Párolt zöldségsaláta focacciába töltve

Vacsorára készült a maradékok gazdaságos felhasználásával. Az alaplé készítésekor két répát vékony lapokra vagdostam végleges szándék nélkül. Játszottam, próbálkoztam és élveztem, hogy milyen szépek. Sajnos nem lehet teljes egészében felvagdosni, ezért jött jól az alaplé készítés, persze lehetett volna egyébként más felhasználási módot is találni. A cukkini pedig eredetileg a rizottóban végezte volna, de közben sikerült beszerezni a brokkolit és ez a párosítás jobban tetszett.

• Összevágtam egy nagy fej hagymát nem túl vékonyra és szálasra, nem kockára.



• Olívaolajon megpároltam 5 ger. új fokhagymával együtt.



• Hozzáadtam a répaszeleteket és rövid ideig pároltam.



• Ezután következett a cukkini szintén rövid ideig, hogy ress maradjon.



• Só, frissen őrölt bors



• Amikor langyosra hűlt, zöldcitromlét csavartam rá és tökmagolajjal öntöztem meg, attól olyan zöldes színű a tányér.

Délután sütöttem a lecsöpögtetett tejföl savójával egy lepénykenyeret. A megkelt tésztát megbökdöstem az ujjaimmal, mint a focacciat, megsóztam a tetejét , megszórtam rozmaringgal és megöntöztem olívaolajjal. 180 fokos sütőben sütöttem 20 percig.

• ezt a lepényt fölvagdostam és egy-egy darabot kettévágtam



• ebbe pakoltam bele a zöldséget jó bőven



• nagyon finom és laktató vacsora volt annak ellenére, hogy nem volt benne hús, de aki sütött és evett már friss kenyeret, az tudja, hogy akár üresen is meg lehet enni

A frissen sütés nem azt jelenti, hogy akkor vettem ki a sütőből, néhány órát azért várhat megsülve, de attól az még friss és nem bolti! Én sem állok mindég a sütő előtt, bár a konyhát már eléggé belaktam.

Rebarbarás áfonyás morzsasüti

A morzsasüti fogalmával már megismerkedtem egy-két éve, mégis úgy alakult eddig, hogy nem sütöttem meg. Biztos voltam benne, hogy nem bonyolult elkészíteni, ezért most már éppen ideje volt nekilátni. A gasztroblogok hemzsegnek a rebarbarás receptektől, főként az édességektől. Rebarbara és mandulás morzsa. Ennyiből áll ez a méltatlanul mellőzött édesség.



A rebarbara mennyiségét nem tudom dkg-ban megadni, mert hámozás után jócskán veszít a súlyából és egyébként sem akartam lemérni, mert itt nem fontos a pontos gyümölcs mennyiség. Lehet bátran használni, mert sütés előtt úgy is össze lesz párolva. Amikor készen lett, akkor láttam én is, hogy ez elég kicsi mennyiség és ekkor kerestem hozzá megfelelő sütőformát.

• kb. 10 dkg vaníliával ízesített cukrot kissé karamellizáltam 3 ek mézzel; beletettem kb. 3 dkg vajat , elkevertem és hozzáadtam az összevagdosott rebarbarát és
  kevés víz hozzáadásával puhára pároltam
• amikor egy kicsit meghűlt, akkor kivajazott sütőformákba tettem
• megszórtam fagyasztott áfonyával / csakhogy fogyjon az is /
• rászórtam a morzsát
• 180 fokon 20 percig sütöttem

Morzsa

• 5 dkg liszt
• 5 dkg darált mandula
• 5 dkg vaj
• kb. 2,5 dkg nádmelaszos cukor

Ezeket a hozzávalókat kézzel morzsoltam össze és elosztottam a két sütőedényben.

Nem tudom, hogy az eredeti rebarbarás morzsasütinek mi a receptje, de szerintem a vajas mandulás morzsa felülmúlhatatlan. Ropog és ízletes. Semmivel nem helyettesíthető. Persze lehet morzsát készíteni mandula nélkül is, vaj nélkül is, én is fogok biztosan, de annak az íze messze lesz ettől. A vaníliafagylaltot még el tudtam volna fogadni mellé, de nem volt itthon, mert természetesen most sem teljesen előre elgondolt módon történt a főzés. Nekünk így is elég édes volt, az áfonya pedig pikáns, de nem savanyú. Kellene ültetnem rabarbarát, meg csicsókát, meg mángoldot, meg medvehagymát, meg........meg kellene egy kert.

