2010. január 27., szerda

Kolbász nélkül is finom lenne




Savanyúkáposzta, mert tél van és ilyenkor a legfinomabb. A párolt savanyúkáposzta kitűnő kiegészítője az ételeknek, mert savanyúság és köret is egyben. A hurka és kolbász különösen kívánja és számos elkészítési módja van. Ezt az ételt én akkor készítettem, amikor szombaton haza jöttem a munkából és gyorsan kellett valami ebédre. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a krumplit már előző nap megfőztem héjában. A készítésnél olajon megpároltam két nagy fej hagymát, amit nagyobb kockákra vágtam. Nem akartam teljesen puhára, csak roppanósra. Tettem rá darált sós paprikát és paradicsomot is. Megszórtam fűszerpaprikával, köménnyel és erre került a kockázott krumpli. Jól összeforgattam, borsoztam, köményt szórtam rá és átsütöttem. Ennyi!


A kolbászt közben szép lassan sütöttem héjas fokhagymával és egy szál rozmaringgal.


A káposztához kevés olajon karamellizáltam két evőkanál cukrot. Rátettem a kissé kimosott káposztát, öntöttem alá egy dl fehérbort, egy kevés vizet és puhára pároltam. Sóztam és pici köményt is szórtam rá.


A hagymás krumpli annyira finom, édeskés volt, hogy a káposztával együtt akár önálló étel is lehetett volna. Én majdnem így is ettem, mert csak egy kis kolbászt vettem mellé.

Vargabéles


Időnként előkerül ez a recept, de még így sem gyakori. Nem azért, mert nem szeretjük, hanem, mert eddig nem tudtam kiszámítani, mennyi tészta kell a töltelékbe. Általában sokat főztem és nem tudtam, mit kezdeni a maradékkal. Egy darabig őrizgettem a fagyasztóban, azután sajnálkozva kidobtam. Ez azért történt így, mert a recept egy régebbi szakácskönyvből való, ott pedig az elkészítése úgy kezdődik, hogy mennyi liszt kell a rétestészta illetve a cérnametélt elkészítéséhez. Na, ez az én konyhámban--de gyanítom, az éttermekben sem--nem házi készítésű réteslappal és tésztával készül. Ezért aztán a ritka elkészítés miatt nem tudtam eddig belőni a megfelelő mennyiségeket. Az elmúlt három hónapban viszont kétszer is sütöttem, mert elhatároztam, hogy valahogy kimérem a cérnametéltet. Megfőztem 1/2 kg száraztésztát és csak a felét használtam fel, a másik fele a fagyasztóban kötött ki. Mivel én nem sós, hanem cukros vízben főzöm ki a tésztát, ezért a maradékkal nem igen lehetett mást kezdeni, mint még egy adag vargabélest sütni. A réteslap mennyisége még így sem pontos, de úgy gondoltam egy csomagggal el lehet használni úgy, hogy ne tűnjön soknak. A szakácskönyvem az ötödik oldalnál kezdődik és csak 81 ft. volt. Ennyire régi.
  • 1 cs réteslap
  • 25 dkg száraztészta-cérnametélt
  • só-cukor a vízbe
  • olaj a lapok kenéséhez
  • 50 dkg áttört túró vagy ricotta
  • 5 dl tejföl
  • 4 db tojás
  • 10-15 dkg porcukor
  • 10 dkg mazsola
  • 1 citrom reszelt héja

A száraztésztát enyhén sós, inkább cukros vízben főzöm meg, de nem teljesen puhára, hiszen sütés közben még puhulni fog. A tojások sárgáját a cukorral jól kikeverjük,hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, pici sót, a túrót és a tejfölt. Ezután belekeverjük a kifőzött és kissé kihűtött tésztát. A végén pedig a tojások felvert habja kerül bele. Bevallom, én ezt a kezemmel szoktam elkövetni, mert így lehet a legegyenletesebben elkeverni a habot a többivel. Egy legalább 3-4 cm magas peremű tepsit/ 24x35 cm-es / kikenek margarinnal / vajjal / és beleteszem az egyik réteslapot úgy, hogy az oldalára is jusson. Ezt általában egy lappal nem lehet megtenni, de lehet hajtogatni, toldozgatni. Két lap közé olajat és búzadarát lehet tenni, de én nem szoktam. Beleöntöm a tölteléket és a tetejére ismét réteslap kerül. Két réteg közé most egy kis olajat csöpögtetek, hogy a lapok majd elváljanak egymástól. Így szebb lesz.

Körülbelül 180 fokon sütöm 40-45 percig. Ha kell, takarjuk le alufóliával félidőben, hogy ne égjen meg. Én mindég letakarom, mert nekem így süt a sütőm. Langyosan, frissen az igazi, de mi hidegen is megesszük. Általában csak porcukorral megszórva szokás enni, de most először öntöttem rá házilag készült feketeribizli öntetet. Nagyon kellemes íz volt a sütemény mellé. A feketeribizli öntet egy véletlen kísérlet alkalmával született, de gyanítom, az idén szándékosan készítem majd. Ettük már fagylaltra öntve is a nyáron és nagyon finom volt.

