Sült libamell burgonyagratinnal

A libamell volt a ráadás ebben az ételben, mert igazából a burgonyát akartam ilyen módon elkészíteni. Nem egy mai felfedezésű recept, biztosan sokan hallottak róla, de talán úgy, mint engem,visszatartott  sokakat az elkészítés módja. Pontosabban a burgonya előkészítése sütésre.

Sajnos a képen nem látszik, pedig igazi talapzatot készítettem belőle. Nálam ugyanis az élvezeti érték fontosabb, mint a kép, ezért nem csinálok 25 képet csak 2-3 db-ot, hogy ne hűljön ki. Nem rendezem át a tányért sem közben, hogy jobb szögből készülhessen a kép. Talán majd egyszer eljutok oda is.

Ezzel a hasznos segítővel nagyon egyszerű volt vékony szeletekre vágni a krumplit. Ha ilyen nincs, akkor az uborkagyalu is jó lesz. Késsel azt hiszem ez elég reménytelen vállakozás.

Nekem legalább 1kg krumpliból készült.

 

Vajjal kikent tepsibe tettem a karikákat. Szigorúan egyesével, kicsit fedve egymást vagy szorosan egymás mellé. Csak enyhén sóztam, mert nagyon vékonyak voltak a krumplik.

Két-három sort tettem egymásra, utánna meglocsoltam a tejszínnel, ezután ismét krumpli, majd megint kevés tejszín, amíg el nem fogytak a karikák.

A végén ráöntöttem az összes folyadékot és takarás nélkül sütöttem 180 fokon kb. egy órát.

•  60 dkg kissé szétfövő burgonya
• só, bors, szerecsendió
• 2 dl tejszín
• 2 dl tej
• vaj

Szeletelés után nagyon szépen látszódott a sok krumpli réteg. Át is sült és megpuhult teljesen.

Vajban sütött cukkinirudak voltak mellé. Ezeket reszelt fokhagymával sütöttem össze.

A hús szaftjába tettem 2 ek vörösboros hagymalekvárt és balzsamecetet, majd besűrítettem. Botmixerrel pépesítettem és egy pici mézet is adtam hozzá.

A körteszeleteket vajban sütöttem meg erős tűzön, hogy ne essen szét. A salátaöntet magos mustárból, mézből és világos balzsamecetből állt. Rómaisaláta levelekre tettem a körtét és meglocsoltam az öntettel. 

Petrezselymes uborkaleves sajtosgaluskával

Olvastam néhány uborkaleves receptet, de bevallom egyiknél sem éreztem, hogy meg kellene főznöm. Szeretem én is az uborkát, de valahogy nem vonzott a hideg leves. Keresgéltem a papírjaim között , és találtam egy Stahl J. receptet. Ez viszont megtetszett. Hidegen és melegen is fogyasztható. Nekünk langyosan is ízlett, mert kint még meleg volt.

• 
  
  10 dkg friss petr.zöld
• 
  
  kb 30 dkg kígyóuborka
• 
  
  2 ger. fokhagyma
• 
  
  1 ek vaj
• 
  
  7 dl alaplé
• só
• 
  
  bors
• 
  
  1 ek liszt
• 
  
  2 dl tejszín

Ezek a recept hozzávalói, de szerintem egyáltalán nem kell ehhez ragaszkodni. Mindenki a saját ízlésének megfelelő arányban teheti bele az alapanyagokat. Persze akkor nem lesz ugyanilyen, de biztosan nagyon finom lesz. Egy recept remek kiindulási alap lehet egy kis fantázia mellett.

 

Mérleget én sem használtam. A receptet is átalakítottam egy kicsit, de cseppet sem bántam meg. 

• 
  
  Egy hatalmas csokor petrezselyemzöldet tépkedtem a turmixba és két nagy uborkát vagdostam föl.
• 
  
  Egy fej lilahagymát is tettem bele és a két gerezd fokhagymát is.
• 
  
  Öntöttem bele kb. fél dl vizet, hogy a turmix működni tudjon.
• 
  
  A vajat egy lábasban megolvasztottam és egy újabb ger. fokhagymát tettem rá reszelve.
• 
  
  Ezután beleöntöttem a turmix tartalmát és rövid idő alatt összepároltam.
• 
  
  Ráöntöttem a zöldségalaplevet / nekem ez volt /, megsóztam és fölforraltam.
• 
  
  Ezután került bele a sajtosgaluska, a bors.
• 
  
  Pár perces főzés után behabartam a tejszínnel. Újraforralás és készen is van.

