teszek 2 db. citromot és 2 db. narancsot karikára vágva. Ezeket alaposan megmosom. Még mosószeres vízzel is és jól leöblítem használat előtt. Jön hozzá 6-8 bodzavirág. A virágot meg kell mosni és bogártalanítani. Ha nagyon tetves, mert ilyen is van, akkor elég nehéz megtisztítani, de nem lehetetlen.
Naponta át kell keverni és kb. 3-4 nap múlva iható. Ha nagyon meleg van a konyhában, akkor 2-3 nap is elég. Leszűrve a hűtőben eláll mág pár napig.
A miénk nem túl édes, ezért higítani nem szoktuk, viszont épp ezért sűrűn kell csinálni. / ma már ritkábban, mert a Fiúk már "jól" megnőttek /.
A narancs- és citromkarikákat leöblítem és hűtőben tartva remek hűsítő a meleg nyári napokon. Héjastól megesszük mindet, persze a citrom főleg az enyém, a narancsért nagyobb a harc.
Érdemes így kipróbálni a készítését, mert egészen más aromája van a narancsoktól.

2009. május 13., szerda

Menta és túrókrém



A menta menthetetlenül elszaporodott a parányi kertemben. Két féle is van, egy csúcsos levelű és egy puhább, hullámosabb. Vagy fodrosabb? Minden esetre a gyomok már nem férnek el mellettük. Tavaly még csak a limonádéba tettem és némely hús mellé sütőben sütéskor, de nem volt vele komoly szándékom. Nem úgy az idén!
Újkrumplit sütöttem sütőben és mellé készítettem egy túrós, tejfölös, hagymás, mentás mártogatóst. A túrókrém elég sok mentát elnyelt anélkül, hogy erőteljesen kiérződött volna az íze. Kicsi só és bors került még bele.
Ha külön készíteném pl. zöldség mártogatáshoz vagy pirítóshoz, akkor még olívaolajat is tennék bele. Balzsamecetes jégsaláta volt mellé. Nem diétázunk a szétválasztó étrend szerint, de szoktam ilyesmire is gondolni. Nem éppen ebben a párosításban. A Fiúk jobban szeretik a hús--zöldség összeállítást!

Megsütöttem Fűszeres Eszter diós újkrumpliját is. Na, ennek igazán sikere volt! Igaz Eszterrel ellentétben én ebből csináltam húsos ebédet, hogy a Fiúk is jól lakjanak. Egy kis sült csirke nem rontott rajta. A zöldség azért innen sem hiányzott. A Nigella féle salátás-zöldborsós köretet csináltam meg, de nem állítom, hogy Ő is így készítette. Én, így:
  • két csomag újhagymát nagyobb darabokra vágtam és olajos, vajon pároltam, sóztam
  • 1/2 kg mirelit borsót adtam hozzá és tovább pároltam, pici vízzel
  • két saláta belső, szép fejes részét levelekre szedtem és hozzáadtam
  • befejezés előtt összevágott mentát szórtam bele

Nem kellett sokáig párolni, tul.képpen a borsótól függ az idő. A salátának is kell egy kicsivel több idő, mint gondolnánk. Sosem ettem régebben forrázott salátát, a finom ropogós saláta helyett, de ez a fajta most egészen más, ha köret a neve.

Kecskesajt


Találkozásom a kecskesajttal nem újkeletű, de a barátság vele, igen. Eddigi életemben sok mindent kipróbálhattam. Ez sokszor szó szerint értendő, mert sok minden valóban maradt a kipróbálás szintjén, de nem feltétlenül azért, mert nem akartam többé enni belőle. Az elmúlt húsz év előtti negyven évben nem volt könnyű hozzájutni különlegességekhez.
Ilyen volt nekem a kecskesajt is. Kóstoltam, többször is, de nem ízlett. Kecskeszőr szaga volt. A tejnek is. A vállalkozó kedvem nem múlt el, ezért újra kóstoltam. Tiszta, finom, jó ízű és nem kecskeszagú. Kicsit drága ugyan, de hát nem úgy kell enni, mint a mi jól bevált Trappistánkat. A készítője ugyanaz, akiről Palócprovance is írt. Nem csináltam belőle semmilyen ételt. Úgy ettük, ahogy volt, hogy érezzük az ízét.





Amivel mégis kiegészítettem, az a sült spárga volt rucola pestóval. Nekem már meg volt főzve a spárga, mert nem azon a napon akartam felhasználni, amikor vettem, ezért egy napos hűtőben való tárolás után, kicsit meghámoztam a szárak alsó harmadát és sós-cukros-citromos vízben megfőztem kb. öt perc alatt.
Egészen tavalyig sosem hámoztam meg, mert klasszul el lehett törni ott, ahol a fás rész kezdődött. Hittem én! Ha meghámozom, akkor még kevesebb esik le a végéből, mert nem ott fás, ahol törik, hanem sokkal lejjebb! Igaz, a hámozással meg a vastagságából veszít. A főtt spárga még két napig várakozott a hűtőben és közben vészesen fogyott. Nem karcsúbbak lettek, hanem egyre kevesebben. Ropi helyett spárga? Mi lett a Gyerekeimből? Így aztán vacsora lett a csirágból, nekünk sajttal, Nekik krumplival és rucola pestóval.





És még egy vacsora a spárgából. A főtt spárga maradékát sonkába tekertem és olívaolajat öntöttem rájuk a tepsiben, meg, hogy jól érezzék magukat a szoláriumban, kaptak egy kis vajat is. A vajtól remek ízük lett! Így sültek kb. 10 percig , a végén leöntöttem kb. 1 dl tejszínnel. Ezzel még 2-3 percig sültek és kész is volt. Ennyi maradék tejszínem volt, ezért kevéske lett a mártás. A vajas tejszín nagyon finom mártást adott hozzá. Saját készítésű tk. tönkölylisztes kenyérből készült sajtos prítós volt mellé és tea.


2009. május 6., szerda

Kenyérsütés és minden ami......

Igen, ismerős lehet a cím. Nem véletlen. Itt tanultam én is, és itt kaptam rengeteg segítséget és nagyon, de nagyon türelmes segítőt Margit személyében. Akkor egy betegségből lábadoztam és volt elég időm, hogy kísérletezzek, próbálkozzak és gyakoroljak, Margitnak pedig rengeteg türelme, hogy bíztasson , dícsérjen és tanácsokat adjon. A kelt tésztával is akkor kezdtem igazán barátságot kötni. Volt néhány felejthető próbálkozásom régebben, de hamar feladtam.
Először a saját kenyér sütése jutott eszembe, közben megtaláltam a honlapot és elolvastam mindent, ami ott fellelhető volt. Megpuhítottam a Férjem kenyérsütőgép ügyben / nem volt egyszerű /, és elindultam a házi kenyér gyártásának rögös útján.
Azt nem merném állítani, hogy mára profi lettem, de ha időm engedi, szívesen kipróbálok új dolgokat is kisebb-nagyobb sikerrel. Főleg, ha olyanoktól leshetem el a trükköket, mint Limara.
Akinek kevés az önbizalma vagy hamar elkeseredik a kevésbé sikerült eredmény láttán, annak ajánlom, hogy itt nézzen körül. Sok szép, nagyon szép és sok bizonyára "csak" finom kenyér és péksütemény képét nézheti meg. Érdekes látni a fejlődést és elképzelni, mennyi munka van mögötte.


Ilyen- és ehez hasonló kenyérrel kezdtem. Ma már csak akkor sütök ilyet, ha túlburjánzik az önbizalmam. Kell néha, hogy valami visszahúzzon a földre!






Ez az egyik , a jól sikerült kenyerek közül. Most már összeállíthatok egy kiállításra való képanyagot. A legjobb, hogy amióta én sütöm a kenyeret, azóta valóban teljeskiőrlésű liszt van benne, és nem színező anyag, hogy barna legyen a tészta.Régebben azt hittem a barna színű kenyér, egészséges is.