Bagett készítése fázisképekkel

Bármilyen hihetetlen, eddig én még nem sütöttem bagettet. Pontosabban sütöttem, de a tészta formázása nem volt ilyen szabályos. Talán csak szerencsém volt, hogy a kész termék megkaphatta a bagett nevet, mert erősen hasonlított rá. Nézegettem már egy ideje, de úgy voltam vele, mint sok más gyönyörően megformázott péksütivel, hogy én ilyet nem tudok, de a lényeget igen. A tészta elkészítése és "valamilyen " formázása mindég összejött, de kihívásnak tekintettem minden elmaradt technikát. Amikor valami miatt kényszer pihenőn vagyok itthon, akkor szoktam elővenni a kihívásokat.

Annyira megtetszett ez a formázás és annyira nem találtam nehéznek, hogy második alkalommal már mini bagetteket sütöttem. Igaz, ebben volt már némi csalás, mert meguntam a hajtogatást és egy részét hanyag eleganciával a lentebb látható fokozatban egyszerűen végig tekertem. Kicsinek tökéletes lett, még ha a végein látszik is a kegyes csalás.

Értem én a lényeget, de valószínűleg nekem vékony lett a kinyújtott tésztám, mert a megsült nagy bagettnél látszik a duplán feltekert tészta a bevágás alatt. Gyanítom, hogy ennek nem kellene látszani.

Az összecsipkedés először nem akart úgy maradni, de kicsit erőszakosabban nyomkodtam meg, és ez már hatott. Azért ez már bagett forma, nem? Gyakorlat teszi a mestert, nem ez volt az utolsó ilyen formázásom, de szándékosan nem a legjobb végeredményt akartam megmutatni, mert odáig bizony rögös út vezet és a tanulópénzt is meg kell fizetni, hacsak valaki nem olyan őstehetség, mint Limara.

A tészta hozzávalóit most nem írnám le, mert csak a formázást akartam megmutatni, de könnyen lehet receptet találni hozzá, mert nem szigorúan egy receptből lehet elkészíteni.

15 db-ot tekergettem. Hát csoda, hogy eluntam? Egyébként is kicsit türelmetlen vagyok, most is gyorsan látni akartam a végeredményt.

Lehet, hogy ez a malőr is ennek a türelmetlenségnek köszönhető? Ettől csúnyábbakat sütnek a profi pékek, / kivételek mindég vannak / és az még nem is ilyen finom.

Hagymácska édesen

Limara hagymácskája teljesen elvarázsolt! Szép és biztosan finom is, ebben nem szabad kételkedni. A sült hagymát nagyon szeretem és általában nagy hagyma evők vagyunk, nem volt kétséges, hogy ezt meg kell sütnöm.

A képen nem látszik ugyan, de a tésztán nem hagyma van, hanem cukorral összedarált mazsola. Miért? Azért, mert krónikus kalács hiányom volt már, és a család azt eszi, amit én főzök vagy sütök. Márpedig én most kalácsot akartam enni. A hagymácska formázása viszont annyira megtetszett, hogy mindenképpen meg akartam csinálni. Limara leírásából ugyan nem derült ki számomra, hogy a tésztát ő feltekerte-e, de én tekertem rajta néhányat, mielőtt a középső gombóc köré hajtottam. A tésztát megkentem olvasztott margarinnal és erre szórtam a cukros mazsolát.

A tészta utolsó csíkjait bedugdostam a többi alá, hogy ne nyíljon szét. Tojással megkentem és dekor cukorral szórtam meg. 180 fokos sütőben sütöttem 15 percig, azután letakartam és tovább sütöttem még 15 percig.

• 60 dkg liszt
• 3 dl tejszín
• 2 ek burg.por
• 1 tojás és egynek a fehérje
• 2,5 dkg élesztő
• 3 kk. süssina
• 1 ek vaníliás cukor /saját /
• 5 dkg olvasztott margarin
• 1 kk só

Ebből a tésztából készítettem, de normál kalácstészta receptje is jó.

• Közben megnéztem Maci pogácsáját, ami az ötletadója ennek a hagymácskának, és először azt hittem, hogy ugyan ilyen tésztából készült és, hogy az is édes
• A következő ez a fetasajtos változat lesz, mert nagyon hívogató és kiderült, hogy a tészta cikkek nincsenek föltekerve
• Az én édes hagymácskámnak pedig a rózsa kalács nevet adtam
• Nem túl eredeti, de ez jutott eszembe, mert erre hasonlít

Kacsacomb és újkrumpli

Ez az ebéd is részben a hűtő ill. főként a fagyasztó kiürítését célozta. A kacsacombokat akkor vettem, amikor szépet láttam a boltban és lefagyasztottam. A savanyúkáposzta pedig szinte minden napos vendég volt a hűtőben egészen tavaszig. Nem ez, hanem mindég egy másik csomag. Ez az utolsó vásárlás egy hideg tavaszi napon történt. Még nem tudtam leszokni a káposztáról és még nem volt időm rászokni a friss, új zöldségekre. Az újkrumplinak viszont nem tudtam ellenállni. Sőt, a hagyma is új főzőhagyma volt, amit ilyenkor még csokorba fogva árulnak. Ezért aztán adott volt egy vasárnapi ebéd, ami segít a hűtő kiürítésében is.

