Csíkos kiflik

Amíg rossz volt a sütőm, nagyon hiányzott a kalács. Lehet, hogy minden együtt okozta a hiány érzetet, az is igaz, hogy kalács vagy más formában készülő édes kelt tészta, ritkán szokott ránk száradni. Ilyenkor az Anyukám is kap belőle, meg néha más is, de leginkább mi esszük meg. Ha kevés az időm, akkor legtöbbször gyorsan megformált kalács készül, még csak fonni sem szoktam, csak föltekerem. Ha van időm, akkor alkotni szoktam. Most is ez történt. Bármilyen bevált módon összeállított tésztából elkészíthető.

• 60 dkg fehér liszt
• 6 dkg olv. margarin
• 1 kk. só
• 2 ek. burg.pehely
• 3,5 dl tejszín és tej összesen
• 5 kk. süssina foly. édesítőszer
• 1 cs. vaníliáscukor
• 1 db tojás és 1 db tojássárgája
• 2,5 dkg élesztő
• 1 ek. kakaó 2 ek. vízzel elkeverve
• 5 dkg olvasztott margarin a tészta kenéséhez

Minden hozzávalót beteszek a kenyérsütőgép üstjébe. Alulra a folyadékot, erre a lisztet és a tojást, élesztőt a tetejére. Ha valakinek másképp vált be, akkor úgy csinálja. Természetesen gép nélkül is lehet dagasztani, de akkor az élesztőt langyos tejben fel kell futtatni.

A kenyérsütőgépben 15 percig dagasztottam a tésztát, ezután kivettem a még járó gépből, és gyorsan kettéválasztottam. A felét kitettem egy szilikon nyújtó lapra, letakartam, a gépben maradt részhez hozzáadtam a kakaót. Öt perc után ezt is kivettem és hagytam kelni.

Fél óra múlva kinyújtottam a fehér tésztát és félre tettem. Kinyújtottam a kakaósat is és egymásra tettem a két lapot úgy, hogy a világos legyen alul. Egymáshoz igazítottam a két lapot és tovább nyújtottam addig, amíg kellő vékonyságú nem lett. A kakaós lap teljes felületét megkentem olvasztott margarinnal és egy részét három-három feltekerés után elvágtam. Ezekból a rudakból formáztam kalácskákat, a többiből pedig háromszögeket vágtam és kifliket tekertem. Tepsire raktam, megvártam, míg duplájára kelt, lekentem a megmaradt tojásfehérje és tej keverékével és 180 fokon 20 perc alatt megsütöttem.

Nagyon laza, puha foszlós tészta lett. Kellően édes, de lehet ettől kevesebb cukorral is készíteni. Folyékony édesítőszer helyett kb. 8-10 dkg cukrot lehet tenni bele.

Reform gombafasírt

A gombafasírt eddig, nem tudom, mi okból, kimaradt az itthoni étrendből. Szeretjük a gombát, használom is sok ételbe, leves, köret, mártás vagy egyszerűen csak egy hozzávaló valamelyik ételhez. Gyakori alapanyag nálunk, a fasírt mégis kimaradt. Most sem ezért vettem, de valahogy így alakult. Most szembesültem azzal, hogy a gomba sokkal több sűrítő anyagot igényel, mint a hús. Minden fellehetőt bele tettem, mégis lágy maradt, de már nem akartam többet tenni hozzá. Összességében finom lett és ezután majd máskor is hozzá látok az elkészítéséhez.

• 25 dkg barna csiperke géppel apróra vágva
• 20 dkg félbarna kenyérbél szárazon, géppel morzsára vágva
• 5 dkg búzacsíra
• 5 dkg zabpehely
• 2 db tojás
• 1 nagy hagyma összevágva, olajon megpárolva
• só, bors
• 1 tk. borsikafű
• 1 mk. kakukkfű
• 1 ek. vágott petr.zöld
• zabkorpa a panírozáshoz

A kenyérnek levágtam a héját, mert saját sütésű volt és egy kicsit túlsült. Nem akartam, hogy égett íze legyen. Minden hozzávalót összekevertem és vizes kézzel kicsi gombócokat készítettem. Zabkorpába forgattam és olajban kisütöttem.