2009. április 29., szerda

Tönkölybúza

A tönkölybúza csíráztatása nem tartozik a sikeres tevékenységeim közé. Arra gondoltam, ha már esszük és sütök is a lisztjével, miért ne csíráztathatnám. Az nem derült ki a csomagolásából, hogy a mag a héjával együtt van a tasakban, én pedig nem tudom, hogyan arassam le a kicsírázott hajtásokat úgy, hogy ne kelljen megenni a maghéjat. Amíg tanakodtam, addig a hajtások ilyen szépen megnőttek. Azt hiszem enni már így nem jó / nekem nem ízlett /, de dísznek jó volt.








A mákos, mézes főtt tönkölybúza viszont legalább olyan finom, mint a kukorica. Nekem még jobban ízlett, mert a kukoricánál nem mindegy, hogy az, milyen minőségű? Azt hiszem a búzánál nincs ilyen gond.
















Ez egy tönkölybúzás, körtés, rucolás saláta langyosan, sült csirkeszárnyakkal. A búzát enyhén sós vízben megfőztem / ez már a fagyasztóból került elő /, a körtét felszeleteltem és átforgattam egy kevés citromlében.
Az öntet édes, magos mustárból, sherry ecetből, mézből és barackmagolajból készült. Olívaolaj tökéletes helyette. Só, bors ízlés szerint. A tetejére francia kéksajtot morzsoltam.
Ez egy újonnan felfedezett sajt. Sajnos nem mindég lehet kapni, pedig nagyon finom, krémes, lágy ízű. A magyar hasonló sajttal egy árban van, de ez összehasonlíthatatlanul finomabb!

2009. április 22., szerda

Ebből / is / főzök


Szeretem a chilpaprikát. Amióta megismertem, azóta sokat használom. Több, mint egy évvel ezelőtt vettem két db rücskös, narancs színű, majdnem gömbölyű paprikát. Habanero, azóta kiderült. Olyan erős, hogy még most is van belőle bőven a fagyasztóban.



Csalán és csorbóka. Gyermekláncfű néven biztosan ismertebb. Nem bio, de az udvarunkban szedtem. Van tyúkhúr és salátaboglárka is.
A körömvirág szirmait margarinba keverve kentem a gyerekeim kenyerére. Szemük se rebbent.....







Csíra minden mennyiségben! Kicsi az edény, ezért próbálkozom mindenféle trükkel, de nem tudok eleget hajtatni. A téli paradicsomnál ez biztosan egészségesebb!





Sült padlizsán télire. Sajnos keveset tettem el, mert hamar elfogyott. Padlizsán muszaka és pestos saláta készült belőle, de finom a szendvicsbe is majonézzel és egy levél zöldsalátával. Télen és tavasszal jobban szeretem a jégsalátát.




Ezt is én készítettem. Sokkal finomabb, mint bármelyik bolti vagy piaci. Sokáig azt hittem, ilyet csak disznó vágáskor lehet csinálni. Egyetlen akadály, hogy az alapanyag nem mindenhol elérhető. Persze az érzés, a hangulat semmivel nem pótolható.




Nem akarok minden alapanyagról képet betenni, csak szerettem volna megmutatni, hogy a tökfőzeléken túl is van választási lehetőség. Nálunk a tökfőzelék sem utálatos étel. A szalonna pedig nem egészségtelen, ha nem este 9-kor kezdjük enni és nem mindég ez a reggeli vagy vacsora. Csalánt enni pedig nem egy különös kaszthoz való tartozást jelent. Van helyette spenót, mángold, sóska vagy egyszerűen bármiféle főzelékféle.
Nekem az Apukám csinált először csalánfőzeléket. Azt hiszem, akkor nem ettem meg, de ez is elég volt arra, hogy emlékezzek rá, hogy ehető. A gyerekeim megeszik. Nem főzeléknek, de pl. csalános, túrós töltelékkel töltött rétesnek.