2010. július 7., szerda

Árpagyöngyös karalábés egytál




Olyan szaftos lett ez az étel, hogy nevezhetném rizottónak is, de ez itthon készült, itthoni alapanyagból, itthoni főzéstechnikával, tehát nem lehet rizottó. Marad ez a kevésbé fantázia dús elnevezés. Ellenben nagyon finom lett.



  • 1 kg bőrös sertés császárhús
  • 10 dkg árpagyöngy
  • 4 db karalábé
  • 1 ger. fokhagyma
  • 1 cs. petr. zöld
  • bors
  • köménymag
  • borsikafű



  1. A húsról levettem a bőrt és egy keveset még a zsíros részéből is. Földaraboltam és kevés olajon elkezdtem párolni, de közben igyekeztem kicsit lepirítani, hogy pörzsanyag is képződjön.
  2. Hozzáadtam a fokhagymát, a köményt, megsóztam és felöntöttem vízzel. Addig főztem, amíg jó közepesre nem főlt. A víz szépen feloldotta a lesült anyagot az edényről, ettől jellegzetes íze lett. A mikor rászórtam a borsikafüvet, egy kicsit kezdett hasonlítani a lucskoskáposztához, de később átalakult az íze.
  3. Beleszórtam a megmosott árpagyöngyöt, öntöttem még rá vizet és tovább főztem kb. fél órát. Sóztam, borsoztam.
  4. Az összevágott karalábét csak a főzés végén tettem bele, mert ennek már nem kellett hosszú idő.
  5. A főzés végére éppen olyan szaftos / mancsos / lett, mint a rizottó. Az árpagyöngyöt nem lehet túlfőzni, ezért ma már az éttermek is felfedezték, mint rizottó alapanyagot. Két éve a borfesztiválon mindta egy séf. Akkor ettem borjúpofát is, ami nagyon finom volt. Talán egyszer még a többi kevésbé értékes alapanyag is nemesi rangot kap?
  6. Tálaláskor durvára aprított petr.zölddel szórtam meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése