Langyos újkrumplisaláta marhahúspogácsával és sült spárgával

Napok óta keresek egy újkrumplisaláta receptet. A mostani kényszerpihenőm alatt összerendeztem a papírfecnis receptjeimet és mégsem találtam meg azt, ami kellett. Kidobáltam sok olyat, ami idejét múlta. Vagy azért, mert már recept nélkül is meg tudom csinálni, vagy azért, mert nem izgalmasak a hozzávalók, de leginkább azért, mert már nem kihívás az elkészítése. Még akkor sem, ha eddig sem került rá sor. Ezután már nem is fog. Lehet, hogy véletlenül ezt is kidobtam, de az is lehet, hogy az eddigi művészi rendetlenség, amit már megszoktam, most hiányzik és ez megzavart. Ez a saját készítés viszont annyira ízletesre sikerült, hogy muszály a hozzávalókat leírni, mert ezt hamarosan újra meg fogom csinálni.

Marhahúspogácsa

• 
  
  1/2 kg darálthús


• 
  
  1 fej hagyma apróra vágva


• 
  
  1 ek házi sós paprika


• 
  
  só


• 
  
  bors

Ennyiből áll csak és kevés olajon sütöttem belőle 6 db húspogácsát

Sült spárga

• 
  
  egy cs. zöldspárgát megtisztítottam és kb. három percig előfőztem


• 
  
  sütőpapíros tepsibe tettem


• 
  
  krémfehérsajtot morzsoltam rá és borsot is szórtam


• 
  
  230 fokon sütöttem légkeveréssel kb. 10 percig

A krémfehérsajt nem olvad meg és kellemes sós ízt ad sózás helyett.

Újkrumplisaláta

• 
  
  1 kg kruplit jól ledörzsöltem és kockákra vágva megfőztem, de ne főljön szét


• 
  
  1 db testes póréhagyma fehér részét kicsikre vágtam


• 
  
  4 szál zellerszárat megtisztítottam és kicsire felszeleteltem


• 
  
  1 ek kapribogyót összeaprítottam

Az öntet hozzávalói:

1. 
   
   1 ek magos mustár, mert ez nem savanyú


2. 
   
   1 ek sűrű méz


3. 
   
   2 ek fehérborecet


4. 
   
   1 dl olaj / floriol volt /


5. 
   
   só


6. 
   
   bors

Összekevertem mindent alaposan és kóstolás után úgy éreztem, hogy ez a kicsit édeskés , picit savanyú alap jó ízt ad majd a többi hozzávalóval együtt. A póréhagymát, zellerszárat és kapribogyót szintén belekevertem, ezután hagytam állni kb. egy órát. Azt hiszem, ezt nem érdemes kihagyni, mert ennyi kell, hogy az ízek összeérjenek.

A langyos krumplit belekevertem az öntetbe és kész is volt. Ha kihűlt, akkor is finom volt, de a hűtőből kivéve nekem nem ízlett.

• A szárzellert én mindég meg szoktam tisztítani, mert nem szeretem, ha húzódnak le róla a szálak. Olyan, mint amikor a bab szálkás. A spárgahámozó megfelelő eszköz hozzá.

Zöldségleves árpagyönggyel és csicseriborsóval

Megkedveltem a sűrű zöldséges leveseket amióta szívesen eszem az árpagyöngyöt. Harminc év kellett hozzá, hogy túl tegyem magam a régi korok ismert eddmegfiammertnincsmás időszakán. Bezzeg a mai gyerekeknek már hiába mondanánk ilyet, nem értenék, hogy miről beszélünk, amikor tömve van a hűtőszekrény és különben is szinte mindegyik ismer egy pizzériát. Nem bánom, hogy találkoztam néhány akkor még nem szeretem étellel is, mert mára már újból van kedvem összebarátkozni velük. Amit én eszek, azt eszi a családom is és így egy generáció ismét lehetőséget kap, hogy felismerje, van élet a pizzán innem és a gyorskaján túl is. Remélem!
Ennek a levesnek az ötlete most Dulminától származik, de én bulgur helyett az árpagyöngyre gondoltam, mint levesbetét.

• olajon megpároltam egy fej összevágott hagymát két ger. fokhagymával, sóval
• összevágott petrezselyem gyökeret és répát tettem rá, tovább pároltam
• zellerszárat megpucoltam és összevágtam, hozzáadtam a többihez
• felöntöttem forró vízzel
• két ágacska lestyánt tettem bele a fagyasztóból
• zellerlevelet a fagyasztóból
• petr.zöld szárakat a fagyasztóból
• paprikacsutkát / az utolsó volt a fagyasztóból /
• egy ágacska kakukkfű a fagyasztóból
• egy ágacska borsikafű a fagyasztóból
• bors
• két marék megmosott árpagyöngyöt adtam hozzá

Ezután elkezdtem főzni a levest addig, amíg az árpagyöngy meg nem puhult. Sosem lesz teljesen puha, kicsit pattanós, de én ezt szeretem benne. Beletettem a kockákra vágott újkrumplit is.

