2010. május 24., hétfő

Sós gofri epres rucola- és spárgasalátával

Vacsora



A fényképpel kell kezdenem. Írtam már, hogy nem akarok profi fotókért görcsölni, de szeretném, ha látványosak, figyelemfelkeltőek lennének a képek. Azt hiszem ez most nem sikerült, de közbejött néhány nem várt esemény / nem volt recept, nem működött rendesen a gofrisütő,egyéb fontos megbeszélni valók stb. / és ezért a vacsora egy kicsit elcsúszott. Siettem és a kép megkomponálására már nem volt időm.


Ilyen gyönyörű spárgát vettem azt hiszem a környéken a legdrágábban. Még most is 450 ft.-ba kerül egy 1/2 kg-o csomag. Annyira szeretem, hogy képes lennék így enni, de ehhez lehetne egy kicsit olcsóbb.

  • A spárgát most is meghámoztam, mert vastagok voltak és úgy gondoltam, hogy jobban ki tudom mérni, hol vágjam el, ha nem tartja össze a hártya a szárán. Sós, cukros, citromos vízben főztem meg kb. újraforrástól számítva 5 percig. Azután hideg vízet engedtem rá és szűrőben lecsöpögtettem.
  • A rucolát megtisztítottam, megmostam, lecentrifugáltam róla a vizet.
  • Olívaolaj, tökmagolaj, balzsamecetkrém, bors, nagyszemű só / sajnos nem Maldon /, zöldcitromlé
  • Eper és jégsaláta

A jégsalátára csak olajat és citromlét tettem; a rucolára olajat, sót és balzsamecetet, /nem krémet, de sűrűbbet, mint a magyar /; az eperre balzsamecetkrémet csöpögtettem; a spárgára és a gofrira tökmagolajat öntöttem.

Egyáltalán nem volt bizarr az eper és a többi zöldség ízének összhatása. Érdekes volt, annyi szent! Ha nem lenne ilyen rövid az eperszezon és én nem szeretném annyira nyersen, akkor talán még kísérleteznék, de most így is örülök, hogy kipróbáltam és megkóstoltam a " sós " epret.

A saláta mellé ettük a gofrit, hogy azért valamivel jól is lakjunk. Gyorsan akartam receptet találni, de gugli barátom sem tudott segíteni, vagy én voltam türelmetlen. Ezért kevertem egy sajátot.

  • 4 dkg zabkorpa
  • 10 dkg liszt
  • 15 dkg túró
  • 2 dl víz
  • 3 tojássárgája
  • 1 kk. sütőpor = 1/2 cs.
  • 3 ek olaj
  • 1 kk. só
  • 3 tojásfehérje felverve habnak

Használható tészta lett, talán egy kicsit sűrű, de nekem nem volt fontos, hogy teljesen szabályos gofrikat kapjak. Néhány kanál vízzel lehet higítani és akkor eléggé folyós lesz.

Egyáltalán nem jelentett folyamatos konyhai munkát az ételek elkészítése. Arra is volt időm, hogy az udvaron újságolvasás közben jól behűtött Cidert iszogassunk. Nagyon szeretem! Tavaly lettem Cider függő.

Szójás csirkesült kelkáposztás újkrumplival

Ebéd


Ez az étel lehet, hogy kicsit fúziós, de az is lehet, hogy egy kicsit bizarr. Mint modtam alább, ez a nap arról szólt, hogy kenyeztessük magunkat. Nekem a főzés nem nyűg, inkább kikapcsolódás. Sokat nem mond ez azoknak, akik napi kihívásként élik meg hogy főtt étel kerüljön az asztalra. / azért néha én is kerülök alkotói válságba. / Én szívesen vonulok el a konyhába, mert élvezem azt a helyzetet, amikor a végeredmény sikert arat. Igaz, néha meglepő, de szerencsére nem mulatságos.



A főzés alkotás, az alkotáshoz idő kell. Ha ihlet van, akkor könnyebb, de sokszor ihletet ad maga az alapanyag is. Segítségként pedig mindig van néhány papírcetli, ami természetesen receptet rejt és ezek kiindulási pontként gyakorta beválnak. Ha ismeretlen ízvilágú ételt akarok elkészíteni, akkor igyekszem autentikus receptet keresni és a lehető legtöbb hozzávalót felhasználni, de ha csak ízesíteni akarok valamelyik fűszerrel, akkor belekeverem a megszokottba is. Ilyenkor egyébként is arra törekszem, hogy egy- egy íz ne érződjön ki külön, hanem összhatásában legyen kellemes.




