2010. február 7., vasárnap

Rakott csirkemell szerecsendiós fűszerezéssel

Vasárnapi ebéd, de bármely más alkalomra és gyors vacsorára is elkészíthető, amennyiben egy kis időnk van előkészíteni. Az eredete a net-en megtalálható csirkemell torta néven futó recept.
Már írtam arról, hogy sosem volt nélkülözhetetlen alapanyag a konyhámban a csirkemell. Ami ebből elkészíthető, az csirkecombból is elkészíthető. Majdnem. Amikor a fent említett rakott ételt elkészítettem E.Margit oldalán egy fórumtársamtól kapott ötlet alapján, rájöttem, hogy lehet a csirkemellből is szaftos, omlós ételt készíteni. Most is hasonlót főztem, már nem az eredeti receptből, de nagyon hasonlóan, hiszen remekül variálható ételről van szó.
  • 1 kg csirkemell filé
  • 6 dl tej
  • 8 ger. fokhagyma
  • 25 dkg sajt
  • frissen őrölt bors
  • 1/2 szerecsendió reszelve
  • 1 kk borsikafű
  • 6 szelet bacon
  • 1 ek vaj vagy margarin
  • olaj
  • 30 dkg gomba

Azzal kezdem, hogy a csirkemellet felszeletelem és tejbe áztatom előző este. Beleteszem a fokhagymát, hogy átadja az ízét, de ne legyen erős. Másnap sütöm meg, de ha elmarad a tejes áztatás, az sem tragédia. Akkor viszont kell rá önteni kb. 2 dl tejszínt a tepsiben.

Az olajon megpirítom a felszeletelt gombát. Nagy hővel, kevergetve pirítom, nem párolom. Sózom, borsozom és borsikafüvet teszek bele.

A tepsit kikenem margarinnal és kibélelem a szalonna szeletekkel. Beleteszem a tejtől lecsöpögtetett csirkemell szeletek felét, de csak a fölső oldalát sózom meg. Borsot teszek rá, a szerecsendió felével megszórom és ráterítem a gombát. Megszórom a reszelt sajt felével és ráteszem a többi besózott hússzeletet. Ezt is megszórom szerecsendióval, borssal és beterítem a maradék reszelt sajttal. Mellé dobom a tejből kiszedett fokhagyma gerezdeket. Fél dl vizet öntök rá. Több nem kell, mert a hús sok vizet enged sülés közben. Fóliával letakarom és 30 percig sütöm. Leveszem a fóliát és még 20 percig sütöm 180 fokon. Látszólag sok folyadék lesz alatta, de ez jól jön majd a köretként tálalt rizs meglocsolásához. Nem szoktam sósra készíteni a rizst, ha van valamilyen szaft, amivel meg lehet locsolni tálaláskor.

Ezt a fajta ételt mi rizzsel szoktuk enni, mert szerencsére mindenki szereti. Lehet burgonykrokettet, sültkrumplit is készíteni mellé. Körtebefőttet ettünk hozzá, mert jobban ízlett, mint a savanyúság.

Herőke - forgácsfánk

Nálunk ez volt a neve ennek a süteménynek. Tudom, sok néven ismert, még ebben az országban is, de határon túl még inkább. Gyerek koromban nem szerettem, ma pedig sokkal gyakrabban enném, mint ahányszor készítem. Nem emlékszem, miért nem ízlett, de úgy rémlik, hogy akkor a tésztája sokkal vékonyabb volt, szinte száraz. Biztosan többször is készült, mint manapság, talán nem volt annyira változatos a sütemény készítés. Ezt viszont azért nem akarom elhinni, mert nálunk gyakran volt valamilyen sütemény, édesség vasárnaponként. Mégsem ehettük mindég ugyan azt? Szerencsére nem vette el a kedvem, hogy újból barátkozzam vele. Farsang táján, amikor sok felől hallok a fánkok sütéséről, muszály nekem is legalább egyszer-kétszer elkészíteni. Nincs családi recept, én a Magyar Konyha című újságban találtam meg a receptemet. Ez bevált,ízlik és sikerül is.
  • 25 dkg liszt
  • 1 dkg élesztő
  • 2 ek cukor
  • 0,5 dl tej
  • pici só
  • 2 ek rum
  • 0,5 dl tejföl
  • 2 tojás sárgája
  • 5 dkg vaj vagy margarin

Az élesztőt a tejben a cukorral együtt felfuttatjuk. A liszttel és a többi hozzávalóval együtt jól kidolgozzuk. A tésztából három cipót készítünk és letakarva pihentetjük kb. 1/2 órát.