• mielőtt készen lenne, hozzáadtam a főtt csicseriborsót is szintén a fagyasztóból.

Nekem ez most annyira sűrű lett, hogy én két napig csak egytálételként ettem, de nem is kívántam mást. A lestyántól különleges íze lett, aki nem ismeri, óvatosan bánjon vele.

• A hozzávalók mennyisége tetszőleges, ki, melyik zöldséget szereti jobban, azt teszi bele.

Alaplé -és rizottó készítés

Először adva volt a brokkoli, ami olyan szépséges volt, hogy egyszerűen nem lehetett otthagyni. Nem magyar, de mit lehet tenni? Ilyenkor Anyukámnak is szoktunk vinni virágcsokor gyanánt. Ennyi pénzért ő sajnos nem jut hozzá, pedig szereti és persze egészséges is. Most volt időm és úgy döntöttem, hogy főzök egy adag alaplevet, mert olyan sok, finom zöldségem van. A brokkoli szárak is bele kerültek, meg a múltkori fehérspárga szárai, ami már fás volt, de az íze jól jön pl. levesbe. Olyan tartalmas zöldségalaplé lett belőle, hogy szinte sajnáltam a rizst öntözgetni vele. Bő egy litert elfőztem és még 3x1 litert betettem a fagyasztóba. Jó kis leves alap lesz, de lehet, hogy ismét rizottó készül majd, mert közben olvasgattam Locatelli óriási szakácskönyvét és úgy gondoltam, hogy van a rizottóban még lehetőség.

• kb. 1,2 - 1,3 l zöldség alaplé






• 20 dkg arborio rizs






• 1 nagy fej hagyma






• 1/2 dl száraz fehérbor






• brokkoli tetszés szerint / kb. 15 dkg /






• 3 ek olívaolaj + 2 dkg vaj






• só, bors

Giorgio Locatelli szerint a rizottó készítésének legfontosabb része a mantecatura, amely a készítés végén a hideg vaj és a reszelt sajt hozzáadását jelenti. Gyors keveréssel kell egyneműsíteni, akkor lesz a rizottó krémes és lágy. Igaz, azt is írja, hogy régebben az embereknek nem volt pénzük ennyi vajra és sajtra, ezért a rizottó sokszor ragacsos és nyögvenyelős volt. A rizottóhoz használt sajt, nem a népszerű parmezán, mert azt inkább csak úgy eszegették. A rizshez általában grana padanot tettek. A múltkor én éppen azon keseregtem, hogy csak ilyen sajtot lehet felénk beszerezni, de akkor még nem olvastam el a szakirodalmat. Már jó ideje megvan ez a Locatelli féle könyv, de olyan nehéz, hogy meg kell gondolnom, hogy hol és mikor veszem kézbe.

• A mantecaturához kell kb. 7,5 dkg vaj és kb. 10 dkg finomra reszelt sajt / esetleg parmezan / grana padano

Az apróra vágott hagymát az olaj és vaj keverékén megfonnyasztottam. Vigyázni kell, hogy ne barnuljon meg, mert akkor égett íze lesz a rizottónak.
Picit megsóztam, hogy a hagyma könnyebben puhuljon, de vigyázni kell, mert az alaplé is sós és a főzés során koncentrálódik.

Beletettem a picire szétszedett brokkolit is és ráöntöttem a bort. Ezt elfőztem, mielőtt az alaplé került volna bele.

Hozzá tettem a leöblített rizst és elkezdtem öntögetni az alaplét, de csak úgy, hogy közben mindég fel tudja szívni a rizs.

Az egész művelet nem tart tovább 20 percnél, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehet közben letenni a fakanalat. Kóstolgatni lehet és kell is.

A rizst is al dente kell főzni. Kívül lágy, de belül roppanós legyen.

A vajat vágjuk kockára és tegyük a hűtőbe, hogy hidegen keverhessük a rizshez, mert különben zsiradékban úszó olajos csomókat kapunk. / Locatelli szerint /. Keverjük hozzá a sajtot is.

Egyszerűen hangzik, de nekem nem volt egyértelmű, hogy akkor milyen is legyen a rizs? Próbálkozni kell és gyakorolni, aztán megállapítani, hogy ilyennek kell lenni. Érdemes próbálkozni és a megfelelő rizs beszerzése sem lehetelen és nem is drágább, mint bármelyik másik fajta.

