Babos, gerslis leves

Már főztem hasonló sűrű leveseket többször is, de mindég más lett belőle, mivel pontos recept nem volt.
Néha ihletet kapok, máskor ötletet. Van olyan is, hogy egyszerűen hosszú időre megfeledkezem egy-egy  alapanyagról. Ilyenkor jön jól a blogok olvasása.
Most nem ez volt a jellemző, mert az árpagyöngyöt már nem felejtem el hosszú időre. Az összetevők alakulása pedig bizony sokszor a recept olvasgatások eredménye.
Dulmina ételeit azért szeretem, mert rengeteg ötletet adnak. Nekem ugyan nem célom a húsmentes főzés, de ezzel kiegészítve remek ételeket lehet készíteni. Ő olyan bátran keveri a zöldségeket, ami nekem eszembe sem jutna, hiszen nálam szinte mindég ott van mentőövként a hús.
A mostani leves eredetijét is nála láttam, ami ugyan ebben a formában már egyáltalán nem hasonlít rá. A hasonlóság a bab és árpagyöngy párosításban van.

Először valamiféle egytál volt a tervezet, de a főzés folyamán leves lett belőle. Az ok pedig az volt, hogy nem akartam kiönteni azt a főzőlevet, amiben először krumplit főztem, azután pedig kínaikelt egy másik ételhez.

Máskor is felhasználtam már a krumpli főzővizét leveshez, hiszen sok hasznos anyag fől ki, aminek nem a lefolyóban a helye. Néha elteszem 1-2 napra a hűtőbe, amíg bele tudom önteni egy készülő levesbe.

• apróra vágott hagymát fonnyasztottam olajon két ger. fokhagymával
• rátettem a kis kockákra vágott marhahúst
• vizet öntöttem rá és fél órát főztem
• hozzáadtam a beáztatott gyöngybabot
• só, bors, borsikafű, pici őrölt kömény, kevés lestyán
• amikor majdnem megfőlt a bab és a hús, hozzáadtam az árpagyöngyöt
• a főzés vége előtt kb. 5 perccel tettem bele csíkokra vágott kínaikelt

Ekkor került bele a főzővíz és így lett egy sűrű leves a végeredmény.
A tányérban még sültpaprikás, fetás / krémfehér sajtos / krém is került a tetejére.

Összedobok egy milánót

Na, ez az a / címben szereplő / mondat, ami nálam az elmúlt húsz évben sem hangzott el.
A milánói szósz nem az, amit mi annak gondoltunk tizen-, huszon évvel ezelőtt. Régebben én sem tudtam, mi a különbség a milánói és a bolognai szósz között, hiszen minden hasonló paradicsomos massza, milánói néven futott a menzákon, és üzemi konyhákon. Nem voltam tisztában azokkal a finom, de fontos különbségekkel, amelyek a nevét adták a szószoknak.

Ami miatt mégsem volt rám jellemző az, hogy " összedobom ", az azért volt, mert már huszon- harminc évvel ezelőtt is annyi szakácskönyvem volt, hogy a megszállott kategóriába tartoztam velük.
Sok felszínes iromány is volt köztük, de akadtak olyanok is, amelyek megpróbálták a recepteket eredeti elkészítési módjukban leírni.
Akkor persze nekem sem jelentettek sokat, de néha sikerült jó érzéssel kiválasztani a használhatókat.

Egy ilyen kicsi füzetecske írt annak idején a milánói szószról is. A gomba is szerepelt a hozzávalók között, de én sokszor kihagytam, mert jobban tárolható volt anélkül.

A legfontosabb leírás az volt a receptben, hogy több órán át kell főzni a szószt, hogy a hús szétfőljön és a mártás kellően besűrűsödjön.

A hús persze sosem főlt szét, de a mártás valóban jó sűrű lett.
Általában másnapra főztem minden ételt, ezért ennek is volt ideje órákon át rotyogni a tűzhelyen.
A recept a zöldségeket is leírta, ami akkor kicsit furcsa volt, de én is hozzátettem minden alkalommal. Igaz, nem apróra kockázva, mint a mai receptek írják, hanem reszelve.

Régebben a marhahús sem volt mindég elérhető, de hát nem ez volt az egyetlen dolog a gasztronómiában, ami hiányzott. Ma már marhahúst használok, de más hússal is meg lehet főzni, sőt, ma már az a trendi, ha valamit átalakítunk és csak sejthető az eredete. Nekem és a családomnak a bolognai szósz ilyen marad. Igaz, a piros aranyat ma már kihagyom belőle.

• darált marhahús
• reszelt zeller
• reszelt sárgarépa
• vöröshagyma apróra vágva
• olívaolaj
• kis dob. sűrített paradicsom
• darabos paradicsomkonzerv
• só,  bors, borsikafű,egy babérlevél

Annyi víz, hogy kb. 3-4 óra főzésre elég legyen.
A kész mártás nem hasonlít arra a paradicsomban úszó masszára, ami régebben a tésztára került. Ebben felismerhetők a hozzávalók és nem nyom el minden ízt az édeskés paradicsom.
Ha hozzájutok, néha parmezán jellegű sajtforgácsokat is teszek rá.
Azért jellegű csak és nem parmezán, mert olyan mifelénk nincs. Még a nagy magyar multiban sem.