Ezután kinyújtjuk kb. 3 mm vastagságúra és hullámos szélű derelyevágóval féltenyérnyi darabokat vágunk belőle. Mindegyiket hosszában bemetszük és a tészta egyik-vagy mindkét végét áthúzzuk a bevágáson. Jól felmelegített olajban néhány perc alatt világosbarnára megsütjük. Annyi olaj legyen a lábasban, hogy a tészta szinte ússzon benne. Hamar elkészül, ne legyen az olaj forró, mert akkor kívül megég, de nem sül át rendesen. Sülés közben duplájára nőlnek, legyen elég helyük a lábasban. Egyszer fordítsuk meg, hogy mindkét oldala megsülhessen.

Tálalásnál porcukrot szitálhatunk rá és baracklekvárt adhatunk mellé.

2010. február 3., szerda

Savanyúkáposztás csigák túrós tésztából

Semmi baj nálunk a tejtermékek fogyasztásával, mégis többször próbálok olyan ételeket készíteni, amibe láthatatlanul bele lehet tenni valami plusszt. Ilyen a túró is, mert a különféle szendvicskrémek mellett kenyértésztába is szoktam gyúrni. Így készült már normál kenyér, aminek az összetevői között szerepelt a túró is, és így készült ez a káposztás csiga is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a túró, ami belekerült már a lejárati idő körüli volt, tehát nyersen nem lehetett tárolni, még valamilyen krém formájában sem. Így jött az ötlet, hogy belesüssem a tésztába. Mivel a töltelék káposzta volt, jól kiegészítették egymást. A tészta hozzávalói:
  • 300 ml tejföl + víz összesen ( 1/3-2/3 )
  • 25 dkg túró
  • 15 dkg telj.kiőrl. tönkölyliszt
  • 45 dkg fehérliszt
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 ek olaj
  • 1 ek méz

A liszt mennyisége a túró nedvesség tartalmától is függ. Szükség szerint még lehet adni hozzá. A hozzávalókból a kenyérsütőgéppel tésztát készítettem. Kelesztés után két cipót formáztam és újra pihentettem kb. 10 percig. Ezután kinyújtottam, megkentem a tészta teljes felületét juhtúrós krémsajttal, erre pedig szétterítettem a kihűlt káposztát. A sajt nem nélkülözhetetlen, nyugodtan el lehet hagyni. Feltekertem és ujjnyi vastag szeletekre vágtam. A tészta csigákat sütőlemezre tettem, 30 perc kelesztés után hideg sütőben kezdtem sütni. 180 fokon sült kb.20 percig.

Káposzta elkészítése:

  • 1 kg savanyúkáposzta
  • 2 ek cukor
  • olaj+ vaj
  • 1 dl fehérbor
  • őrölt köménymag

Az olaj és vaj keverékén karamellizáltam a cukrot, rátettem a kissé kimosott káposztát, felöntöttem a borral, fűszereztem, sóztam és kiforraltam. Ezután kevés vizet öntöttem rá és a káposztát puhára pároltam.

Finom vacsora lett belőle, kicsit pikáns a káposzta, de nem kellemetlen. A túrónak köszönhetően még három nap múlva is ehető volt, mert a tészta puha maradt.