Borjúragu

Borjúhúst még nem vettem eddig. Ettem már ebből készült pörköltet, de ez a fajta hús nem áll kupacokban a boltban, ezért nem tudtam élni a lehetőséggel ezidáig. Most is félve hoztam haza, ugyanis ez a csomag a gulyáshús névre hallgatott, és erről vannak rossz élményeim. Régóta nem veszek már előre fölvagdosott húst, mert a csomagolásba jó magyar szokás szerint mindég eldugják a semmire nem jó cafatokat is. Most mégis vettem, mert ez harmadannyiba került, mint az egyben darab hús.

• beszerzési forrás a Lidl és a csomagolója egy magyar vállalkozás


• alig kellett eldobni belőle, annyira minimális volt a veszteség, hogy alig akartam elhinni


• remélem a többi csomag is ilyen és nem ez volt a kivétel, mert szeretnék még venni

Semmiképpen nem akartam pörköltet főzni, mert ha fiatalabb a hús, akkor legyen könnyebb a ragu is. Az angol szakácsok szoktak hasonló zöldségalappal kezdeni, ha húsos ragut készítenek. Hagyma, répa, zellerszár.

• 70 dkg borjú apróhús


• 2 közepes hagyma


• 3 ger. új fokhagyma


• 2 közepes répa


• 4 szál szárzeller


• 1 babérlevél


• 1 dl száraz fehérbor


• kb. 1/2 dl házi paradicsomlé


• só


• bors

Mielőtt a borsikafű mániám eluralkodott volna rajtam, gyorsan elraktam a fűszerkosaram, mert nem akartam extra ízekkel dúsítani a ragut.

Ez csak az egyik kosár, van egy másik a keleti fűszerekkel és van egy harmadik, amiben a gyakrabban használt exotikus fűszerek vannak. Szóval, a kísértés nagy, de most ellenálltam.

1. A hagymát apróra vágtam és a fokhagymával olajon megfonnyasztottam.


2. Hozzáadtam az összevágott répát és zellerszárat is. A zellerszárat meg szoktam hámozni.


3. Beletettem a babérlevelet és beleöntöttem a bort. a bort elfőztem.


4. A paradicsomlé után felöntöttem vízzel és összeforraltam.


5. A hús hozzáadása után annyi vizet öntöttem rá, hogy bőven ellepje és fölforraltam.


6. Alufóliával letakartam a lábast és betettem a 170 fokos sütőbe 1,5 órára.

Szeretek sütőben főzni, mert ha jó arányban adom az ételhez a folyadékot, akkor nem kell mellette állni és figyelni, mert jól el van magában. Most kicsit több lett a víz, de elfőztem, amikor kivettem a sütőből.

• Fokhagymás, rozmaringos sült újkrumplit készítettem hozzá.

Párolt zöldségsaláta focacciába töltve

Vacsorára készült a maradékok gazdaságos felhasználásával. Az alaplé készítésekor két répát vékony lapokra vagdostam végleges szándék nélkül. Játszottam, próbálkoztam és élveztem, hogy milyen szépek. Sajnos nem lehet teljes egészében felvagdosni, ezért jött jól az alaplé készítés, persze lehetett volna egyébként más felhasználási módot is találni. A cukkini pedig eredetileg a rizottóban végezte volna, de közben sikerült beszerezni a brokkolit és ez a párosítás jobban tetszett.

• Összevágtam egy nagy fej hagymát nem túl vékonyra és szálasra, nem kockára.



• Olívaolajon megpároltam 5 ger. új fokhagymával együtt.



• Hozzáadtam a répaszeleteket és rövid ideig pároltam.



• Ezután következett a cukkini szintén rövid ideig, hogy ress maradjon.



• Só, frissen őrölt bors



• Amikor langyosra hűlt, zöldcitromlét csavartam rá és tökmagolajjal öntöztem meg, attól olyan zöldes színű a tányér.

Délután sütöttem a lecsöpögtetett tejföl savójával egy lepénykenyeret. A megkelt tésztát megbökdöstem az ujjaimmal, mint a focacciat, megsóztam a tetejét , megszórtam rozmaringgal és megöntöztem olívaolajjal. 180 fokos sütőben sütöttem 20 percig.

• ezt a lepényt fölvagdostam és egy-egy darabot kettévágtam



• ebbe pakoltam bele a zöldséget jó bőven



• nagyon finom és laktató vacsora volt annak ellenére, hogy nem volt benne hús, de aki sütött és evett már friss kenyeret, az tudja, hogy akár üresen is meg lehet enni

A frissen sütés nem azt jelenti, hogy akkor vettem ki a sütőből, néhány órát azért várhat megsülve, de attól az még friss és nem bolti! Én sem állok mindég a sütő előtt, bár a konyhát már eléggé belaktam.