Ezt elszúrtam! Krumplis, túrós lepény

Ez a bejegyzés a VKF-re készült volna, de nem tudom, hogyan kell időzített bejegyzést írni, ezért ez a 13-ai dátumnál jelenik meg a blogon.

Sajnálom, de azt gondoltam, azért a receptet megmutatom, mert mi nagyon jót ettünk belőle vacsorára, de vendégvárónak is jó egy pohár bor mellé.

Székelykáposzta?


Azért a kérdőjeles cím, mert nem vagyok benne biztos, hogy ezt az ételt így nevezik. A köztudatban így terjedt el, de, mint tudjuk a franciasalátának sincs semmi köze a franciákhoz. Ráadásul ennek az ételnek is van számos változata. Ezt az elkészítési módot régen egy újságban találtam. Nem tudom melyikben, de arra emlékszem, hogy a káposzta diétás változata volt az elkészítés lényege. Több, mint huszonöt éve főzöm így, és ez is azt mutatja, hogy az egészséges táplálkozásra való igény mennyire nem újkeletű. Ma legalább tízszer annyi újság van a piacon, nem beszélve a TV-népszerűsítő hatásáról. Ezzel az elkészítési móddal mégsem találkoztam eddig. Munkás hétköznapok kitűnő segítője volt nekem a kukta. Nem voltam fanatikus, nem főztem benne krumplit a püréhez, de bablevest, gulyást , csülköt és a káposztát mindég ebben készítettem. Ma már kinőtte a családom, de ez az étel még belefér, annál is inkább, mert nem szereti mindenki egyformán.
  • 1,5 kg savanyú káposzta
  • 1 fej hagyma
  • 80 dkg- 1 kg hús / oldalas,dagadó,tarja stb. /
  • 1 ek fűszerpaprika
  • köménymag ízlés szerint, babérlevél
  • 5-8 dkg rizs / el is maradhat /
  • tejföl

A kukta aljába teszem a káposzta felét. Kicsit ki szoktam mosni, mert nem szeretjük a nagyon savanyú ízeket. Erre kerül a nagyobb darabokra vágott hús, amit megsózok, esetleg egy kis borsot is lehet rá tenni. A húsra szórom a kockákra vágott hagymát és a piros fűszerpaprikát. Ha köménymagot és babérlevelet is teszek még bele, azt is a húsra szórom. A rizst szintén most teszem bele és kicsit ezt is megsózom, csipetnyi borsot teszek rá. A maradék savanyúkáposztával beborítom és felöntöm annyi vízzel, amenyi éppen ellepi. Általában 40 percig főzöm, azután elzárom a gázt és hagyom a kuktát nyomás alatt kihűlni, hiszen még addig is fől benne az étel. Ha nincs ennyi időm, akkor tovább főzöm még 15 percet, de a gőzt drasztikus módon kiengedem utánna./ ez teljesen szabálytalan, de én 30 éve kísértem a sorsot így / Amikor készen van, akkor belekeverem a tejfölt és forralok rajta egyet. Rizs nélkül teljesen egészséges, könnyű étel, de rizzsel sem megvetendő. Kenyeret nem szoktunk enni hozzá, ezért aztán semmi lelkiismeret furdalásunk sincs. A klasszikus, zsíros, pörköltes fajtájából azt hiszem nem tudnék jóízűen enni, pedig Anyukám is úgy főzi, és nem is rosszul, de nekem nem esne jól, ha mindég azt kellene ennem. Ennyi év alatt teljesen rászoktunk erre az elkészítési módra. Nem tévedés, az olaj nem maradt ki belőle, mert egyáltalán nincs benne.

2010. január 20., szerda

Csicseriborsó krém kenyérre


Az eredeti receptet a TV Paprika egyik műsorából írtam le, de amikor el akartam készíteni, kiderült, hogy a legfontosabb alapanyag nincs kéznél. Ez ugyanis egy babkrém volt, nekem pedig nem volt babkonzervem itthon. A fagyasztóban is szokott lenni előfőzött bab vagy főtt csicseriborsó, de most az sem volt. Száraz babom van több fajta is, de akkor csak másnap este készíthettem volna el, ezt pedig nem akartam. Körülnéztem a spájzomban és találtam csicseriborsó konzervet. Azt ugyan nem tudtam meg, hogy milyen ízű lehetett a babkrém, de azt igen, hogy lehet-e helyettesíteni a babot.
  • 1 ü. csicseriborsó konzerv
  • 1 nagy fej lilahagyma
  • 10 dkg bacon
  • olaj
  • bors
  • sok friss rozmaring
  • húsleves vagy zöldséglé
  • 1/2 dl fehérbor
  • a bab mellé kakukkfű

A szalonnát és a hagymát összevágom és az olajon megpárolom. Sózom, borsozom, fűszerezem és hozzáöntöm a borsót is. Ráöntöm a fehérbort és kiforralom, ezután a levessel higítom egy kicsit. Késes robotgépben pürésítettem, de lehet turmixolni is. Keverés közben olívaolajat öntöttem hozzá. Ha nagyon sűrű lenne, akkor lehet húslevessel is higítani egy kicsit, de ne legyen nagyon híg, mert már nem fog sűrűsödni és akkor nem lehet kenyérre kenni.