• Sült kacsacombok hagyományos fűszerezéssel





• Párolt savanyúkáposzta, amihez cukrot karamellizáltam, mielőtt rátettem a kissé kimosott káposztát





• A krumplit megsütöttem sütőben és azután kevertem össze a párolt hagymával.

Részletes receptet szándékosan nem írok, mert ahány ház, annyi szokás. Ráadásul ezek ismert ételek, nem hiszem, hogy valaki is innen akarná megtanulni.

Teljeskiőrlésű tönkölynokedli másnap

Ennek a bejegyzésnek az adta a jelentőségét, hogy megmutassam, hogy a nálunk ismert tésztákból is lehetne az olasz tésztákhoz hasonlatos ételeket készíteni. Nálam már régebben is voltak olyan másnapos ételek, amihez a megmaradt nokedlit használtam, de nem pörkölt mellett. Mindég többet készítek, mint amennyit meg tudunk enni egy alkalommal, mert naponta nem szeretem csinálni, viszont fel lehet tuningolni és másnapra is lessz egy ebéd.
Régebben az volt a kedvenc újra hasznosítás, ami egy kicsit hasonlított a túróstésztához, de volt olyan is, amihez sok hagymát pároltam, pirítottam és összekevertem a tejfölös nokedlivel. Sütőben, sajttal a tetején egy kicsit összesütöttem. Nagyon finom volt! Tojásos nokedli után volt, hogy pörkölt került mellé, pörkölt után pedig az előző változat volt az ebéd. Most is tojásos nokedli után maradt egy jó adag, amivel kezdeni kellett valamit.

• Olajon sok, durvára vágott hagymát pároltam. 1-2 ger. fokhagymát is tettem hozzá.
• Egy csomó újhagymának a zöld szárát összevagdostam és ezt is hozzáadtam.
• Tettem bele felkarikázott kolbászt és kisütöttem egy kicsit a zsírját mielőtt krémfehér sajtot tettem bele összemorzsolva.
• Borsoztam és összekevertem a nokedlivel.

Nagyon szeretjük a sok hagymát és ez, meg a sajt már magában is nyerő párosítás. Hagyományos ecetes fejessalátát ettünk hozzá, ami szintén maradt előző napról.

Epres pohárkrém feketeribizli öntettel

Eper és tejföl. Eddig sosem hallottam róla, de már ezért megérte, hogy a gasztroblogok közelébe kerültem. Sok leírásban olvastam, hogy az újdonság élményével hatott a megkóstolása. Egy leírásban Max felé találtam utalást, de sajnos nem tudom, mi volt az eredete. Kerestem, de nem találtam meg a receptek között.












Megkóstoltuk és nagyon finomnak találtuk. Hihetetlennek tűnt, hogy egy kis mézes tejföl---persze nem a híg változat----meg az eper ilyen finomságot alkosson. Meggyőződtünk róla és megtarottuk szép emlékeink között.

Egy másik alkalommal készítettem házi krémsajtot lecsöpögtetett tejfölből és ezt kevertem össze felvert tejszínnel, meg mézzel. Ezzel rétegeztem a kissé megtört epret. A tetejére házi feketeribizli öntet került. Először kihívásnak tűnt ekkora pohár édesség, de könnyen legyűrtük. Bármelyik piskótás desszert mellett megállja a helyét. Sokkal könnyebb és elkészíteni is egyszerűbb.

• 3 doboz sűrű tejföl / 330 gr.-osak /
• 1 dob tejszín / 2 dl /
• ebből lett 65 dkg krémsajt
• Befogtam egy új, kicsit lazább szövésű konyharuhát és ebben csöpögtetem le a tejfölt vagy kefírt. Szerintem mindenképpen felfüggesztve kell tárolni, amíg csöpögtetjük, mert így sokkal több savót enged ki magából. A szűrőben nincs rajta nyomás, ami kipréselné a folyadékot, de a saját súlya segíti ebben. A szűrőben már csak akkor lehet valamivel lenyomni, ha kicsit megsűrűsödött és még keményebbre akarjuk készíteni. A felfüggesztett módszerrel azonbam nem kell mást tenni, csak várni a megfelelő ideig.

Dőzsöltünk a pohárkrémmel, de készítettem kenyérre kenhető krémet is és még maradt egy tészta ételre való adag sajtkrém is. Így már elég kifizetendőnek tűnik az itthoni elkészítése.