Stahl J. petrezselymes pirított zsemlekockákat ajánl hozzá, de nekem gyorsabb volt ezt megcsinálni. Úgy készült, mint a vajasgaluska, de tettem a masszába reszeltsajtot is.

Amilyen egyszerű, olyan finom.

A spanyol gazpacho

Ez a leves szintén sokáig váratott magára. Hideg leves, ezért nekem csak a nagy melegben esik jól. A meleget viszont elég jól bírom. Vagy inkább ne nyavajogjak, ugye?
Recptem volt már tíz évvel ezelőttről is, de szereztem hozzá még többet. Újságból, TV-ből, net-ről. Nagyon hasonlóak, mert, mint kiderült, ez sem kőbe vésett recept alapján készül.
Azután eszembe jutott a nagy könyv. Találtam abban is és amellett döntöttem. A mandula, mint hozzávaló, valahol emlékeimben élt. 

Itt vannak a gyönyörű hozzávalók a turmix edényében. A mennyiségek tetszőlegesek, mert nem biztos, hogy minden zöldséget egyformán szeretünk.

Recept a Szakácsok könyvéből: 

• 1 nagy szelet fehérkenyér a héja nélkül
• 1 zöld paprika kimagozva / nekem piros volt, mert finomabb /
• 1 kis hagyma összevágva
• 2 ger. fokhagyma
• 1/2 uborka meghámozva, kimagozva / én nem hámoztam meg /
• 3 nagy érett paradicsom kimagozva, meghámozva
• 6 egész mandula blansírozva
• só
• 1 csipet őrölt rómaikömény
• frissen őrölt bors
• 5 dl víz
• 1 ek. aprított petr.zöld
• 1 dl olívaolaj

A kenyeret áztassuk be egy nagyon rövid időre vízbe, és nyomkodjuk ki.  Tegyük a turmixba és mindent a vízzel együtt törjünk össze.
Kóstoljunk és fűszerezzünk.
Az olajat kihagyhatjuk és csak tálalásnál öntsünk a tányérokba. A kihűlt levesbe bele dermed az olaj.

 A leves hozzávalóiből vagdostam össze apróra és ezeket a zöldségeket tettük e levesbe betétként.
Ezek is tetszőlegesen választhatók ill. el is hagyhatók.
A leves sűrű lesz, de lehet higítani.
Tálalás előtt hűtsük be, vagy ha nincs időnk, mint nekem, akkor néhány jégkockával jól forgassuk össze a turmixban, és már is tálalható.

A csatnik hozzávalói

 Ezt a szárított csilipaprikát néhány hónapja fedeztem fel a helyi boltban. Talán több is, mint fél éve. Sajnos gyorsan el is tűnt és azután folyamatosan kerestem, bármerre jártunk. Sehol nem volt, viszont újra megjelent a boltban. Már írtam többször, hogy én meg vagyok elégedve a CBA-val. Szeretem ezt a tört paprikát, sokat használom azóta, bár nekem van a fagyasztómban is mindég csilipaprika.

Ezeket is ebben a boltban vettem. A balzsamecetben ugyan olyan alkotórészek vannak, mint bármely másikban. Megnéztem a többit is,/ három félét /  amit itthon találtam. Szőlőmust, szőlőlé, biológiai erjesztés, karamell, fa / tölgyfa / hordóban érlelt. Talán ebben egy kicsit kevesebb a tartósító, állagjavító, mert ilyen adalékot nem találtam a cimkéjén.

A balzsamecetet Ausztriában, a borecetet Olaszországban gyártják. Az ára pedig feleannyi, mint a fele mennyiségű magyarnak. Sajnálom!

Ez pedig a cukor, amit leginkább a karácsonyi süteményekhez használok. Pesze akkor, ha nem ipari mennyiség kell belőle.  Most viszont a csatniknak nagyon finom ízt adott. Nem mindég teszem bele a dupla mennyiséget, mégha dupla mennyiségű csatnit is készítek, mert nagyon karakteres lesz az íze és, mert nagyon drága is. Sajnos mással nem tudom helyettesíteni ezt az ízt.

Csilis paprikacsatni

A téli eltevést még nem próbáltam ki, mert a viszonylag nagy adagból sem maradt annyi, hogy érdemes legyen eltenni.
Azt azonban el kell mondanom, hogy ez megint egy olyan keverék, amelyet el lehet készíteni hasonló alapanyagokból, de akkor az nem fogja ezt a kicsit karamelles ízt adni.
Semmi baj, ha nincs melaszos barnacukor és nincs olyan sűrű balzsamecet, ami már édes is egy kicsit.

a csatni úgy is nagyon finom lesz, és ezért ne menjen el a kedve senki kísérletezőnek.