A Locatelli szakácskönyvében azt olvastam, hogy az olaszok a parmezánt nem is az ételekbe teszik, hanem inkább külön eszik. Reszelni más, hasonlóan kemény sajtokat használnak, mint pl. a Grana Padano.

Velős rántotta reggelire

A belsőségekből készült ételek  manapság  a megosztó kategóriába tartoznak.
Régebben természetesebb volt, ha valaki pacalt, velőt, vesét evett. Ma már sokszor hallom, hogy pfúúújj.
Nekem szerencsém volt abban az időszakban felnőni, amikor ezekből az alapanyagokból készült az ebéd. Nekem akkor is ízlett és most sem esik nehezemre elkészíteni egyiket sem.
Igaz, a vese nem lett a kedvencem, de az sem az íze, inkább a szaga miatt.
A velő  / nem a csontból kiszedett / régebben a vesével együtt készítve, mint vesevelő szerepelt a családi asztalon.  Leginkább a disznóvágások étele volt, de később már külön is lehetett kapni a boltban.

Volt egy jól sikerült kép sorozatom a velő előkészítéséről  és az elkészült rántott velőről, de úgy elszállt, mint a fecske. Mármint a számítógépről, miközben igyekeztem igazítani rajtuk és rendszerezni. Hiába, no! Ennyit értek a géphez. Néhány órás idegroham után belenyugodtam.

A mostani rántotta abból a velőből készült, illetve abból a maradékoknak mondott velőből, ami a tisztítás során letörik, leszakad a nagyobb darabokról. Akkor ezeket bedugtam a fagyasztóba, és mostanság előszedtem. Nem volt sok, de egy bőséges adag kijött belőle két  tojással.

• Apró kockákra vágott hagymát fonnyasztottam meg olajon. Sót és borsot is tettem rá.
• Rátettem a velőt, átforgattam a hagymával, azután hagytam néhány percig, hogy kicsit összesüljön. Nem kevergettem, hogy ne essen szét.
• Amikor úgy láttam, hogy összeállt a velő, akkor átkevertem, még néhány percig sütöttem és ezután ráöntöttem a felvert  tojást.
• Kevergetve lazára, lágyra sütöttem.
• Pirospaprikával megszórtam és odaadtam a férjemnek, hogy megegye.
• Megette!

Vacsorára nem ajánlom, mert a tojás magában is nehéz étel estére, de velővel együtt különösen az.

Kifőztük Karácsony --- adománygyűjtő különszám

A nagy sikerű --  Kifőztük  -- internetes receptújság szerkesztő csapata elkészítette a Karácsonyi különszámot azzal a szándékkal, hogy felhasználhassa az újság népszerűségét adomány gyűjtésére az ünnep közeledtével.

Jó szándékú, együttérző és segítőkész emberek együttműködésére számítva úgy gondolták, hogy az eddig ingyenesen letölthető receptgyűjteményt most jótékonysági akció keretében pénzért teszik elérhetővé.
115 gasztroblogger vállalta, hogy elkészíti egy- egy ételét az újság számára, hogy segítséget nyújtson az ünnepre készülődőknek és velük együtt segítő támogatást nyújthasson a nélkülözőknek.
Hosszú a sora azoknak, akik támogatásra szorulnak. Sajnos a segítő szándék mellett is végesek a lehetőségek, ezért muszály választani.
Évről évre egyre több civil kezdeményezésre alakul adománygyűjtő akció, ezért remélhetőleg egyre bővülhet azok köre is, akik a rászorultak küzül kaphatnak belőle.
A gasztrobloggereknek sem ez az első ilyen kezdeményezése, de ez talán a legkülönlegesebb.
Példátlan számú blogger állt a jó ügy mellé, és példaértékű, önfeláldozó háttérmunkával hozták létre a szerkesztők ezt a remek receptekből összeállított és hasznos ötletekkel kiegészített újságot.

Remélhetőleg sok örömöt fog szerezni azoknak, aki letölthetik az újságot, és egészen biztosan örömöt fog szerezni azoknak, akik az Ő segítségükkel juthatnak hozzá az ajándékhoz, ami egy ilyen összefogás eredményeképpen jön létre.

Köszönjük szépen!

Sült zöldségek köret

Nálunk gyakran kerül az asztalra zöldségköret. Nincs semmi rendszer a hozzávalókban, azt főzök, ami éppen kapható és ami szép. Kedvencek azért vannak és ezek többször kerülnek a kosárba ill. a tepsibe. A fűszerezés is a pillanatnyi hangulatomtól függ, de ha éppen üres az agyam --mert ilyen is van --akkor bizony nem szégyenlem a kész fűszerkeveréket használni. Tudom, ízfokozó, meg minden, de a fűszerkeverék nem azonos a fűszersóval.