Rebarbarás áfonyás morzsasüti

A morzsasüti fogalmával már megismerkedtem egy-két éve, mégis úgy alakult eddig, hogy nem sütöttem meg. Biztos voltam benne, hogy nem bonyolult elkészíteni, ezért most már éppen ideje volt nekilátni. A gasztroblogok hemzsegnek a rebarbarás receptektől, főként az édességektől. Rebarbara és mandulás morzsa. Ennyiből áll ez a méltatlanul mellőzött édesség.



A rebarbara mennyiségét nem tudom dkg-ban megadni, mert hámozás után jócskán veszít a súlyából és egyébként sem akartam lemérni, mert itt nem fontos a pontos gyümölcs mennyiség. Lehet bátran használni, mert sütés előtt úgy is össze lesz párolva. Amikor készen lett, akkor láttam én is, hogy ez elég kicsi mennyiség és ekkor kerestem hozzá megfelelő sütőformát.

• kb. 10 dkg vaníliával ízesített cukrot kissé karamellizáltam 3 ek mézzel; beletettem kb. 3 dkg vajat , elkevertem és hozzáadtam az összevagdosott rebarbarát és
  kevés víz hozzáadásával puhára pároltam
• amikor egy kicsit meghűlt, akkor kivajazott sütőformákba tettem
• megszórtam fagyasztott áfonyával / csakhogy fogyjon az is /
• rászórtam a morzsát
• 180 fokon 20 percig sütöttem

Morzsa

• 5 dkg liszt
• 5 dkg darált mandula
• 5 dkg vaj
• kb. 2,5 dkg nádmelaszos cukor

Ezeket a hozzávalókat kézzel morzsoltam össze és elosztottam a két sütőedényben.

Nem tudom, hogy az eredeti rebarbarás morzsasütinek mi a receptje, de szerintem a vajas mandulás morzsa felülmúlhatatlan. Ropog és ízletes. Semmivel nem helyettesíthető. Persze lehet morzsát készíteni mandula nélkül is, vaj nélkül is, én is fogok biztosan, de annak az íze messze lesz ettől. A vaníliafagylaltot még el tudtam volna fogadni mellé, de nem volt itthon, mert természetesen most sem teljesen előre elgondolt módon történt a főzés. Nekünk így is elég édes volt, az áfonya pedig pikáns, de nem savanyú. Kellene ültetnem rabarbarát, meg csicsókát, meg mángoldot, meg medvehagymát, meg........meg kellene egy kert.

Bagett készítése fázisképekkel

Bármilyen hihetetlen, eddig én még nem sütöttem bagettet. Pontosabban sütöttem, de a tészta formázása nem volt ilyen szabályos. Talán csak szerencsém volt, hogy a kész termék megkaphatta a bagett nevet, mert erősen hasonlított rá. Nézegettem már egy ideje, de úgy voltam vele, mint sok más gyönyörően megformázott péksütivel, hogy én ilyet nem tudok, de a lényeget igen. A tészta elkészítése és "valamilyen " formázása mindég összejött, de kihívásnak tekintettem minden elmaradt technikát. Amikor valami miatt kényszer pihenőn vagyok itthon, akkor szoktam elővenni a kihívásokat.

Annyira megtetszett ez a formázás és annyira nem találtam nehéznek, hogy második alkalommal már mini bagetteket sütöttem. Igaz, ebben volt már némi csalás, mert meguntam a hajtogatást és egy részét hanyag eleganciával a lentebb látható fokozatban egyszerűen végig tekertem. Kicsinek tökéletes lett, még ha a végein látszik is a kegyes csalás.

Értem én a lényeget, de valószínűleg nekem vékony lett a kinyújtott tésztám, mert a megsült nagy bagettnél látszik a duplán feltekert tészta a bevágás alatt. Gyanítom, hogy ennek nem kellene látszani.

Az összecsipkedés először nem akart úgy maradni, de kicsit erőszakosabban nyomkodtam meg, és ez már hatott. Azért ez már bagett forma, nem? Gyakorlat teszi a mestert, nem ez volt az utolsó ilyen formázásom, de szándékosan nem a legjobb végeredményt akartam megmutatni, mert odáig bizony rögös út vezet és a tanulópénzt is meg kell fizetni, hacsak valaki nem olyan őstehetség, mint Limara.

A tészta hozzávalóit most nem írnám le, mert csak a formázást akartam megmutatni, de könnyen lehet receptet találni hozzá, mert nem szigorúan egy receptből lehet elkészíteni.

15 db-ot tekergettem. Hát csoda, hogy eluntam? Egyébként is kicsit türelmetlen vagyok, most is gyorsan látni akartam a végeredményt.

Lehet, hogy ez a malőr is ennek a türelmetlenségnek köszönhető? Ettől csúnyábbakat sütnek a profi pékek, / kivételek mindég vannak / és az még nem is ilyen finom.