Lehetett volna még több kenyeret is adni hozzá ill. a reform hozzávalók helyett lehet sima kenyérrel vagy áztatott, kicsavart kenyérrel is készíteni. Semmi köret nem készült hozzá, elfogyott a délutáni nassolások alkalmával.

Almáslepény búzacsírával

Kaptam a szomszéd nénitől egy zacskónyi hullott almát. Ez leginkább süteménybe jó csak vagy kompótot lehet belőle csinálni, enni úgy lehet, ha körbe rágjuk, mintha egerek ették volna. Nem érdemes vele vacakolni, a sütemény szinte könyörög érte.
Néhány évvel ezelőtt kezdődött a reform ételek iránti érdeklődésem. Internet nem lévén, az újságokból szedtem össze az információt, mert egyszer csak elkezdődött a receptes újságokban is a reform. Kicsit túlzásba is vittem, de a családom szeme sem rebbent, amikor a kísérletezésem eredményeként szürke nokedli került a tányérba. Ezután jött a szürke tésztájú almáslepény. Az első lendületből kicsit visszavettem, a tésztához a lisztet kevertem, dió helyett búzacsírát használtam, meg ilyenek. Most a tészta fehér lisztből készült, dió nincs benne, viszont van búzacsíra.

• 40 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• pici só
• 2-3 ek sűrű tejföl
• 1 dkg élesztő
• 1 kk sütőpor

Robotgéppel kevertettem össze a tészta hozzávalóit. Az élesztőt nem kell fölfuttatni. Most éppen elég volt a liszthez a tejföl, de ha kell, lehet hozzá adni egy-két kanál vizet. A tésztát két részra osztottam és az egyikkel kibéleltem egy 24 x 37 cm-es sütőpapíros tepsit úgy, hogy kicsit az oldalára is felmenjen a tészta. Ráteszem az alma tölteléket és beborítom a másik tészta lappal. Mivel egyforma adagra osztottam a tésztát, ezért a második lapból maradt. Ezzel díszítettem a sütemény tetejét. Tojássárgájával kentem le és ezzel ragasztottam rá a díszítést is. Fahéjas cukorral megszórtam és 180 fokos sütőben kb. 40 percig sütöttem.

Az alma tölteléket ajánlatos a tészta készítése előtt megcsinálni, mert annak ki kell hűlni. Most több, mint két kiló alma volt, de sokat ki kellett dobni. Ha hibátlan almából készítem, akkor is bőven mérem, mert úgy finom, ha van benne sok alma.

• Legalább 1,5 kg almát meghámozok, és a robotgéppel durvára reszelem.
• 2 ek cukrot karamellizálok és erre teszem az almát
• elpárolom a levét, gyorsan, hogy ne főljön agyon az alma
• 1 cs vaníliás cukrot teszek hozzá, én bourbon vaníliát használok
• ízlés szerint még cukrot, ha van itthon, akkor barna cukrot szoktam
• ízlés szerinti menny. őrölt fahéj
• 5 dkg búzacsírát keverek bele
  

Ez elég sűrű lesz, ezért külön nem szórok semmit a kinyújtott tésztára, ez a töltelék nem fogja eláztatni. Búzacsíra nélkül diót lehet szórni a tésztára az alma töltelék alá.

Díszíteni persze nem kötelező, én sem szoktam. Most nagyon ráértem és egyébként az igazi ok az volt, hogy a tésztát nem úgy osztottam ketté, ahogy kell. Az egyik adag egy kicsit több, a másik egy kicsit kevesebb szokott lenni. A nagyobb tészta mennyiség megy a tepsibe alulra, a kevesebb pedig a tetejére kell.