2010. január 31., vasárnap

Rántott csirke reformosan

Ne legyünk álszentek! Van olyan étel, amelyről nehezen mondunk le, hiába állítjuk néha az ellenkezőjét, amikor egy sikeresnek mondott diéta alkalmazását ecseteljük az írigykedőknek. Kevés kedveltebb étel van a magyar a gasztronómiában, mint a rántott hús. Legyen az sertés, csirke, pulyka vagy akár hal. A zsíros hús egészségtelen, a panír egészségtelen, az olajban sütés egészségtelen. Akkor mégis, mi a titka? Egyszerű! Hozzátartozik a gyerekkor ízeihez. A korombéli mai anyák ezen nőltek föl, mint vasárnapi ebéd, tehát megszerették. A szüleink is szerették, mert különben nem főzték volna. Mi is főztük, mert szerettük és azt akartuk, hogy a gyerekeink is szeressék. És ez így volt minden családban. Nekem már sikerült sok féle ételt tenni a vasárnapi asztalra, ezért a rántott hús nem lett " sztárolva". Mégis mindenki örül, ha ezt kapja. Esszük melegen és hidegen is. Ebédre, vacsorára és tízóraira, de még reggelire is. A rántott húst is elérte az egészségtelen jelző. Ezek után van, aki bevalja, hogy készíti ennek ellenére is, van, aki tagadja, de készíti és van, aki lemondott róla. Kezd elterjedni a sütőben sütés a bő olajban való sütés helyett. Kipróbáltam én is, de nem ízlett. Száraz volt. Nem a húsból csöpögő olaj hiányzott. Aki kipróbálta, tudja miről beszélek, de aki így is szereti, nem tesz semmi kivetni valót. Egészségére! Ha megtiltaná valaki, hogy olajban süssem, valószínűleg megtenném, de amíg vagyunk olyan szerencsések, hogy nem tiltja orvos, addig így sütöm.
Amitől reform címkét kapott tőlem, az a panírozás módja. Körülbelül három éve kezdtem reformálni az étkezésünket, mert muszály volt. Még több zöldség, még kevesebb zsiradék, több olívaolaj / elérhetőbb, mint a repce- és tökmagolaj /, kevesebb fehér liszt, több méz stb. Nem volt nehéz, mert addig sem éltünk félkész ételeken és nem ettünk gyorskajákat sem, de ez talán már kiderült rólam. Felfedeztem a csicseriborsót, barnarizst, csírákat, bulgurt, árpagyöngy,céklát, sütőtököt, zabkorpát stb.
Panírozás: teljes kiőrlésű tönkölyliszt vagy graham liszt /+ fehér liszt is/
tojás vízzel felverve / nem feltétlenül a spórolás miatt /
tönkölykorpa, zabkorpa, esetleg prézlivel keverve
Lassan szokott hozzá a családom, de ma már az lenne a furcsa, ha hagyományos módon csinálnám. Ezek után természeretesen olajban sütöm ki és papírtörlőn alaposan lecsöpögtetem. Nem gondolom, hogy ez a magunk áltatása, hogy így egészséges lett az olajban kisütött hús, de mindenképp kevesebb haszontalan anyagot tartalmaz. Nem akarunk lemondani erről a magyar finomságról, nem esszük minden héten, de amikor elkészítem, azt szeretném, ha jóízűen enné a családom. Azt gondolom, ha ez megmarad, talán könnyebben elfogadják a többi kísérleti kezdeményezésemet.

2010. január 27., szerda

Kolbász nélkül is finom lenne

Savanyúkáposzta, mert tél van és ilyenkor a legfinomabb. A párolt savanyúkáposzta kitűnő kiegészítője az ételeknek, mert savanyúság és köret is egyben. A hurka és kolbász különösen kívánja és számos elkészítési módja van. Ezt az ételt én akkor készítettem, amikor szombaton haza jöttem a munkából és gyorsan kellett valami ebédre. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a krumplit már előző nap megfőztem héjában. A készítésnél olajon megpároltam két nagy fej hagymát, amit nagyobb kockákra vágtam. Nem akartam teljesen puhára, csak roppanósra. Tettem rá darált sós paprikát és paradicsomot is. Megszórtam fűszerpaprikával, köménnyel és erre került a kockázott krumpli. Jól összeforgattam, borsoztam, köményt szórtam rá és átsütöttem. Ennyi!
A kolbászt közben szép lassan sütöttem héjas fokhagymával és egy szál rozmaringgal.
A káposztához kevés olajon karamellizáltam két evőkanál cukrot. Rátettem a kissé kimosott káposztát, öntöttem alá egy dl fehérbort, egy kevés vizet és puhára pároltam. Sóztam és pici köményt is szórtam rá.
A hagymás krumpli annyira finom, édeskés volt, hogy a káposztával együtt akár önálló étel is lehetett volna. Én majdnem így is ettem, mert csak egy kis kolbászt vettem mellé.

