Kakasherepörkölt túróscsuszával

 Tudom,  nem átlagos alapanyag a főzés hozzávalói között, de aki látogatja a blogomat, az találkozhatott már a receptek között hasonlóval. A mi családunkban kevés olyan étel van, amire kategorikusan kijelenti valaki, hogy Ő bizony ezt nem eszi meg. Vannak nemszeretem ételek, ez természetes, de a furcsaságok elfogadása sem törvényszerű.
Volt olyan kísérletem is, ami után az volt az vélemény, hogy jó, jó, de mégegyszer nem muszály ilyet főzni. Nem főztem. Kipipálva!
Egyszer majdnem egy hónapig éheztettünk és etettünk kenyérrel egy ládányi csigát. Volt legalább nyolcvan darab. Az elkészítési módját illetően igen szegényes információ után végül a tányérra került.
Nem is volt rossz! Az egyetlen hátránya az volt, hogy nekem kellett elkészíteni és így az egész folyamat a szemem előtt lebegett, miközben ettem belőle. A kisebbik fiam segédkezett mindvégig és ő is erre a következtetésre jutott. Ennek ellenére az maradt meg bennünk, hogy nem volt rossz.
Na, ja! Nem úgy nőltünk föl, hogy csigát kellett szedni ebédre.
Ennyi év távlatából már újból megenném gond nélkül, csak ne kelljen többet előkészíteni. Bárhol megenném, ha a tányéromra kerülne.
Huszonévvel ezelőtt békacombot is ettem, de azt étteremben. Akkor még meg tudtuk fizetni. Arról sincs rossz emlékem, szívesen enném ma is, de a fagyasztott is - ha jól emlékszem - 5000 - 6000ft körül van kilója. Igaz, sok van benne, de sokat is kell enni belőle, hogy ismét maradandó élményt adjon.
Még régebbi emlékem, amikor borjúbrízt ehettem. Akkor azt hiszem nem is került itthon forgalomba, ma már hozzá lehet jutni, de sajnos nekem azóta sem sikerült.
Pacalt pedig apukám főzött, tehát ez elég régi ismeretség gyerek koromból.
Az állatorvosok a süldő malacok heréjét vitték magukkal fizetség fejében, ill. mellett, ha a család nem tartott igényt rá. Ezzel ugyan nem talákoztam gyerekként, de számos más dologgal, igen..

Ezek után számomra természetes volt, hogy kakasheréből főzök pörköltet.
Egy-két éve pulykaherét vettem és hússal együtt főztem pörköltet belőle. Az ránézésre is meglepő volt a nagysága miatt, de elvagdostam és így már a családom is elfogadta mindenfajta megrázkódtatás nélkül.

Aki nem szereti a belsőségeket, annak nem kell ilyesmivel kísérletezni, úgysem fogja megenni, de aki eszi a pacalt és a velőt, vagy szereti a ponytejet, annak ízleni fog.
Megpróbáltam hasonlítani valamihez az állagát és nekem a megfőzött velő jutott eszembe, de a fiam felesége szerint a ponytejhez hasonlít. Azt hiszem neki van igaza, ha már mindenáron hasonlítani akarjuk valamihez.

Nem igényel különösebb előkészítést, mert a fagyasztott már amúgy is főzésre kész. Én ugyan mindég találok mindenen valamilyen tisztítani valót, ezért erről is le kellett szedni a heréket tartó szálakat. Nem volt mindegyiken, de az nem kell oda.
Hagyományos pörköltalapra tettem, de egy kevés köménnyel is ízesítettem.
Szeretem, ha sűrű a pörkölt, ezért én sok hagymát használok és igyekszem jól megpárolni, hogy később a lehető legteljesebben szétfőljön.
Zöldpaprikát is teszek bele apróra vágva, mert nem szeretem a nagy darabokat a tányéron, viszont szeretem, ha megeszik és nem azért főzöm bele, hogy kidobjam a tálalásnál.
Sűrített paradicsom vagy friss is kerül bele.
Ha dekoratív ételt szeretnék - ami azért nem minden napi - akkor egy kis kegyes csalással botmixerrel pépesítem a pörköltalapot és ezután kerül bele a többi. Jelen esetben a kakas golyói.
Felengedtem vízzel és készre főztem. Igazából azt nem tudom, meddig kellett volna főzni, ugyanis nekem kicsit sok lett a víz és el kellett főzni, ezért ez kb. 40 percig tartott. Majdnem a felére estek össze a kakas maradványai. Szerintem húsz perc is elég lett volna.

Úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje kipróbálni a túróscsuszát egy pörköltes ételhez.
Harcsapaprikáshoz szoktak ilyen köretet adni, akkor ide miért ne lenne jó?
Jó volt! Sőt, nagyon kellemes ízű lett a pörköltszafttól a túrós tészta. Kifejezettem ízlett.
Csuszatésztát főztem, nem fodroskockát, mert szerintem ez illett ide még akkor is, ha összetapad, mert tényleg összetapadt.
A kifőzött tésztát füstölt húsos szalonna kisütött zsírjára szedtem, beletettem a szalonnakockákat is és hozzá kevertem a túrót. Tejfölt nem tettem rá!

Valódi gasztronómiai élmény volt!

Tönkölypászkás húsgolyók

Hagyományos ételeken nőltem föl, az Anyukám finomakat főzött, az Apukám nyitott volt az újra. Nekem mind a kettőből jutott. Nem akarom a régi ételeket megtagadni, de a szeretetük nem zárja ki, hogy ma már ne készíthetném másképp. Igaz, az összetételével együtt az elnevezése is megváltozik, de ez természetes is.

Az utóbbi egy évben egyre gyakrabban készítettem fasírozott helyett különféle ízesítésű húsgombócokat. Minden népnek meg van a saját  húsgolyó receptje. Nemcsak az ízek sokfélesége ösztönzött a kísérletezésre, hanem az az újszerű megoldás, hogy bő olajban sütés helyett, sütőben is meg lehet sütni.
Volt már hasonló próbálkozásom a rántotthússal, de az nem nyerte el a tetszésemet. Akkor nem ízlett, de ez nem zárja ki, hogy még tegyek egy-egy próbát. Talán finomítani kellene a technikán.

A húsgolyóval egyszerűbb a helyzet.
Készítettem már nyers hagymás, sok petrezselymes görögös ízvilágú golyókat és az is ízlett.
A kuszkusszal kísérletezett változat többször is került már az asztalra.
A maceszlisztet már használtam majd' húsz évvel ezelőtt, de egyszercsak eltűnt a boltból. Nem is volt igazán liszt állagú, de nagyon finom gombóc lett belőle a húslevesbe. Azután pászka lapokból is készítettem, de akkor még nem volt mivel finomra aprítani.
Most már van gépem hozzá és pár éve lehet kapni tönkölypászkát is.

Bármit szívesen használok a húsgolyókhoz, csak azt az utálatos nyúlós kenyeret ne kelljen.
A saját sütésű kenyerekből sokszor nem maradt fasírtba való, az ehetőt pedig sajnáltam ilyesmire elhasználni. Akkor jöttek a különféle ötletek, de nem volt mind szerencsés. A főtt krumplisnál nem volt jó az arány, a nyers krumplis jobban sikerült, de valamiért nem volt folytatása. A rizses a töltöttpaprikára emlékeztetett, de a kuszkuszos nagyon bevált.
Most viszont nem volt itthon csak bulgur és azzal nem akartam kísérletezni.
Volt viszont két doboz pászkalap.

• 1 kg darálthús
• 2 fej hagyma megpárolva
• 2 tojás
• 1 kisebb piros kalif. paprika pépesítve
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 2 dob. vagyis 240 gr. tönkölypászkalap
• kb. 1 dl tej
• só
• bors
• olaj
• az egyik fél adag húshoz tettem 1 mk. szódabikarbónát

A hagymát nagyobb kockákra vágtam és olajon megfonnyasztottam  a mikróban.
Késes aprítóban összezúztam a pászkalapokat, majd hozzáadtam a hagymát és a petr.zöldet.
 Apróra vágtam és kaptam egy jó masszív keveréket, ami kicsit száraznak is tűnt.

A kaliforniai paprikát eredetileg apróra akartam vágni, de a kisebbik gépem pillanatok alatt pépesítette. Így egy kicsit vizesebb anyagot kaptam, de mellé öntöttem még kb. 1 dl tejet, hogy a macesz kapjon nedvességet. A tojásokkal együtt egészen jó állaga lett.

Olajos kézzel formáztam meg a húsgolyókat és lapos pogácsákat készítettem belőlük. A húsok mind a két felét beolajoztam és így tettem egy sütőpapíros tepsire.

A húsos massza egyik felébe tettem szódabikarbónát, mert még sosem készítettem ilyet, de tudom, hogy valahol így csinálják. Talán a bolgárok?

Látható volt a különbség, tényleg felfújta egy kicsit a húspogácsákat. 

200°C-os sütőben sütöttem kb. 15 percig.