Kedvenc levesem

Sokáig azt gondoltam, hogy én nem vagyok nagy leves rajongó. Mindég volt az asztalon, amikor még otthon laktam. Természetes volt, hogy hozzá tartozik az ebédhez, nem is tiltakoztam ellene. Sosem toltam félre a tányért, de ha nem ettem, az sem volt tragédia. Válogatós sem voltam, mert egész eddigi életemben a bölcsődétől, az óvodán és iskolán át a munkahelyig, mindég menzán ettem. Azt nem tudom, hogy egészen kicsi koromban mennyi küzdelem árán tömték belém az ételt, mert bizony régen szokás volt "megetetni" a gyereket az intézményekben, ha már a szülei fizetnek érte, akkor egyen az a gyerek! Nagy traumát nem okozhatott, mert az iskolában is sorban álltam ebéd osztáskor minden nap. Azután a munkahelyen is. Egyetlen dolog volt közös ebben, mégpedig a levesek mivolta. Sokféle mókás elnevezést találtak ki a levesek összetételére, mert nagyon hasonlók voltak, csak egyikben egy kicsit több volt a répa, másikban kicsit több volt a borsó, a harmadikban meg nem volt zöldség, csak sok fás állagú karalábé. Szóval, megettem, de nem rajongtam értük. Kivétel volt a jó sűrű leves, ami után valamiféle sütemény volt a második fogás. Itthon is főztem, de a gyerekeim nem akarták enni, csak akkor, ha együtt ültünk az asztalnál. Náluk valószínűleg csak a lustaság volt az oka a két étel melegítésének. Ezért aztán leginkább csak hétvégén volt, de akkor finom, tartalmas, minden jóval telepakolt levest főztem. Ma ismét ott tartok, hogy a férjem és a magam kedvére főzök leginkább levest hétközben.

Néha csak abból, amit találok itthon, de a fűszerezés miatt nagyon passzol hozzá levesbetétként az árpagyöngy és a csicseriborsó sem mardhat ki. A fűszer pedig a borsikafű,kakukkfű és lestyán.

A mostani levesnek az a főzővíz volt az alapja, amiben egy zöldséges, rakott ételhez főztem meg a karfiolt. Sajnálom kiönteni még a krumpli főzővizét is, mert sok ásványi anyag megy veszendőbe így. Általában valamilyen leves készítésekor használom el.
Most a karfiolból elég sok törmelék is maradt a vízben, nem beszélve az ízekről. Ebben a vízben főztem meg a karikára vágott répát, hagymagerezdeket, fiatal petr.gyökér szárakat és tettem bele egy 1/2 dob. kockázott paradicsomot is. Sűrű, laktató leves lesz belőle, de én szívesen eszem akár napokon át. Nem is hiányzik más utána.

• 3 db répa karikára vágva
• 10 db apró petr.gyökér
• 1 fej hagyma gerezdekre vágva
• 2 szál zellerzöld
• 1 szál lestyán zöld / ha van /
• 1/2 dob. kockázott paradicsom konzerv
• 10 dkg főtt csicseriborsó
• 10 dkg árpagyöngy
• karfiolrózsák
• sok vágott petr.zöld
• 1mk. borsikafű
• 1 mk. kakukkfű
• 1 mk. lestyán
• só, bors

Ha van friss lestyán, akkor természetesen nem kell a szárított, mert az már nagyon intenzív ízt ad, és ezt kicsit szokni kell. Az árpagyöngyöt nem kell sokáig főzni, ha puha, akkor is olyan marad, amit rágni kell, kicsit pattan a fogunk alatt.