A zöldségeket, ami most sárgarépa, paszternák, burgonya volt, elég nagy darabokra vágtam és sós vízben kb. 5 perc alatt előfőztem.
A kiszedett zöldségeket lecsöpögtetve tepsibe tettem a nyers sütni való tök darabokkal és megszórtam a fűszerkeverékkel, sóval, borssal, meg kb. 1/2 dl balzsamecettel. Olajat öntöttem rá és alaposan összeforgattam.
Lilahagymát most nem tettem hozzá, pedig azt is gyakran használom.

160 fokos sütőben sütöttem takarás nélkül kb. 40-50 percig.
A balzsamecettől édeskés lett, de nem volt édes. Kívül finom sült volt, de belül puha.
A képen az a fehér folt, a ketté vágott paszternák.

A zöldségek mellé ismét olyan csirkét sütöttem, amelyre Cidert öntöttem.
A hús fűszerezése só, bors, fokhagyma, kevés csilipor és kb. 3 dl cider. Más folyadékot nem öntöttem alá.
Takarás nélkül sütöttem 160 fokon először a bőrös felével lefelé, azután megfordítottam és szépen megpirult a bőre is. Az édes almabor segített, hogy ilyen ropogósra süljön.

Paszternák lelőhely piac híján

Ez itt most a reklám helye!
Nem fizetnek érte, én mégis leírom, hogy a Tescoban vettem paszternákot. Nem járunk hetente oda, de lehet, hogy ezután többször elmegyek, mert a paszternák a szívem csücske. Nagyon szeretem, ezért a családommal  is megismertettem, és ők is szívesen eszik.
Tavaly kaptam egy nagyobb mennyiséget, de egyszer csak annak is vége lett, és azután hiába kerestem, sehol nem volt. Sajnos felénk még a piacon sem árulták. Valószínűleg nincs kereslet, ezért nem termelik.
No, de majd ezután gyorsan elterjed. Hála a gasztrobloggereknek, felhívják a figyelmet az egészséges, de méltatlanul háttérbe szorított vagy elfeledett zöldségekre.
A paszternák nagyon finom megsütve, köretnek. Gyerek koromban ettem , onnan emlékszem rá, de akkor leginkább csak levesbe tették. Ma már a divatos és egészséges zöldség köretek egyik alapanyaga lehetne.

Talán egyszer a kerekrépa is újra ismert- és elterjedt lesz.

Sajtcsipsz levesbetétnek

Elkallódott birsalmasajtot találtam. Azt tudtam, hogy rendesen ki lett szárítva amikor készítettem tavaly, azt is láttam, hogy szépen elállt hónapokig. Azután megfeledkeztem róla, vége lett az ünnepnek, jött a jobb idő, és már nem is hiányzott. Nyáron kicsit megolvadt, rászáradt a zsírpapír, de más baja nem lett.
Gondoltam megsütöm vele a birsajtos sütiket Ms. Poppy receptje alapján, de mire rászántam volna magam, már hűlt helye volt a sajtnak. Van már utánpótlás, de azt megint elcsomagoltam, hogy el ne fogyjon idő előtt. Biztosan finom az a sütemény, de egyenlőre elnapoltam.

Vártam már a sütőtök szezont. Talán én is titokban már az őszi zöldségeket kerestem, mint Szepy, mert hetek óta sütőtöklevest, köretet, muffint és süteményt készítek folyamatosan. Azt hiszem ezt egyenlőre nem tudjuk megunni.
Szeretem a kanadai tököt, mert jó vele dolgozni, szeletelni, pedig sajnos nem mindég édes. Így megsütve nem is esett jól, mert szinte ízetlen volt. Régebben szívesen ettem a sült tököt, pedig én akkor sem tettem rá sem cukrot, sem mézet, mégis volt íze.
Sült tökből az idén főztem először levest, eddig csak bedobáltam a fazékba és úgy főztem össsze a többi alapanyaggal. Ennek más volt az íze. Talán finomabb is. Érdemes kipróbálni.

Ezt a sajtcsipszet nem a töklevesbe készítettem, hanem egy brokkolikrémlevesbe.
Nem nagy munka, de különleges levesbetét lesz belőle.
Lereszeltem 15 dkg trappista sajtot és egy kiolajozott alufóliával bélelt tepsire szórtam.
170 fokos sütőben kb. 10 percig sütöttem.  A széle jobban megsült, de nem égett meg. Az egész sajt törékeny lett a kihűlés után.  Kicsit ráragadt az alufóliára, de le hetett húzni róla.

Ha vastagabb rétegben szórjuk a sajtot és kb. 160 fokon  10-12 percig olvasztjuk össze, akkor  egy vágható sajtlepényt kapunk. Ez is nagyon finom levesbetét.