Nekünk nagyon ízlett, de a hagyományos fasírtot azért nem fogom kitiltani a konyhámból, csak nem abból a nyúlós kenyérből fogom csinálni.   Az a régi menzás fasírt, amiben több volt a kenyér, mint a hús, meg sem közelíti ezt. Ebben volt  mibe harapni, rágni és senki nem gondolta, hogy egy fucsa ízű fasírtot eszik. Ez petrezselymes húspogácsa volt. 

Salátát készítettem mellé

• 1 közepes fej káposzta durvára reszelve
• 4 közepes sárgarépa szintén reszelve
• 2 kisebb lilahagyma vékonyra szeletelve
• 1 közepes alma finomra reszelve
• 1 nagyobb citrom leve
• olívaolaj kb. 1/2 dl
• só és bors 

Kecskesajtos brokkolis frittata ebédre

A frittata egy olyan olasz étel, amely hasonlít az omletthez, de az elkészítésésben az a fő különbség, hogy az omlettel ellentétben ezt az ételt a sütőben fejezik be, ezért könnyebb nagyobb adagban készíteni, mert nem  igényel olyan állandó figyelmet, mint az omlett készítése.

• a brokkolit kisebb rózsákra szedtem és előfőztem, de csak roppanósra---------mivel nyersen is ehető, ezért az ilyen zöldségeket sosem szoktam puhára főzni
• megpároltam egy nagy fej hagymát

Margarinnal kikent formába tettem a hagymás brokkolit, amit sóztam és borsoztam . A brokkoli nem csak mutatóban volt az ételben, kb. 30 - 35 dkg volt a két adagban.
Ráöntöttem a 6 db felvert tojást, amit szintén megsóztam.
Koktélparadicsomokkal  és a felszeletelt kecskesajttal raktam ki a tetejét.
170°C-os sütőben sütöttem készre. Igyekeztem nem kiszárítani, mert ki nem állhatom a szárazra sütött rántottát. Talán 20 perc alatt készült el.

Ebédre ettük, éhesek voltunk, ezért el is tüntettük ezt az adagot.
Kenyérrel és sörrel remek ebéd lett belőle.
Kicsit szokatlan volt, hogy nem levest és valami hasonló hagyományos ételt eszünk, de el kell ismernem, hogy praktikus ilyen ebédet készíteni, ha szorít az idő, csak meg kell tanulnunk szakítani a " hagyományokkal ".

Zöldsaláta zöld zöldségekből

A véletlen hozta így össze, de igazán pazar saláta lett belőle.
Úgy kezdődött, hogy volt rengeteg saláta levelem. Szó szerint levelek, mert ennek a saláta fajtának nem is lesz feje, csak egyre nagyobb levelei. Minden évben kapok néhány adag ilyen salátát és néha komoly fejtörést okoz, hogyan használjam föl?
A fiatal levelek olyan ropogósak, hogy szinte harsog, amikor esszük.
Egyik este megmostam néhány nagyobb levelet / kb. 15-öt / és megkentem az éppen aktuális brokkolis krémmel. Föltekertem és így eszegettük. Föl sem tűnt, hogy zöldséget eszünk zöldséggel.

Most is egy nagyobb mennyiség eltüntetése volt a cél, ezért összetépkedtem elég sok levelet.

• sok salátalevél összetépkedve
• kígyóuborka negyedekre vagdosva
• újhagyma karikára vágva a szárával együtt
• bazsalikomos pesto
• olívaolaj
• görögjoghurt

Az összekevert zöld - ségeket megöntöztem a pestoval, alaposan összekevertem, megborsoztam. Sózni nem kellet, mert a pestoban is volt só.
Amikor tányérba szedtem a salátából, akkor tettem a tetejére a joghurtot.
Nekem elég volt így magában is, de lehet pirítóst is enni hozzá vagy férfiembereknek valamilyen hússal adható.

Sült spárga szalonnás besamelben

Lehet, hogy nem a zöld spárga a legelegánsabb, de mindenképpen kiadósabb és könnyebben kezelhető.
Az a fehér spárga, amihez az elmúlt sok évben hozzájutottam, javarészt az  a vékony  formájú volt, amit leves spárgának hívnak. Na, ennek a megtisztítása nem egyszerű. Mire végeztem vele, legalább a fele elvesztette a fejét. Eltört.
Az igazán szép vastag szárú spárgát nagyon dugdossák a hétköznapi vevők elől, közben meg egyre többször olvasom, hogyan ösztönzik a vásárlásra az embereket.
Ez is oka annak, hogy átpártoltam  a zöldre. Ez is vékonyka, de ezt nem kell meghámozni és így több marad belőle. A szervezet számára hasznos anyagokat ez is tartalmazza.
Felhasználás előtt ajánlatos jól kiáztatni a homokot a spárga fejekből. Sokszor szembesültünk vele, amikor nyersen rágcsáltunk el néhány szálat.
Rövid ideig kell főzni, főleg akkor, ha utána még valamilyen hőkezelést alakalmazunk.
Sütöttem már úgy is spárgát, hogy nyersen tettem a tepsibe, de úgy nem puhult meg, viszont már ropogós sem volt. Néhány ételbe viszont lehet nyersen tenni, mert megpuhul a többi alapanyaggal.