Vargabéles

Időnként előkerül ez a recept, de még így sem gyakori. Nem azért, mert nem szeretjük, hanem, mert eddig nem tudtam kiszámítani, mennyi tészta kell a töltelékbe. Általában sokat főztem és nem tudtam, mit kezdeni a maradékkal. Egy darabig őrizgettem a fagyasztóban, azután sajnálkozva kidobtam. Ez azért történt így, mert a recept egy régebbi szakácskönyvből való, ott pedig az elkészítése úgy kezdődik, hogy mennyi liszt kell a rétestészta illetve a cérnametélt elkészítéséhez. Na, ez az én konyhámban--de gyanítom, az éttermekben sem--nem házi készítésű réteslappal és tésztával készül. Ezért aztán a ritka elkészítés miatt nem tudtam eddig belőni a megfelelő mennyiségeket. Az elmúlt három hónapban viszont kétszer is sütöttem, mert elhatároztam, hogy valahogy kimérem a cérnametéltet. Megfőztem 1/2 kg száraztésztát és csak a felét használtam fel, a másik fele a fagyasztóban kötött ki. Mivel én nem sós, hanem cukros vízben főzöm ki a tésztát, ezért a maradékkal nem igen lehetett mást kezdeni, mint még egy adag vargabélest sütni. A réteslap mennyisége még így sem pontos, de úgy gondoltam egy csomagggal el lehet használni úgy, hogy ne tűnjön soknak. A szakácskönyvem az ötödik oldalnál kezdődik és csak 81 ft. volt. Ennyire régi.
  • 1 cs réteslap
  • 25 dkg száraztészta-cérnametélt
  • só-cukor a vízbe
  • olaj a lapok kenéséhez
  • 50 dkg áttört túró vagy ricotta
  • 5 dl tejföl
  • 4 db tojás
  • 10-15 dkg porcukor
  • 10 dkg mazsola
  • 1 citrom reszelt héja

A száraztésztát enyhén sós, inkább cukros vízben főzöm meg, de nem teljesen puhára, hiszen sütés közben még puhulni fog. A tojások sárgáját a cukorral jól kikeverjük,hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, pici sót, a túrót és a tejfölt. Ezután belekeverjük a kifőzött és kissé kihűtött tésztát. A végén pedig a tojások felvert habja kerül bele. Bevallom, én ezt a kezemmel szoktam elkövetni, mert így lehet a legegyenletesebben elkeverni a habot a többivel. Egy legalább 3-4 cm magas peremű tepsit/ 24x35 cm-es / kikenek margarinnal / vajjal / és beleteszem az egyik réteslapot úgy, hogy az oldalára is jusson. Ezt általában egy lappal nem lehet megtenni, de lehet hajtogatni, toldozgatni. Két lap közé olajat és búzadarát lehet tenni, de én nem szoktam. Beleöntöm a tölteléket és a tetejére ismét réteslap kerül. Két réteg közé most egy kis olajat csöpögtetek, hogy a lapok majd elváljanak egymástól. Így szebb lesz.

Körülbelül 180 fokon sütöm 40-45 percig. Ha kell, takarjuk le alufóliával félidőben, hogy ne égjen meg. Én mindég letakarom, mert nekem így süt a sütőm. Langyosan, frissen az igazi, de mi hidegen is megesszük. Általában csak porcukorral megszórva szokás enni, de most először öntöttem rá házilag készült feketeribizli öntetet. Nagyon kellemes íz volt a sütemény mellé. A feketeribizli öntet egy véletlen kísérlet alkalmával született, de gyanítom, az idén szándékosan készítem majd. Ettük már fagylaltra öntve is a nyáron és nagyon finom volt.

Ezt elszúrtam! Krumplis, túrós lepény

Ez a bejegyzés a VKF-re készült volna, de nem tudom, hogyan kell időzített bejegyzést írni, ezért ez a 13-ai dátumnál jelenik meg a blogon.
Sajnálom, de azt gondoltam, azért a receptet megmutatom, mert mi nagyon jót ettünk belőle vacsorára, de vendégvárónak is jó egy pohár bor mellé.