Azt olvastam valahol, hogy a kelkáposzta és saláta külsű zöld leveleit érdemtelenül mellőzzük, mert sok, és talán több hasznos anyag van benne, mint a belső sápadt levelekben. Gyönyörű új kelkáposzták voltak a zöldségesnél, ezért vettem egyet anélkül, hogy lett volna határozott elképzelésem a felhasználásáról. Újkrumplit is vettünk, mert három napra vásároltunk és kellett az alapanyag. Ebből lett a köret.
  • A krumplit tisztítás után  nagyobb darabokra vágtam és sózás nélkül kevés olajjal öszeforgatva betettem a sütőbe sülni. Gyakran készítem sütőben a krumpli köretet, mert az olajban sütést én már sok éve kiiktattam. Nem hiányzik senkinek.
  • A káposztaleveleket vastagabb csíkokra vágtam és olívaolajon összezúzott fokhagymával lepirítottam. A fokhagymát nem kell kispórolni belőle, de ne is vigyük túlzásba.
  • Öntöttem rá egy 1/2 dl vizet, szórtam bele egy kk. őröltköményt és megpároltam úgy, hogy csak egy pici folyadék maradjon alatta és még roppanós legyen. Megsóztam, borsoztam és összekevertem.
  • A megsült krumplikockákat belekevertem és készen is volt.
A csirkecombokra öntöttem 3 ek gombás szójaszószt. Ez sötét, sűrű és nagy mennyiségben gombás ízt ad, de figyelmes adagolással sokféle ételbe lehet használni. Kaptak még 3 ek balzsamecetet is / nem a drága fajtát / , sót, borsot, 1/2 zöldcitrom levét, 3 ger. összezúzott fokhagymát és 2 ek olajat. Sütőzacskóba csomagoltam a combokat és így sütöttem meg.
Összességében kellemes ízű volt, semminek nem vált ki az íze, még a köménynek sem, mert nem volt sok. A kelkáposztalevél is jól passzolt a krumplival, sőt, legközelebb még többet fogok tenni bele, mert sütés közben elég sokat veszített a mennyiségéből. Kisült belőle a víz. Azt hittem, hogy ezek a nagyon sötétzöld levelek majd keserűek lesznek, de nem volt az.
Desszertnek csak friss, vörös színű, gyönyörűen nagy és egészséges, ám kevésbé édes epret ettünk.

Csirkenyak -leves sok zöldséggel

Ebéd







  • Egy kevés olajon megpároltam egy fej összevágott hagymát és egy ger. fokhagymát


  • Hozzáadtam a karikára vágott petr.gyökereket és tovább pirítottam, pároltam


  • Reszelt zellert tettem bele, de csak azért reszelve, mert így volt eltéve a fagyasztóba / gulyáslevesbe és bolonyai mártásba szoktam így használni /


  • Ezután került bele a karikára vágott répa és kisebb darabokban a karalábé


  • Most sóztam meg csak, hogy a zöldségek ne engedjenek levet, mert akkor nem pirulnak


  • A fagyasztómban volt még paprikacsutka, petr. zöld szára csomóba kötve, zellerlevél és lestyánlevél is. Ezekből is került a levesbe, hogy kellően friss íze legyen.


  • Felengedtem forróvízzel és amikor újra felforrt, akkor tettem bele a megtisztított csirkenyakakat


  • Mielőtt készen lett volna, került még bele zöldhüvelyű bab és kimaradt véletlenül a brokkoli.


Nagyon zöldséges, nagyon friss és nagyon könnyű leves lett belőle. Ritkán szoktam lisztes sűrítést használni.

Pünkösdvasárnapi gasztro-kényeztetés; avagy egy ráérős nap ételei

Reggeli


Ha valamit úgy kezdünk, hogy az az igazság, hogy...., akkor az nem egészen sima ügy. Nálam most ez azt jelenti, hogy a néhány napos kényszerpihenő előtt a sajnálomhatönkremegy anyagokat vagy felhasználtam vagy előkészítettem valami másra. Ez történt négy db cukkinivel is, mert nyersen a kukáig ért volna az utuk, míg így a tányéron kötöttek ki.
  • Két fej összevágott hagymán megpirítottam a karikára vágott cukkiniket és egy kis borsikafű társaságában eltettem a hűtőbe
  • Egy nagy piros kalif.paprikát vastagabb csíkokra vágtam és egy kevés olajon megsütöttem, majd ez is ment a hűtőbe
  • ezt vettem most elő és egy kis vajon felmelegítettem, sóztam, borsoztam és néhány szál újhagymát is felkarikáztam hozzá
  • A hűtőben volt még néhány maradék főtt tarjaszelet / felvágott /, ezeket is el kellett használni
  • Két cs. mozzarella golyó is a végnapjait élte, ezért ezek is belekerültek