Nálam indulásként dupla adag készült, de nagyon gyorsan elfogyott.

• 2 db piros kaliforniai paprika sütőben a héja megsütve
• 2 db csilipaprika / nagyobb fajta / szintén megsütve
• 2 fej lilahagyma szálasra vágva
• 1,5 dl balzsamecet
• 10 dkg barnacukor
• szárított cslipehely ízlés szerint
• 1 rúd fahéj
• 1 nagyobb rozmaring ág
• 2 friss babérlevél / 1 tk. por /
• só
• frissen őrölt bors

A kaliforniai paprikákat én nem egészben szoktam megsütni, mert úgy nagyon macerás. Ha nem parázson sütöm, akkor teljesen mindegy, milyen formában kerül a sütőbe. Lényeg az, hogy megégjen a héja, mielőtt megpuhulna a paprika.

Felvagdosom nagyobb szeletekre és így teszem a tepsibe. Olajat sem fontos önteni rá, anélkül is szépen megsül.

Ha a  paprikák héja megfeketedett a sütőben, kitesszük egy tálba, letakarjuk és hagyjuk, hogy a saját gőzében puhuljon. 

A csilipaprika sajnos nálunk nem olyan nagy,hogy érdemes legyen a sütésével bíbelődni. Ezt nyersen ill. szárított formában tettem bele.

A letisztított paprikákat, a lilahagymát, amit előtte karamellesre pároltam és a nyers csilipaprikát a késes aprítóban pépesítem.

Serpenyőbe öntöm a balzsamecettel, cukorral és a fűszerekkel.

Addig főzöm, amíg jól besűrűsödik, szinte ragacsos massza lesz belőle.

A dupla mennyiséghez én majdnem egy tasak szárított csilipelyhet adtam. A friss paprikából négyet, de azok picik voltak, viszont ezeknek kiszedtem a magját.

Mindenhez lehet enni!  Pirítóshoz, tojásrántottához, húsokhoz, szendvicsbe stb.

Aki nem szereti a nagyon csípőset, az persze vigyázzon a csili adagolásával. Akkor is finom lesz, ha nem marja szét a szánkat.

Jamie Oliver reggelije nálunk

Ezt a sajtos melegszendvicset igazából a hozzávaló csatni miatt szerettem volna már elkészíteni. Nem mintha a kettő csak együtt lenne használható, de valamiért most úgy gondoltam, együtt finomabb lenne.  Mondanom sem kell, nem így lett. Jött az ötlet, azután az elhatározás és az, hogy na, akkor mi van itthon?

Jamie szerint: 15 dkg creme fresh
                      2 tojás sárgája
                      10-15 dkg cheddar sajt
                       só, bors

 Én pedig így készítettem:

• 1 fej hagymát apróra vágtam
• 15 dkg krémfehérsajtot és egy tömlős medvesajtot
• 1 tojást és 1 sárgáját adtam hozzá
• sót, borsot
• és kb. 10 dkg reszelt trappistát

Jól kikevertettem a késes aprítómmal, de ez nem követelmény.

A kenyérszeleteket betettem a sütőbe / kenyérpirítóba nem fértek volna be /  és amikor megpirultak az egyik oldalon, megfordítottam és a másik felüket is megpirítottam. Az egyik felükre bőségesen halmoztam a sajtos krémet és visszatéve a sütőbe, ismét megpirítottam a sajttal. Ez már nem sok idő.

Amikor kicsit hűlt, a sajtos masszát lazán becsíkoztam a kenyéren, hogy könnyebben tapadjon rá a csatni.

Természetesen Jamie ezt sem így csinálta, hanem először a kenyérre kente a  csatnit, ezután tette rá a sajtkrémet és így sütötte meg. A sütés után a berácsozott sajtra  worcestershire szószt öntött.

És itt jön az utolsó mozzanat, ami megint nem azonos. Reggelire még nem készült el a csatni, viszont volt előző napi kóstoló adag, ezért ezt kentük a kenyerekre. Nagyon finomat ettünk.