Székelykáposzta?

Azért a kérdőjeles cím, mert nem vagyok benne biztos, hogy ezt az ételt így nevezik. A köztudatban így terjedt el, de, mint tudjuk a franciasalátának sincs semmi köze a franciákhoz. Ráadásul ennek az ételnek is van számos változata. Ezt az elkészítési módot régen egy újságban találtam. Nem tudom melyikben, de arra emlékszem, hogy a káposzta diétás változata volt az elkészítés lényege. Több, mint huszonöt éve főzöm így, és ez is azt mutatja, hogy az egészséges táplálkozásra való igény mennyire nem újkeletű. Ma legalább tízszer annyi újság van a piacon, nem beszélve a TV-népszerűsítő hatásáról. Ezzel az elkészítési móddal mégsem találkoztam eddig. Munkás hétköznapok kitűnő segítője volt nekem a kukta. Nem voltam fanatikus, nem főztem benne krumplit a püréhez, de bablevest, gulyást , csülköt és a káposztát mindég ebben készítettem. Ma már kinőtte a családom, de ez az étel még belefér, annál is inkább, mert nem szereti mindenki egyformán.
  • 1,5 kg savanyú káposzta
  • 1 fej hagyma
  • 80 dkg- 1 kg hús / oldalas,dagadó,tarja stb. /
  • 1 ek fűszerpaprika
  • köménymag ízlés szerint, babérlevél
  • 5-8 dkg rizs / el is maradhat /
  • tejföl

A kukta aljába teszem a káposzta felét. Kicsit ki szoktam mosni, mert nem szeretjük a nagyon savanyú ízeket. Erre kerül a nagyobb darabokra vágott hús, amit megsózok, esetleg egy kis borsot is lehet rá tenni. A húsra szórom a kockákra vágott hagymát és a piros fűszerpaprikát. Ha köménymagot és babérlevelet is teszek még bele, azt is a húsra szórom. A rizst szintén most teszem bele és kicsit ezt is megsózom, csipetnyi borsot teszek rá. A maradék savanyúkáposztával beborítom és felöntöm annyi vízzel, amenyi éppen ellepi. Általában 40 percig főzöm, azután elzárom a gázt és hagyom a kuktát nyomás alatt kihűlni, hiszen még addig is fől benne az étel. Ha nincs ennyi időm, akkor tovább főzöm még 15 percet, de a gőzt drasztikus módon kiengedem utánna./ ez teljesen szabálytalan, de én 30 éve kísértem a sorsot így / Amikor készen van, akkor belekeverem a tejfölt és forralok rajta egyet. Rizs nélkül teljesen egészséges, könnyű étel, de rizzsel sem megvetendő. Kenyeret nem szoktunk enni hozzá, ezért aztán semmi lelkiismeret furdalásunk sincs. A klasszikus, zsíros, pörköltes fajtájából azt hiszem nem tudnék jóízűen enni, pedig Anyukám is úgy főzi, és nem is rosszul, de nekem nem esne jól, ha mindég azt kellene ennem. Ennyi év alatt teljesen rászoktunk erre az elkészítési módra. Nem tévedés, az olaj nem maradt ki belőle, mert egyáltalán nincs benne.

2010. január 20., szerda

Csicseriborsó krém kenyérre

Az eredeti receptet a TV Paprika egyik műsorából írtam le, de amikor el akartam készíteni, kiderült, hogy a legfontosabb alapanyag nincs kéznél. Ez ugyanis egy babkrém volt, nekem pedig nem volt babkonzervem itthon. A fagyasztóban is szokott lenni előfőzött bab vagy főtt csicseriborsó, de most az sem volt. Száraz babom van több fajta is, de akkor csak másnap este készíthettem volna el, ezt pedig nem akartam. Körülnéztem a spájzomban és találtam csicseriborsó konzervet. Azt ugyan nem tudtam meg, hogy milyen ízű lehetett a babkrém, de azt igen, hogy lehet-e helyettesíteni a babot.
  • 1 ü. csicseriborsó konzerv
  • 1 nagy fej lilahagyma
  • 10 dkg bacon
  • olaj
  • bors
  • sok friss rozmaring
  • húsleves vagy zöldséglé
  • 1/2 dl fehérbor
  • a bab mellé kakukkfű