Egy sütőben is használható serpenyőbe tettem a hagymás, cukkinis ragut. Az edény közepére igazítottam és köréje tettem a tarjaszeleteket. A cukkini tetejére kör alakban rátettem a lehéjazott paprikacsíkokat és ezeket betakartam a mozzarella szeletekkel. Így került be a sütőbe és addig volt ott, amíg a sajt kellően megolvadt és a tarja átsült.

A tányérokra bőségesen került friss zöldségféle és --igaz, hogy csak fagyasztott--, de medvehagymalevéllel szórtam meg a sajt tetejét. Pirítóssal ettük.

2010. május 19., szerda

Töltött lepények vacsorára, tízóraira

Néhány napos kényszer távollét miatt el kellett használnom olyan alapanyagokat, amelyek nem bírnak már több időt a hűtőben sem. Valódi mindent bele töltelékkel készültek ezek a lepények, de semmi fölösleges íz nem volt bennük. A tészta egy egyszerű kenyértészta, de azzal a változtatással, hogy az élesztőt a liszt egy részével és vízzel külön felfuttattam úgy, mint az élesztett öregtésztás változatnál.
  • 20 dkg liszt
  • 2 dl víz
  • 2 kk cukor
  • 3 dkg élesztő

Langyos vizet használtam az összekeveréshez. Egyszerűen kézzel kevertem el. Langyos helyen kb. egy óra alatt jól felfutott az élesztő és egy előtésztát csinált. Ezt kevertem a többi liszthez és a kenyérsütőgéppel tésztát készítettem. Hozzáadtam még:

  • 40 dkg liszt
  • 2 dl folyadék /kefír + víz/
  • 2 ek olaj
  • 2 kk só
  • 2 ek burg.por
  • 3 ek lenmagpehely

Amikor a tészta duplájára kelt--rövid ideig tartott a sok élesztő miatt--két cipóba osztottam és kinyújtottam egyenként. Két különböző méretű köröket szaggattam belőle, mert a kisebb lett az alsó tészta, amire a töltelék került és a fölső a nagyobb, amivel betakartam. Ezt jól összenyomkodtam egy villa segítségével, de a biztonság kedvéért előtte megkentem tojással.

Töltelék:

  • 2 fej hagyma
  • 1 piros kalif.paprika
  • 1 cs. újhagyma szár
  • kb. 10-12 dkg sonka felvágott
  • kb. 5-6 dkg sós krémfehér sajt
  • kb. 5 dkg házi sajtkrém
  • 1 db tojás
  • bors
  • olaj

Olajon megfonnyasztottam a hagymát és a sonka maradékokat, a paprikát és a hagyma szárakat is hozzáadtam, ezután belekevertem a sajtokat is és kis hűtés után a tojást is. A kész töltelék masszát kellően ki kell hűteni, mert csak így lesz kezelhető.

A lepényeket tojással megkentem és megszórtam reszelt sajttal. 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem.

2010. május 16., vasárnap

Brokkolis kosarak kelt tésztából


Aki többször olvasta az én bejegyzéseimet, az már biztosan tudomásul vette, hogy itt sokkal több a vacsorára készülő étel, mint az ebédre való. Ez azért van így, mert az ebédet mindég előző nap készítem el az itthon maradóknak. Többnyire a férjemnek, aki kénytelen egyedül ebédelni bármennyire is nem szeret egyedül enni. Sok éves főzési gyakorlat eredménye, hogy képes vagyok egyszerre 3-4 félét is főzni, ezért sokszor készítek vacsorára is valami frisset. Az is gyakorlat, hogy a vacsora friss, de az ebéd ugyan az, mint az előző nap. Így lehet változatosan enni anélkül, hogy gyorskaján kellene élni. A munkadíjat még eddig nem sikerült kiszámolni, sem a ráfordított idő mennyiségének az árát. Mindezért azonban kárpótol, hogy együtt ülhetünk le a vacsora mellé. Sok olyan étel készül vacsorára, ami ebédként is megállja a helyét, de az élvezeti értékét erősen csökkentené az előző napi elkészítés.
A kenyérsütőgép nagy segítség a tészták elkészítésekor, de okosan kell megválasztani a bele- ill. a hozzávalókat, hogy ne legyenek kalória bombák. A zöldség és tészta párosítás akár nyerő is lehetne, de sajnos van még néhány alkotóelem, ami növeli a kalória számot. Ilyenkor van az, hogy becsukom a fél szemem és akkor csak.........
  • 20 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt
  • 10 dkg kukoricaliszt
  • 20 dkg fehérliszt
  • 3 dl folyadék / szüks. esetén még egy kevés /
  • 2 dkg élesztő
  • cukor
  • 2 ek olaj