A bab talán sűrűbb pépet ad, a borsó konzerv nem volt annyira tapadós. A rozmaring nyugodtan kiérződhet a krém ízén, de aki nem szereti, tegyen kevesebbet bele. A szalonna sós, ezért a sózásnál kóstolgassunk. A fokhagyma csak dekoráció a képen, nem volt a receptben.

Milyen titkot nem ismerünk?



Nem volt szándékom reklámot csinálni, de ebben a bőséges árú választékban nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne különbség a külföldi és a magyar termékek között. Rehabilitáltuk a vajat és ezzel egyidőben sok-sok írást lehet olvasni az egészségtelen margarinról. Gyerek koromban csak vajat lehetett kapni és emlékszem, hogy mennyire nem szerettem azt a tömény vajas ízt, amit az okozott, hogy a vaj kemény volt és nem lehetett a kenyérre kenni. Vékony szeletekre volt vágva, úgy tették a kenyérre és, ha volt ideje olvadozni, akkor evés közben kenegették szét, ha nem, akkor haraptuk a kenyérrel együtt. Nem tartották hűtőben, mert nem is volt hűtő, mégis meg volt dermedve. Szobahőmérsékleten viszont túlságosan is felpuhult, ezért mégis csak hűvösön kellett tartani. A ma kapható magyar vajak olyan áron vannak, mint a külföldről behozott. Az ízükben és minőségükben azonban van különbség. A képen látható vaj sajnos nem tartozik a barátságos áron vásárolhatók közé, mégis tudtam venni belőle néhány darabot karácsony előtt. Már írtam, hogy a helyi CBA boltunkban néha rendkívüli akciók vannak. Egy ilyen alkalommal vettem én is ezt az ír vajat. Tudtam, hogy finom, mert egyszer már eredeti áron is vettem. Muszály volt megkóstolni, hogy mennyivel jobb a másé? Sajnálom, de tényleg jobb! A magyar vaj szintén pasztőrözött tejszínből készül, a zsírtartalma is egyezik-82%. Akkor meg mi a baj? Ennyi információ mellett szabad- vagy kell-e kételkedni? Ennek a vajnak olyan finom, lágy íze van, olyan krémes az állaga, hogy vétek főzni vele. Ezt csak enni szabad.
A csomagoláson ez áll:
Írország különleges adottságai és a dúsan zöldellő füvet legelő ír tehenek finom teje. Ez minden.
Ezeknek köszönheti a Kerrygold vaj aranysárga színét, természetes zamatát és utánozhatatlan lágyságát, kenhetőségét.
A zöld sziget aranya
A magyar vajak csomagolásán nem találtam semmilyen feliratot, ami azt akarná bizonyítani, hogy ez a legjobb. Vagy csak azokon van ilyen felirat, amit exportra gyártanak? Vagy azokon sincs semmi, csak hisznek nekünk?

Képek recept nélkül

Ettől is bizarrabb látvány volt a bolt húspultjában szembenézni egy tálcányi malac orral. Hirtelen nem is tudtam, mihez kezdenék vele, de abban biztos voltam, hogy nekem ebből venni kell. Közben eszembe jutott, hogy kocsonyába is tesznek ilyet, ha lehet disznó fejet kapni. Most nem volt tervbe véve a kocsonya, de tudtam, hogy a Férjem szívesen megeszi más formában is. Megfőztem fűszeres vízben, az orrát tele tömködtem fokhagymával és beszórtam őrölt fűszerpaprikával. Tormával, kenyérrel igazi magyaros " tapa ".




Sütőben sült fokhagyma kékpenészes sajttal / francia márványsajt néven, de Mizó árban /fejedelmi vacsora a vírusos időszakban.




A karácsonyi vásár egyetlen szerzeménye. Egyforma, de mégsem, mert igazi kézműves termék. Gyönyörű, szépséges formája és színe van! Olyan melegen tartja a teát, hogy valóságos kéz melegítő bögre.



Senkinek sem kellett már a szőlő, de sajnáltam kidobni. Majdnem egy kg volt, gondoltam kipróbálok valamit. Szőlőlé, bor, zselésítő cukor. Csak azt nem tudom még, hogy mire használjam el? Már biztosan jól össze van érve.




Az egyik karácsonyi süteménybe kellett barnított vaj. Amikor leöntöttem a kész vajat, ez maradt utánna. Meglepődtem a sós ízén, hiszen a felhasznált vaj nem volt sós.

Pacal. Tudom, megosztja az embereket, de csak szokás kérdése. Gyerek korom kissé lebecsült eledele volt, ma pedig drága és sokak által nem kedvelt alapanyag lett belőle. A gyerekeimet is hozzászoktattam és én ennek örülök.