Az élesztett öregtésztát ki kell próbálni

Nem az a célom, hogy oktató jelleggel írjak erről a technikáról. Nem vagyok én olyan bátor. Felhasználó vagyok, aki csak hálával tartozik azoknak, akik időt és fáradságot nem kímélve kikísérletezték, hogy ilyen finomságok kerülhessenek ki a sütőinkből.
Tulajdonképpen mindegy, melyik összetevőjű tésztával dolgozunk, a fontos az, hogy ne csak úgy pakoljuk be a kenyérsütőgépbe a hozzávalókat, ahogy előszedjük, hanem aktváljuk az élsztőt vagy az öregtésztát, ami egyébként is hozzájárul a kenyér finom állagához.

Az öregtészta nagyon egyszerűen készül. Mérni azért  ezt is kell, de az a véleményem, hogy ez nem kizárólagos feltétele. A lényeg, hogy jól kezelhető tésztát kapjunk.

• 50 dkg liszt / lehet keverni is /
• 3 dl víz
• 1 ek olaj
• só
• 1 dkg élesztő  / ha több, azt is elbírja /

A megdagasztott tésztát másnapig hagyjuk túlkelni, ezután hűtőben tároljuk. Nekem volt már majdnem két hetes öregtésztám is, az szinte már erjedt és pezsgett, de a kenyeret nem rontotta el. Limara szerint egyébként is jobb, ha nem friss, hanem 1-2-3 napos.
Az élesztéshez kicsivel több idő kell, ezért ez is olyan tevékenység, ami nekem vagy hétvégére marad, vagy megvárom, míg szabadságon leszek, de akinek van ideje, próbálja meg.

A házi sütéssel semelyik kiváló pékség nem veheti fel a versenyt, süssön bármilyen finomságot is. Igaz, hogy egyszerűbb elmenni és megvenni, de, hogy nem finomabb és egészségesebb, az biztos.

Szerettem volna a képeken megmutatni, hogy milyen laza szerkezetű, könnyű tésztát csinál a felélesztett tészta. Lehet, hogy nem látszik jól, de higgyetek nekem!

A sütéshez felhasznált lisztből kell elvenni egy mennyiséget és ezt kell aktiválni. Jaj, én nem tudom olyan szakszerűen elmondani, mint Limara, de azért remélem nem  beszélek butaságokat és még érthető is lesz.

Általában én 60-70 dkg lisztből szoktam kenyeret, péksüteményt sütni, ezért a lisztből 20 dkg-ot veszek el és ebből készítem az aktivált tésztát. Egyszerű megjegyezni a hozzávalókat.

• 20 dkg liszt
• 2 dl víz
• 20 dkg öregtészta
• 1 dkg élesztő a kenyérhez
• 2 dkg élesztő zsömléhez, kiflihez
• 2 kk. cukor

Ezeket én kézzel keverem össze jó alaposan. Ha langyos vizet adunk hozzá, gyorsabban éled föl. A gyorsításhoz én még azt a trükköt vetem be, hogy a mikróban fölforralok két perc alatt kevés vizet. Kiveszem a bögrét és beteszem a helyére az elkevert előtésztát. Kb. 40-50 perc elég hozzá, hogy használható legyen.
Ezután beöntöm a kenyérsütőgépbe a többi hozzávalóval együtt, és kidolgoztatom a tésztát..

Ezek a zsömlék azért ilyen fehérek, mert a magok fölragasztásához meg azt találtam ki, hogy egy kevés étkezési keményítőt kikeverek egy kevés vízzel és ezzel kenem le a kenyér vagy zsömlék tetejét. Rászórom a magokat és mégegyszer egy vizes ecsettel átkenem, hogy biztosan odatapadjanak. Most lehet, hogy kicsit több lett a keményítő a keverékben, de ez minket már nem zavar.
Tojást viszont nem török föl a kenyér kedvéért.

Szerintem ezen a képen is látszik, hogy milyen légiesen könnyű lett a zsömle tésztája, pedig ez nem is élesztett öregtésztával készült, csak az élesztőt aktiváltam hasonló módszerrel, mielőtt a gépbe tettem a többivel.
A hozzávaók megegyeznek, de öregtészta nem volt benne.
Ha kevesebb liszttel készülne a kenyér, akkor lehet 15 dkg-os mennyiséggel is élesztett tésztát készíteni. A víz is csak 1,5 dl legyen.
 Ha tejesebb tésztát akarunk készíteni, akkor is elég a kisebb mennyiségel aktív előtésztát készíteni.
A lényeg, hogy ne csak bedobáljunk mindent a gépbe, ha ilyen finomságokat szeretnénk készíteni.

Semmi baj a normál készítési móddal, hiszen én is így sütöm a kenyereimet, de érdemes megpróbálni ezt a csekély plussz munkával járó változatot is.