Szilvalekvár sütőben

Az idén ellepte a piacokat, de még a zöldség üzletekbe is jutott --a besztercei szilva. Remélem ez még az eredeti és nem importált gyümölcs. Hogy miért írom ezt? Mert olvastam Dolce Vita blogján egy cikket és nagyon kétségbe estem, bár eddig is képes voltam elhinni, hogy ott csapnak be, ahol csak tudnak. Márpedig sok helyen nem szégyellik.
Két helyen vettem besztercei szilvát, de nem volt egyforma. A termelőnél a piacon 200 ft volt és ráncosabb, a zöldségesnél, szintén a piacon 140 ft volt és szebb. Először a termelőtől vettem, de másodszorra már a gazdaságosság volt a szempont. Az egyik lekvár sokkal jobb lett, sűrűbb és az íze is szilvásabb, pedig ugyan azzal a technikával készült.
Nem titok, a termelőtől vett, drágább szilva volt a jobb. A másik annyira vizes, híg lett 6 órai rotyogtatás után, hogy hozzá kellett tennem a befőzőcukrot, hogy lekvár legyen belőle, vagy főzhettem volna még kevergetve három órán keresztül.
Évek óta készítem sütőben a szilvalekvárt. Egy 1994-es Fakanál újságban már leírták a receptet, nekem is kb. akkor mondta valaki. Mindég sikerült, ha jó szilvát vettem. Három évvel ezelőtt szintén nem a megfelelő szilvából akartam csinálni, ezért nem is lett jó, de nem is ettük meg. Most azon gondolkodtam, hogy átfőzöm egy kis zselésítővel, de idén bőséges lett a lekvár mennyiség, és még így sem biztos, hogy el tudom használni. A baj az, hogy nem is fém tetővel volt lezárva, hanem régimódin, celofánnal, mégsem akart besűrűsödni.
A sütőben készítésnél nincs semmi trükk, nagyon egyszerű. Egy megfelelően nagy lábasba, ami befér a sütőbe, beleöntünk ecetet és beletesszük a magozott szilvát. Ha édesebben szeretjük, akkor a cukrot is rászórjuk két réteg szilva közé. Nem keverjük meg, betesszük a sütőbe kb. 100-140 fokon hagyjuk hat órát. Ezután kivesszük és a tűzhelyen főzzük még, amíg a leve elpárolog. Ha minden jól ment, akkor ez kb. 1/2-3/4 óra, igaz itt már gyakran kell kevergetni, mert pöfög és leéghet.
Ha készen van, üvegekbe töltjük . Lezárjuk, fejre állítjuk öt percre, azután mehet száraz dusztba.

• 5 kg szilva
• 1/2 dl 10%-os ecet vagy 2 dl almaecet
• 1 kg cukor
• 1 kk fahéj

Azt mondják a receptek, hogy annyi órát kell a sütőben főzni, ahány kg. volt a szilva, de nyugodtam maradhat még 1-2 órát. Ha későn kezdünk hozzá, akkor az idő leteltével zárjuk el a sütőt, hagyjuk benne a lábast és másnap folytassuk, de ne keverjük meg a szilvát.

A sikertelenség nem vette el a kedvem csak egy kicsit megint csalódtam.

A savanyúság eltevése is befőzés

Amikor a gyerekeim kicsik voltak, akkor a befőttek eltevése volt a legfontosabb. Néha még szörpöt is készítettem, de arról később leszoktak. Amikor nagyobbak lettek, akkor elkezdtem a lekvárokat is eltenni, de mindég volt néhány különlegesség is, mint a vegyes citrus lekvár, a répalekvár vagy a sárgadinnyés narancsos lekvár. A savanyúságokkal nem volt sok gondom, ugyanis a házi savanyú uborkát nem szerették, csak a bolti, édeskés csemege uborkát. Én viszont szerettem volna rászoktatni őket a többire is, de erre sokáig kellett várni. Ma már megesznek bármiféle savanyúságot, de csak akkor, ha nincs bolti uborka. Egy időben az anyukám próbált készíteni édeskés, kapros savanyú uborkát, de nem fogadta be a két fiú, így maradt a bolti. A zöldparadicsomot azonban ma sem igen kedvelik, én viszont nagyon szeretem. Sajnos nem tudok egyszerre három bontott üveget a hűtőben kerülgetni, ezért az utóbbi években vegyes savanyúságokat készítek. Még csípős paprikát is szoktam tenni bele, hátha így nagyobb a csábítás. Nem csinálok sokat, mert az uborkát úgyis meg kell venni készen. Ezért volt nekem mindég bőven üres üvegem a befőzéshez.
A felöntőlé sok éve ugyanaz, egy kicsit édeskés, mert egyébként mindenki azt szereti, nem a savanyú savanyúságot. Én nem szoktam kimérni, hogy mennyire van szükség, bár azt hiszem ez az első időkben valóban nagy segítség lehet. Tehát: rakjuk meg az üvegeket a zöldséggel, töltsük meg vízzel és ezt öntsük a lábasba, ez alapján mérjük ki a többi a hozzávalót. Én azt javaslom, hogy készítsünk egy kicsit több levet, mint amire szükség van, mert jól jön egy kis tartalék.
Felöntőlé:

• 3 l víz
• 30 dkg cukor
• 10 dkg só
• 1 kk szódabikarbóna
• 1 kk szalicil vagy Na benzoát
• 1 kk borkén
• 1/2 l.it. 10%-os ecet

Az ecet nélkül a többi anyagot összeforraljuk. Az ecetet csak a végén adjuk hozzá. Ízesítés: szemesbors, koriandermag, mustármag, torma, babérlevél, esetleg meggyfa levél.

Ha egy kicsit kihűlt, akkor öntsük vissza az üvegekbe, takarjuk le és két napig hagyjuk így állni. Ezalatt a zöldségek magukba szívják a lé egy részét, amit a félretett lével pótolunk. Az üvegeket most már lezárhatjuk és a helyükra kerülhetnek.

Ugyanezt használom a csalamádé eltevéséhez is, nincs külön recept. A csalamádé úgy készül, hogy külön-külön az összevágott zöldségeket alaposan besózom, kb. egy órai állás után jól kicsavarom és egy nagy tálba teszem. Elkészítem a levet és ráöntöm. Hagyom állni másnapig, ekkor teszem üvegekbe, amennyire tudom, lenyomkodom, öntök rá levet és lezárom.

Volt egyszer egy 3 éves csalamádém, olyan szép színű, világos és ropogós volt, mint mikor eltettem. Akinek meséltem, alig akarta elhinni.

Ugyan ebben a lében főztem ki a salátának való hagymás uborkát is. Nem igazi salátának való, de a recept így nevezte el. Ezt szoktam készíteni zöldparadicsomból is.

Az összevágott hagymát és kicsit vastagabb karikára vágott uborkát összekevertem, a felöntőlében 2-3 percig előfőztem, üvegekbe raktam jó szorosan és a végén ráöntöttem a forró levet. Ezt is hagytam állni két napig, pótoltam a beszívott levét és utána zártam le.

Rakott krumpli gyorsított változatban

Ez az étel is a befőzés napjaiban készült, pontosabban a lekvár főzés egyik napján. Amíg a lekvár az utolsó idejét pöfögte, addig megfőlt a krumpli. Amíg a lekvárt üvegekbe rakosgattam, addig a krumpli várt a sorára. Azután gyorsan összepakoltam egy tepsibe és kb. fél óra alatt összesült.
A recept Stahl Jutka könyvéből való.

• 1,5 kg krumpli
• 1 szál kolbász
• 15 dkg reszelt trappista
• 5 db tojás
• 2 dl tejszín
• 2 dl tej
• só, bors, 2-2 ger. fokhagyma
• 1 cs mozzarella/ én tettem hozzá/

A krumplikat meghámoztam és vastagabb karikákra vágtam. Feltettem főlni sós vízbe, amibe beletettem két gerezd fokhagymát is. Félpuhára főztem és leszűrtem. A fokhagymát ki lehet dobni,de ha marad, az sem baj.

Margarinnal kikentem egy tepsit és beleraktam a főtt krumplikat. Megszórtam reszelt sajttal, rátettem a felszeletelt kolbászt, erre került a mozzarella és leöntöttem a tojásos, tejszínes, tejes keverékkel, amibe szintén reszeltem két ger. fokhagymát és tettem bele sót is.

Az egészet betettem a sütőbe és kb. fél óra alatt 180 fokon összesütöttem. Bevallom először nem tudtam, mit várjak tőle, de muszály volt valami gyorsat főzni. Menet közben körvonalazódott a rakott krumpli mikéntje és amikor megkóstoltam, nagyon kellemes meglepetés ért. Sajnálom, hogy előbb nem találtam rá erre a receptre. Nem helyettesíti maradéktalanul az eredeti változatot, de nem is az a dolga. Nekem eddig két napos feladat volt ennek az ételnek a normál változatát elkészíteni, de ezek után felveszem a listára ezt a módozatot is.