A szalonnát és a hagymát összevágom és az olajon megpárolom. Sózom, borsozom, fűszerezem és hozzáöntöm a borsót is. Ráöntöm a fehérbort és kiforralom, ezután a levessel higítom egy kicsit. Késes robotgépben pürésítettem, de lehet turmixolni is. Keverés közben olívaolajat öntöttem hozzá. Ha nagyon sűrű lenne, akkor lehet húslevessel is higítani egy kicsit, de ne legyen nagyon híg, mert már nem fog sűrűsödni és akkor nem lehet kenyérre kenni.

A bab talán sűrűbb pépet ad, a borsó konzerv nem volt annyira tapadós. A rozmaring nyugodtan kiérződhet a krém ízén, de aki nem szereti, tegyen kevesebbet bele. A szalonna sós, ezért a sózásnál kóstolgassunk. A fokhagyma csak dekoráció a képen, nem volt a receptben.

Milyen titkot nem ismerünk?

Nem volt szándékom reklámot csinálni, de ebben a bőséges árú választékban nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne különbség a külföldi és a magyar termékek között. Rehabilitáltuk a vajat és ezzel egyidőben sok-sok írást lehet olvasni az egészségtelen margarinról. Gyerek koromban csak vajat lehetett kapni és emlékszem, hogy mennyire nem szerettem azt a tömény vajas ízt, amit az okozott, hogy a vaj kemény volt és nem lehetett a kenyérre kenni. Vékony szeletekre volt vágva, úgy tették a kenyérre és, ha volt ideje olvadozni, akkor evés közben kenegették szét, ha nem, akkor haraptuk a kenyérrel együtt. Nem tartották hűtőben, mert nem is volt hűtő, mégis meg volt dermedve. Szobahőmérsékleten viszont túlságosan is felpuhult, ezért mégis csak hűvösön kellett tartani. A ma kapható magyar vajak olyan áron vannak, mint a külföldről behozott. Az ízükben és minőségükben azonban van különbség. A képen látható vaj sajnos nem tartozik a barátságos áron vásárolhatók közé, mégis tudtam venni belőle néhány darabot karácsony előtt. Már írtam, hogy a helyi CBA boltunkban néha rendkívüli akciók vannak. Egy ilyen alkalommal vettem én is ezt az ír vajat. Tudtam, hogy finom, mert egyszer már eredeti áron is vettem. Muszály volt megkóstolni, hogy mennyivel jobb a másé? Sajnálom, de tényleg jobb! A magyar vaj szintén pasztőrözött tejszínből készül, a zsírtartalma is egyezik-82%. Akkor meg mi a baj? Ennyi információ mellett szabad- vagy kell-e kételkedni? Ennek a vajnak olyan finom, lágy íze van, olyan krémes az állaga, hogy vétek főzni vele. Ezt csak enni szabad.
A csomagoláson ez áll:
Írország különleges adottságai és a dúsan zöldellő füvet legelő ír tehenek finom teje. Ez minden.
Ezeknek köszönheti a Kerrygold vaj aranysárga színét, természetes zamatát és utánozhatatlan lágyságát, kenhetőségét.
A zöld sziget aranya
A magyar vajak csomagolásán nem találtam semmilyen feliratot, ami azt akarná bizonyítani, hogy ez a legjobb. Vagy csak azokon van ilyen felirat, amit exportra gyártanak? Vagy azokon sincs semmi, csak hisznek nekünk?

Képek recept nélkül

Ettől is bizarrabb látvány volt a bolt húspultjában szembenézni egy tálcányi malac orral. Hirtelen nem is tudtam, mihez kezdenék vele, de abban biztos voltam, hogy nekem ebből venni kell. Közben eszembe jutott, hogy kocsonyába is tesznek ilyet, ha lehet disznó fejet kapni. Most nem volt tervbe véve a kocsonya, de tudtam, hogy a Férjem szívesen megeszi más formában is. Megfőztem fűszeres vízben, az orrát tele tömködtem fokhagymával és beszórtam őrölt fűszerpaprikával. Tormával, kenyérrel igazi magyaros " tapa ".
Sütőben sült fokhagyma kékpenészes sajttal / francia márványsajt néven, de Mizó árban /fejedelmi vacsora a vírusos időszakban.
A karácsonyi vásár egyetlen szerzeménye. Egyforma, de mégsem, mert igazi kézműves termék. Gyönyörű, szépséges formája és színe van! Olyan melegen tartja a teát, hogy valóságos kéz melegítő bögre.
Senkinek sem kellett már a szőlő, de sajnáltam kidobni. Majdnem egy kg volt, gondoltam kipróbálok valamit. Szőlőlé, bor, zselésítő cukor. Csak azt nem tudom még, hogy mire használjam el? Már biztosan jól össze van érve.
Az egyik karácsonyi süteménybe kellett barnított vaj. Amikor leöntöttem a kész vajat, ez maradt utánna. Meglepődtem a sós ízén, hiszen a felhasznált vaj nem volt sós. Pacal. Tudom, megosztja az embereket, de csak szokás kérdése. Gyerek korom kissé lebecsült eledele volt, ma pedig drága és sokak által nem kedvelt alapanyag lett belőle. A gyerekeimet is hozzászoktattam és én ennek örülök.

2010. január 13., szerda

Krumplis-túrós, fűszeres lepény VKF-XXXI

Ennek a lepénynek a tölteléke többé-kevésbé állandó. A külső burkolata szokott változni attól függően, hogy mennyi időm van és, hogy mi van itthon. Volt már réteslap, levelestészta és volt a házilag előállított kenyér tészta. Ezt szeretjük jobban. Most is ez készült, mert a réteslapok a hűtőben sem bírják túlélni a felnemhasználhatóságot. A töltelék keverékét előbb csináltam meg, minthogy megnéztem volna a réteslapokat. Valamibe bele kellett tekerni, ezért gyorsan összekevertettem a kenyérsütőgéppel egy egyszerű tésztát.
  • 15 dkg telj.kiőrl. tönkölyliszt
  • 35 dkg fehérliszt
  • 1 ek. burg.por
  • 3,5 dl víz / a liszt foly.felvevő képességétől is függ/
  • 1 ek olaj
  • 1 kk só
  • 2 dkg élesztő
  • 1 ek méz
  • 2 kk görögszéna levél/ elmaradhat/

Ha a gép szép simára gyúrta, akkor pihentetem egy kicsit a tésztát, de nem kelesztem úgy, ahogyan a kenyeret kell. Tíz percnél több nem is kell. A tésztát ketté osztom és egyenként kinyújtom egy kör alakra. Megtöltöm a töltelékkel és a széleit ráhajtogatom a közepe felé a tetejére. Összenyomkodom, hogy a tészta mindenütt fedje, azután egy sütőlapra teszem, de éppen fordítva, hogy a hajtogatott része alulra kerüljön. Most sem kelesztem, csak kb. tíz percet pihentetem. Nem szoktam lekenni semmivel. Sajnos nem fér egy lapra a két lepény, ezért külön kell sütni. 180 fokon kb. fél óra. Ha nagyon pirul a teteje, alufóliával le kell takarni.

Töltelék.

  • 20 dkg maradék főtt krumpli
  • 25 dkg túró
  • 2 fej nagyobb hagyma
  • 1 db tojás
  • olaj és vaj
  • frissen őrölt bors
  • 1 kk őrölt római kömény
  • 1 kk fekete köménymag/ ez a Nigella mag, ha jól tudom/
  • 1 kk madras currypor
  • 1 mk őrölt kardamom
  • 1 mk fekete mustármag

A fűszereket az olaj és vaj keverékén megfuttatom, egy kicsit meg is pirítom. Hozzáteszem a nagyobb kockákra vágott hagymákat, megsózom és megpárolom. Langyosra kell hűteni. Összekeverjük a krumplival, a túróval, a tojással és megborsozzuk. Kóstolás után a fűszerezésen még lehet alakítani.