A gép segítségével összeállítom a tésztát és duplájára kelesztem. Ezután kiadagolom és kibélelem velük a kosár formákat. Azért nem kosárka, mert ezek jóval nagyobbak.

  • 2 fej hagyma összevágva olajon megpárolva
  • 5 dkg bacon összevágva
  • 15 dkg brokkoli megfőzve és kisebb darabokra szedve
  • só, bors és borsikafű

Ezeket összekeverem és megtöltöm vele a tésztákat. Néhányat nem kosár formában, hanem kicsi lepényként sötöttem meg.

  • 2 db tojás
  • 2 dl tej
  • 2 ek burg. por
  • reszelt sajt

Ezt a keveréket elosztottam a brokkolis tészták tetején és 170 fokos sütőben kb. 25 perc alatt megsütöttem. Teával vacsora, borral vendégváró. Lehet választani.

Rozsdás marhasült


Volt egy ilyen receptem a Nők Lapjából, de a sok cetli között eltűnt. Amikor nagyon kellene, akkor nincs elég türelmem keresgélni a papírok között és gyorsan rámondom, hogy nem találom. Ilyenkor jön a net. Nem sok találat volt és meglepődtem a nagy végletek közötti választási lehetőségen. Volt olyan, amelyik szerintem egyáltalán nem hasonlított a rozsdás jelzőre. Pontosan most sem tudom, hogy mit jelöl, de az elkészült étel hasonlított a régi receptemhez.
  • 1 kg marhahús/ nekem comb szeletek /
  • 6 fej hagyma
  • 3 ger. fokhagyma
  • 2 dl száraz vörösbor
  • frissen őrölt bors
  • esetleg 1 ek mustár, de én nem szoktam tenni bele
  • víz és lassú főzés
  1. A hús szeleteket sózás nélkül lisztbe forgatva megsütöttem egy kevés olajon. Jó kis kérget is sütöttem rájuk.
  2. A hagymákat félkarikára vágtam és szintén egy kevés olajon megfonnyasztottam. Bőségesen sóztam, hogy később a húsnak is átadjon belőle. Frissen őrölt borsot tettem rá.
  3. A kisütött hússzeleteket a hagymás edénybe szedtem.
  4. Felöntöttem vízzel, hogy bőven ellepje és beleöntöttem a bort is.
  5. A tűzhelyen felforraltam és azután betettem a sütőbe kb. 3,5-4 órára 160 fokon. Közben egyszer megnéztem, hogy nem főlte-e el a vizet. Ha kell, akkor pótoljuk.
  6. Amikor készen van, akkor a leve sűrű szaft lesz, nem kell a hagymát turmixolni, mert anélkül is elég pépes. A színe mélybarna, de ehhez hozzásegít a marhahús eredeti barnás színe is.

Lehet sokkal több vörösborral is főzni és lehet mustárt, babérlevelet is tenni bele. Ízlés dolga, hogy ki-milyen fűszerezést követ.

Sajnos a marhahús nálunk még mindég nem igazi minőségben elérhető és nincs is kellő választék. Persze egy saját hentes biztosan kisegítene minden helyzetben. Nekem most marhacomb volt az alapanyag, de bármennyire is sikerült puhára főzni, a szálas húst még is csak rágcsálni kellett. Ez sajnos sokat levon az élvezeti értékéből.

A köret egy egyszerű héjában főtt burgonya volt, amit előző nap főztem meg, de csak fél puhára, hogy másnap szépen lehessen darabolni. Szépen lejött a héja így is. Sütőben sütöttem meg a darabolt, sózott és olajjal össszeforgatott burgonyát. ------Burgonyafánk is remek körete lehet.