Most is előfőztem a spárgát sós - cukros - citromos vízben. A forrástól számítva kb. 3-4 perc elég neki.  akkor is elég ennyi idő, ha nem nem csinálunk vele már semmit, csak megesszük, mondjuk egy finom házi majonézzel.

A megfőtt spárgát kivajazott kerámia edényekbe tettem, adagonként.
Leöntöttem besamellel, amit úgy készítettem, hogy összevágott hagymát és apróra vágott húsos szalonnát pirítottam, ezután tettem bele a lisztet.
Tejjel és tejszínnel öntöttem föl. Besűrítettem a főzéssel és amikor kicsit kihűlt, belekevertem egy nyers tojást, ezután ráöntöttem a spárgára.
Mindegyik adagra tettem egy szelet füstült, nyers sonkát.

addig sütöttem kb. 170°C-on, amíg szép színe nem lett.

Vacsorára éppen elég volt ez az adag, de lehetett volna enni mellé pirítóst is.

Sültpaprikakrém kenyérre vagy sült újkrumplira, esetleg sült zöldségekre

Ez a krém alkalmas többféle felhasználásra. Tobzódunk a zöldségekben, pedig változatlanul húsevő család vagyunk.
A sültpaprikának olyan egyedi íze van, amit muszály egyszer kipróbálni mindenkinek.
Az egyszerű, héjától megfosztott sült paprika szeletek sózva, borsozva, olívaolajjal meglocsolva, balzsamecettel ízesítve nagyon finom.
A sültpaprikakrémleves szintén különleges ízű.

Ez a krém eredetileg kenyérre való kencének készült, de közben maradt egy kevés újkrumpli, ami mellől elfogyott a hús és én úgy gondoltam, hogy ezzel a krémmel finom lehet. Nekem ízlett.

• 3 db piros kaliforniai paprika
• 1 kicsi hagyma megpárolva
• 10 dkg fehér sajt
• 2 szál újhagyma
• 1 ek. napraforgómag
• olívaolaj
• só
• frissen őrölt bors

A paprikákat én nem egészben szoktam megsütni, mert szerintem sokkal praktikusabb, ha nagy szeletekre vágom, kiszedem a magját és így fektetem tepsibe.  Nem kell forgatni, szépen megsülnek egyszerre.
Alufólia is jó, nem kell sütőpapír és én nem szoktam olajat sem önteni rá.
Ennek is praktikussági oka van, mert így nem lesz később sem olajos semmi és egyszerűbb lesz a mosogatás.
Amikor megsültek a paprikák, beleteszem egy tálba és letakarom azzal a fóliával, amin sült.

Egyszer próbáltam nejlonzacskóba tenni, de vagy nagyon forró volt a paprika, vagy nagyon ócska volt  a nejlon, de lassan elkezdett összemenni a zacskó. Gyorsan kivettem belőle és soha többé nem csináltam ilyet.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a módszer nem használható.
Egy késes betétű keverőbe beleteszek minden hozzávalót és összezúzom. A napraforgómag nem lesz pépes, de engem nem zavar.

Úgy gondolom, hogy ezek a krémek, amikről itt írok, csak ötletadónak szolgáljanak, ha valaki szeretné elkészíteni, mert lehet, hogy az az íz, ami nekem jó, az másnak nem lesz az.
Nem a krémekben lesz a hiba, hanem az ízesítésben és ízlés különbségben.

Babkrém

• 3 dob. konzerv fehérbab
• 1 nagy fej hagyma megpárolva, lepirítva + mogyoróolaj
• 1 kisebb cs. újhagyma felvágva
• 15 dkg sós krémfehérsajt
• 1 ek sűrű tejföl
• 1 dl olívaolaj
• csilipaprika
• só
• frissen őrölt bors
• petrezselyemzöld

A hagymát mogyoróolajon megpároltam és összekevertem a többi hozzávalóval egy késes betétű keverőben.
A krém sűrűségét az olaj adagolásával lehet beállítani, de ha túl sokat teszünk bele, akkor az olaj minőségétől függően, lehet, hogy kicsit kesernyés mellékíze lesz. Aki ezt nem szereti, használjon más olajat.
Ha mégis híg lenne, akkor tegyünk bele még egy doboz babot és ízesítsük újra.