Szerintem langyosan a legfinomabb teával vagy más esetben fehérborral, de köretként is lehet enni, akár egy bográcsos marhapörkölt mellé. Akkor viszont a fűszerezésén enyhíteni kell. Mi már próbáltuk, finom volt. Egyetlen hátránya, hogy a töltelék nem tapad szorosan össze és néha potyog belőle a krumpli, de ez minket még eddig sosem zavart.

2010. január 10., vasárnap

Csicsóka és sütőtök köret

Szeretném jobban kihasználni a csicsóka szezont, de egyenlőre csak elméleti síkon tehetem. Sokan nem ismerik, nem lehet kapni, pedig nagyanyáink is ették, pedig lehet, hogy nem is ismerték jótékony hatását. Azt olvastam, hogy ez a növény nagyon igénytelen, ezért úgy gondoltam, elültetek belőle két gumót, hátha megkedveli a kertünk növénytermesztésre egyáltalán nem alkalmas földjét. Ha mégis megmarad, ígérem, nagyon fogok vigyázni rá. A mai ebéd körete az újonnan beszerzett csicsóka gumó és a karácsony előtt vett sütőtök lett. A sötőtök már éppen el akart fonnyadni, mert régóta nem törődtem vele, de ma egymásra találtak a zöldségek.
A sütőtököt meghámoztam és kisebb kockákra vágtam. A csicsóka hámozása kicsit munkaigényes, de ebben mindég van segítségem. Kitűnő kiskuktám a konyhában a férjem, aki szívesen elvégzi a kisegítő feladatokat és szorgosan dolgozik a kezem alá. Szóval, a csicsókát a meghámozása után szintén darabokra vagdostam. Egy tálban öszekevertem 2 dl tejszínt, 2 dl vízzel és 2 db tojással. Sót, frissen őrölt borsot tettem bele és ebbe forgattam a zöldségeket. Belekevertem az öntetbe apróra vágva azt a hagymát és fokhagyma gerezdeket is, amiket a hús páclevéből vettem ki. Olajjal kikent sütőedénybe tettem két rétegben, mert a két réteg közé zsályaleveleket tettem. A zsálya elég aromás fűszernövény, vigyázni kell vele, mert kellemetlen is lehet. Aki nem szereti, nyugodtan hagyja ki. A sütőedényt fóliával letakartam és kb.180 fokon sütöttem kb. 40 percig.
Ez a kép a páclében várakozó húsról készült. Nem is igazi páclé, mert egy tarjának erre nincs is szüksége, de a várható időhiány miatt úgy gondoltam, megpróbálom lekoppintani Nigella pulyka pácolását. Vakmerő gondolat volt, mert receptem nem volt hozzá, márpedig utólag kiderült, a só miatt nem árt pontosítani. Nekem most szerencsém volt, bár lehetett volna kevesebb sót is tenni a vízbe, ugyanis mi elég kevés sót eszünk, és ez most a sós határára került.
  • 2-3 liter víz
  • 2 ek só / nem egyforma a sók sóssága/
  • 1 normál méretű fahéj rúd
  • 1 narancs karikákra vágva
  • 1 fej hagyma gerezdekre vágva
  • 6 ger. fokhagyma megtörve
  • 1 ek durvára tört bors
  • 2 tk. őrölt kömény
  • 2 ek. sötét szójaszósz

Ezt este összeállítottam egy nagy fedeles műanyag edénybe, beletettem a húst és éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap kivettem az ízesített vízből a húst és egy -nem tévedés-zsírozott tepsibe tettem sülni, de a tetejét is megkentem és először körbe sütöttem magas hőfokon a sütőben. Ezután öntöttem rá kb. 3 dl pácoló vizet / és itt már nem mindegy, mennyi só volt a vízben /. Letakartam alufóliával és majdnem három órán át sütöttem. Mielőtt befejeztem a sütést, megkentem a húst mustár, kecsap és olaj keverékével.

  • 1 ek dijoni mustár
  • 1 ek kecsap
  • 1 ek olívaolaj

Ezt a pácot rásütöttem a húsra és a végén még rácsavartam egy citrom levét.

Hihetetlenül omlós volt a hús, nem tudom, van-e valami köze ehhez annak, hogy a sós vízben ázott egy éjszakán át. A páclé ízeiből nem lehetett felfedezni semmit, de összességében kellemes íze volt.

Related Posts with Thumbnails