Olyan szaftos lett ez az étel, hogy nevezhetném rizottónak is, de ez itthon készült, itthoni alapanyagból, itthoni főzéstechnikával, tehát nem lehet rizottó. Marad ez a kevésbé fantázia dús elnevezés. Ellenben nagyon finom lett.
- 1 kg bőrös sertés császárhús
- 10 dkg árpagyöngy
- 4 db karalábé
- 1 ger. fokhagyma
- 1 cs. petr. zöld
- só
- bors
- köménymag
- borsikafű
- A húsról levettem a bőrt és egy keveset még a zsíros részéből is. Földaraboltam és kevés olajon elkezdtem párolni, de közben igyekeztem kicsit lepirítani, hogy pörzsanyag is képződjön.
- Hozzáadtam a fokhagymát, a köményt, megsóztam és felöntöttem vízzel. Addig főztem, amíg jó közepesre nem főlt. A víz szépen feloldotta a lesült anyagot az edényről, ettől jellegzetes íze lett. A mikor rászórtam a borsikafüvet, egy kicsit kezdett hasonlítani a lucskoskáposztához, de később átalakult az íze.
- Beleszórtam a megmosott árpagyöngyöt, öntöttem még rá vizet és tovább főztem kb. fél órát. Sóztam, borsoztam.
- Az összevágott karalábét csak a főzés végén tettem bele, mert ennek már nem kellett hosszú idő.
- A főzés végére éppen olyan szaftos / mancsos / lett, mint a rizottó. Az árpagyöngyöt nem lehet túlfőzni, ezért ma már az éttermek is felfedezték, mint rizottó alapanyagot. Két éve a borfesztiválon mindta egy séf. Akkor ettem borjúpofát is, ami nagyon finom volt. Talán egyszer még a többi kevésbé értékes alapanyag is nemesi rangot kap?
- Tálaláskor durvára aprított petr.zölddel szórtam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.